Hikari to Kage

III. A k�t testv�r

Az �jt felv�ltotta a nappal. A Nap sugarai melegen s�t�ttek le az �g alatt �l�kre. A kis csapat l�ny tagjai lassan kibotork�ltak a kunyh�b�l.

- �h, ti is �bren vagytok m�r? – k�sz�nt�tte a l�nyokat Shippo.

- Igen, j� reggelt! – mosolygott Kagome.

- Ha m�r �bren vagy, csin�lhatsz reggelit… - mondta Inuyasha, fel�llva a t�bort�z maradv�nyai mell�l.

- Te mindig csak a hasadra gondolsz? – ripakodott r� a l�ny.

- Igaz�n megk�rhetted volna szebben is, Inuyasha. – v�lte Miroku, amint k�zelebb l�pdelt.

- Te csak hallgass!

- Fi�k… - kezdett volna Sango egy nyugtat� jelleg� mondatot, de �szrev�ve valamit, �gy folytatta – Hov� t�nt a kisfi�?

- A fi�…? – n�zett k�r�l Inuyasha – De… az el�bb m�g itt volt…

- Szem el�l vesztett�tek? – k�rdezte Kagome d�h�sen.

- Vajon hova t�nhetett? – tette fel a k�rd�st a szerzetes.

Mindenki Inuyasha v�r�s ingj�re n�zett, ami most a f�ld�n hevert. A fi�csk�n majdhogynem semmi ruha nem volt, r�ad�suk a foly�b�l hal�szt�k ki, teh�t meg�zott rendesen, s nagyon f�zhatott az �j folyam�n. A hanyou megsz�nta a diderg� fi�csk�t, �s, mikor m�r mindenki aludt, r�adta a kimon�fels�t. A ruhadarab most gazd�tlanul piroslott a f�ben. Inuyasha a kez�be vette.

- Nem juthatott messze. A belseje m�g meleg.

- N�zz�tek! Ott van! – fedezett fel Shippo egy feh�r foltot egy kiemelkedett f�lddarabon, ami egy v�zes�s hat�r�n�l helyezkedett el, kicsit messzebb t�l�k.

- Mit csin�l ott? Jobb dolga sincs, minthogy minket ijesztgessen? – mondta a f�lszellem.

- Nyugodj meg, Inuyasha. Ink�bb menj�nk �rte… - indult el Miroku.

K�zelebb �rv�n egyre jobban l�tszott, hogy a fi� arc�t az �g fel� emelve �llt ott. Teste k�dszer�nek �s f�nyl�nek t�nt, k�r�l�tte vir�gok ny�ltak. �gy n�zett ki, mint aki mag�ba sz�vja a napsugarakat. �szrev�v�n �ket, fel�j�k fordult. Alkata abbahagyta a f�ny �raszt�s�t.

- Mif�le fi� ez? – gondolta Kagome – Este, mikor l�ttam, azt gondoltam, csak s�padt szeg�ny, de mostm�r azt gondolom, hogy r�miszt�…

Az�rt gondolhatta ezt, mert a gyermek eg�sz teste feh�r volt, ak�r a marad�k als�ruh�zata. Hossz� feh�r haj�t ide-oda f�jta a sz�l. M�g a szemei is feh�rek voltak, ak�rcsak egy befejezetlen festm�nyen.

- Mi vagy te? – �nt�tte szavakba Inuyasha Kagome gondolatait.

A fi� r�snyire nyitotta a sz�j�t, mintha mondani akart volna valamit, de nem tette. Matatott az ajkain valamit, mintha azt mondan�, hogy nem is tud besz�lni. A t�bbs�g csak furcs�llva n�zte, mikor Shippo megsz�lalt.

- Szerintem n�ma…

- Mib�l gondolod? Badars�g… - mondta a f�ld�mon.

De a fi� szapor�n b�logatni kezdett, ezzel jelezve, hogy m�gsem badars�g az, ami az im�nt elhangzott. Azt�n v�gign�zett a k�r�l�tte �ll�kon, s hirtelen megakadt a szeme Inuyash�n, �s h�tr�lni kezdett, de nem sok�ig tehette ezt, mert m�r h�tr�bb nem �rt f�ldet a l�ba. Ler�tt r�la a f�lelem. A hanyou ezt �szre is vette. K�zeledett fel�, mert azt gondolta, a szaga alapj�n meg�llap�thatja, hogy mi is ez a furcsa fi�. A gyermek elbotlott a nagy h�tr�l�sban, rettegve n�zett fel a k�zeled�re. Az pedig k�zelebb hajolt hozz�, �s szimatolni kezdett. A szag alapj�n nem der�thetett ki sokmindent, mert a gyerek szaga friss hegyi leveg�re hasonl�tott csup�n. Inuyasha gondolt egyet, �s fel� ny�jtotta a kez�t. A fi�cska erre �sszerezzent, �s �sszeszor�totta szemh�jait. A f�lszellem f�lrehajtotta a feh�r hajtincseket, �s m�g�tte felfedezett egy kicsi, hegyes, t�nd�rmesebeli man�k�hoz hasonl� f�lecsk�t.

- �… egy szellem… - jegyezte meg.

A l�ny erre les�t�tte a szem�t, mer nem b�rta Inuyasha szemeinek s�ly�t. M�g mindig reszketett eg�sz test�ben, �s rem�lte, hogy nemsok�ra eleresztik a f�l�t. Inuyasha felegyenesedett azt�n, �s �t is felh�zta.

- Nem lehet gonosz szellem, mert m�g nem tett k�rt benn�nk… - mondta Miroku.

- �s r�ad�sul m�g gyerek… - m�rte v�gig Sango is.

- Az, hogy m�g gyerek, nem kifog�s a gonoszs�gra… - mondta Inuyasha, gondolva ezzel b�tyj�ra, akir�l �gy tudta, hogy m�r gyermekkor�ban gyilkolni kezdett, pontosabban ilyen id�s kora k�r�l, mint a fi� el�tte.

A gyerek azt�n, mikor a hanyou elbambult, elaraszolt mellette, �s oda�llt Kagome el�. Feln�zett r�, �s meghajolt.

- Mit m�velsz? – k�rdezte meglepetten Kagome.

A fi� felegyenesedett, majd kez�t a mellkas�ra helyezte, ahol megsebes�lt. A seb�t Kagome l�tta el, r�gt�n, miut�n elhozta a t�bbiekhez.

- Szerintem, meg szeretn� k�sz�nni, hogy seg�tett�l rajta. – mondta Miroku.

A l�ny mosolygott, �s megsimogatta a fej�t.

- Nagyon sz�vesen! – mondta.

A gyermek most olyan k�pet v�gott, mint egy kiskutya, akinek a fej�t simogatj�k.

- H�t nem aranyos? – l�gyult el a l�ny.

- Keh! Kis taknyos… - f�lt�kenykedett a f�lszellem.

A fi�cska elszomorodott egy kicsit, ez�rt lejjebb vette tekintet�t. Majd felkapta azt, mikor meg�rezte Kirara k�zeledt�t. Morogni kezdett r�.

- Kezdem azt hinni, hogy ez egy kutyaszellem. – vakargatta a fej�t Shippo.

- Nyugi, az csak Kirara… - mondta Kagome a feh�r l�nynek.

- �s �n m�r nem is sz�m�tok? – b�jt el� Myoga a macskad�mon bund�j�b�l.

- Mi j�ratban, Myoga? – �llt oda Miroku.

- Ti nem �szleltetek valami furcs�t?

- Mi�rt? – K�rdezt�k majdnem egyszerre.

- Hallottam egy vesz�lyes szellemr�l, aki itt gar�zd�lkodik a k�rny�ken. Gondoltam, ut�nan�zek a dolognak, �s ezt tal�ltam. – mondta a bolha, a Kirara sz�j�b�l kil�g� t�rgyra ugorva.

- De hiszen ez a Tensaiga! – l�pett k�zelebb Inuyasha is, �s elvette Kirar�t�l a kardot.

- Ez furcsa. Nem hinn�m, hogy Sesshomaru elhagyna ilyesmit csak �gy… - sz�lt Sango.

- Egyet�rtek – mondta Myoga – Hab�r nem veszi t�l sok haszn�t, az�rt becs�li valamennyire, mivel apjuk hagyta r�.

- Vajon mi t�rt�nhetett, hogy most m�gis itt van? Hol tal�ltad a kardot? – faggat�dzott Inuyasha.

- Itt, nem messze, egy foly�ban…

- A foly�ban? – gondolkodott Kagome – De hiszen �t is ott tal�ltuk! – n�zett a kisgyerekre, aki most a kard�rt ugr�lt Inuyasha mellett.

- Mit akarsz, k�ly�k? Nem adom neked! Sesshomaru meg�lne, ha megl�tn� n�lad!

A fi� hamarosan abbahagyta az ugr�l�st, ut�na szapor�n a szem�re kezdett mutogatni.

- Mi van? – fintorgott a f�ld�mon.

- Azt akarja mondani, hogy csak meg akarja n�zni. – fejtette meg Miroku a jelbesz�det – Igaz? – n�zett a kisfi�ra.

Az pedig b�logatott, majd k�rlel�en n�zett Inuyash�ra. Fel� ny�jtotta kezeit, rem�lve, hogy odaadja neki a k�v�nt t�rgyat.

- Na j�, nem b�nom… N�zd meg, ha annyira akarod… - adta a fegyvert a k�t kicsi k�zbe.

A gyermek csillog� szemekkel n�zte a kardot. Mellkas�hoz szor�totta, �s boldogan mosolygott. Miel�tt Inuyasha visszak�vetelhette volna a kardot, abb�l feh�r f�ny �radt ki, ami a fi�ra is �tterjedt.

- Mi t�rt�nik? – sz�lalt meg Kagome, de ezt gondolt�k mindny�jan.

A kisfi� kin�zete kezdett megv�ltozni: b�re �lettel telibb sz�nt kapott, a haja is mostm�r ez�st�sen f�nylett. Arc�n megjelent k�t cs�k, �s homlok�n egy sarl�hold, mely felfel� mutatott. Amint a f�ny eloszlott, a l�ny megsz�lalt:

- Tensaiga… M�r hi�nyozt�l…

- Hallott�tok ezt? Tud besz�lni! – �mult Shippo.

- Teh�t csak ugratt�l minket, mi? – d�h�d�tt fel Inuyasha.

- Nem, dehogy… - n�zett r� a fi� – Meg tudom magyar�zni…

- Na persze…

- Hagyd besz�lni, Inuyasha �rfi… - csit�totta Myoga.

Inuyasha csak morgott, mert �tver�st szimatolt, de �gy tett, ahogyan a bolha mondta.

- Akkor a neved mondd meg legal�bb! Ki vagy te?

- Bocs�ssatok meg… Az �n nevem Hikarimaru. Ebbe a kardba volt egy r�szem bez�rva. Most, hogy visszakaptam, visszanyertem a m�sik felemet. K�sz�n�m…

- Micsoda? A Tensaig�ba? De hogyan lehets�ges ez? – t�n�d�tt Miroku.

- A fiv�rem az egys�g sz�tv�l�sakor elvette egy r�szemet, �s bez�rta ebbe a kardba. Azut�n v�gezni akart velem. De, h�la a kisasszonynak, nem siker�lt…

- Teh�t a fiv�red l�tta el a bajodat? – k�rdezte Sango – �s milyen egys�gr�l van sz�? Egy katonai sz�vetkezet?

- Nem. K�zel sem… Az egys�g… - gondolkodott, hogyan fogalmazza meg – h�t… az az egys�g…

- H�t ez j�… �s mondd, van valami k�z�d Sesshomaruhoz? – n�zte Inuyasha a fi�t, k�s�rteties hasonl�s�got felfedezve k�ze �s b�tyja k�zt.

- T�nyleg hasonl�tanak… Nos? – figyelt Myoga is.

- �, igen! – csapta �kl�t tenyer�be – ez az egys�g neve… - jelentette ki a gyermek.

- Mi? Az, hogy Sesshomaru?

- Igen.

- Sesshomaru… „felbomlott”? – csod�lkozott Shippo.

- Igen… Az egys�get �n s fiv�rem alkottuk. Ha nem vagyunk egyek, az egys�g nem l�tezik.

- Mit jelentsen ez? Azt akarod mondani, hogy te Sesshomaru egy r�sze vagy? – bukott ki Inuyasha.

- Igen, az egys�g egy r�sze vagyok, csak nem tudom, melyik, mert a fiv�rem szerint �n vagyok a rossz…

- Akkor tartanunk kellene t�led? – n�zte Miroku k�tked�n.

- Nem tudom… - s�t�tte le tekintet�t – nem tudom biztosan, ki vagyok…

- �s a fiv�red? Hol van most? – k�rdezte Kagome.

- K�rdezz�tek az a l�nyt ott… - n�zett a f�k fel�.

Onnan Kikyo t�ntorgott el�. �tlagosnak t�nt el�sz�r, de azt�n hirtelen a f�ldre hullott, s teste m�ris v�r�ben �szott. Inuyasha felki�ltott, odarohanva hozz�:

- Ne! Kikyo