12. fejezet

�rm�ny �s idill

Miut�n Takemaru befejezte a f�rd�st, tett egy s�t�t az �jjeli kertben. Sakura terasza �res volt, m�r nem �lt el�tte senki. A szob�j�b�l m�csesek f�nye vil�g�tott ki, de mozg�st nem l�tott. Elindult befel�, m�lyen a kertbe. A szent�ly l�pcs�j�n�l szamur�jok besz�lgettek csendesen. Takemaru most nem v�gyott t�rsas�gra, ez�rt nem ment oda hozz�juk, ink�bb a bels� kert fel� vette az ir�nyt, �tment a patakon �t�vel� fah�don, melyet juharf�k, szab�lyosra ny�rt bokrok, sziklak�vek �s vir�gok szeg�lyeztek. A holdf�nyben megcsillan� patakocsk�n r�zsasz�n �s feh�r sz�n� l�tuszok �szk�ltak. Illatuk m�mor�t� hat�st keltett. A bokrok k�r�l szentj�nosbogarak cik�ztak ide-oda a leveg�ben. Az egyik cseresznyefa alatt egy alakot pillantott meg, aki fa t�rzs�nek d�lve �llt n�m�n.

-Dare wa? -k�rdezte Takemaru. Azt hitte, csak � j�r erre egyed�l.

-Takemaru-san, mit csin�lsz itt ilyen k�s� �jszaka? -k�rdezte egy ny�jas f�rfihang.

-Te vagy az Hitomi-sama. Ezt �n is k�rdezhetn�m t�led. -felelte Takemaru �s odas�t�lt Hitomihoz, majd �dv�zl�sk�ppen meghajolt. Hitomi is k�vette a p�ld�j�t.

-H�t visszat�rt�l, Takemaru-san. �dv�z�llek. -mosolyodott el kedvesen Hitomi.

-�r�l�k, hogy l�tlak, Hitomi-sama. Sz�p est�nk van, ne?

-Val�ban. Mondd csak, Takemaru-san, mi�rt vagy ilyen gondterhelt? -k�rdezte Hitomi, mik�zben legyez�j�vel elhessegetett egy sz�nyogot.

-Gondterhelt? Ink�bb f�radt vagyok. Miut�n hazat�rtem, Kageromaru-sannal le�lt�nk besz�lgetni, �s sok sak�t ittunk. Ezt l�tod rajtam.

-Vakarimasu. Mondta Kageromaru-san, hogy nem tal�ltad meg a b�ty�dat. Sajn�lom.

-Domo. -biccentett Takemaru.

-Mit sz�lsz az �j vend�g�nkh�z, Takemaru-san? -Takemarunak erre a gondolatra s�t�t gy�l�let �nt�tte el az agy�t, �s gyomra g�rcsbe r�ndult. Higgadts�got er�ltetett mag�ra. Hitomi a s�t�tben pr�b�lta kivenni Takemaru arcvon�sait, melyre egy pillanatra ki�ltek �rz�sei, �s ez el�gedetts�ggel t�lt�tte el. Miel�tt Takemaru v�laszolt volna, folytatta: -Megmentette a Him�t, biztosan nagyszer� f�rfi lehet, b�r sajn�latosan m�g nem volt alkalmam besz�lni vele. -hangneme kedves volt.

-Hai. -mosolyodott el Takemaru. -Sesshoumaru-sama val�ban nagyszer� f�rfi. Most, ha megbocs�tasz, Hitomi-sama, �n nyugov�ra t�rek. Oyasuminasai. -meghajolt, majd lass� l�ptekkel t�vozott.

-Oyasuminasai, Takemaru-san. -Hitomi gonosz mosollyal n�zte a t�volod� f�rfit. Leszak�tott egy v�r�s r�zs�t, �s elm�ly�lten sz�vta be k�b�t� illat�t. -"Takemaru, Takemaru... Valami nincs rendben veled, hi�ba is titkolod! L�ttam az arcod..." -halkan felnevetett. -"Ez tetszik... egy �jabb paraszt a j�tszm�ban, aminek v�gs� gy�ztese �n leszek, Naraku. Hmmm... Vagy ink�bb vez�r leszel, Takemaru? Majd megl�tjuk." -felpillantott a z�ldell� cseresznyefa �gaira, melyeken �t ez�st�s f�nys�vokban t�rt utat a holdf�ny. A levelek k�zt felismerte a most �rkez�t. K�t apr�, piros szem villant a s�t�ts�gben. Egy pokoldar�zs hozott gazd�j�nak �jabb inform�ci�t. Besz�molt Hitominak az esti jelenetr�l Sakura terasza el�tt, k�l�n�s hangs�lyt fektetve az inuyoukai d�h�s megjegyz�s�re �s arckifejez�s�re, illetve Takemaru feld�lts�g�ra. Hitomi el�gedetten b�lintott, majd halkan �gy sz�lt:

-Most elmehetsz, de l�gy ezent�l �vatosabb, a kuty�nak nagyon j� szagl�sa van. - a dar�zs elt�nt. Hitomi egy eleg�ns mozdulattal let�pte a r�zsa szirmait, �s kiengedte a kezei k�z�l. A kellemes �jjeli szell� felkapta a szirmokat, �s a k�zeli tavacsk�ba f�jta �ket. A csillog� v�zbe, mint apr� v�rcseppek hullottak al� a r�zsaszirmok. Miut�n az utols� szirom is a v�z tetej�n �szk�lt, Hitomi h�tat ford�tott a l�tv�nynak, �s elindult a kast�ly fel�. Hossz� fekete haja lebegett ut�na, ahogy a szell� belekapott. Sz�pen �velt ajkai �rd�gi mosolyra h�z�dtak. -" Vez�r leszel, Takemaru... �s elj�n a te id�d is. Sakur�t akarod, ne? Egy�tt halhatsz meg vele..."

Minamoto a szob�j�ban �lt alacsony asztalk�ja el�tt, �s sak�j�t kortyolgatta. M�g�tte egy �llv�nyon sorakoztak v�zszintes helyzetben a kardjai. A kertre n�z� shouji el volt h�zva, �gy gy�ny�r� kil�t�s ny�lt a kast�lykertre. A szoba el�tt �r�k �lltak. Hirtelen egy er�s, gonosz aur�t �rzett a kert ir�ny�b�l. Talpra ugrott, felkapva egyik katan�j�t. Egy h�feh�r p�vi�nbund�ba b�jt alak l�pett be a szob�j�ba. Ekkor legal�bb t�z szamur�j rontott be, kivont katan�val a kez�kben. A p�vi�nbund�s let�rdelt, �s tenyer�t a tatamira helyezte, majd al�zatosan meghajolt, �gy hogy orr�val a f�ldet �rintette. Mindenki meglepetten n�zett r�.

-Sashiburi datta (r�g volt), Minamoto-sama! M�r meg sem ismered r�gi bar�todat? -k�rdezte ny�jasan az idegen, majd t�rdel� helyzetbe emelkedett, �s leh�zta fej�r�l a maszkot.

-Oh, Naraku-san, te vagy az! Bocs�ss meg modortalans�gom�rt, de ebben az �lt�zetben m�g nem l�ttalak. -felelte Minamoto, �s eltette a kardj�t, majd az �r�ket hall�t�vols�gon k�v�lre k�ldte. -Most hagyjatok magamra, �s seppuku terhe mellett megtiltom, hogy valaki besz�ljen arr�l, amit itt l�tott. -az �r�k sietve elhagyt�k a helyis�get. Minamoto vissza�lt az asztal�hoz. -Dozo suwaru, Naraku-san. -mutatott a vele szemben l�v� p�rn�ra. -Vagy nevezzelek ink�bb Hitomi-sannak?

-Ahogy tetszik, nagy�r. -felelt al�zatosan Naraku, �s helyet foglalt.

-Sak�t?

-Hai. Domo.

-Mi�rt j�tt�l, Naraku-san? -k�rdezte a nagy�r, mik�zben kit�lt�tte a sak�t. -�s, mi�rt v�ltozott �gy meg az aur�d?

-A legut�bb csak egy m�solatommal besz�lt�l. Nem kock�ztathatom, hogy a Takashim�k �szre vegyenek.

-Kugutsu, ka? (kugutsu: szellemb�b, Naraku egyik tr�kkje) Nagyon tal�l�. B�lcs vagy, Naraku-san. -ny�jtotta �t a sak�t Narakunak.

-Hogy �llsz a k�sz�l�d�ssel, Minamoto-sama? -vette �t a sak�t Naraku.

-A katon�im mindennap edzenek, �s minden k�szen �ll a h�bor� ind�t�s�ra, m�r csak a jelre v�runk.

-Hm... Nagyon helyes, nagy�r. -mosolygott el�gedetten Naraku.

-Mi a helyzet a fatty� Kageromarun�l?

-H�rn�k�m t�j�koztatott t�ged, nagy�r. Sakura a kast�lyba vitte a kutyaszellemet.

-Hai, ezt mondta legut�bb h�rn�k�d, mint ahogy azt is, hogy el�g k�zel ker�ltek egym�shoz, azon a reggelen.

-Honto, -b�lintott Naraku. -Nem sokon m�lott, hogy szolg�m elint�zze, ezt az ideges�t� n�szem�lyt. Ennek az �tkozott kutyaszellemnek, pedig pont akkor kellett beavatkoznia.

-Karma. Jobb lett volna, ha eggyel kevesebb van bel�l�k. Sakura csak egy asszony, nem k�r �rte. -megitta a sak�j�t. -Naraku-san, az a Sesshoumaru vesz�lyes, vigy�zz vele. Hallottam az apj�r�l, aki tal�n a leghatalmasabb �s leger�sebb daiyoukai, ki valaha �lt. Azt is hallottam, hogy �r�k�se is ugyanolyan er�s, mint � volt. De ezt m�r tudjuk. Biztosan van valami �j h�red, Naraku-san, ami�rt ide j�tt�l.

-Nos, igen. Takemarur�l van sz�.

-Nani? -kerekedtek el Minamot sz�rke szemei. -Ne nevetess, Naraku-san. Ugyan mi k�ze lehet egy ilyen sz�nalmas haland�nak a mi nagy terveinkhez?

-Hm... -vigyorgott Naraku. -Minamoto-sama, ne n�zz engem ostob�nak. Ez a kis haland� szerintem ujjat k�sz�l h�zni a mi nagy Sesshoumarunkal.

-Do jo koto, ka? (mit jelentsen ez?) -Minamoto most m�g jobban csod�lkozott, k�v�ncsi volt, mit forgat a fej�ben Naraku.

-Takemaru f�lt�keny Sesshoumarura. Kedveli Sakur�t, aki nagyon h�l�s a kutyaszellemnek, mert megmentette. -Naraku elnevette mag�t. -Olyannyira h�l�s, hogy megfeledkezik erk�lcseir�l, �s eg�sz este a kuty�val �ltek kettesben a szob�ja el�tt. Ekkor megjelent Takemaru. Ez volt �m a jelenet! A p�rocska sz�treppent, majd k�vetkezett az udvariaskod�s, mely nem volt t�l sz�v�lyes. Azt�n Takemaru t�vozott, �s el�gg� feld�lt volt. Sesshoumaru pedig megjegyezte, hogy Takemaru milyen bosszant� szem�ly. K�s�bb l�ttam Takemaru arc�t, mikor megeml�tettem neki Sesshoumarut.

-Hmmm... Ez el�gg� elgondolkodtat�... De mit tehene egy haland� ebben a j�tszm�ban?

-L�tom, m�g mindig nem �rted, Minamoto-sama. Takemarut fel lehetne haszn�lni c�ljaink �rdek�ben.

-Hogyan? -lep�d�tt meg a nagy�r.

-Ezt m�g nem tudom... Meg kell v�rni, m�g megny�lik el�ttem, hogy kider�lj�n, mit forgat a fej�ben. �n akkor seg�tek neki.

-Hmm... Vakarimasu.

-� lesz a vez�r a j�tszm�nkban. Miut�n teljes�tette k�teless�g�t, t�bb� nem lesz r� sz�ks�g�nk.

-Sugoii. (nagyszer�) Akkor tartsd szemmel �t, Naraku-san.

-Ezt fogom tenni. Mondd csak Minamoto-sama, a l�nyod, ugye nem fogott gyan�t a h�bor�t illet�en? Nehogy figyelmeztesse Kageromarut.

-A l�nyom gyerekes, nem l�tja mi zajlik a szemei el�tt. Most �ppen azzal van elfoglalva, milyen lesz az esk�v�i szertart�s, melyet az o-bon �nnep ut�n terveznek azzal a fatty�val. (o-bon -a lelkek fesztiv�lja. J�lius 13-16-ig tart. Ilyenkor az �s�k lelkei visszat�rnek megl�togatni rokonaikat.)

-Teh�t senkinek se t�nt fel a terv�nk.

-Nem, a kamiknak h�la.

-Akkor megyek. -mondta Naraku, fel�llt, �s a shoujihoz l�pett. -M�g l�tjuk egym�st, Minamoto-sama! - egy eleg�ns mozdulattal leugrott az erk�lyr�l, �s elt�nt.

-Sayounara, Naraku-san... -mondta el�gedetten Minamoto �s mosolyogva tekintett Naraku ut�n.

A d�li nap aranys�rga sugarai beragyogt�k a t�jat. A madarak �nek�t�l volt hangos minden. A kis tavacska k�k viz�n csillogott a napf�ny. Ezt a harm�ni�t a t�ba al�zuhan� v�zes�s t�rte meg. A v�z felsz�n�n tavir�zs�k �szk�ltak ide-oda. A meleg szell� vitte tov�bb az illatukat. A t� partja olyan sek�ly volt, hogy lehetett l�tni a benne �szk�l� halakat. A partot cseresznye,- �s juharf�k szeg�lyezt�k. Z�ld leveleik k�z�tt t�rt utat mag�nak a napf�ny, hogy gy�ny�rk�dhessen a fa alatt �ld�g�l� fiatal n�ben. Sakura a selymes f�ben �lt, k�r�l�tte h�feh�r liliomok ny�ltak. A n� most nem papn�i viseletet vett fel, hanem t�rkizk�k kimon�t, melynek alj�n �s hossz�, b� ujjai v�g�n r�zsasz�n cseresznyevir�gok d�szelegtek. Karcs� derek�ra szint�n r�zsasz�n obit k�t�tt. A ruh�hoz tartoz� t�rkizk�k legyez�vel h�s�tette mag�t. �j�t �s katan�j�t maga mell� fektette. Sose lehet tudni, mikor lesz r�juk sz�ks�g. Szeretett itt lenni, ha el akart mer�lni a t�j sz�ps�g�ben �s �lmodozni akart, mindig ide j�tt. Ez volt az � titkos helye. Itt csak akkor zaklatt�k, ha sz�ks�g volt r�. M�r j�l �rezte mag�t, nagyapja gy�gyf�zet�nek k�sz�nhet�en. Sesshoumarun gondolkodott. Olyan boldognak �rezte mag�t, hogy szinte a fellegekben j�rt. V�gig gondolta az eg�szet, onnant�l kezdve, hogy tal�lkozott a f�rfival.

-"El�sz�r milyen durva �s kegyetlen volt... Azon reggelen, miut�n megmentett, azt mondta, hogy azokat a sz�rny� dolgokat, amiket a fejemhez v�gott, csak hazudta. De mi�rt tette? Ennyi id� kellett, hogy beismerje az �rzelmeit? H�t persze. Egy igazi szellem nem igaz�n szereti a hanyoukat. Rem�lem, ez nem csak egy m�l� szesz�ly... �szint�nek t�nik. M�g azt is elviseli, hogy Say�n �s Koryuun k�v�l, � itt az egyed�li youkai. Mi�ta megl�ttam, arr�l �lmodtam, hogy szeressen... Sesshoumaru... " -elmosolyodott, majd �szrevette, hogy nincs egyed�l. A h�ta m�g�l nagyon er�s szellemi energi�t �rzett. Nem ijedt meg, tudta, hogy ki az. Lassan h�trafordult, �s megpillantotta �t. Hossz� feh�r haj�ba belekapott a sz�l. Arany szemeivel a l�nyt n�zte, de most tekintet�ben volt n�mi gyeng�ds�g is.

-Sesshoumaru... -mosolygott r� kedvesen a l�ny. A f�rfi egy eleg�ns mozdulattal letelepedett mell�.

-H�t itt vagy... -mondta a l�nynak.

-Hogy tal�lt�l meg?

-Meg�reztem az illatodat.

-Oh, �rtem... - felelte a l�ny. -"Hogy k�rdezhettem ilyen ostobas�got, � egy inuyoukai, k�nnyen megtal�l b�rkit. Ez j�... engem keresett, t�nyleg fontos vagyok neki." -tette hozz� gondolatban, majd a f�rfira tekintett, aki elm�ly�lten figyelte a tavat.

-"Mintha m�r l�ttam volna ezt a helyet... Igen, �lmomban... Csak m�sfajta f�k �lltak itt. �gy sokkal jobb, mert most nem �lmodok... Itt van mellettem..." -meg�rezte, hogy Sakura �t n�zi, elford�totta tekintet�t a l�tv�nyt�l, �s a n�re pillantott. Elvesztek egym�s szemeiben. A l�ny arc�n enyhe p�r jelent meg, �s miel�tt az elfordulhatott volna, mag�hoz r�ntotta. Sakura is �t�lelte a f�rfit. Meg�llt az id� sz�mukra. Sesshoumaru egyik kez�vel a l�ny hossz�, selymes haj�t simogatta, �s arany szemeit lehunyta. Sakura kezei a f�rfi h�t�n nyugodtak. �rezte a haori alatt l�v� er�s, izmos h�tat. Ekkor Sesshoumaru annyira eltolta mag�t�l, hogy egym�s szem�be tudjanak ism�t n�zni. A szellem gyeng�den megfogta Sakura �ll�t, �s ajkaival k�zel�tett a l�ny ajkai fel�.

-Kimi o aishiteru... -suttogta, �s megcs�kolta. A l�ny majd elolvadt a l�gy �s egyben szenved�lyes cs�kt�l, de agy�ban a d�mon szavai l�ktettek: "Kimi o aishiteru... Kimi o aishiteru... Szeret engem..."  

folyt. k�v.