15. rész
Átok
-Kouga!Te meg miért követsz állandóan minket?!-torkolta le Kougát Inuyasha.
-Megőrültél,te korcs?!Ti jöttetek utánunk!-
-öhmm…Kouga-san,azért jöttünk ide,mert égkőszilánkokat érzékeltem.Eszünkben sem jutott,hogy veled fogunk itt találkozni.-tisztázta a helyzetet Kagome.
-Kagome!Hát nem látod?A szerelem vezetett téged hozzám!-mondta a farkas,és Kagome mindkéz kezét tenyerébe fogta.
-Tágulj tőle,te rühes farkas!-Inyuasha ellökte Kagométól a démont.-Beszéd helyett inkább add át az égkőszilánkokat,amik a testedben vannak!-előrántotta Tessaigát,és Kouga felé suhintott vele.
-Még mindig túl lassú vagy,kutya!-elcikázott a hanyou előtt,majd egy rúgással a földre teremtette.Inuyasha egyből fölugrott,és megpróbálta leütni ellenfelét,de az elugrott,és egy újabb rúgással tíz méterrel arrébb repítette a féldémont.Kouga a földön fekvő felé futott egy tornádó sebeségével.Az újabb támadást Inuyasha éppencsak ki tudta védeni.A következő ütésnél lefogta Kouga öklét,és olyan erővel gyomron vágta,hogy a szellem térdre esett.
-És most véged!Kaze no kizu!-ordította a kutyadémon,és lecsapott a Tessaigával.
-Ne Inuyasha!Ne öld meg!-Kagome ugrott kedveséhez,ölelése közben meg is lökte a hanyou-t,így a kard hatalmas ereje nem az eredeti irányba ment,hanem a Kouga fölötti sziklafalat törte darabokra.A barlang teteje omlani kezdett.
-Kifelé mindenki!-kiáltott Miroku-
-Gyere Kagome!-Inuyasha megpróbálta ölbe venni a lányt.
-És Kouga?-kérdezte könnypárás szemekkel Kagome.
-Ne aggódj!-mosolyodott el megnyugtatóan.-Majd visszajövünk az égkőszilánkjaiért!-
-Te érzéketlen!Tegyél le!Én nem megyek el úgy,hogy rajta nem segítettem!-
-Kagome,ez nem a legalkalmasabb pillanat erre…-
-Engedj el!-elkezdett kapálózni.
-Sajnálom,de nem tehetem.-Inuyasha felkapta,és kifutott vele a barlangból.Egy perc sem telt bele,és a barlang helyén csak egy kőrakás állt.Kagoménak eleredtek a könnyei.
-Szegény Kouga…-letörölte kézfejével a könnyeket.-Inuyasha,hogy tehetted?Meg tudtad volna menteni….-
-Ennyire fontos volt neked az az átkozott ordas?-a féltékenység szele kezdte belengni a beszélgetést.
-Tudod,hogy nem erről van szó!-
-Persze…Várj egy kicsit.Mi ez a hang?Az egyik kő megmozdult!-
-Kouga!-kiáltott vidáman Kagome,és a sziklák alól kimászó farkasdémon felé szaladt.
-Kagome!komolyan aggódtál értem?Nem kellett volna!Tudhatnád,hogy egy ilyen nyomorult korcs nem tud megöln…-nem tudta folytatni.Hirtelen Naraku jelent meg a mögötte,s egy karddal szó nélkül leszúrta Kougát.
-Hát újra találkoztunk!-húzta széles mosolyra száját Naraku.-Tudjátok,hogy nem szeretem magam elvégezni a piszkos munkát,de már csak néhány égkőszilánk van,amit nem szereztem meg.-Egy láthatatlan erő segítségével kivette Kouga lábaiból és karjából a szilánkokat.-Mostmár csak hármat kell megszereznem.-mondta diadalittas mosoly kíséretében.
-Te undorító szellem!-kiáltott Inuyasha.-Engedd el azt a szerencsétlen farkast!Szélvágó!-ám a támadás lepergett Naraku védőpajzsáról.
-Mi hittél?Nekem már nem ártanak az ilyen szánalmas támadások!-erősebben beledöfte áldozatába a kardot,úgy hogy a penge vége Kouga mellkasán jött ki.A farkasdémon üvöltött fájdalmában.Segítségére sietett néhány,a környéken tanyázó farkas,de Naraku csak felemelte kezét,és az állatok mind egy szálig elpusztultak.Mivel a szúrás a tüdejét érte,Kouga már csak halkan nyögdécselt.Naraku megforgatta a kardot a férfi testében,lassan,hogy minél nagyobb fájdalmat okozzon.Kouga üvöltése visszhangzott a sziklák faláról.Kouga hangja folyamatossá vált,de nem artikulálatlan torokhang volt ez.Először csak szavak csaphatták meg a figyelők fülét,majd ezek egész mondatokká teljesedtek.Csak az utolsó szavak hangosodtak föl annyira,hogy mindenki hallhassa:
-…Kínzón ölő farkasátok
Kardommal együtt húsodba vájjon!-
Kouga ezeket már mindent túlharsogva ordította,majd előrántotta jobbjáról kardját,és teljes erejéből a mögötte érdeklődve figyelő Naraku oldalába szúrta.Naraku hirtelen fel se fogta,mi akart ez lenni.Megragadta Kouga csuklóját,és azzal együtt könnyedén kihúzta magából a farkasdémon kardját.
-Azt hitted,ebbe belehalok,ostoba farkas?-kérdezte a szellem,majd nevetni kezdett.A jelenetet farkasok hangja törte meg.A hang irányából néhány farkas közeledett hihetetlen sebességgel.Naraku felemelte karját,hogy egy energianyalábbal megölje a valószínűleg Kouga segítségére érkező állatokat.A támadás után hatalmas porfelhő keletkezett.
-Ennyi volt.-mosolygott Naraku.-Hol is tartottam?Á,már emlékszem!-és még egyszer megforgatta a kardot Kouga hátában.-Ideje,hogy meghalj végre!-ám ekkor az imént érkező farkasok újra hallatták hagjukat,és már veszélyesen közel voltak Narakuhoz.A futó farkasokat újabb támadással próbálta elpusztítani a szellem,de sikertelenül.De még mindig nem félt tőlük,hiszen a védőpajzson nem juthatnak át.Az első farkas rárontott Narakura,aki nyugodt arccal várta,hogy ellenfele lepattanjon a védőpajzsról.De a farkas áthatolt a pajzson,és átharapta Naraku karját,azt,amelyikben a kardot tartotta.Jött a következő farkas,majd az utána jövő,és így tovább,mind Narakut akarta megölni.A farkasok többször beleharaptak Narakuba,aki kénytelen volt menekülőre fogni a dolgot,mert nem tudta elpusztítani a vadállatokat.Végül felrepült a levegőbe,letörölte arcáról a vért,és lekiáltott Inuyasháéknak:
-Ne higgyétek, hogy most találkoztunk utoljára!Az égkő teljes lesz,és akkor elpusztítalak benneteket!-azzal amilyen gyorsan csak tudott,elmenekült.A farkasok pedig továbbra is követték.
-Kouga,jól vagy?-szaladt oda a szellemhez Kagome.Kouga kardjára támaszkodva nagy nehezen feltérdelt,és megfogta Kagome kezét.
-Nyugodj meg Kagome…túlélem. |