Hikari to kage

I. A gyermek

Egy f�raszt� nap estj�n Inuyasha �s bar�tai mened�ket kerestek. A ter�let, hova jutottak kietlen �s elhagyatott volt; sehol egy falu a k�zelben. Semelyk�j�knek sem volt ereje tov�bb menni. M�g a f�lszellem is csak lassan haladt, mert szerzett j�p�r sebet e nap folyam�n, ugyanis ism�t �ssze�tk�ztek Narakuval, esk�dt ellens�g�kkel.

- Mit sz�ln�tok, ha letelepedn�nk, �s itt t�lten�nk ezt az �jszak�t? - sz�lt Kagome, l�tva Inuyasha szenved�s�t, s m�ris helyet keresve, ahol elhelyezkedhetnek mindny�jan.

- Kagom�nek igaza van. - v�lte Sango - A legk�zelebbi falu napokra lehet innen.

- Igaz�n r�szolg�ltunk egy kis alv�sra, nemde, Inuyasha? - csatlakozott Miroku is a maradni v�gy�khoz, mik�zben a hanyou mell� l�pett.

- Ne nyafogjatok annyit! Tov�bb kell menn�nk! Itt nem biztons�gos! - mondta az eml�tett dacosan, s menetelt tov�bb.

- De Inuyasha! - sz�lalt meg Kagome - Nem eml�kszel? Ma van �jhold els� �jszak�ja! Mihelyt bes�t�tedik, te �tv�ltozol, �s �gy, sebes�lten m�g �gy sem tudsz v�dekezni!

- Ez�rt kell tov�bb menn�nk! Itt megtal�lhatnak!

- K�rlek, Inuyasha! Pihenn�nk kell... K�l�nben nem tudunk megv�deni, ha t�mad�s �r minket. - t�mogatta Miroku a javaslatot.

- J� rendben! De holnap elhagyjuk ezt a helyet! Vesz�lyt �rzek... - adta be v�g�l a derek�t, kiv�telesen esz�t haszn�lva ez esetben.

- Szerintem csak a sebedet �rzed... - ugrott Shippo Inuyasha v�ll�ra, mire az hangosan felki�ltott.

- �u! Pont eltal�ltad!

- Jaj, ne haragudj... - ugrott le a kissr�c t�st�nt, �s Kagome l�bai m�g� b�jt.

- Akkor el van d�ntve... Maradunk! - jelentette ki a j�v�b�l �rkezett.

- Igen, de ma �jjel k�l�n�sen hideg lesz... - n�zte a szellemirt� a tiszta, csillagos eget - �s nincs mivel t�zet rakjunk... Erre, amerre csak szem ell�t, egy �rva fa�g sincs...

- Majd mi hozunk, igaz, Kirara? - aj�nlkozott Shippo, s Kirara is b�lintott.

- Rendben... De vigy�zzatok magatokra! - mondta Kagome.

- Igen, ne agg�dj! Azt tessz�k! - felelt a kisr�ka, m�ris felpattanva a macskaszellem h�t�ra, ki m�r nagy termet� d�monk�nt sz�llt feljebb �s feljebb.

- Gyer�nk, Kirara! - ki�ltotta a r�kak�ly�k, s bar�tja m�r el is indult.

A magasb�l al� n�zve egy helyet kerestek, ahol n�tt n�mi fa. A kop�r vid�kt�l nem messze meg is pillantottak egy erd�s ter�letet, arra vett�k �tjukat. Lesz�llv�n Shippo m�r neki is �llt az �gak gy�jt�s�nek, melyek s�r�n bor�tott�k az ottani talajt. Kirara csak ment mellette, n�ha egy-egy �gat felkapva �s a t�bbire helyezve, mert m�st nem igaz�n tudott tenni. Hirtelen fujtatni kezdett az erd� k�zepe fel�.

- Mi a baj, Kirara? �rzel valamit?

 A macskad�mon lassan k�zel�teni kezdett egy ismer�s szag ir�ny�ba. D�h�sen morgott. M�r meggy�lt a bajuk a szem�llyel, akib�l �radt az illat.

- Ismer�s szag... De nem tudom, hogy ki� hirtelen... - l�pett mell� Shippo - Viszont azt tudom, hogy b�rki is az, rossz �rz�sem van vele kapcsolatban.

Kirara sz�vesen megmondta volna, hogy ki� e szag, de nem tehette, mert nem tudott az emberek nyelv�n sz�lalni. Ez�rt csak biccentett, s m�g k�zelebb mer�szkedett a szag forr�s�hoz.

 Az erd� k�zep�n egy tiszt�s helyezkedett el. �ltal�ban z�ld sz�n� f�ve v�rt�l v�r�sl�tt, melyet moh�n sz�vott mag�ba a f�ld. P�r ruhafoszl�ny �szk�lt a friss v�rt�cs�kban.

- Mi t�rt�nt itt? - sz�rny�lk�d�tt Shippo - Tal�n egy harc sz�ntere volt ez a hely?

K�rben�zett, �s megijedt, mert nem l�tta Kirar�t.

- Kirara! - ki�ltott, mikor m�r megl�tta a macskaszellemet, kicsivel a h�ta m�g�tt, l�kd�sve valamit mancs�val.

- Mit tal�lt�l? - ment oda hozz� a kisfi�.

Kirara m�r sz�j�ban tartotta akkor a t�rgyat, azt�n Shipponak adta.

Egy furcsa kin�zet� f�mdarab volt. �gy n�zett ki, mintha ar�nytalanul kett�t�rtek volna egy kerek �rm�t. A sz�lesebb fel�ben egy, a k�rnyezet�n�l s�t�tebb p�tty t�nt ki. Csurgott r�la a v�r�sl� v�r, amelynek olyan szaga volt, mint ami �tj�n erre a helyre �rkeztek.

- Vajon mi lehet ez? – gondolkodott Shippo.

Kirara is t�n�d�tt, majd figyelmes lett n�h�ny mellette elhalad� v�res l�bnyomra. Elkezdte azokat k�vetni, eg�szen egy foly� partj�ig, ugyanis ott v�get �rtek hirtelen. Shippo mellette l�pdelt, majd megl�tott egy v�rcs�kot folyni a foly� felsz�n�n, eg�szen a foly�kanyarig.

- Rajta m�r nem seg�thet�nk, Kirara… Menj�nk vissza. – v�lte a kisr�ka. Vetett m�g egy pillant�st a t�r�tt t�rgyra, majd mell�ny�be dugta, �s elindult kifel� a r�tr�l.

Korom s�t�t volt m�r, mire vissza�rtek a t�zif�val. A t�bbiek az id� alatt tal�ltak egy erdei h�zik�t, legal�bbis az lehetett, mikor m�g volt itt erd�. Bel�l viszont nem volt hely t�znek, sz�val kint kellett t�bort�zet rakniuk a hozott �gakb�l. Mivel m�r s�t�t volt, Inuyasha m�r fekete hajjal olvadt bele az �j s�t�tj�be.

- Hol voltatok eddig? – k�rdezte Shipp�t.

- Tal�ltunk valami furcs�t… - kezdte a fi�cska.

- �s mit?

Elmondta neki azt, amit a r�ten l�tott, m�g a t�rgyat is megmutatta neki. Inuyasha t�n�dve n�zte a f�mdarabot. Nem igaz�n tudott vele mit kezdeni.

- Mi az, Inuyasha? – �lt oda Miroku a t�zh�z, egy �t�snyommal az arc�n.

- M�r megint, Miroku? – kezdett Shippo egy k�rd�st.

- Ez nem az, aminek hiszed…

- Persze… - cs�v�lta a fej�t a k�ly�k.

A szerzetes s�hajtott, majd ism�t a t�rgyat n�zte. Kivette a f�ld�mon kez�b�l, �s � is m�regette. Hirtelen olyan arcot v�gott, mintha r�j�tt volna valamire. Lehelyezte a t�rgyat a f�ldre, �s a v�geit�l rajzolt egy f�lk�rt, �gy �gy n�zett ki, mint egy eg�sz med�l. A szomsz�dos f�lbe rajzolt egy ugyanolyan k�rt, mint a f�mdarabon volt. Elt�volodott t�le egy kicsit.

- Sejtettem… - mondta azt�n.

- Mit? – k�rdezte Sango, aki �ppen kifel� �rkezett a kunyh�b�l. A rajzhoz hajolt, mire Miroku megint megfogdosta a szokott helyen, �s szok�sos m�don kapott �rte a kobakj�ra.

- Nem volt m�g el�g? – k�rdezte a l�ny felindultan.

- El�g m�r! Mondd, mi ez? – v�ltott t�m�t Inuyasha.

- Ez egy legend�s ereklye, a mindens�g talizm�nj�nak egy darabja…

- �s mire val�?

- Nos… em…

- Sz�val?

- Azt nem tudom… - jelentette ki a szerzetes.

- Na remek! – mondt�k k�rusban. Szeg�ny Miroku csak mosolygott id�tlen�l, mert m�st nem igen tehetett.

- Hol van Kagome? – k�rdezte azt�n Shippo, mert �szrevette, hogy hi�nyzik valaki.

- V�z�rt ment a foly�hoz – v�laszolt Sango a k�rd�sre – De m�r j� ideje t�vol van. Hol lehet ilyen sok�ig?

A partn�l let�rdelv�n Kagome a v�zbe mer�tette a te�skann�t.

- Ez az Inuyasha mindig csak az instant levest enn�… - morogta.

Amint kiemelte az ed�nyt a v�zb�l, a partvonal ment�n egy keskeny piros cs�kot pillantott meg elhaladni. K�vetv�n szem�vel a cs�kot megl�tott egy szem�lyt a parton fek�dni. Odamer�szkedve a h�t�ra ford�totta az egy�nt.

- Hisz ez egy kisfi�…

Egy hossz� haj�, s�padt arc� fi�cska volt, mellkas�n nagy, t�tong� sebbel; onnan sziv�rgott a v�r. Eg�sz l�nye feh�r volt, ruh�i cafatokban l�gtak r�la. L�bait m�g a v�z sodorta.

Inuyasha m�r nem b�rt tov�bb v�rni. T�ls�gosan ideges�tette az a gondolat, hogy t�rt�nt valami Kagom�vel. Sebesen futott a foly� fel�, szem�vel keresve a l�nyt. Mindenf�l�re gondolt… mindenf�le sz�rny�s�gre. Csak rem�lni tudta, hogy nem esett baja. �s ha �pp akkor �rte t�mad�s, �s egy er�s ellenf�llel �ll szemben? Mit tehetne? Hisz most haland�… De ez nem t�ntor�totta el… Rohant egyre beljebb.

Azt�n megtorpant a meder el�tt nem sokkal, mert Kagome j�tt vele szembe.

- Kagome! H�t itt vagy!

- Mi�rt, Inuyasha? Agg�dt�l? – k�rdezte a l�ny mosolyogva.

- �h, dehogy! – ford�totta el a tekintet�t.

- Na mindegy… Menj�nk vissza… - indult el.

- V�rj… - �ll�totta meg a f�lszellem – Az ott kicsoda?

- Hm? – n�zett a gyermekre, akit a foly�n�l tal�lt, �s akit most a karjaiban cipelt – Nem tudom… Ott tal�ltam, a foly�parton. Megsebes�lt… Nem hagyhattam ott szeg�nyt…

- Szeg�ny k�ly�k… Valaki j�l elint�zte…

- De ki lehetett az?

- Nem tudom, de k�b�l lehet a sz�ve, hogy kezet emel egy v�dtelen kisfi�ra…

- Szerintem is…

Azzal visszaindultak a t�bbiekhez. Inuyasha hosszasan figyelte a fi�csk�t, �szrev�ve rajta valami ismer�set, de maga sem tudta, hogy mi az…

 Hira