|
Változó szelek V.
ivicicamica 2007.02.12. 18:15
5. Fejezet
Másnap Hin korán felébred és nem bír visszaaludni. Csebden felszedte a görkorcsolyáját és nesztelen léptekkel surrant le a lépcsőn.
Mindig görkorizni ment, ha ki kelett szellőztetnie a fejét:
„Tudom, hogy nem szabad szólás nélkül, teljesen egyedül elmennem, mert veszélyes. De… Áh, tojok az egészre!”
Továbbra is egy árnyék lépteivel haladt, ám Isten tudja csak hogyan Leon mégis észrevette:
- Hát te? – hangja keményen csengett, de Hin nem jött zavarba:
- Görizni megyek – a legnagyobb nyugalommal válaszolt, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy őrizetet otthagyva egy ilyen esett után görkorizik egyet.
- Akkor ugyebár nem zavar, ha veled tartok.
- Őszintén szólva: zavar.
- Emlékszel? Kalos kért meg rá. Bár őszintén semmi kedvem egy hisztis kislányt pesztrálni.
- Akkor hallgass a „hisztis kislányra” és hagyd békén. Tőlem ugyan nem tudja meg.
- Sajnálom. Nem megy. Az adott szó, az adott szó. Ha tetszik, ha nem megyek.
- Lehetetlen vagy tudod?
- Tudom. –elindul – Akkor menni akarsz?
- Tudtommal nem szokásod jótékonykodni.
- Valóban nem az, de most az egyszer kivételt teszek.
- Pfh – egy kissé ideges mozdulattal hátrább dob egy tincset az arcából – Nincs szükségem rá!
- Nézd! Vagy velem mész vagy sehogy. Szóval? Mi legyen? Csak rajtad múlik.
Hin gondolkodóba esett. Megőrizze a büszkeségét és maradjon vagy engedjen a vágyainak és menjen? Végül egy beletörődő sóhajjal válaszolt:
- Jó menjünk – mondta úgy, mintha legalábbis ő tett volna szívességet.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
