Hikari to kage

X. �ldozat

Ha valaki az ott dermedten �ll� alakok fej�be l�tna, nem tal�lna egyebet, csak �ress�get. Mindny�jukat annyira led�bbentette a h�r, hogy percekig csak �lltak ott, meredve a semmibe, kiv�ve Hikarimarut, aki m�g nem gy�jt�tt el�g er�t a fel�ll�shoz. A pillanatnyi „elmefagy�s” ut�n mindenkinek egyetlen k�rd�s jutott el�sz�r esz�be: hogyan akad�lyozhatn�k meg, hogy megt�rt�njen ez a mindent megv�ltoztathat� dolog?

Hikarimaru �gy d�nt�tt, felt�p�szkodik, egyr�szt az�rt, mert oda akarta adni Inuyash�nak a pap�rt, m�sr�szt pedig megf�jdult a nyaka a folytonos felfel� n�z�st�l. Kagome l�tta, mire k�sz�l, ez�rt odal�pett hozz�, hogy seg�tsen neki.

- Ez… borzaszt�… - sz�lalt meg Sango els�k�nt, a nagy csend ut�n.

- K�ptelen vagyok elhinni, am�g nem l�tom a saj�t szememmel! – r�ntotta ki Inuyasha azonnali hat�llyal a papirost a kisfi� kez�b�l, s nagy meglepet�s �rte.

- Mi van rajta, Inuyasha? – k�rdezte Miroku.

- Semmi! Nincs ezen egy sz� sem! – h�borodott fel a hanyou, �s felkapta a mellette �ll� fi�t, r�zogatni kezdte, mi miatt az keservesen ny�sz�rg�tt – Nagyon viccesnek hiszed magad, igaz? Hogy mer�szelsz �gy r�nk ijeszteni?!

- De… igazat mondtam… - ny�k�gte – K�rlek, tegy�l le… �s bebizony�tom!

- Figyelmeztetlek! Ha megint a bolondj�t j�ratod vel�nk, �n…!

- Inuyasha! – sz�lt Kagome – Tedd m�r le!

A f�lszellem, morogva b�r, de letette a gyermeket, majd karba t�ve kez�t, t�relmetlens�get t�kr�z� arccal n�zett r�. Amaz pedig v�rz� seb�re helyezte a kez�t, majd, mint egy b�lyeget, r�nyomta a pap�r azon fel�let�re, ahol az �r�s volt, legal�bbis szerinte. A f�ld�mon nem tudta ezt mire v�lni, s �ppen r� akart k�rdezni a tettre, mikor Shippo felsz�lalt:

- N�zz�tek! T�nyleg ott a sz�veg a pap�ron!

- Mi? – n�zte meg Inuyasha �jra a pap�rdarabk�t, �s megd�bben�s�re val�ban egy vers form�j�, �rott sz�veget fedezett fel rajta.

- Ez hogy lehet? Net�n var�zsl� vagy? – n�zett a szellemirt� a kisgyermekre.

- Nem, sz� sincs r�la. Csak az�rt nem l�tt�tok, amit �n – kezdte a magyar�zatot – mert Kagemaru azt a sz�veget a saj�t v�r�vel �rta oda, �s csak az k�pes elolvasni, akiben teljesen ugyanaz a v�r cs�rgedez. Itthagyta, mert azt hitte, rajta k�v�l senki sem l�thatja a sz�veget, de elfelejtette, hogy magamba z�rtam egy r�sz�t, a v�r�vel egy�tt.

- �s a te v�red…?

- Ja, igen. Az �n v�rem ugyeb�r az �v�nek az ellent�te, �s ha a kett� �rintkezik, l�that�v� v�lik a pap�ron.

- Ez �rdekes… �s bonyolult! – v�lte Kagome - Hogy j�tt�l r�?

- Ahogy k�zel tartottam a pap�rt magamhoz, r�j�ttem, hogy az �r�snak nem tus-, vagy tintaszaga van, hanem v�r�, m�gpedig Kagemaru�. – v�laszolta – Ez�rt tettem egy pr�b�t…

- A l�nyeg, hogy mostm�r el tudjuk olvasni, �s Inuyasha is megnyugodott – mondta Miroku, l�nyegre t�r�en.

- Igen. De mostm�r olvasd fel, Inuyasha! Hogy sz�l a sz�veg? – k�v�ncsiskodott Shippo.

- �mm… H�t iz�… Nos… - j�tt a v�lasz, heves pap�rforgat�s k�zben.

A szerzetes gyan�tott valamit. Odas�t�lt a hanyou mell�, azut�n a pap�rra n�zett, �s mosolygott. Majd kivette a kez�b�l, megford�totta, �s visszarakta.

- Ford�tva tartottad… - mondta vigyorogva.

- �mm… Sz�nd�kos volt…

- Mi�rt nem sz�lt�l, hogy nem tudsz olvasni?

- Nem mindegy? – �s a kez�be nyomta a pap�rdarabk�t – Nesze, akkor olvasd te!

- Akkor kezdem… - k�sz�r�lte meg a tork�t, �s felolvasta a k�vetkez�ket:

„Kinek lelke s�t�tebb, mint az �jszaka,
S keze m�r milli�k v�r�t �zlelte,
Ki a leggonoszabbak sz�v�t ellopta,
Holttest�ket r�tul megsz�gyen�tette,
Akib�l imm�r kihalt minden j�,
Mert elvetette j�s�g�nak forr�s�t,
S most v�rszomjas, kegyetlen, al�val�,
�s k�pes legy�zni az Alvil�g ur�t
Egy sereggel, melyet test�b�l toborzott,
Annak ez a vil�g uralni adatott.”

- Dereng valami… - mondta Hikarimaru - Ezek a „Vil�guralom l�p�seinek �llom�sai”. Ez van az Alvil�g palot�j�nak kapuj�ra v�sve. Az egys�g j�rhatott ott…

- Akkor m�r Sesshomaru is ilyen bab�rokra t�rt? – k�rdezte Kagome.

- Nem hiszem. Biztos vagyok benne, hogy ezt Kagemaru �rta fel, miut�n sz�tv�lt az egys�g – v�laszolt a fi�.

- �s ez pontosan mit is akar jelenteni? – c�lzott Inuyasha a versre.

- Kagemaru m�r �gy is gonosz volt… - kezdte most Miroku – ez�rt �lt meg ennyi embert, �s t�pte ki a sz�v�ket, a marcangol�sr�l nem is besz�lve. �s most, hogy n�la a teljess�g amulettj�nek mindk�t fele, nincs kapcsolatban Hikarimaruval, „elvetette a j� r�sz�t”, teh�t m�r csak egy teend�je van: meg�lni az Alvil�g ur�t a k�pess�ggel, amit Narakut�l lopott, vagyis a saj�t test�nek inkarn�ci�ival.

- Viszont ett�l m�g nem lesz isten… - v�lte Sango.

- De igen, sajnos – sz�lt Hikarimaru – Az Alvil�g ura ugyanis maga is isten, teh�t az ut�dja �r�kli ezt a c�met t�le, miut�n � meghalt.

- Nem hagyhatjuk, hogy el�rje a c�lj�t! Meg kell �ll�tanunk! – mondta a f�lszellem.

- Hogyan? Nem vagyunk el�g er�sek. El�bb v�gezne vel�nk, minthogy egy�ltal�n a k�zel�be f�rk�zn�nk! – mondta Kagome balj�san.

- Van egy m�sik m�d… - mondotta a gyermek, s a f�ldet kezdte el b�mulni egyrecsak.

- Micsoda? – k�rdezt�k egyszerre.

- Nos… A med�l azon fele, ami bennem volt, nem fert�z�dik be olyan k�nnyen gonoszs�ggal. Ha j�l tudom, egy nap sz�ks�ges ahhoz, hogy Kagemaru gonossz� tegye azt is. De am�g j�, addig hozz�m tartozik, teh�t m�g mindig kapcsolatban �llok a m�sik t�red�kkel Kagemaru test�ben…

Kagome elsz�rnyedt. R�j�tt, mire akart kilyukadni a kisfi�. Felemlegette mag�ban a jelenetet, mikor Hikarimaru, mag�ba d�fve egy ny�lvessz�j�t, f�jdalmat okozott gonosz fel�nek.

- Ezek szerint… - hebegte – Az egyetlen m�d, hogy Kagemaru meghaljon, az, ha Hikarimaru… - de nem volt ereje ahhoz, hogy kimondja.

Mostm�r mindny�jan tudt�k a sz�rny� t�nyt. A kisfi� tiszt�ban volt vele, hogy meg kell halnia ahhoz, hogy Kagemaru vesszen. Arca szomor� volt, de feltekintve furcsa b�tors�got v�ltek felfedezni szemeiben; b�tors�got, keverve f�lelemmel. Inuyasha el� �llt, p�r l�p�s t�vra, �s a hanyout is bele�rtve senki sem sejtette, mire k�sz�l. K�v�ncsian n�zt�k, ahogyan r�snyire nyitja a sz�j�t, majd led�bbentek, amint hat�rozott hangon mondta:

- �lj meg!

- Hogy �n? – lep�d�tt meg a f�ld�mon – Mi�rt �n?

- Mert te gy�l�lsz a legjobban; az egys�get is �s engem is – v�laszolta keser�en – Gy�va vagyok magam v�get vetni az �letemnek, de ink�bb vesszen egy, mint az eg�sz vil�g! K�rlek, v�gezz velem!

- Hihetetlen – gondolta a „h�h�rjel�lt” – K�pes lenne fel�ldozni mag�t az�rt, hogy m�sok megmenek�lhessenek? F�lreismertem… Nagyon b�tor… �s j�sz�v�…

A csapat t�bbi tagja gy�szos arccal v�rta, mi t�rt�nik. Mikor azt�n, n�mi meghatotts�ggal arc�n, Inuyasha b�lintott, Shippo s�rva fakadt; nem akarta elvesz�teni a pajt�s�t. Miroku lehajtotta a fej�t, Sango sem b�rt odan�zni, Kirara gazd�ja m�g� b�jt, s Kagome felvette a s�r� r�kak�lyk�t, s eltakarta a szemeit, hogy ne kelljen v�gign�znie. Hikarimaru let�rdelt, fej�t lehajtotta, haj�t f�lreh�zta, mint lefejez�sn�l szok�s, �s csendben v�rta a hal�lt. A hanyou pedig kardot r�ntott, �s a magasba emelve azt, csap�st m�rt a fi� nyak�ra. Viszont t�rt�nt valami furcsa: nem hallatszott az, ahogyan a penge �thatol a test�n. A csapat felfedte szemeit, Inuyash�t bele�rtve, mert id�k�zben becsukta �ket. A fi�cska m�g egyben volt, s a v�g�s hely�n egy feh�r cs�k f�nylett, majd elt�nt, semmilyen s�r�l�st sem hagyva h�tra.

- Jaj ne… - suttogta Hikarimaru.

- Mi t�rt�nt? – csod�lkozott a hanyou.

- A f�ny miatt van! Hogy is felejthettem el? Am�g jelen van f�ny… nem lehet meg�lni engem, mivel… az t�pl�l… - dadogta.

- Akkor m�g van p�r �r�d… estig – t�rdelt le hozz� a f�lszellem, nem t�l sikeresen vigasztalva a fi�t.

- Mi�rt? Mi�rt nem tudok meghalni?! – verte az a f�ldet, s egyre jobban hallatszott szipog�sa. Feln�zve Inuyash�ra, szemei m�r megteltek k�nnyel, s er�s zokog�sba kezdett.

- Hiszen… s�r… - lep�d�tt meg a f�ld�mon, mindenki k�z�l legjobban, s eln�zv�n �t, megsajn�lta, ez�rt a gyermek fej�re helyezte a kez�t, ki erre mellkas�nak d�lt, �gy s�rt tov�bb.

M�g csak azt sem mondhatt�k neki, hogy „semmi baj”, mert ez nem lett volna igaz, hiszen m�r j�csk�n d�lut�n volt, �s Hikarimarunak este bizonyosan meg kell halnia.

A fi�cska m�g j� darabig pityergett, majd v�g�l letelepedett egy fa al�, b�san lyukat b�mulva a leveg�be. Kagome f�j� sz�vvel n�zte a b�natos kisfi�t, majd esz�be jutott valami, amivel tal�n szerezhet neki egy kis �r�m�t. Elb�cs�zott, mondv�n, nemsok�ra j�n, majd Kirara seg�ts�g�vel hazament a k�ton �t. A csapat marad�k tagja addig ott maradt. Miroku �s Shippo elmentek a legk�zelebbi faluba n�mi �lelem�rt, Inuyasha morcosan, mert Kagome elment, fent �ld�g�lt egy f�n, �s Sango megpr�b�lt egy kicsit t�rsalogni Hikarimaruval.

- Nem b�nod, ha k�rdezek valamit? – �lt oda mell�.

- Nem, csak nyugodtan – v�laszolt a fi�.

- Kagemaru olyan id�snek n�z ki, mint Sesshomaru, de te mi�rt vagy ilyen kicsi?

- Ez egyszer�… - s�hajtott – Am�g az egys�g fiatal volt, egy �rtatlan gyermek, a j� �s rossz fele egyens�lyban volt, �gy mindkett� ugyan�gy fejl�d�tt. Akkoriban m�g tudtam mindenr�l, amit tesz, �s amit �rez… De azut�n t�rt�ntek vele olyan dolgok, amit�l Kagemaru meger�s�d�tt. � tov�bb n�vekedett benne, engem pedig visszaszor�tott, ez�rt n�zek ki �gy, mint az egys�g akkoriban.

- M�gis mik t�rt�ntek vele?

- Azt nem tudom… Csak �reztem, hogy nagyon rossz volt…

- Lenne m�g valami… - mondta f�l�nken – Kedveled Inuyash�t?

- Igen – b�lintott – Ne k�rdezd az ok�t, ezt csak �rtem… �rzem, hogy kedvelnem kell.

- De ez azt jelenten�, hogy Sesshomaru is kedveli, nem?

- Igen – b�lintott ism�t – De ezek szerint nem mutatta ki… Kagemaru nem engedte…

- Teh�t m�giscsak szereti, mint �ccs�t… - gondolta Sango – Ez meglep� fejlem�ny…

Id�k�zben meg�rkezett Kagome egy sz�p, piros gumilabd�val a kez�ben, amit Sot�t�l k�rt el. �tadta a kisfi�nak, ki csillog� szemekkel forgatta a kez�ben. Mivel Shippo m�g nem j�tt vissza, nem volt, akivel j�tsszon, �s ism�t szomor� lett.

- Mi�rt nem k�red meg Inuyash�t? – k�rdezte a szellemirt�, rem�lve, hogy a fi� helyzet�re tekintettel, a hanyou nem mond majd nemet.

Volt n�mi k�telye, de Hikarimaru az�rt elindult megkeresni a f�lszellemet, s meg is tal�lta egy fa tetej�n.

- Inuyasha! – sz�l�totta meg.

- Mi az? Mit akarsz? – tekintett le unottan a f�ld�mon, s l�tva a j�t�kszert a fi� kezeiben, elfordult – Zaklasd ink�bb Shipp�t! – mondta.

A gyermek lehorgasztott fejjel visszaindult a l�nyokhoz, lass� l�ptekkel. Inuyasha visszafordult az�rt, majd d�bbenten vette �szre, hogy a kisfi� arc�t t�r�lgette, szem t�j�kon. Nyilv�nval�an k�nnyeit sz�rogatta. Eml�keztette kor�bbi �nmag�ra, mikor az emberek elzavart�k magukt�l, mert f�lig szellem, pedig csak j�tszani akart vel�k. Neki sem volt j�tsz�pajt�sa, �s ugyanilyen szomor� volt, mint most Hikarimaru. M�r b�nta, hogy ilyen durva volt vele.

- �llj meg, ott �ppen j�! – mondta, leugorva a f�r�l – Mire v�rsz, dobd ide!

A fi�cska meglepetten fordult meg, majd arca mosolyra der�lt, �s odadobta a labd�t Inuyash�nak. Hossz� percekig ment az adogat�s. A fi� mindv�gig vid�man, nevetg�lve futkosott a piros labda ut�n. A hanyout kellemes �rz�s fogta el, �s maga is mosolygott. J�t�k k�zben Hikarimaru elmondta, hogy Sesshomaru sz�tv�l�sa szerencs�tlen v�letlen volt: r�lelt a Teljess�g Amulettj�re egy barlangban, �s annak fal�n elolvasott egy sz�veget, k�v�ncsis�gb�l, k�zben kez�ben tartva a t�rgyat, amit ezzel m�k�d�sbe hozott.

Miut�n elf�radtak, le�ltek egy fa t�v�be.

- Mondd… - kezdte Inuyasha – Mi�rt ragaszkodsz hozz�m ennyire? Mert a b�ty�m nem ilyen kedves… legal�bbis az eg�sze.

- Csak annyit tudok mondani, hogy Kagemaru felel�s az olyan �rzelmek�rt, mint a harag, a gy�l�let, �s hasonl�k. Az �n asztalom a szeretet, kedvess�g, �s az eff�le �rz�sek. Ha �rzek ir�ntad valami ilyesmit, akkor az egys�g is kell, hogy �rezzen, b�r ezek szerint, nem vetted �szre.

- Akkor j�l titkolja… - n�zett k�tked�n – Mindigis azt a benyom�st keltette, hogy gy�l�l, �s meg akar �lni.

- Mint mondtam, az�rt Kagemaru felel�s. Akkor tal�n megmutatkozott volna, ha nem z�rt volna el. De hidd el, hogy igaz, mert k�l�nben nem lett volna k�v�ncsi r�d… - majd gyorsan befogta a sz�j�t.

- Mondd tov�bb! Tudni akarom!

- Ap�tok hal�la ut�n m�gsem hanyagolt t�ged, mint ahogy hitted. M�g �desany�d otthon�ba is belop�dzott, mert meg akarta n�zni, ki is az � kis�ccse. Azut�n n�ha ellesett fel�d, k�s�bb sajnos t�mad�s form�j�ban, de az�rt tudni akarv�n mi van veled. Tudom, mert �reztem, ha nem is l�ttam…

- Ez… nekem t�l sok – fordult el t�le.

- Ne haragudj… Tartanom kellett volna a sz�m… - szomorodott el.

- Az �rd�gbe is… - reszketett meg kicsit, majd visszafordult a fi� fel�, �s �t�lelte – Ne l�gy ilyen aranyos!

Hikarimaru kicsit bele is pirult ebbe. Teste �rasztani kezdett valami szokatlan melegs�get, �s a h�t�n t�tong� sebe nyomtalanul elt�nt.

- Mi t�rt�nik veled? – n�zett v�gig a f�ld�mon a gyermeken.

- K�sz�n�m, hogy meggy�gy�tott�l… - mosolygott - Engem a szeretet gy�gy�t…

A t�bbiek �sszegy�ltek a f�k m�g�tt. Miroku hatalmas p�pot hordott a fej�n, mert megleste a l�nyokat, m�g elmentek f�r�dni. Zs�rt�l�d�s�knek a testv�rek l�tv�nya vetett v�get, s mosolyogva n�zt�k el �ket. �gy v�lt�k, most val�ban �gy festenek, mint k�t testv�r.