Hikari to kage

II. A titokzatos s�t�t lovag

Az �j utols� �r�ja is el�rkezett. Az �g tiszta volt, sehol egy felh� rajta. M�g ragyogtak a csillagok, ez volt az egyetlen f�nyforr�s m�g egy r�pke �r�ig. A hideg sz�l sejtelmes v�rszagot hozott mag�val, amit k�l�n�sen egy k�zeli erd�ben lehetett �rezni.

- Ez val�ban v�rszag? – t�n�d�tt az ott j�r� Kikyo – J�l sejtettem, hogy itt valami sz�rny�s�g van k�sz�l�ben.

Ugyanis a papn�t egy m�rhetetlen�l gonosz er� csalta eg�szen id�ig. Ki akarta der�teni, mi az, ez�rt �tnak indult. Errefel� sok ember �l, �s az �let�k nagy vesz�lyben foroghat.

- Tal�n hatalmamban �ll el�zni �t innen…

A miko csak haladt egyre beljebb. �tj�t fiatal l�nyok holt lelkei vil�g�tott�k meg, melyek vagy keringtek k�r�l�tte, vagy egyenk�nt beleolvadtak a test�be. L�lekrabl�i szorgalmasan gy�jt�tt�k az �jabb lelkeket k�r�, mert ez biztos�totta �letben marad�s�t.

Ahogy haladt, a hal�lt sejtet� szag er�s�d�tt.

Mozg�s hallatszott a f�k m�g�l. Kikyo kicsit �sszerezzent a gondolat hat�s�ra, hogy tal�n a vesz�lyforr�s k�zeledik. De nem az volt. Egy ember t�ntorgott ki a boz�tb�l, majdhogynem mindenhol megsebes�lve. Ny�sz�r�gve, neh�zkesen l�pett a miko el�, aki most leeresztette �j�t, amit el�kapott a biztons�g kedv��rt.

- Ne menj tov�bb… a saj�t �rdekedben… - k�rlelte a f�rfi.

- Mi t�rt�nt veled? – k�rdezte Kikyo.

- Bandit�k t�madtak meg engem �s k�t b�ty�mat…

- Sz�val… csak bandit�k? – t�n�d�tt a papn� – Az nem lehet… Enn�l nagyobb energi�kat �szleltem…

- Azut�n… - folytatta a f�rfi szaggatottan – megjelent egy alak fekete lovon, �s elpuszt�totta a t�mad�kat…

- Megmentett titeket? – csod�lkozott Kikyo egyre jobban.

- Nem, �pp ellenkez�leg! Miut�n v�gzett a bandit�kkal… meg�lte a testv�reimet… engem futni hagyott…

- De mi�rt?

- Nem tudom… K�rlek… se… g�ts… - ny�sz�rg�tt, majd �sszeesett a l�ny el�tt.

Kikyo lehajolt hozz�, h�t�ra ford�totta, s megr�zogatta, de a f�rfi m�r nem volt �letben.

- Meg kell tal�lnom azt a lovast, miel�tt mindenkit meg�l, aki az �tj�ba ker�l! – hat�rozta el a miko – Nagyon vesz�lyes lehet, ha ekkora gonoszs�g �rad ki bel�le. De vajon kedvtel�sb�l �ld�k�l, vagy konkr�t oka van r�?

Fel�llt a halott mell�l, de miel�tt elindult volna, mondott �rte egy im�t, mert �gy gondolta, ennyit meg�rdemel. Az ember csak egy �tlagos f�ldm�vesnek t�nt sz�m�ra, aki l�tsz�lag nem tett semmi rosszat, m�gis el kellett hagynia ezt a vil�got. Sajn�lattal n�zett vissza r�, majd t�vozott, s haladt tov�bb az �ton. Mostm�r s�r�bben n�zett k�rbe. Egyre jobban �rezte azt a s�t�t energi�t, amivel neki kellett szembe n�znie az itt �l�k �rdek�ben. Nyugtalan volt a gondolatt�l, hogy nem siker�l majd neki, de ennek ellen�re, semmit sem l�ttatva arc�n, ment tov�bb.

- M�r k�zel j�rok, �rzem…

Igaza is volt. Hirtelen meg�llt valami el�tt, s sz�rny�lk�dve n�zett maga el�. K�t holttestet pillantott meg l�bai el�tt az �sv�nyen. Alig lehetett kivenni, mik voltak pontosan, annyira sz�t voltak t�pkedve. De l�tszott valamelyest n�h�ny haland� von�s rajtuk, teh�t k�z�ns�ges emberek voltak. Kikyonak esz�be jutott az im�nti f�rfi t�rt�nete. Azt gondolta, hogy a k�t test volt valaha a f�ldm�ves k�t fiv�re.

Lassan tov�bb haladv�n m�r sokkal t�bb porh�velyt l�tott. Fegyveres bandit�k fek�dtek mindenfel�. B�r test�k ugyanolyan rossz �llapotban volt, mint az el�z� kett��, l�tni lehetett egy k�l�n�s dolgot: a csavarg�k sz�veit kit�pt�k a hely�kr�l.

- Ez biztosan � volt, az a lovag! De mire kellhetett neki a meggyilkolt bandit�k sz�ve? – t�prengett a miko.

Ahogy elhaladt a holttestek k�z�tt, megborzongott a l�tv�nyt�l. M�g a b�n�z�k lovait is sz�tt�pte az illet�! �gy �rezte, mindj�rt felfordul a gyomra. Sok mindent l�tott m�r, az igaz, de az ilyesmit�l �jra �s �jra rosszul lett.

- M�r most undorodom ett�l a lovast�l… Mi�rt tesz ilyet? Esetlegesen egy szellem? Azt hiszem, s�t tudom… Annak kell lennie, mert �p esz� ember nem tesz ilyet. Csakis egy gyilkos d�mon…

Amint �gy elm�lkedett a f�ldet n�zv�n ment�ben, a f�ld�n megpillantott n�h�ny �llati nyomot. Egy l� pat�j�nak lenyomat�hoz hasonl�tott.

- Nyomon vagyok… Most megfizet az�rt, amit tett!

K�vette a nyomokat, egyre beljebb �s beljebb menv�n az erd� s�r�j�be. Let�rt �gakat l�tott �tj�n. Az �llat biztosan v�gtatott, �gy utat szelve mag�nak. F�lrehajtv�n a lekonyult �gakat gondolkodott a k�rd�sen, hogy mi�rt tette ezt a gyilkos. Tudta j�l, hogy egy szellemnek mi tetszhet az �ld�kl�sben, �s a k�nz�sban, de nem mindegyik marcangolja sz�t �ldozatait, ily m�don meggyal�zva, s a d�gev�kre b�zva azokat.

- Vad�llat… - gondolta, mikor kir�zta a hideg.

A k�zelb�l m�r halotta is a pat�k hangj�t. Mosolyogva a siker�lm�nyt�l, hogy meglelte, amit keresett, k�zeledett a hang fel�. �vatosan, mert nem akart a bandit�k sors�ban osztozni. Csakhogy oda�rve, csal�d�s�ra, csak egy lovat tal�lt, egy sz�jjal egy f�hoz k�tve. A tettesnek �rmagj�t sem tal�lta.

- Az �rd�gbe… Ez csak a lova. De � hol lehet? Tal�n meg�rezte j�tt�met?

Nem vette �szre, hogy valaki is k�zeledne fel�. Csak akkor eszm�lt fel, mikor a szem�ly l�p�sei gyorsabbak lettek. H�trafordulv�n ki�lt az ijedts�g az arc�ra. A lovag �llt el�tte. Csak egy magas f�rfinak l�tta, fekete ruh�ban, v�r�sl� szemekkel, mert alaposabb megvizsg�l�s�ra az m�r nem adott id�t. M�r emelte a kez�t, �s egy j�l ir�nyzott csap�ssal hal�los sebet ejtett rajta. A v�g�s a n� tark�j�t�l v�gigfutott az eg�sz h�t�n, s hevesen v�rzett. A sebzett a f�ldre esett, s gy�l�lk�dve n�zett fel r�.

- Te… gyilkos… - ny�k�gte.

A lovag nem sz�lt semmit. Megragadta Kiky�t, �s arr�bb dobta, egyenesen egy f�nak. A n� ny�sz�rg�tt, h�t�val cs�kot h�zva a fa t�rzs�re. Ism�t a f�ldre hullott, f�jdalm�ban a f�ldet markol�szta.

- Mi�rt? Mi�rt gyilkolsz ok n�lk�l? �s mi�rt nem �lsz meg most, mint ahogy a f�ldm�vessel sem tetted?

A f�rfi nevetni kezdett, majd ugyanolyan hirtelen abba is hagyta. Azut�n fel� fordult. Arca, �gy lentr�l n�zve ismer�snek t�nt. Alakja furcsa volt: mintha felh�k �szk�ltak volna benne, s mintha azok alkotn�k a test�t. Viszont fog�sa er�snek bizonyult, �s ezt a papn� is megtapasztalhatta. Szeme jobban f�nylett, l�tv�n a l�ny szenved�s�t, s ridegen meredt le r� vel�k.

- Szeretem l�tni, ahogy m�s szenved… - sz�lalt meg azt�n, j�ghideg, f�rfias hangj�n.

- Tudtam, hogy szellem… - gondolta - R�d egy sz� van: vad�llat! – ki�ltotta azt�n, a f�jdalomt�l remeg� hangon.

A szellemnek elege lett bel�le. Felemelte a leveg�be nyak�n�l fogva, �s m�r �lezte a karmait, hogy �thatoljon vel�k a n� test�n. Ekkor egy roppant mad�rtoll h�t�n Kagura �rkezett le hozz�juk. K�zleked�si eszk�z�t lekicsiny�tve haj�ba t�zte, �s tisztes t�volban meg�llt a d�mon el�tt, ki a j�vev�ny l�tt�n ledobta Kiky�t, �s fel� fordult.

- Te lenn�l az a titokzatos s�t�t lovag, aki ilyen r�vid id� alatt ennyi �ldozatot szedett?

- Teh�t �gy neveznek az emberek…

- Hm… - gondolkodott hangosan a sz�lboszork�ny – A hangod olyan, mint Sesshomaru�, a kutyaszellem�…

Erre a f�rfi m�g h�v�sebben tekintett r�. Kikyo is �szrevette a hasonl�s�got most, hogy a boszorka kimondta azt a nevet. Val�ban hasonl�tott hangj�ban, �s kin�zet�ben is. A ruh�ja is hasonl� volt, csak �ppen minden fekete volt rajta, egy feh�r folt nem volt felfedezhet�.

- �t�llt�l az �j sz�n�re, Sesshomaru-sama? – g�nyol�dott Kagura, legyez�je m�g� rejtve mosoly�t.

A „Sesshomarunak” nevezett egy�n mark�t �sszeszor�tva k�dd� v�lt, majd a boszork�ny m�g�tt jelent meg �jra. Karmait nyaka k�r� z�rta, s szorongatni kezdte.

- Az �n nevem nem Sesshomaru. Az egys�g nem l�tezik.

- Az egys�g? – k�rdezte a fenyegetett – Mir�l besz�lsz?

- Te nem vagy olyan �llapotban, hogy sz�mon k�rj! �n k�rdezek! – emelte meg a hangj�t, fokozta a szor�t�st – Mit akarsz t�lem?

- Naraku k�ld�tt… hogy n�zzem meg, ki� ez a felt�r�, s�t�t er�…

- L�thatod, hogy az eny�m… De biztosan nem csak ez�rt k�ld�tt! Besz�lj!

- Azt akarta, hogy vigyelek el hozz�… �lve vagy holtan… - lihegett.

- Azt l�tni szeretn�m…

- Eressz, Sesshomaru! Ne j�tszd az ostob�t! – parancsolt r�, �s gondolt bele a dolgokba a sz�lboszorka, s nem hitte, hogy ez nem az, akinek felt�telezi.

- Megmondtam, hogy nem vagyok az egys�g! – ord�totta, �s �gy megszor�totta, hogy a n� t�rdre rogyott.

- Az egys�gnek v�ge! Nem l�tezik! – �v�lt�tte. K�r�l�tte felszakadozott a f�ld, annak nagy darabjai keringtek k�r�l�tte.

- Eressz el… - ny�k�gte a boszork�ny.

A d�h�dt szellem el is eresztette, de m�g eld�lni sem hagyta. Nyomban el�r�ntotta kardj�t, �s kett�v�gta Kagur�t. De nem volt el�g l�tnia ott heverni kett�szelten, bel�d�fk�dte a kardot, �jra �s �jra megism�telve, szanasz�t trancs�rozva a testet. A n� m�g nem halt meg, ez�rt torka szakadt�b�l ki�ltozott.

Miel�tt azonban hal�l�t lelte volna, teste felemelkedett, majd egy pajzsszer� g�mbben elrep�lt a l�that�ron k�v�lre, ahol m�r kel�ben volt a nap.

A lovag ut�nan�zett m�g, majd eloldozta lov�t, �s r��lve elv�gtatott, nagy port verve Kikyo arc�ba, aki m�g mindig ott fek�dt.

- Val�ban Inuyasha b�tyja lenne? De nem lehet �, mivel tagadta a d�mon nev�t… �s milyen egys�gr�l besz�lt? S ha t�nyleg � Sesshomaru, tagad�sa ellen�re, mi�rt ilyen furcsa a viselked�se? – cik�ztak �t eme gondolatok elm�j�n.

Nagy k�nok k�zt feltolta mag�t karjaival, s �j�ra t�maszkodva, inogva fel�llt. Vonszolni kezdte mag�t abba az ir�nyba, amerr�l Inuyasha visszat�r� d�moni erej�t �rezte. P�r l�lek egyes�lt test�vel, k�nny�tve a f�jdalmon, de ezek a sebek nem akartak begy�gyulni.

- Itt valami nincs rendj�n… Sz�lnom kell Inuyash�nak…