Hikari to kage

VIII. A f�ny fegyvere

Hikarimaru csak ment, mendeg�lt az erd�ben, mely v�gtelennek t�nt el�tte. Fa k�vetett f�t, bokor bokrot, s l�pt�t egy �jabb l�p�s. Lassan ment, mert am�g az erd� tartott, tudta, merre meg, �gy nem hitte azt, hogy c�ltalan b�kl�szik.

- Nem maradhattam vel�k – gondolta – Csak bajt hoztam a fej�kre. Kagemaru egyed�l engem keres, �ket csak az�rt t�madta meg, mert seg�tettek rajtam. �s most egyed�l miattam akarja kit�pni Inuyasha sz�v�t! H�l�s vagyok mindny�juknak, ami�rt megsz�ntak, �s nagyon szerettem volna j�v�tenni, de ahogyan Inuyasha viselkedett, azt hiszem, valami nagyon rosszat tehettem vel�k. B�r tudn�m, mi volt az… - s�haj hagyta el a sz�j�t – Be kell l�tnom, Kagemarunak igaza volt, �k t�nyleg gy�l�lhetnek engem…

Elm�lked�se k�zben hallott n�mi mozgol�d�st a f�k lombjai k�zt, ez�rt feltekintett. A k�vetkez� pillanatban csak azt vette �szre, hogy valami nagy �s piros esik le a magasb�l. A t�rgy nagyot koppant a fej�n, majd a f�ldre pottyant. A fi� felemelte, fej�t d�rzs�lgetve. Egy alma volt. Halv�ny mosolyra g�rb�ltek ajkai, mert esz�be jutott Shippo, akivel megverekedett �rte, �s Kirara is, aki el�z�leg vid�tani pr�b�lta.

- A r�kak�ly�k �s a macskaszellem val�ban kedvesnek t�ntek. Tal�n m�gsem gy�l�lnek mindannyian. Az a Kagome nev� l�ny is megpr�b�lt jobb kedvre der�teni. A m�sik k�t haland� nem szint�n nem �rtott nekem, mondhatni be akartak fogadni… De…

A piros sz�n eml�keztette Inuyasha ugyanilyen sz�n� ruh�zat�ra. V�gigm�rve a kis csapatot egyed�l �t tal�lta ellenszenvesnek. Ez a gondolat elszomor�totta. J�kor�t harapott a gy�m�lcsbe, s lassan r�gcs�lta a falatot.

- B�rcsak � is kedvelne engem, csak egy eg�sz kicsit! �gy szeretn�m! Furcsa lehet, mert eleinte nagyon f�ltem t�le valami miatt, de most �gy �rzem, hogy valamif�le k�tel�k lehet k�z�tt�nk, de nem tudom, hogy… - t�rte a fej�t – V�rjunk… Eml�kszem, reggel az egys�get testv�r�nek sz�l�totta! �s az egys�g szint�n gyakran eml�tette �ccsek�nt, m�r amennyit m�g hallhattam szavaib�l… Teh�t Inuyasha az �n testv�rem is. �gy m�r �rthet�, mi�rt esett olyan j�l a karj�ra hajtanom a fejemet…

Lecsukta a szem�t, �s feleleven�tette az �rz�st, amit akkor tapasztalt. �br�zata most boldogabbnak t�nt.

- Tal�n kicsit a hasznomra v�lhat a kintl�t. Teljesen elfelejtettem sok �rz�st, t�bbek k�zt ezt is. De ami a legfurcs�bb, hogy miel�tt meg�reztem Inuyash�n az ellens�gess�get, olyan volt, mintha egy cseppnyi melegs�g �radt volna bel�le, �s megsimogatta a fejemet… Ha gy�l�l, akkor mi�rt tett ilyesmit? �h, t�vedtem! A kintl�tem csak �sszezavar! – r�zta meg a fej�t.

Furcsa s�t�ts�g bor�totta be az erd�t, mintha hirtelen sz�llt volna le az �j. Ez teljess�ggel lehetetlen volt, mivel alig volt d�lid�, �s a k�zelj�v�ben senki em sz�m�tott napfogyatkoz�sra.

- Mi lelhette az eget, hogy �gy bes�t�tedett? – kir�zta a hideg – Nem szeretem a s�t�ts�get. Bors�dzik t�le a h�tam! Megszokhattam volna m�r, mivel egys�gbeli �letem nagy r�sz�t koromfeketes�gben t�lt�ttem. Vagy tal�n �ppen ez az oka, hogy rosszul �rzem magam most… ugh… M�r nem is eml�kszem, olyan r�gen volt m�r, hogy a fajt�mhoz m�lt� k�rnyezet, azaz f�ny vett k�r�l, �s l�ttam s hallottam, amit az egys�g is. De azut�n Kagemaru bitorolta l�t�s�t �s hall�s�t, ez�rt nekem csak �rzelmei maradtak, azok k�z�l is csak a j�k. Mert valami folyt�n az egys�g egy csap�sra kevesebb pozit�v �rzelmet t�pl�lt, teljesen elszigetel�dtem… magamra maradtam, egyes-egyed�l… - ker�tette mag�val a b�nat.

A h�ta m�g�tt gyors l�ptek zaja hallatszott. Hikarimaru h�tran�zett, de nem l�tott senkit. �jra el�re fordult, s megijedt, mert �llt el�tte valaki, aki j�val magasabb volt n�la. Azt viszont nem l�tta, ki volt az, mert a felt�madt s�t�ts�gben az orr�ig sem l�tott el.

- K… ki vagy? – k�rdezte.

Az alak v�lasz helyett mellkas�ba v�ste karmait. A meglepetts�gt�l, �s seb�nek kifakad�s�t�l, kit�gul�s�t�l a fi� r�gvest �sszeesett. Azt l�tta utolj�ra, hogy t�mad�ja test�b�l is cs�p�g le v�r, amit beazonos�tott szag�r�l. P�r csepp homlok�ra hullott bel�le, azt�n elvesztette az eszm�let�t.

Ek�zben Inuyasha �s a t�bbiek m�r messze j�rtak. Shippo v�gan d�dolgatott egy ismert gyermekdalt, de pr�b�lta nem t�l hangosan, mert a hanyou m�g kiab�lni kezdene vele. Megunta a csendet, besz�lgetni t�madt kedve. H�trafordult, hogy megsz�l�tsa Hikarimarut, akir�l azt hitte, legh�tul megy, de ijedten tapasztalta, hogy nincs ott, �s t�volabb tekintve sem l�tta sehol. Megtorpant.

- Mi az, Shippo? Mi�rt �llt�l meg? – fordult meg Miroku.

- Hi… Hikarimaru elt�nt! – hebegte.

- Micsoda? Nincs itt? – �llt meg Sango is.

- Sehol sem l�tom, pedig az im�nt itt volt m�g m�g�ttem!

- Mi van m�r? Mi�rt nem haladunk? – j�tt oda morgol�dva Inuyasha.

- Hikarimarunak nyoma veszett – k�z�lte a szerzetes.

- Hogyan? De hov� mehetett? – h�kkent meg Kagome.

- Nem lehet, hogy egyszer�en ki kellett mennie? – gondolkodott Miroku.

- Nem hiszem, szerzetes. Biztos vagyok benne, hogy sz�lt volna – v�lte Sango.

- De akkor… m�gis hol lehet? – t�n�d�tt Kagome.

- Nem mindegy? – rivallt a f�lszellem – Kit �rdekel? �gyis csak terh�nkre volt! �n ink�bb �r�l�k, hogy elt�nt!

- Biztosan ez�rt is ment el! – f�rmedt r� Shippo – Fogalmad sincs, mennyire megb�ntottad!

- Hidegen hagy – vont v�llat.

- Inuyasha! Fekszik!

A vez�nysz�ra a f�ld�mon megrettent arckifejez�ssel esett a f�ldre nagy sebess�ggel, �s kisebb lyukat csin�lt a f�ldbe. Kik�pve egy kis f�vet, fel�llt.

- Ezt meg mi�rt kaptam? – torkolta le Kagom�t.

- Az�rt, mert egy �rz�ketlen fatusk� vagy! Hogy mondhatsz ilyet? Egy cseppet sem vagy h�l�s neki?

- Mi�rt lenn�k? Els�sorban miatta t�rt�nt meg mindez!

- De Inuyasha – sz�lt Sango – L�sd be, megpr�b�lta j�v�tenni. Seg�tett rajtunk, pedig hagyhatott volna minket meghalni. Hidd el, j�lelk� fi�.

- Nem �rdekel! Akkor sem fogok ut�na menni!

- Fekszik! – hangzott el ism�t, �s a hanyou tov�bb m�ly�tette a g�dr�t.

- Kagome! – �llt fel �jra.

- Mi az? Most engem is le fogsz szidni? – v�gott vissza a l�ny – Nem vetted �szre, hogy ez�rt nem k�zeledik hozz�d senki? Hikarimaru csak megpr�b�lt bar�tkozni veled, erre te el�z�d!

- F�j neki az igazs�g! – forgatta a szemeit – Egy�bk�nt sincs sz�ks�gem egy mihaszna kisk�ly�kre!

- Ebben nem lenn�k olyan biztos – mondta Miroku – Elv�gre, ez a fi� gy�gy�t� hatalommal rendelkezik. Hasznunkra v�lhatott volna.

- Fogd be, Miroku! Ez a k�ly�k Sesshomarub�l szakadt ki! Nem b�zom benne!

- Nem tett neked semmi rosszat! – kiab�lt Kagome.

- Teh�t m�r az � p�rtj�t fogod?! – emelte meg szint�n a hangj�t a h�borg� f�lszellem.

- Nem fogom senkinek a p�rtj�t! Csak igazs�gtalannak tartom, hogy az alapj�t �t�led meg, hogy kinek a r�sze volt! � teljesen m�s, mint a b�ty�d, fogd m�r fel!

- Kagom�nek igaza van. Egy�ltal�n nem �rtott m�g senkinek – mondta Shippo.

- Befogn�tok v�gre? – ord�tozott Inuyasha – Elment, �s k�sz! Nem tehet�nk semmit!

- Dehogyisnem! – mondta Kagome, �s elindult visszafel�.

- Most hov� m�sz, Kagome? – sz�lt ut�na Sango.

- Biztosan hazamegy a mam�j�hoz… - g�nyolta a f�ld�mon.

- Nem, te idi�ta! – f�rmedt r� – Megkeresem Hikarimarut! Ha te nem v�llalod a felel�ss�get az�rt, amivel v�doltad, majd megteszem �n! – �s befutott oldalt az erd�be.

- V�rj m�r, te ostoba!

- Nem kellene ut�na menn�nk? – k�rdezte Shippo.

- Jobb, ha seg�t�nk megkeresni – v�lte Miroku.

- Keh! – hangzott a hanyou szok�sos reakci�ja.

Alig telt bele f�l percbe, az erd� visszhangzott Kagome sik�t�s�t�l.

- Kagome! – rohant Inuyasha a hang fel�.

- Valami baj t�rt�nt! Siess�nk! – sz�lt Sango, �s a csapat marad�ka is elindult.

M�g be sem �rtek az erd�be, mikor megl�tt�k Kagom�t a leveg�ben, amint Naraku fojtogatta indaszer� karjaival. A d�mon szeme v�r�sen vil�g�tott, s karj�t egyre jobban a l�ny k�r� tekerte, ki alig kapott leveg�t.

- Naraku! – �v�lt�tt Inuyasha – Te mocsok! Azonnal tedd le Kagom�t!

A t�mad� r�szben hallgatott a sz�ra, �s ledobta a fuldokl� l�nyt. Szerencs�re, Kirara id�ben elkapta, �tv�ltozva nagymacsk�v�.

- Szokatlanul csendes – v�lte Miroku – Itt valami nem stimmel. Inuyasha! Ez nem Naraku!

- Hogyhogy?

- Figyeld csak meg jobban!

A f�lszellem felugrott a leveg�be azzal a gondolattal, hogy ak�r Naraku, ak�r nem, most v�gez vele. El�r�ntotta a Tessaig�t, s egy Sz�lbord�t ind�tott meg ellene. Az ellens�g darabjaira hullott sz�t, s furcsa m�don ezek elfeketedtek, s koromsz�n� masszak�nt egybefolyva �jra megalkott�k a sz�tdarabolt testet.

- Mi t�rt�nt? Mi�rt nincs m�r v�ge? – ijedt meg a r�kak�ly�k.

- M�s lett a szaga – szimatolt Inuyasha – olyan, mint a v�r �s a sz�n kever�ke.

- �s n�zz�tek! Befeketedett! – figyelte meg a szellemirt�.

- Ahogyan �ssze�llt ism�t… �s ez a vigyor… - pillantott meg a szerzetes a t�mad� arc�n egy sejtelmes, ismer�sen gonosz mosolyt – Vigy�zz, Inuyasha! Ez Kagemaru!

- Mi? – fordult fel� erre a hanyou, de ebben az �vatlan helyzetben az �l-Naraku azonnal megt�madta, �s ki akarta t�pni a sz�v�t.

- Mostm�r biztos! Kagemaru akarta megkaparintani a sz�ved! – mondta Sango.

Inuyasha ell�kte mag�t�l a szellemet, aki felemelkedett a magasba, �s ind�kat eresztve ki test�b�l mindenfel� t�mad�st ind�tott. Amit �rt, megm�rgezett. Alig gy�ztek ugr�lni el�le, s megt�madni em tudt�k, mert ahhoz t�l gyorsnak bizonyult.

- V�g�nk… - gondolta keser�en Inuyasha, de val�j�ban mindenki.

- Inuyasha… �s a t�bbiek… bajban vannak! – nyitotta ki Hikarimaru a szemeit.

Megrettenve tapasztalta, hogy Kagemaru szor�tja �t mellkas�hoz, pontosabban egy nagy sebhez, amilyen neki is volt a test�n. R�j�tt, hogy � t�madt r�. Mag�n �rezte v�re szag�t, s v�gign�zve tagjain l�tta, hogy eg�sz test�t beszennyezte az ellens�ges v�r.

- Kagemaru! Mit akarsz t�lem?

- Nyugodj meg, nemsok�ra semmit… - vigyorgott amaz.

- Mit m�velsz vel�k? Mit teszel Inuyash��kkal?

- Am�g eszm�letlen volt�l a v�rem �ltal, gondoskodtam r�la, hogy a leg�jabb fegyverem ell�ssa az �gynevezett „bar�taid” baj�t.

Hirtelen, ahogy a fi� visszanyerte �rz�kszervei �less�g�t, er�s f�jdalmat �rzett bal lapock�j�ban. Karmok voltak, Kagemaru karmai, amint az amulett-darabot pr�b�lj�k kiszedni a h�t�b�l.

- Sz�val ezt akarod… - gondolta – akkor megkapod!

Test�b�l �radni kezdett a vak�t�an feh�r f�ny. A b�z�s v�r lepergett r�la. Ahogy kezeivel �rintette Kagemarut, megperzsel�d�tt a b�re a f�nyt�l, de ez viszont neki is f�jt. De nem �rdekelte.

- Nincs id�m erre! El kell szabadulnom! Nem hagyhatom, hogy meghaljanak! – gondolta.

V�g�l oly er�sen k�zd�tt, hogy k�pes volt eltasz�tani mag�t�l fogvatart�j�t.

- Hihetetlen… - morgott az – Ezt meg hogy a…?

A kisfi� ezut�n er�s nyilall�sra lett figyelmes, melyet jobb karj�ban �rzett. Mire odan�zett, ujjai v�g�b�l kezd�d�en egy hossz� f�nyostor tekeredett a f�ld�n. Elcsod�lkozott.

- Teh�t ez az �n fegyverem? Akkor most ki is pr�b�lom!

Felemelte a kez�t, �s k�rbe-k�rbe kezdett forogni. Nemsok�ra egy nagy, f�nyes sz�lt�lcs�r alakult k�r�, �gy k�zel�tett Kagemaru fel�.

- Az �tkozott! R�j�tt, hogy lehet fegyvere! – d�h�ng�tt a f�rfi, ki miut�n megsebes�lt karj�n, sebesen t�vozott.

Arr�bb Inuyash��kn�l �gy �llt a dolog, hogy m�r nem sok�ig fogj�k b�rni szusszal. Azt hitt�k, v�g�k van. Egy csap�s k�sz�lt eltal�lni a megviselt Kagom�t.

- Ne! Kagome! – ki�ltott Inuyasha, s rohant fel�, de tudta, hogy m�r nem lesz k�pes megmenteni.

Ebben a pillanatban a f�ny jel�nek alakj�ban egy f�nycs�va sz�tvagdalta ellens�g�k test�t, kib�l csak fekete por maradt, melyet elf�jt a sz�l. A megmenek�ltek fell�legeztek, majd a f�ny forr�s�t kerest�k. Nemsok�ra megpillantott�k Hikarimarut, ki karj�t f�jlalva t�rdelt a f�ld�n az elpuszt�tott szellem hely�n, s er�sen lihegett.