1.    FEJEZET: „Változó szelek”

          A két démon csak nézi egymást. Nira tesz egy tétova lépés a harctér felé és felnézz a körübelül 180 magas, szőke hajú, kék szemű adonisra. Annak a szája gúnyos mosolyra húzódik. Tekintete végigméri a lányt, aki erre zavartan beletúr a hajába. Látszik, hogy nem számítottak egymásra.

          - Nem változtál. – állapítja meg Yakashimazo

          - Te se.

          - Csak ellenben veled én nem lettem áruló.

          - Én se vagyok az. – a smaragdzöld szemek hidegen villannak meg

          - Elárultál minket. – Hiei ekkor tette fel a kérdést magában, hogy kiket           „árult” mégis el a lány?

          - Nem igaz! Kiléptem!

          - Ugyanaz.

          - Ez… nem! Lehetetlen vagy, mint mindig!

          - Ezt te már csak tudod. Emlékszem, amikor még…

          - Inkább kezdjük!! – Nira most már kezd azon gondolkozni, hogy           toporzékolnia kéne egyet. A stadionban könnyű szél kezd el fújni. – És           most hallgass!!! Eleget hallgattalak Akkor.

          - Mikor? – nézz Yusuke Hieire.

          - Nem tudom – a szellem tekintete sötéten izzik a féltékenységtől. –           Komolyan nem tudom.

          Ekkor mindenki a küzdőtérre fordítja a tekintetét. A két ellenfél szótlanul méregeti egymást, majd szemnek láthatatlan sebességgel egymásnak esnek. Némán záporoznak az ütések. Hosszú, hosszú idő után úgy nézz ki, hogy Yamashimazo fog nyerni. Már Koto is készül a kiszámolásra amikor Nira hirtelen elemelkedik a  földtől. Rámarkol a férfi karjára és együtt emelkednek fel. Majd jó 4-5 emelet magasról nemes egyszerűséggel elengedi a fiút, bár ez nem megy minden dulakodás nélkül. Koto rögtön elkezd számolni. Sokáig úgy nézz ki, hogy a férfi fel fog állni, de végül mindig visszarogyik.

           Amint kiszámolják Nira leereszkedik. Szájából vér folyik, most mégis azt a harapdálja. A karja nagyon furcsa szögben áll. Ahogy azt pár perccel később az elsősegélyben megállapítják kificamodott. Vastag kötést kap rá.

          Alaposan kitett ma magáért a lány. Megnyerte a 3. meccset így a döntőt. Talpra állította a bátyját, hogy az elsősegélyig ellehessen vinni, és miközben rántották a helyére a vállát, még Hiei-t fékezte meg, hogy ne menjen vissza összeverni a vesztes csapatot, pláne őt.

          Amikor az öltözőben pihennek mindenki a lány felé fordul és várja a storyt. Nira sóhajtva lerogy egy székre és elkezdi mesélni:

-        Mukoronál kaptam munkát. Kém voltam. Amúgy Yamashimazo az ex-em. Ő volt a párom. Mukoro szerint, így sokkal biztonságosabb volt dolgozni. Nem tudom. Mindegy. Összevesztünk amikor el akartam jönni. Azt mondta, azért mert más szeretek. Mondtam nem. De nem hitt nekem. Azt mondta soha többé nem akar látni és most itt találkoztunk. Ennyi. Egyébként amikor találkoztunk ők leckéztettek meg. Nem volt szép időszak. Szeretném elfelejteni. – a beszámoló kicsit zavaros, de érthető és mit lehetne várni egy fájdalomtól tompult lánytól? – Örülök, hogy itt vagyok veletek a barátaimmal, a bátyámmal és… - itt  Hieire nézz- a szerelmemmel.

          Hosszú szünet következet. Mindenki emésztgette a halottakat és küzdött az üresség érzetével. Most egy ideig megint nincs új cél. Hieinek sok mindent át kellett gondolnia. Itt volt ez a lány. Egy ilyen múlt után, aki ráadásul a legjobb barátja kishúga. Ér annyit egy szerelem, hogy kockáztassa ezt a barátságot? Sokáig gondolkodott ezen, de percek múltán is csak ugyanarra a válaszra jutott: Igen. Ez a lány megéri ezt is mivel úgyse kell majd választania. Érezte. Érezte, hogy vele majd minden más lesz minden jobb. Nirára nézett és összetalálkozott a tekintetük. Mindketten elmosolyodtak, a lány a szokott tüdöklő mosolyával, a fiú pedig azzal a bizalmas fél mosollyal, amit csak a kiválasztottaknak tart meg. Mindekettő tekintete csillogott. Yusuke és Kuwabra szélesen vigyorogtak a „galambpáron”, Kuramának pedig eszébe jutott, hogy mennyi időt voltak külön. De most végre minden úgy van ahogy lennie kell.

-        És ez így is marad. – nézz rá Hiei.

-        Bizony. Együtt. Örökre – mondja ki Kurama majd indulnak az eredményhirdetésre.

 VÉGE