13.    Fejezet: „Boldog pillanatok”

           Az �jszaka gyorsan eltelt, ahogy a m�snapi pihen� is. Tudt�k k�vetkez� este lesz a nagy meccs. Most d�l el t�l�lik-e ezt. Nira �s Hiei f�lt az ezut�n j�v�t�l, nem tudt�k l�tj�k-e m�g a m�sikat valaha. Rem�lt�k igen. Rem�lt�k, hogy Kurama, ahogy azt szeretn�, megkapja a l�ny gy�ms�g�t. Nira se akart visszamenni a nevel�sz�leihez. Nagyon megszerette Hiei-t �s a b�tyj�t. Meg persze a t�bbieket is. Nem akart elmenni.

          A meccs el�tti d�lel�tt volt. Mindenki c�ltalanul t�nfergett a folyos�n. Nira, aki most j�tt ki Kuram�t�l hangtalan l�ptekkel r�tta a l�pcs�t. Gondolataiba mer�lve, szinte vakon ment… neki Hieinek.

          - Bocs�nat – fel se n�zett indult volna tov�bb. �m ekkor egy er�s k�z           markolta meg a karj�t.

          - Elmenn�l mellettem? – a hangra feln�zz a l�ny, elmosolyodik �s �t�leli a           fi� mellkas�t.

           – Dehogy is.

-        Akkor?

-        �n csak… nem figyeltem. Meg�t�ttelek?

-        Dehogy. – a szellem sz�ja sarka mosolyra h�z�dik.  – Hova indult�l?

-        S�t�lni.

-        Nem j�ssz �t ink�bb besz�lgetni? – ellen�llhatatlan szemekkel n�zz re a l�nyra, akinek a t�rdei ett�l elkezdenek gyeng�lni.

-        Mehetek �ppen. – elindul a fi� ut�n. N�zi a sz�les h�tat, mik�zben mennek halkan kicsit sz�gyenl�sen megsz�lal: - Majd nagyon vigy�zz magadra.

-        Ne agg�dj, – mag�hoz �leli a l�nyt a derek�n�l – nem szabadulsz meg t�lem ilyen k�nnyen.

-        Rem�ltem is! – megaj�nd�kozza a fi�t egy sug�rz� mosollyal. K�zbe be�rtek a szob�ba. Hiei n�m�n becsukja m�g�tt�k az ajt�t �s a l�ny fel� fordul. Esz�be jut mennyire is tetszik neki �gy, ahogy a naps�t�sben f�rdeti az arc�t, az ablakban. M�g� l�p �s er�s karjai a Nira dereka k�r� fon�dnak, aki erre a fi�hoz simul. A szellem �rzi, hogy megint kifut a v�r a fej�b�l. M�r h�z�dna el, de ekkor a v�gy eluralkodik rajta. S�v�rg� s�hajjal a l�ny nyak�ba cs�kol. Nira egy percig t�tov�zik. Szeretn� is meg nem is. F�l. Tudja nagyon j�l mi lesz ha most enged a fi�nak �s b�r be van biztos�tva ez ellen, m�gis agg�dik.

-        Szeretn�d? – Hiei hangja rekedt a szenved�lyt�l.

-        H�t…

-        F�lsz – nem lehet eld�nteni ez k�rd�s vagy kijelent�s volt. – nem akarom er�ltetni.

-        Csak egy kicsit. – �rzi, hogy a fi� m�r l�pne h�tr�bb hogy azt a „bizonyos probl�m�t” pal�stolja, amit a szenved�ly okozott. – Ne! Nem kell – kezd el zavartan motyogni – �n szeretn�m… csak… h�t… kicsit f�lek… de nem akarom hogy elh�z�dj… - f�l�nken feln�z a fi� arc�ra, aki mosolyog. Igazi, �szinte, megk�nnyebb�lt a mosolya:

-        Majd vigy�zok r�d – s�gja a l�ny f�l�be. �s �t�lte, majd hosszan cs�kol�ztak.

          Ez plusz 18:

          Ut�na a dolgok egym�st k�vett�k. Hiei keze elkalandozott a l�ny fels�je alatt. Sz�pen, l�p�senk�nt lek�zdve a t�vols�got, k�zeledtek az �gyhoz. Nira ajkait halk, n�ies s�haj hagyta el, ami csak m�g jobban felt�zelte a szellem v�gy�t. Hosszan megcs�kolta a l�nyt, mik�zben vakon pr�b�lta kigombolni a smaragdsz�n� bl�zt.

           Nira se volt t�tlen. Kutakod� ujjai a fi� h�t�n v�ndoroltak. �lvezte, ahogy a fi� izmai a keze alatt vibr�lni kezdenek.  Hiei f�rfiasan felny�g�tt.

-        Meg�rj�tesz – suttogta a l�ny b�r�be.

          Mintha bizony�tani akarn� a l�ny hogy nem viszonzatlan, odasimult a fi�hoz �s lassan �rz�kien kigombolta az ing�t. Egy�nk�nt, minden gomb hely�re adott egy cs�kot, ami bizony m�g jobban felt�zelte a fi� v�gy�t.

          Hosszan cs�kolt�k egym�st, ujjaik a m�sik test�vel ismerkedtek, incselkedtek. Hiei lassan elkezdett lejjebb haladni a cs�kokkal. El�sz�r csak a l�ny nyak�t, azt�n m�r a v�ll�t, a mell�t a melltart� vonala k�r�l, a has�t �s fokozatosan haladt a nadr�g dereka fel�.

          18 –as r�sz v�ge:

          �s ekkor kopogtattak, de nem valami szolid kopog�s. Igazi f�l d�r�mb�l�s, sz�tz�zva a pillanat var�zs�t. Nira ijedten kapja maga el� a f�ls�j�t.

-        HAH�!!! GALAMBP�R!!! MENN�NK KEEEEEL! – ez egy�rtelm�en Kuwabara hangja.

-        Meg�l�m. – Hiei most nagyon morcos.

-        Hagyd csak. Nem tudhatta.

-        Akkor is. Ut�lom. Elegem van. Mi�rt most? – k�zbe a l�ny m�r rendbe is rakta mag�t.

-        Akkor menj�nk… - felseg�ti a fi�t.