Hikari to kage

VII. B�cs� n�lk�l

Reggel volt. A Nap m�r j�csk�n �rasztotta f�ny�t �s meleg�t, b�r m�g nem j�rt oly magasan. Kellemes id� volt, l�gy szell� suhant �t a t�jon, megzizegtetve a kop�r t�j kev�s f��llom�ny�t. Mag�val hozott n�mi er�s illat� vir�gport a t�volb�l, mely miut�n �trep�lt a f�ld felett, t�sszent�s hallatszott. Inuyasha volt az, ki most �bredt fel, saj�t t�sszent�s�re.

- �tkozott vir�gpor… - morgol�dott orr�t t�r�lgetve.

K�r�ln�zett, s megk�nnyebb�lt, mert azt hitte, mindenkit felvert, de bar�tai mind ott aludtak k�r�l�tte. Kagome nem messze t�le, egy fa t�v�ben szuszogott csendesen, karra hajtott fejjel aludt Sango is, kicsit morcos arccal, elfordulva a t�le t�volabb alv� Mirokut�l, kinek kisebb p�p l�ktetett a kobakj�n. Shippo kicsivel arr�bb fek�dt, Kirara hozz�b�jva. M�g Kikyo is ott volt, egy k�zeli fa t�v�ben pihent. Bizony�ra m�g nem j�tt rendbe teljesen.

Ahogy �gy n�zel�d�tt, �szrevette, hogy m�gsincs itt mindenki: nem l�tta Hikarimarut sehol. M�r fel akart kelni, hogy megkeresse, mikoris �rzett egy kis t�bblet s�lyt a jobb karj�n.

- Ez meg mi? – n�zett �lmosan oldalra.

�lmos tekintet�t meglep�d�tts�g v�ltotta fel. A keresett kisfi�t pillantotta meg karj�n szuny�k�lni. Mikor ki akarta h�zni al�la v�gtagj�t, az alv� kisfi� mocorogni kezdett, �s nem akarta ereszteni.

- Milyen ragaszkod� kis k�ly�k vagy… - gondolta – Tal�n m�gis igaza van Kagom�nek. Az�rt t�nyleg aranyos… egy kicsit… - sz�p�tett a dolgon.

Nem is tudta igaz�n, mi�rt, de megsimogatta a fejecsk�j�t, de azt�n elkapta t�le a kez�t.

- Mit m�velek? Hiszen � Sesshomaru egy r�sze! Megb�zhatatlan!

Hikarimaru reag�l�sk�ppen elmosolyodott. Ez a mosoly b�r nem volt term�szetes �s megszokott Sesshomarut�l, kinek � egykor r�sze volt, de neki kifejezetten j�l �llt, �s m�g aranyosabbnak volt mondhat� t�le. Valami�rt viszont nem �gy tett, mint elv�rn�k egy kisgyerekt�l, mert ilyenkor ugyeb�r m�g er�sebben szok�s szor�tani, de a fi� most m�gis laz�tott a fog�son.

- Most tal�n kih�zhatom… - kapott Inuyasha az alkalmon, �s lassan kezdte kih�zni karj�t a fi��i k�z�l, mert m�gsem akarta fel�breszteni.

- Mi�rt nem hagyod aludni? – k�rdezte valaki mellette.

A hanyou abbahagyta a m�veletet, �s maga mell� n�zett, ahol Kagome �lt le �ppen.

- J� reggelt, Inuyasha – k�sz�nt a l�ny.

- Neked is – viszonozta a k�sz�n�st – De mondd csak, mi�rt kellene hagynom, hogy p�rn�nak haszn�ljon? – morgol�dott.

- Tal�n, mert megmentett mindannyiunkat tegnap. Lehetn�l egy kicsit h�l�sabb is neki.

- M�g mindig nem �rtem, mi�rt tette – gondolta a f�lszellem – �gy t�nt, mint aki t�nyleg k�pes lett volna meg�lni mag�t.

- Egy�bk�nt is, olyan aranyos �gy… - mosolygott Kagome – Szerintem, kedvel t�ged.

- Mi?! – rivallt Inuyasha – Megbuggyant�l? Elfelejtetted, hogy ki ez?

- Nyugodj meg – v�laszolt – Nem felejtettem el. Viszont ez megmagyar�zn� azt, amit tegnap k�sz�lt megtenni. Nem gondolod?

- Nos, �n…

- Am�gy pedig �gy tudom, hogy � a b�ty�d j� r�sze. �s nem mondhatn�m, hogy ez a fi� megpr�b�lt m�r b�ntani minket, s�t…

- Akkor sem �rtem. Azt hittem, hogy a testv�rem teljes val�ja gy�l�l engem. Akkor � mi�rt nem?

- Nem tudom – vont v�llat, �s sz�lesen mosolygott – Lehet, hogy m�gis szorult bel� egy kis testv�ri szeretet.

- Badars�g… - fordult el a f�ld�mon – Akkor sem b�zom meg benne. Sesshomaru kisz�m�thatatlan, na meg vesz�lyes! Ak�r j� r�sz, ak�r nem, nem fogok bed�lni annak az �lnok k�gy�nak!

- Inuyasha! Ne l�gy m�r ilyen gyanakv�! – sz�lt r� Kagome – Ink�bb te felejtetted el, hogy ez a fi� kicsoda!

A hanyounak esz�be jutott, tulajdonk�ppen kin is vitatkoznak, �s vetett egy pillant�st a kisfi�ra. Ijedts�ggel vette �szre, hogy szemei nyitva vannak, ha csak r�sre is. Ez biztos jele volt annak, hogy �bren van.

- Te… mi�ta vagy �bren? – sz�l�totta meg.

A fi� r� sem n�zett. V�gleg eleresztette karj�t, fel�llt, s ment p�r l�p�st. Meg�llt h�ttal nekik, mint aki f�ldbe gy�kerezett, s tekintet�t a f�ldre szegezte.

- L�tod, mit csin�lt�l? – szidta le Kagome Inuyash�t.

- Csak az igazat mondtam! – v�gott vissza az.

- Lehetetlen vagy! – �llt fel a l�ny, s a fi�csk�hoz l�pett.

Leguggolt el�, �s mikor arc�ba n�zett, l�tta, hogy nagyon szomor�, �gy h�t megsajn�lta. Bar�ts�gosan mosolygott, �s pr�b�lta vigasztalni, amint v�llaira helyezte k�t kez�t.

- Ne vedd rossz n�ven – mondta neki – Nem �gy �rtette. � mindig ilyen.

- Tudom – v�laszolt a szomorkod� halk hangon – hiszen tudom, milyen… Legal�bbis, tudnom k�ne… - s tekintet�t m�g lejjebb vitte.

- Ne t�r�dj vele. Majd megb�k�l… - mondta a l�ny tr�f�s hangs�llyal, de l�tta, hogy nem siker�lt jobb kedvre der�tenie a fi�t, s ezt nagyon sajn�lta – Mondd, ez t�nyleg ennyire b�nt t�ged?

Hikarimaru erre nem v�laszolt, csak s�hajtott egy nagyot. H�tran�zett Inuyash�ra, aki nyomban elfordult t�le dacosan. Keser�en elmosolyodott, s gyeng�den levette v�llair�l Kagome kezeit. F�loldalasan a f�lszellem fel� fordult.

- Ne haragudj… - mondta halkan, m�r-m�r elcsukl� hangon, majd elfutott Kagome mellet, egyenest be az erd�be.

- V�rj! Hov� m�sz? – sz�lt ut�na a l�ny, eredm�nytelen�l.

- Keh… - vakkantott Inuyasha, de szemeivel m�giscsak k�vette a fi� �tj�t, s �rzett egy kis sajn�latot, n�mi b�ntudatot is, amit nem tudott elviselni – Mit b�nom �n! Menjen csak! Sesshomaruhoz tartozik, �s nem csod�ln�m, ha most valami sz�rny�s�get m�velne – gondolta, de esz�be jutott az a szomor� arcocska – Mi�rt k�rt bocs�natot? Tal�n csak az�rt, mert a karomra d�lt? Milyen ostoba k�ly�k…

Kicsit k�s�bb, miut�n mindenki fel�bredt, elhat�rozt�k, hogy �tnak indulnak. Viszont akadt egy kis baj…

- Hol van Inuyasha? – k�rdezte Miroku.

- �s Kiky�t sem l�tom – mondta Sango.

Sejtett�k m�r, hogy ezek ketten egy�tt t�ntek el. Miroku term�szetesen r�gt�n a legrosszabbra gondolt.

- Ez szerintem most nem a legmegfelel�bb pillanat arra, hogy… - kezdte.

- Nehogy kimondd! – sz�ltak r� a l�nyok.

- Mit? – k�rdezte Shippo – mit csin�lnak?

- Nos… - kezdte volna a szerzetes, de Sango azon nyomban le�t�tte a Hiraikotsuval.

- Ne mer�szeld! – sz�lta le Mirokut.

- J�, j�… rendben – f�jlalta az az �t�s hely�t.

- Egy�bk�nt, hol van az a kisfi�? M�g mindig nem ker�lt el�? – k�rdezte Sango Kagom�t.

- M�g nem. Vajon t�rt�nt vele valami? – kezdett agg�dni.

- Ne f�ljetek, majd mi megkeress�k, nem igaz, Kirara? – mondta Shippo, mire egy ny�vog�s volt a v�lasz.

- Rendben, de akkor n�zzetek ut�na Inuyash�nak is! – javasolta a szerzetes.

- J�. Merre ment Hikarimaru?

- Beszaladt az erd�be – v�laszolt Kagome.

- Akkor induljunk, Kirara!

A k�t kistermet� szellem elfutott az erd� fel�, amerre utolj�ra l�tt�k Hikarimarut.

K�zben az erd� egyik r�sz�ben Inuyasha �s Kikyo t�rsalogtak.

- Hov� akarsz menni, Kikyo?

- Nem tarthatok veletek. Az t�l vesz�lyes lenne, �s az a l�ny, Kagome nagyon ellenszenves pillant�sokat vet r�m.

- De mihez kezden�l egyed�l? Kagemaru b�rmikor r�d tal�lhat! Egyed�l nem tudsz vele elb�nni!

- De hiszen ti sem tudtatok! Ne becs�lj al�, Inuyasha. Megtal�lom a m�dj�t, hogy v�gezzek vele.

- Akkor h�t, menj. �n b�rmikor k�sz vagyok v�delmezni t�ged, csak sz�lnod kell…

Inuyasha b�r ezt �szint�n �s sz�vb�l mondta, Kikyo m�gis kinevette, mert tudta, hogy nem tudja figyelmen k�v�l hagyni Kagom�t. L�lekfog�i k�r� tekeredve felemelt�k a magasba.

- �g veled, Inuyasha! – mondta, m�g t�vozta el�tt, majd elnyelte a f�ld, azaz az �g.

- �g veled, Kikyo – suttogta a f�ld�mon, azzal visszaindult a t�bbiekhez.

Az erd�s�g m�sik r�sz�ben Shippo � Kirara sz�ntelen�l keresg�lt.

- Inuyasha szag�t nem �rzem sehol – mondta Shippo – Te �rzed, Kirara?

A macskad�mon abban a pillanatban szagot fogott, �s futni kezdett sebesen a f�k k�z�tt.

- V�rj meg, Kirara! – loholt ut�na a r�ka, de m�r j�csk�n lemaradt t�le.

Kirara is �szrevette, hogy lehagyta szeg�ny Shipp�t, �s meg�llt. Egy kisebb f�ves helyen tal�lta mag�t. A hely k�zepe fel� l�pkedve felfedezett valamit feh�rleni az egyik fa t�v�ben. Jobban megn�zte, �s r�ismert Hikarimarura, aki reggel �ta annak a f�nak a t�v�ben szomorkodott. Odas�t�lt hozz�, �s fej�vel oldalba l�kte a fi�t, majd ny�vogott, mintha azt k�rdezn�, mi�rt b�slakodik. A „megsz�l�tott” felemelte a fej�t beh�zott, k�t karj�val �tfogott t�rdeir�l, �s Kirar�ra n�zett.

- H�t te? Mit keresel itt, cica?

A macska ism�t ny�vogott, majd, mert vigasztalni akarta, kicsi fej�t a fi�nak d�rg�lte.

- Hagyd abba! – h�z�dott el – Nem szeretem a macsk�kat!

Ism�t csak ny�vog�st hallatott mag�b�l, �s k�zben fej�t aranyosan oldalra d�nt�tte, �gy n�zett fel r� nagy szemeivel. A kisfi� csak n�zte, azt�n v�g�l engedett �s megsimogatta.

- Kedves t�led, hogy vigasztalsz, b�r nem tudom, mi�rt teszed. Hiszen �n csak egy megb�zhatatlan, �lnok k�gy� vagyok… - id�zte fel Inuyasha szavait.

- V�gre megvagy, Kirara! – �rt oda Shippo lihegve – Milyen �gyes vagy! Megtal�ltad Hikarimarut!

Az eml�tett halv�nyan mosolygott, mert j�l esett neki, hogy t�r�dnek vele. Fel�llt, mert tudta, hogy az�rt vannak itt, hogy visszavigy�k, s � nem ellenkezett, mert �gy gondolta, egy kis id�re volt sz�ks�ge.

Egyszercsak egy nagy, piros alma esett le a fej�re. Mindk�t kisfi� odan�zett, �s �hesnek t�ntek. Mindketten elindultak az alma fel�, egyszerre fogt�k meg, s mivel egyik�k sem eresztette el, �sszeverekedtek rajta, mint �ltal�ban a gyerekek. A feh�r kisfi� er�sebbnek bizonyult, ez�rt elnyerte a gy�m�lcs�t. Shipp�ra n�zett, ki szipogni kezdett, mire elfelezte az alm�t, �s odany�jtotta az egyik felet a r�kak�ly�knek. Az meglep�d�tt kiss�, de azt�n v�gan falatoz�sba kezdett. Miut�n Kirara is kapott egy darabot, a m�ik fi� is elfogyasztotta az �v�t.

Visszafel� menet �sszebar�tkozott a h�rom szellem, �s nevet�s�k bet�lt�tte az erd�t. Amint csatlakoztak a t�bbiekhez, a kis csapat �tnak indult. �gy d�l fel� j�rhatott az id�. Inuyasha val�j�ban senkire sem n�zett, m�g kev�sb� Kagom�re, �rthet� m�don. Sango megint meg�tni k�nyszer�lt a k�jenc szerzetest, s Shippo v�gan menetelt m�g�tt�k, fej�n utaztatva Kirar�t. �gy t�nt, minden rendben. Legh�tul ment Hikarimaru, aki hol Inuyash�t n�zte, hol a f�ldre pillantott. Egyre jobban lemaradt a t�bbiekt�l, m�gnem meg�llt, Egy darabig m�g ut�nuk n�zett, azut�n oldalra tekintett, hol az erd� f�i h�z�dtak. M�g egyszer a t�bbiekre n�zett, azt�n oldalra vette az ir�nyt, be az erd�be.