|
Új kaland XVII.
Ignesis 2006.12.26. 13:01
17.rész
Az érzelmek hármasa
Inuyasha és Kikiyou abbahagyták a csókolózást, és megölelték egymást.Kagome könnyeit törülgetve nézett a semmibe.>De hát…hogy történhetett mind ez? Néhány napja még Inuyasha és én…most pedig Kikyouval van. Inuyasha sosem szeretett engem…csak kihasznált…<ekkor Kagome már nem bírta tovább, és amilyen gyorsan csak tudott, elszaladt a helyszínről. Ezt Inuyasháék is hallották, de nem foglalkoztak különösebben a dologgal, nem is gondolták, hogy Kagome volt az. A lány pedig csak futott, nem törődve azzal, merre megy, és hova jut. Így volt ez jó néhány percen át, mígnem egy hangot hallott a háta mögül, mely az ő nevét kiáltotta. Megállt, de nem fordult meg. Hallotta a mögötte közeledő lépéseit a magas fűben. Egy kéz nehezedett vállára, és a jövevény gyöngéden maga felé fordította a lányt. Kouga volt az.
-Kagome,mi történt?-kérdezte-Látom hogy sírsz!-
-Inuyasha…-mondta halkan Kagome, és újra könnyezni kezdett, majd sírva Kouga nyakába borult. A farkasdémon átölelte. Kagome lassan felnézett, és finoman megcsókolta Kougát. A férfi pedig gondolkodás nélkül viszonozta a kedves gesztust.
* * *
-Sango, most már hagyd abba,kérlek!-könyörgött Miroku a még mindig őt támadó lánynak.
-Csak egy okot mondj!-mondta Sango egy újabb suhintás után.
-Sango! Szeretlek!-kiáltotta a szerzetes. Hangján hallani lehetett az őszinteséget. A szellemirtó ledöbbent. Miroku kihasználta a helyzetet, és gyorsan megölelte a lányt, hogy még véletlenül se tudjon újat ütni a csontbumeránggal. Sango is átkarolta a férfit. Mirkou odáig volt a boldogságtól. Hirtelen azt érezte, hogy a hátáról Sango keze lassan lentebb és lentebb csúszik. Miroku még szélesebben mosolygott. De nem az történt, amire számított, mert Sango kezei immár mozdulatlanul lógtak. A lány elájult, a hátából pedig egy apró nyílvessző állt ki. Mire a szerzetes észrevette, mi is történt valójában, már késő volt:. Felé is egy nyíl repült, mely belefúródott a karjába, és ő is eszméletlenül hullott a földre.
* * *
-Inuyasha, most már örökké velem maradsz?-kérdezte Kikyou.
-Igen…örökké…-válaszolt a fiú, és szorosan magához ölelte a papnőt. -Akkor…ideje neked is meghalnod…-
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
