|
Bűvös szerelem XVII.
Kagome-girl 2006.12.30. 18:43
XVII. fejezet: Újra együtt
- Sajnálom. Hidd el nekem fájt a legjobban.
- Miért Sesshoumaru? Miért hagytál el minket?
- Nem önszántamból. Ha rajtam múlott volna most egy nagy boldog család lennénk.
- Akkor miért hagytál el?
- Az anyám miatt…
- Tessék?
- Az anyám megfenyegetett hogy vagy elhagylak vagy megöl téged. – Sesshoumaru félrenézett.
Keiko teljesen ledermedt. Tehát mégis szereti? Csupán azért tette hogy megvédje őket?
- Ezt miért nem mondtad el nekem?
- Mert tudtam hogy nem mennél bele.
- Persze hogy nem. Miért teszed azt amit az anyád mond?
- Ő még nálam is hatalmasabb. Könnyűszerrel megölhet mindkettőtöket.
- Erre én nem vennék mérget. Hogy lehet ilyen egy anya? Nem a gyermeke boldogsága az első?
- Ő nem ilyen…te ezerszer jobb anya vagy. – mondta Sessh és belecsókolt a lány nyakába.
- Sesshoumaru… - a nő átölelte a szellem nyakát, majd eldőltek a pokrócon.
Sesshoumaru pont megakarta csókolni a lányt, amikor Shot szakította félbe a manővert.
- Mami! Mit csinálsz ezzel a bácsival?
- Semmit kicsim. – Keiko elkapta a fiát és az ölébe ültette.
- Nézd! Neki is olyan sötétkék félholdja van mint nekem!
- Persze kicsim. Hiszen ő az apukád. – nyomott egy puszit a kisfiú buksijára Keiko.
Shot arany szemei ámulva néztek fel Sesshoumarura. Nem akarta elhinni, hogy ez a bátor, erős szellem az ő apukája.
- Papi! – kiáltotta és már benne is volt Sesshoumaru ölében.
Sesshoumaru szorosan átölelte, beszívta a fia illatát. Keiko illata áradt belőle de érezte a fiún a saját szagát is.
- Mit akarsz most tenni Sessh? – nézett fel rá Keiko.
- Először is feleségül veszlek. Aztán beszélek anyámmal és ha kell harcolok is vele értetek. Utána pedig még szeretnék vagy négy gyereket. – húzta oda magához Keikot.
- Mennyit?!
- Hallottad. Négyet.
- Mit akarsz te annyi gyerekkel? Ezt az egyet is elég volt megszülni.
- Mindig is nagy családot akartam.
- Könnyű neked mondani, nem a tiéd a munka oroszlán része!
- Pontosan enyém a kellemes része. – vigyorodott el Sessh.
- Perverz. – vágta hozzá a férfihoz a kendőjét.
- Nem is…
- De is…
- Na jó lassan induljunk haza. Szeretnél itt a faluban élni?
- Igen. Nagyon a szívemhez nőtt.
- Nos rendben. – állt fel Sessh, karjaiban még mindig ott nyugodott a fia.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
