Mi lett volna ha...

Miroku, egy szerzetes, aki minden�ron el akarja puszt�tani Naraku-t, hogy elt�nj�n az �tok, amely csal�dja f�rfi tagjait s�jtja. Ez�rt folyton �ton van, j�rja a k�z�pkori Jap�nt, keresi Naraku-t. Az �tba es� falukban szellem�z�sb�l tud meg�lni.

Egy gy�ny�r� napon, nem v�rt dolog t�rt�nik vele. A term�szetben gy�ny�rk�dve elt�ved egy erd�ben… Nincs mit tenni, a szokott m�don botj�t a f�ldre �ll�tja, majd elengedi. A bot eld�l, Miroku pedig a botj�t felv�ve a d�l�s ir�ny�ba indul el. Nemsok�ra ki is �r az erd�b�l egy nagy tiszt�sra. Innen egy hatalmas fallal k�r�lvett falut pillant meg. Elindul a kapu fel� �s �tk�zben azon t�ri a fej�t, hogy mit is tal�ljon ki, milyen gonosz szellem legyen a falu f�l�tt, hogy szellem�z�s idej�re tet� legyen a feje f�l�tt, �s enni kapjon. �m amikor a kapuhoz �r nagy meglepet�s �ri: egy harcos �llt a kapuban, akinek a fegyvereit elpuszt�tott szellemekb�l kov�csolt�k.
- J� napot! – k�sz�nt r� Miroku
- J� napot! – j�tt a v�lasz – Mi dolga akad errefel� egy szerzetesnek?
- Elt�vedtem az erd�ben �s a vakszerencse vezetett a falutokhoz. Ha szabad megk�rdeznem, milyen falu az amelyet ilyen fegyverekkel �riznek?
- A szellemirt�knak nagyon sok rosszakar�juk akad… f�leg szellemek! �s nek�nk mindig k�szen kell �llnunk, f�leg most, hogy n�h�nyan a legjobbjaink k�z�l �pp szellemirt�son vannak!
”H�t most a szellemes mes�mmel nem fogok el�rni semmi - gondolta Miroku – valami m�st kell kital�lnom…”
- Besz�lhetn�k a szellemirt�k vezet�j�vel! Szeretn�k a falutokban maradni �jszak�ra, ha ez nem jelent gondot!
- Dehogy jelent gondot!! Menj nyugodtan be a faluba. A vezet�nk est�re megj�n, akkor majd megkeres�nk �s besz�lhetsz vele!
Teh�t Miroku bement a faluba. Rengeteg �rdekes dolgot l�tott. A faluban a szellemirt�st m�r-m�r iparszer�en csin�lj�k. Az elpuszt�tott szellemek test�b�l k�sz�tik a fegyvereiket �s pajzsaikat, a faluban minden arra alkalmas gyerek m�r eg�sz kis kor�t�l fogva saj�t k�l�nleges fegyver�vel kik�pz�sen vesz r�szt, hogy feln�ve az el�dei nyomdok�ba l�phessen. Miroku a falu felfedez�s�vel �s az emberekkel val� besz�lget�ssel t�lt�tte a napj�t. Eg�szen addig am�g egy csapat szellemirt� nem �rkezett a faluba egy hatalmas szellem tetem�vel. Miroku megpr�b�lt k�zelebb ker�lni a szellemirt�khoz. ”Ezzel biztos a vez�r�k v�gzett! – gondolta – Itt az alkalom, hogy besz�ljek vele!” De ”csal�dnia” kellett. A szellemet egy vele majdnem egyid�s szellemirt� L�NY �lte meg, aki mellesleg Mirokunak igencsak megtetszett. Egy fut� pillanatra m�g tekintet�k is tal�lkozott �s ekkor Miroku olyat �rzett amit eddig m�g soha…
Nem tudta kiverni a fej�b�l a l�nyt! Eg�sz nap � j�rt az esz�ben…
Este mag�hoz h�vatta Mirokut a szellemirt�k vez�re, �gy ahogy azt az �r meg�g�rte. Miroku r�gt�n a l�nyegre t�rt �s a vez�r megengedte neki, hogy egy �jszak�t maradjon a falujukban. Ezut�n j�t besz�lgettek szellemekr�l meg ilyesmir�l... Mikor a szerzetest a vez�r szob�j�hoz k�s�rte, akkor � ezt k�rdezte:
- Ha szabad k�rlek �ruld el annak a szellemirt� l�nynak a nev�t akit d�lut�n l�ttam. Aki meg�lte azt a szellemet.
- �?! � Sango! Az legfiatalabb �s az egyik leg�gyesebb a szellemirt�k k�z�l.
- �s t�nyleg � v�gzett a szellemmel??
- Nem csod�lkozn�l ezen ennyire, ha l�tn�d harcolni… - mosolygott a vez�r
- Sz�vesen megismerkedn�k vele! – cs�szott ki Miroku sz�j�n
- Csakugyan?!?!
Miroku �rezte, hogy jobban kellett volna vigy�znia �s nem kellett volna hangosan gondolkodnia. De szerencs�j�re:
- Nos h�t ha t�nyleg szeretn�d ideh�vhatom Sangot, mivel � is ebben az �p�letben lakik, ugyanis � a l�nyom!
- T�nyleg megtenn�??
- Tisztess�ges embernek l�tszol. Mi�rt is ne engedn�m, hogy tal�lkozz a l�nyommal. �s k�l�nben is m�r � is eml�tett t�ged…
Miroku mintha a fellegekben �rezte volna mag�t, olyan j�l esett neki a h�r, hogy Sango is �szrevette �t.
A vez�r ezut�n elment Sango�rt. Sango nagyon boldog volt mikor �jra l�thatta a szerzetest. Apja kettesben hagyta �ket. R�vid besz�lget�s ut�n Miroku a l�nyegre t�rt:
- Lenn�l a gyermekeim anyja??
Sango els�re fel sem fogta, amit hallott. R�vid gondolkod�s… majd csattan a pofon!!!
- Te perverz szerzetes!! – �llt f�l Sango – ha csak ez kell, ezt megkaphatod m�shol is! – �s elindult az ajt� fel�
- Jajj… NE! F�lre�rtesz!! – Menteget�z�tt Miroku – Az a helyzet, hogy minden n�t�l ink�bb el�bb, mint ut�bb megk�rdezem ezt. Ugyanis egy �tok s�jtja csal�dom f�rfi tagjait, amit csak �gy sz�ntethetek meg, ha meg�l�k egy bizonyos szellemet. Ha viszont nekem nem siker�lne, gondoskodnom kell arr�l, hogy legyen fiam, aki folytassa a szellem �ld�z�s�t…
- Akkor is arc�tlans�g volt!!! – d�h�ng�tt Sango
- Bocs�ss meg! Felejts�k el, j�?
- Rendben van… De mi az az �tok??
- Nem szeretek r�la besz�lni… legyen el�g annyi, hogy ha nem v�gzek min�l el�bb azzal a szellemmel, akkor belehalok!
- Nem szeretn�m, hogy meghalj!
- Ilyen r�vid ismerets�g ut�n m�r agg�dsz az �letem�rt?
- H�t… mi�rt ne agg�dn�k egy emberi �let�rt?! – pirult el Sango
- K�sz�n�m! Nagyon sokat jelent nekem az ha te agg�dsz �rtem…
Eg�szen k�s� estig besz�lgettek �s alig b�rtak elv�lni egym�st�l! Mikor Sango elment Miroku nagyon csod�lkozott mag�n, hogy egy ilyen sz�p l�ny ilyen sok�ig volt a k�zel�ben �s � m�g csak meg sem pr�b�lta megfogni a l�b�t vagy a fenek�t!! �rezte, hogy Sango k�l�nleges n� az �let�ben…
M�snap reggel Miroku azt figyelte, hogy Sango mikor j�n el� a szob�j�b�l, hogy akkor ”v�letlen�l” �sszetal�lkozhassanak. �m Sango is ugyanezzel pr�b�lkozott… Miroku el�gelte meg a v�rakoz�st �s indult el a szellemirt�k vez�r�hez, Sango persze ”�ppen akkor” �bredt f�l �s j�tt ki a szob�j�b�l.
- J� reggelt! – �dv�z�lte Miroku
- Neked is! Nem lenne kedved ma is besz�lgetni egy kicsit?
- Dehogynem!! B�rmihez kedvem van, ha veled csin�lhatom!
- Akkor tal�lkozzunk az erd�ben a nagy kid�lt f�n�l! – mondta elpirulva Sango
- Rendben, de el�bb besz�lnem kell ap�ddal!
- Siess! �n kint v�rlak…
Miroku elb�cs�zott a szellemirt�k vez�r�t�l �s sietett a megbesz�lt tal�lkoz�ra.
Sango persze m�r ott v�rta. Ism�t rengeteget besz�lgettek, �s egyre k�zelebb ker�ltek egym�shoz.
- Sango, te hiszel a sorsban?
- �gy �rzem igen! Szerintem megvan mindennek az oka.
- Annak is, hogy mi tal�lkoztunk?
- Biztos annak is. – mosolygott Sango
- Lehet az, az oka, hogy mi egym�snak vagyunk rendelve?
- Lehets�ges… - mondta Sango �s elfordult Mirokut�l, mert m�r nem b�rt a szem�be n�zni annyira el volt pirulva
- Sango, �n…
�m ekkor egy �ri�si medve-szellem csapott le k�z�j�k. �ppen csak siker�lt f�lreugraniuk! Sango m�r ny�lt is fegyvere a Csontt�r� (bumer�ng) ut�n, de ekkor esz�be jutott, hogy azt a faluban hagyta… Miroku ekkor m�r el is kezdte a harcot a szellemmel. A botj�t �s n�h�ny var�zslatot haszn�lva pr�b�lt elb�nni vele, de k�ptelen volt fel�l kerekedni a szellemen. Mivel l�tta, hogy nincs m�s v�laszt�sa meg�llt a szellemmel szemben, kiny�jtotta jobb karj�t �s levette r�la a mindig rajta l�v� gy�ngysort. Ekkor kiny�lt a jobb tenyer�n t�tong� fekete lyuk, az �tok, amely a csal�dj�n s�jtja �s beszippantotta a szellemet a semmibe. Sango mindezt dermedten n�zte. Nem tudta f�ljen-e vagy sem. Miroku mikor megl�tta a l�ny tekintet�t, esz�be jutott: ”Mi lesz ha Sango is a k�zelembe lesz mikor engem is mag�ba sz�v a fekete lyuk, vagy ha mondjuk Naraku meg�li ha megtudja mennyire szeretem…” Odal�pett Sangohoz:
- Sango, ugye j�l vagy?
- Persze, k�sz�n�m, hogy megmentett�l!
- Most m�r tudod mi az �tok, ami ellen k�zd�k. Egy nap engem is beszippant majd ez a lyuk, �pp �gy, mint az ap�mat vagy a nagyap�mat…
- Ne mondd ezt! �n nem engedn�m…
- Sango, �gy szeretn�m, ha ezut�n mindig melletted lehetn�k, de egyenl�re nem lehet… addig nem, am�g el nem t�ntetem a lyukat a tenyeremr�l! Ugyanakkor, nem tudlak itt hagyni sem…
- Miroku…
- Sango, az el�bb azt mondtad, hiszel a sorsban?!
- Igen…
- Beleegyezel-e abba, hogy egy var�zsig�vel elfelejttetem mindkett�nkkel, azt, ami ma �s tegnap t�rt�nt?? Hiszen ha a sors egym�snak sz�n minket, akkor egy jobb id�ben biztosan tal�lkozni fogunk, �s �gy nem fog f�jni egyik�nk sz�ve sem… Mit mondasz??

Sango beleegyezett. Miroku elmondta a var�zsig�t… Mindketten f�l�lltak �s el�sz�r �s egyel�re utolj�ra megcs�kolt�k egym�st! Sango elindult a faluja fel�, Miroku pedig az ellenkez� ir�nyba. N�h�ny �ra m�lva �gy lett, ahogy Miroku meg�g�rte…
Elfelejtett�k egym�st!