11.    Fejezet: „Kín és értetlenség”

          Nira döbbenten áll. Mondana valamit és nem jön hang a torkán. Tátog mint a partra vetett hal. Nézi, most már hitetlenkedve az előtte álló férfit. Nem tudta elképzelni, hogy ez a pillanat valaha is eljön. Mintha az egyik ébredés előtti forró lázálmába cseppent volna. Csakhogy ez most a valóság volt. Itt állt a fiú teljes életnagyságban és elhangzott a szájából az amire mindig is várt és amiben soha nem hit. A valóságban.

           Lassan, nagyon lassan egy fél lépéssel közelebb lépett. Belenézett a vörös szemekbe. És mintha rugó lőtte volna ki a szellem nyakába vetette magát. Boldog mosoly játszott a száján.

          Most Hiei-n volt a sor, hogy megdöbbenjen. Kicsit megtántorodott a lány súlya alatt. Előbb számított két pofonra, mint erre. Csak a megszokásnak köszönhette, hogy átölelte a lány derekát és így nem estek el.

          A következő részt csak 16 éven felüliek olvassák el:

          Érezte a vékony derekát és alatta az izmok finom játékát a keze alatt, a lány testmelegét és a közelséget. Ami hatott is rá. Zavartan, és persze kissé vörösen tette le a lányt és süllyesztette zsebre a kezét, hogy az egyre nagyobb gondját eltakarja. Hátrébb lépett két lépést megelőzendően az ilyeneket és a további esetleg még kínosabb incidenseket. Még egy lány se hatott rá. Eddig mindig meg volt az önuralma, de most nem tudott parancsolni a testének. Érezte ahogy a vér egyre inkább áramlik le és kezdte érezni azt az ismerős zúgó érzést ami akkor tört rá mindig, amikor együtt volt egy lánnyal. Csak ebbe volt valami plusz. Valami ami a lelkére hatott.

          +16-os rész vége:

-        Valami baj van? – a lány aggódó tekintetét érezte magán. – Ezzel csak azt akartam mondani, hogy én is. Ennyire nehéz voltam?

-        Nem… Nem arról van szó. Csak… Most… nem érzem jól magam. Pihenek. Találkozzunk este. Várlak a parton. – ezzel eltűnik mielőtt a helyzet még súlyosabb lenne.

          Nira értetlenül nézte a fiú hűlt helyét. Mit csinál rosszul? Nem tudta elképzelni, mit ronthatott el, hogy így faképnél hagyták. Mindenesettre eldöntötte, hogy este elmegy. A végére akar járni ennek a dolognak. Tudni akarta mi történt a fiúval. De mindennek később tud csak utána járni.

           Az edzéstől teljesen elment a kedve. Összeszedte a holmiját és visszasétált a szállóhoz. A lépcsőn hangtalanul ment el. Ahogy a fiú szobája előtt haladt vízcsobogást hallott. Kicsit talán sértődötten is vállat vont és bement a szobájába. Lepakolta a legyezőket és az ebédlőbe indult.

          Plusz 16-os rész:

          Eközben Hiei áll a jéghideg víz alatt.  A kínjait próbálta enyhíteni. A felajzottság és a kielégületlenség fájón mart a legbecsesebb szervébe. A zuhany alatt lassan enyhültek a kínjai, lassan és fájdalmasan lankadt a felizgultság és a vér is kezdett visszatérni a fejébe. Tisztultak a gondolatai. A körök is lassan tünedeztek a szeme elől.

          Plusz 16-os rész vége:

          Kilépett a zuhany alól a szellem. A tükörbe nézett és végigmérte magát.

-        Nem értem mit eszik rajtam – morogta Hiei az orra alatt és beletúrt a hajába. Mindenesettre nem sajnálta, hogy viszonzottak az érzései. Kifejezetten örült neki.