2.    fejezet: „A megd�bben�sek pillanata”

-        A h�gom. - ny�gi ki v�gre Kurama. �ltal�nos megd�bben�s fogadja  a szav�t. Mindenki a l�nyt n�zi, � ezt �szre is veszi.

-        Igen a h�ga vagyok. Pontosabban voltam. Az a h�ga voltam, aki most m�r tudja az igazs�got. Teh�t igaz volt, amit a nevel� sz�leim mondtak. �k j�t akartak nekem, de nem, �n nem hallgattam r�juk elj�ttem t�ged megkeresni. Minek? Hogy ut�na meg akarj �lni!- a l�ny z�ld szemei gy�l�lett�l izztak- Sz�nalmas vagyok! Kellet nekem elj�nni! Viszl�t! B�ty�m! –az utols� szavakat olyan hangs�llyal mondta ki hogy Kurama akaratlanul is elsz�gyellte mag�t. Megfordult �s el akart volna indulni az ajt� fel�. De Kurama megfogta a csukl�j�t .- Ereszd el a kezem! –sziszegte a h�ga a fogai k�z�tt.

-        Nem.

-        Ereszd el most! –a l�ny felemeli a hangj�t.

-        Nem .- Felel Kurama. V�laszk�nt egy hat�rozott k�zlend�t�st�l �trep�l a szob�n. Csak most kezdik fel fogni miben a l�ny ereje: a sz�llel tud b�nni. Ez�rt is ken�d�tt fel Kurama a szembe falra. Nira kihaszn�lva a helyzetet hat�rozott l�ptekkel megy �t az asztalok k�z�tt. M�r majdnem kil�pne az ajt�n, amikor Kurama �jra megfogja a csukl�j�t, eld�nt�tte hogy annyi �v ut�n nem hagyja elmenni a h�g�t. - Nira �llj meg!- a l�ny megfordul:

-        �h, eml�kszel a nevemre, megtiszteltet�s! – hangzik a gunyoros v�lasz- most elengedn�d a kezemet?

-        Komolyan el akarsz menni?

-        El.

-        �s mi�rt?- Yusuk��k m�g mindig n�m�n �llnak. M�g nem t�rtek magukhoz abb�l a d�bbenetb�l, hogy Kuram�nak van egy h�ga. Hirtelen megsz�lal Hiei:

-        Ha akar hadd menjen, nem �r ennyit Kurama.

-        De….

-        Hallgass a bar�todra b�tyus!- Nira kit�pi a kez�t egy sz�lrohammal kinyitja az ajt�t �s elviharzik. Kurama mag�ba roskadva n�zz ut�na. Hiei mell��ll �s a v�ll�ra teszi a kez�t.

-        Hidd el nem �rt annyit…-sz�l.

-        De �….

-        A h�god- fejezi be a mondatott- tudom. De l�ttad. Valami�rt gy�l�l.

     Ezek ut�n persze senkinek nem volt kedve enni. Elindultak hazafele. Term�szetesen mindenki az �tteremben t�rt�ntekr�l besz�lt. Csak Kurama nem. Egy�ltal�n nem besz�lt. Nem b�rta feldolgozni azt amit a h�ga mondott neki. Hogy kitagadta. R�ad�sul m�g azt sem tudta, hogy mi�rt.

-        Mi baj Kurama?- l�p mell� Botan.

-        Semmi…

-        Amit a h�god, Nira mondott ugye?

-        Az. - ekkor n�i sikoly r�zza meg az utc�n. A k�zelb�l j�n. Kurama egyb�l tudja hogy ki az. Helyb�l sprintel el a hangir�ny�ba. Sejt�sei beigazol�dtak. T�nyleg Nira sik�tott. A l�ny f�l�jultan verg�dik,  egy egy�ltal�n nem fer a k�zdelemben. Energiab�kly�val ki van k�t�zve �s ketten �tlegelik.

-        Nira!

-        Kurama m�g�tted!- hallatszik egy er�tlen hang, val�sz�n�leg a gyomorsz�jba kapott �t�sek miatt. Majd h�tulr�l les�jt egy k�z a l�ny nyak�ra �s a test �jultan ernyed el. –m�r amennyire egy test el tud ernyedni ami k�t villany oszlop k�z� kifesz�tet b�kly�k tartanak. De visszat�rve a t�rt�nethez: Kurama a hangra h�tran�zz. �pp id�ben hogyne kapja a nyak�ba a m�g�le t�mad� sz�rnyet. Gyorsan v�gezz a t�mad�kkal. M�r az �jult l�nyr�l is leszedi a k�teleket mire Hieinen k�v�l a t�bbiek oda�rnek.

-        Itt meg mi a rosseb t�rt�nt? –hangzik el a k�rd�s Kuwabara sz�j�b�l.

-        Fogalmam sincs. – v�laszol Kurama

-        Nekem van .- veti k�zbe Hie

-        Mi?- Kapja fel a fi�ra a tekintet�t Botan.

-        Szerintem valami�rt megakart�k leck�ztetni a h�gocsk�dat .- fordul Kuram�hoz.

-        De mi�rt?

-        Azt t�le k�rdezd- �s az �jult l�nyra mutat akik Kurama karjaiban tart.

-        Na j� �n azt hiszem vissza megyek a sz�ll�sra.

-        Veled megy�nk- jelentiki Yusuke �s Keikoval az oldal�n elindulnak Kurama ut�n. �s ut�nuk mindenki.