14.rész

 Tovább a végzethez vezető úton

Erőltetett menetben haladtak tovább.Ugyan sok öröm történt velük az utóbbi egy-két napban,nem feledkezhettek meg Narakuról.

-Már nem lehet túl messze!-mondta Inuyasha a mögötte jövő társainak.-Egyre erősebben érzem Naraku szagát!-

-Inuyasha,nem pihenhetnénk egy kicsit?-kérdezte Miroku miután a fáradt Sangora pillantott.-Egész nap nem álltunk meg.-

-Nem állhatunk meg egy ilyen helyen,ahol védtelenek vagyunk minden támadás ellen!-ment tovább.A többiek bár kényszeredetten, de elismerték igazát.Kagome előrefutott Inuyashához.A férfi szó nélkül átkarolta Kagome derekát,rávillantotta mosolyát,és egy puszit adott az arcára.Néhány percig így mentek,míg Kagoménak beugrott végre,mit kart mondani.

-Inuyasha…-

-Tessék?-kérdezte kedves mosoly kíséretében a démon.

-Égkőszilánkot érzékelek.-

-É csak most szólsz?-emelte fel kicsit a hangját.-Merre van?-

-Egyenesen előttünk.-Inuyasha felkapta hátára a lányt,és futásnak eredt.

-Gyertek utánunk!-kiáltott hátra a többieknek.Alig indult el,máris megállásra kényszerítette az előtte elterülő mélyföld.Lenézett a több tíz méter mélységbe,majd hallotta,hogy mond valamit Kagome,de a mellette lévő vízesés robajától nem értette a szavakat.Távolabb mentek.

-Mit mondtál az előbb,Kagome?Nem értettem a zajtól.-

-Az égkő a vízesés aljánál van!-jelentett ki a lány,és jobbjával a folyó irányába mutatott.Közben mögöttük megérkezett a csapat többi tagja.Lova hátán Jonh és Shippou,Kiraran ülve Sango és Miroku.

-Elmondanád,mire ez a nagy rohanás?!-torkolta le Sango a hanyou-t.

-Kagome égkőszilánkot érzett.Méghozzá a vízesésnél.-mondta a kérdezett.

-Akkor javaslom,hogy menjünk oda.Mert ahol égkőszilánk van,ott talán megtaláljuk Narakut is!-kapcsolódott be a kupaktanácsba Jonh lovát maga mellett vezetve elindult a javasolt irányba. Mindnyájan követték.

-Inuyasha,mostmár letehetsz.-jegyezte meg Kagome.

-Mi?Ja,persze.-azzal óvatosan letette hátáról a lányt.

-Honnan ez a nagy óvatosság?-kérdezte gyanakodva Kagome.

-Mostmár a szokásosnál is jobban kell vigyáznom rád…rátok.-

-Tessék???Ezt meg hogy értsem?-értetlenkedett Kagome,miután felfigyelt arra,hogy mindenki őket nézi,halvány mosollyal arcukon.

-Tudod te azt.-Miroku és Sango agyában pattant egy szikra,majd érdekes módon Sango Kagome,Miroku pedig Inuyasha mellé vetődött.Sango rögtön a tárgyra tért.

-Szóval rátok kell vigyázni,mi?-sejtelmeskedő,”én mindent tudok” vigyor kíséretében.

-Hááát…igen…talán…-válaszolt Kagome fülig vörösen.Eközben Miroku is belelendült a kérdezősködésbe.

-Tehát megvolt?-bökte oldalba a szerzete Inuyashát,és kacsintott.

-I-i-igen…-pirult el a félszellem,de azért mégis hozzátette:-Háromszor…-

-Nahát!Sosem gondoltam volna rólad!Bár nekem 7 a rekordom egy éjszaka alatt.-húzta ki magát Miroku.

-Sangoval?-kérdezett rá halkan a kutyadémon.

-ööö…egyenlőre még nem.De dolgozom az ügyön.-félhangon beszéltek,nehogy a lányok meghallják őket.

-Tehát neked nem sikerült!-reagált az elhangzottakra gúnyosan a hanyou.Aztán egymást gúnyolva kezdtek veszekedni, dicsérve magukat, pocskondiázva a másikat,persze csak halkan.Végre leértek a vízesés aljához.Közben a két hím nem hagyta abba a vitát.A vízfal mögött egy barlang volt.Bementek,és látták,hogy hárman ülnek odabent.Inuyasha csak most figyelt egyéb dolgokra is,és rögtön meg is jegyezte:

-Mi ez a rettenetes szag?-a barlang végében az egyik alak felállt.

-Már megint rám találtál, palotapincsi?