Hikari to kage

XII. Rem�ny

Kagome k�bultan �bredt egy s�t�t, hideg helyen. Arra m�g eml�kezett, ahogyan egy �rny�kl�ny elragadta, �s leh�zta a f�ld al�, de azut�n semmire sem. Bizony�ra tark�n �t�tt�k, mivel kez�vel meg�rintve nyak�t, azonnal bel�nyilallt a f�jdalom. Fogalma sem volt arr�l, hol lehetett.

Fel�lt, s azon vette �szre mag�t, hogy karjait maga k�r� fonva vacog, valamint felfedezte lehelet�t is. Mik�zben azon t�n�d�tt, hol lehet ilyen hideg, l�bra �llt, b�r kicsit megsz�d�lt. Imbolyg� vonalakat l�tott mindenfel�, melyek egy kis fejr�z�s �s pislog�s ut�n r�ccs� form�l�dtak; egy ketrecben volt. Ett�l a t�nyt�l kiss� megr�m�lt, �s mostm�r nagyon �rdekelte, hol van. Kin�zett a r�cson; durv�n megmunk�lt, magasra t�r� k�falakat l�tott, melyeken k�k l�ng� f�kly�k lobogtak, sek�lyes f�nyt k�lcs�n�zve a helynek.

- Mi�rt van ilyen hideg, ha ennyi f�klya �g idebenn? – tette fel mag�nak a k�rd�st, mikor akaratlanul is lejjebb emelte tekintet�t.

J�csk�n le kellett n�znie, hogy megl�sson valami talajhoz hasonl�t, mivel el�g magasan volt, r�ad�sul �gy t�nt, mintha l�gna. �gy tev�n megl�tta, hogy ahol talajnak kellett volna lennie, ott s�t�t k�d gomolygott, s n�ha fel-felbukkant benne egy vil�gos cs�k, avagy folt. K�s�rteties ny�g�sek �s borzalmas hideg �radt a furcsa felh�b�l, mely azt a gondolatot �bresztette Kagom�ben, hogy oda nem szeretne leesni… A gomolyon n�h�ny h�df�le �p�tm�ny vezetett �t, mely n�hol megvastagodott; oda t�bben is elf�rhettek. Ugyanolyan k�zetb�l k�sz�lt, mint a falak, de volt rajta n�h�ny gyan�s folt: v�r. K�zvetlen�l el�tte egy hatalmas kapu volt, nagy vasoszloppal bereteszelve, melyet egy egyszer� ember meg sem tudna mozd�tani.

- Teh�t innen j�n a hideg… De vajon mi lehet ez? – mivel erre senkit�l sem kapott v�laszt, �rthet� m�don, folytatta a k�r�ln�z�st – Ez lesz Kagemaru rejtekhelye… Tal�n Inuyasha �s a t�bbiek is itt vannak… �s Hikarimaru is. Rem�lem, nem esett bajuk…

Ketrece egyik oldal�b�l kikukucsk�lva felfedezett egy �jabb cell�t, kiss� messzebb az �v�t�l. Egy nem t�l b�ztat� l�ncon f�gg�tt le a mennyezetr�l. Val�sz�n�leg, Kagom�� is hasonl� helyzetben volt. Jobban r�koncentr�lva annak tartalm�ra, megtudta azt is, kit z�rtak a belsej�be: Kikyo volt odabenn, nem t�l r�zs�s �llapotban, nekit�maszkodva a r�csnak. Nem mozdult, egy kis piheg�sen k�v�l, ez�rt Kagome �gy l�tta, nincs tudat�n�l.

- Nem hinn�m, hogy Kagemaru beengedne ide holt lelkeket… Szeg�ny nem b�rja m�r sok�ig n�lk�l�k, ahogy eln�zem… De mi�rt van itt egy�ltal�n? Net�n Kagemaru vele is tervez valamit? �s ha igen, mit?

Azon az oldalon m�r nem l�tott semmit, �gy �tment cell�ja m�sik fel�be, �s onnan n�zett k�r�l. Nagyon eliszonyodott att�l, ami a szeme el� t�rult: egy, a h�d egy �bl�sebb r�sz�n �ll� bogr�csf�les�gben Hikarimarut v�lte felfedezni, aki sz�rny� �llapotban volt. K�t tejfeh�r karja l�ncokkal a mennyezethez volt er�s�tve, s csukl�ja kisebesedett, ahol a l�nc �rte. Arca m�g feh�rebb volt teste t�bbi r�sz�n�l, fej�t enyh�n lehorgasztva tartotta. Az �st sz�nszag� v�rrel volt tele, �s ebben �llt, illetve ink�bb ebbe l�gott bele a fi�. � sem mocorgott k�l�n�sebben, teh�t nem volt mag�n�l.

- Szeg�ny Hikarimaru… Biztosan megk�nozt�k, mikor idehozt�k – n�zte a szenved� arcocsk�t – De legal�bb addig �letben marad, m�g a t�red�k nem fert�z�d�tt be tejesen. Kagemaru addig nem fogja meg�lni, k�l�nben maga is meghal. Viszont… amint el�ri a c�lj�t, mind meghalunk… H�t nincs m�s rem�ny?

Hikarimaru mellett nem sokkal megl�tott egy m�sik �st�t, melyben lil�s �s z�ldes kotyval�k kavargott. D�monok testr�szei �lltak ki bel�le itt-ott, �s fel�rt a l�nyhoz a m�rgez� kig�z�lg�s is, ez�rt befogta az orr�t. Egy kis feh�r pontot l�tott az ed�nyben, ami annak legalj�n lehetett.

- Az ott Hikarimaru amulettdarabja! Kagemaru szellemek testr�szeivel akarja beszennyezni? Nem hiszem, hogy m�k�dne… De az csak nek�nk lenne j�!

Hirtelen bugybor�kolni kezdett a f�zet, �s Kagome l�tta, ahogyan valami a felsz�nre emelkedett. Egy fej volt az: Naraku�! R�ad�sul ord�tott is, ahogyan a felsz�nre �rt, s a l�ny ett�l �gy megr�m�lt, hogy h�traesett ketrece h�ts� fel�be, mit�l az eg�sz szerkezet nyikorogva megingott.

A vasb�l k�sz�lt, �tfagyott „b�rt�n” egy ideig m�g mozgott, majd meg�llt, de az iszony� csikorg�s nem maradt abba. Kagome m�r �gy is r�m�lt volt, de ennek nyom�n m�g s�padtabban tekintett k�rbe, ism�t fel�llva, �s a r�cshoz s�t�lva.

- Honnan j�n ez a zaj? Hiszen a ketrec nem is mozog!

Egy pillant�st vetve a k�falra addig m�g nem l�tott �rny�kot pillantott meg, melyet az tett furcs�v�, hogy egyetlen t�rgy sem volt a k�zel�ben, minek �rny�ka lehetett volna. Ezt�n szeme l�tt�ra megmozdult az �rny, s mozg�sa adta ki az ijeszt� zajt. Hi�ba t�r�lte meg a szem�t, az nem tr�f�lta meg; j�l l�tta, amit l�tott. A folt k�zep�b�l �t ny�lv�ny n�tt ki, melyek karok, l�bak �s egy fej form�j�t �lt�tt�k. Pillanatokon bel�l felismerhet� lett az alak: Kagemaru n�zett nemsok�ra farkasszemet a l�nnyal, merev arccal, �s �lni k�pes pillant�ssal. M�g Kagome megh�kkenten h�tr�lt egy l�p�st, m�ris ott termett a cella fal�n�l, �s gunyoros mosolyt var�zsolt arc�ra, kimutatva feh�r fogsor�t.

- Mi az, haland�? Nem tetszik a kast�lyom? Rem�lem, k�nyelmetlen a cell�d… - sz�lalt meg.

- Kagemaru… - r�m�lt meg m�g jobban, de f�lelme k�l�n�s b�tors�gg� alakult – Mi�rt rabolt�l el? Mi terved van velem �s Kiky�val? Mit fogsz tenni Hikarimaruval? Na �s Naraku? �s hol vannak a…

- Azt ne mondjam el, mit ettem eb�dre? – szak�totta f�lbe a szellem. Hangja m�g az alattuk h�mp�lyg� k�dn�l is jegesebb volt – A helyedben nem nyitn�m ilyen nagyra a sz�m!

- �gyis meg�lsz, nem? – v�gta oda olyan vakmer�s�ggel, hogy maga is megijedt t�le, viszont Kagemaru arca csak torzabb �br�zatot mutatott.

- Ez igaz… De ennyire mindegy, hogyan teszem? – s e szav�ra Kagome nagyon de nagyon rossz dolgokra gondolt – Nem fogom elmondani, mi a tervem dr�ga fiv�remmel, kor�ntsem Narakuval. Azt viszont elmondhatom, mi lesz veled, kisl�ny… - nevetett – Ha minden j�l megy, Inuyasha �l meg t�ged, szem�lyesen!

- Mi? Az nem lehet!

- Dehogyisnem! – nevetett �jra, de most csak r�viden – Meg�l, mert Kiky�t fogja v�lasztani helyetted!

- Sz�val ezt tervezed? V�laszt�s el� �ll�tod Inuyash�t, �s akit elutas�t, meg�l�d?

- Nem �n… Az ott… - mutatott a s�t�t felh�re – Amit ott l�tsz, az ezen vil�gnak �s a pokolnak hat�ra. Az ott l�v� kitasz�tott lelkek alig v�rj�k, hogy lek�ldjek nekik egy �jabb �ldozatot…

- �s azt, akit Inuyasha v�laszt, �letben hagyod?

- Nos… - vigyorgott – Azt nem �rulom el…

- Meg�l�d, igaz? Mindenkit meg�lsz! N�lad m�g Sesshomarut is jobban kedveltem!

- Fogd fel… az Egys�g t�bb� nem l�tezik!

- De m�g nem halt meg! Te is egy r�sze vagy! �s sohasem leszel enn�l t�bb!

Kagemaru haragra gerjedt, �s egy szempillant�s alatt megragadta Kagome nyak�t, �s orvul h�tral�kte oly er�sen, hogy a l�ny teste nagyot csattant a r�cson. �sszerogyott ny�sz�r�gve, s gy�l�lk�dve n�zett fogvatart�j�ra, aki kicsit megemelve fej�t, egy gyilkos l�tszat�t keltette, amint �ppen v�gezni akar �ldozat�val.

- Lehet, hogy a haland�k �s a korcsok elt�rik a nagysz�j�s�god, de �n egyik fajba sem tartozom! Nem t�r�m, hogy a foglyaim nagyobbra tarts�k magukat n�lam! De folytasd csak, ha �gy akarsz kin�zni, mint a m�sik miko ott! � sem volt k�l�nb… Tch… Reinkarn�ci�k… - ezzel h�tat ford�tott, �s elhelyezkedett egy tr�nf�les�gen, Kagome �s Kikyo ketrece k�z�tt.

Kagome ut�lattal n�zett ut�na. Megszeml�lte a tr�nt, mely olyan volt, mintha a h�db�l faragt�k volna ki, de fekete volt. De nem a k�zet volt fekete, amib�l k�sz�lt! A feketes�g hosszan csorgott le r�la, s amint ez az �l�helyet �vez� koponyahalmokra folyt, ink�bb v�r�s sz�ne lett. �gy l�tszott, Kagemaru kedveli a v�rt…

- Undor�t�… - borzongott meg a l�ny, s tov�bb f�jlalta gerinc�t, amit j�l be�t�tt a r�csba.

- Gy�jts�tok meg az �st�t! – parancsolta Kagemaru fennhangon.

Kagome megijedt, mert azt hitte, szeg�ny Hikarimaru �stj�re c�loz. De nem �rtette, kinek besz�l, mivel nem l�tott m�g csak egy szolg�l�t sem. Azut�n olyan hangot hallott, mint amikor egy gy�m�lcs sz�tloccsan. A falak bizonyos r�szein gub�k f�ggtek. Ezeket a l�ny eddig nem vette �szre, mivel ugyan�gy n�ztek ki, mint a fal t�bbi r�sze. Ezekt�l v�lt olyan megmunk�latlann� a kast�ly belseje… A gub�k k�z�l m�ris felrepedt �t; innen a hang. Egy-egy �rnyalak b�jt ki bel�l�k. Az egyik �gy n�zett ki, mint Kagome maga, s a m�sik n�gy pedig, mint �tit�rsai. Mind az �ten felkaptak egy k�ken lobog� f�kly�t, �s Naraku k�dj�hoz futva meggy�jtott�k az alatta hever� nagyon gy�l�kony anyagot. Ahogy forr�sodott a l�, Naraku keservesen ord�tott, mivel ugyeb�r m�giscsak az � test�t hev�tett�k.

- �gy gy�rtja tal�n a hasonm�sait? – gondolkodott Kagome – De hogyan �ri el, hogy �gy n�zzenek ki, mint mi?

- M�r nem tart sok�… - mormogott el�gedetten Kagemaru – Aludj ki, kicsi pontocska… - mondta, �s v�rta, hogy az amulett t�red�k�nek f�nye tovat�nj�n.

- Naraku test�t haszn�lja fel, hogy beszennyezze az amulettet… - gondolta Kagome – Ez az �r�lt t�nyleg mindenre k�pes…

Viszont nem az t�rt�nt, amit Kagemaru akart. A t�red�k m�g er�sebben szikr�zott, mintha ellen�llna. A gonosz �s a l�ny szinte egyszerre fedeztek fel egy m�sik f�nyforr�st: a m�sik �stben �csorg� kisfi�t, ki ugyanolyan vak�t� feh�rs�get �rasztott test�b�l. Arca er�lk�d�st t�kr�z�tt.

- Mit csin�l Hikarimaru? Csak nem megtiszt�tja a darabot? – d�bbent meg Kagome, �s mag�ban szurkolt neki, mivel ett�l f�gghet mindny�juk �lete.

- Te �tkozott! – szor�totta �k�lbe kez�t a gonosz f�l, mit�l a v�r, amibe a fi�cska belel�gott, felforrt, �s m�rget �rasztott. Mivel Kagemaru ir�ny�totta, bizony�ra az � v�re volt az, s ezzel a m�dszerrel ugyeb�r m�r egyszer megb�n�totta Hikarimarut – Felforr a v�rem miattad, te szerencs�tlen! De nem fog �sszej�nni! Nem vagy el�g er�s! – majd szolg�ihoz fordult – H�zz�tok fel!

Erre ketten megragadtak egy l�ncot, h�rman egy m�sikat, �s durv�n megr�ntva felh�zt�k Hikarimarut, az �sttel egy�tt, miben m�g mindig forrt a v�r. A fi� mindv�gig f�jdalmasan ki�ltozott, m�g csak fel nem ker�lt Kagome mell�. A l�ny �gy l�thatta, hogy a neh�z bogr�cs is a kisfi� karjaihoz van er�s�tve, s �gy l�g a l�ncon. Mostm�r kialudt test�nek f�nye, izzads�g pergett le homlok�n, �s er�sen lihegett. Szerencs�re, az amulettdarab f�nye m�g nem hunyt ki, b�r m�r l�tszott, hogy nem vil�g�t m�r sok�.

- Rem�lem, tanult�l bel�le, te nyavaly�s! Ez�rt t�ged �llek meg els�nek! – mondta Kagemaru, arcon k�pve a gyermeket.

Tal�n mondott volna m�g valamit, de megzavarta egy k�l�n�s zaj ebben, mely Naraku �stje fel�l j�tt. Fel�llt, odament az ed�nyhez, �s nekit�maszkodva perem�nek, belen�zett. Erre k�t cs�p ny�lt ki a k�db�l, �s megragadta Kagemarut.

- Az eny�m leszel… - mondta a Naraku-fej, �s vonszolni kezdte zs�km�ny�t az �stbe.

Kagemaru v�ltig ellenkezett, bevetve s�t�t erej�t is, de amint sz�tloccsantotta a ny�l�s cs�pokat, a t�bbsz�r�s�k ragadta meg test�t, �s m�g er�sebben h�zta.

- Mire v�rtok? – rivallt a kast�ly ura szolg�ira – Szedj�tek le r�lam!

Az �t l�ny engedelmeskedett, de m�r k�s� volt; Naraku egy r�nt�ssal beleejtette Kagemarut az �stbe. Az ed�ny tartalma ezt�n m�g jobban h�borgott. A k�t f�l k�zd�tt egym�ssal: Naraku „teste” igyekezett bekebelezni a zs�km�nyt, Kagemaru pedig hevesen ellenszeg�lt, ezt bizony�tott�k n�ha felbukkan� testr�szei. A szolg�k tan�cstalanul �lltak ott. �gy t�nt, ez eltarthat egy ideig…

- Ka… Kagome… - sz�lalt meg egy gyeng�cske, ismer�s hang a megsz�l�tott mellett.

- Hikarimaru! H�t magadn�l vagy… - azt akarta k�rdezni, j�l van-e, de a vak is l�tn�, hogy rettenetesen rossz �llapotban volt.

- Igen… Itt az es�ly, hogy a javunkra ford�tsuk a dolgokat. Kagemaru most elfoglalt…

- Mire k�sz�lsz?

- Valahogyan ki kellene szabadulnom innen… De az lehetetlen…

- Mi�rt?

- Csak egyetlen rem�ny�nk van Kagemaru legy�z�s�re: ha megtiszt�tjuk az ereklye mindk�t fel�t.

- �s azt hogyan lehet?

- Csak egy �rint�sem kellene hozz�, de, mint mondtam, az lehetetlen. Kagemaru v�re teljesen leb�n�tott…

- Abban �csorogsz?! – ker�lgette a h�nyinger.

- Ez most nem �rdekes! Valamit ki kell… Egy pillanat… - emelte meg fej�t, rem�nyteljesen - L�tod azt a feh�r foltot abban az �stben?

- Az az amulettdarab, ami a testedben volt, igaz?

- Igen, az. Ugye, van m�g ny�lvessz�d?

- Ny�lvessz�m? – kotor�szott a h�t�n l�v� tegezben, �s tal�lt is, de csup�n egyetlen egyet – Igen, van egy!

- Akkor vedd c�lba a t�red�kemet! Most, hogy Kagemaru is az �stben van, tal�n az a darab is megtisztul, amit a test�ben hordoz.

- Megpr�b�lom – c�lzott Kagome a kis feh�r foltra a k�d m�ly�n, �s ell�tte a szikr�z� szent ny�lvessz�t.

�ppen, amikor az �thatolt volna a kotyval�kon, bele�llt abba, ak�r egy k�be. A h�borg�s abbamaradt p�r m�sodperc m�lva. A „k�” kiemelkedett a l�ttyb�l: Kagemaru keze volt, amint megragadta a nyilat. A f�rfi gy�zedelmesen kil�pett az �stb�l, �s csak most n�zte meg, mit tart a kez�ben. Amint felismerte, jeges pillant�ssal meredt a megr�m�lt Kagom�re, �s sz�tporlasztotta a ny�lvessz�t.

- L�tom, nagyon szeretn�d a t�rsaid hal�l�t… Rendben, �tadom nekik, hogy a te parancsodra pusztulnak el! – r�zta le mag�r�l a ny�l�kony, z�ldeslila massz�t, �s parancsol�lag felemelte egyik karj�t a mennyezet fel�, �s hangtalanul a „t�mad�s” sz�t t�togta.

Kagome �sszezavarodott, mert ism�tcsak nem �rtette, mit m�vel. Azut�n nagyon megijedt. Esz�be jutott az a porfelh�, mib�l kiker�lve Inuyash�n k�v�l senki sem volt igazi, �s egy perccel azut�n m�r � sem. Tal�n Mirokut, Sang�t, Shipp�t �s Kirar�t is ugyan�gy k�r�lveszik Kagemaru szolg�i, mint Inuyash�t! Egyed�l semmi es�ly�k �t ellens�g ellen, akik Kagemarub�l sz�lettek! Mostm�r meg�rtette: am�g bar�tai ide tartanak valahol messze, a hasonm�sok egyenk�nt v�geznek vel�k… �s a legrosszabb, hogy � nem tehet semmit…