6. Fejezet
Amint kirtek a lny korcsolyra pattant s eszeveszett sebessggel kezdett szguldozni fl-le. Leon nmn figyelte, nem zkkentette ki, gy megtapasztalhatta azt amit tnc kzben is ltott. A lny kisimult, a tekintete csillogott s sugrzott belle a boldogsg. Szp volt gy.
- Szeretsz korizni – krdezte halkan. Megigzte a lny boldogsga.
- Ennyire ltszik?
- Mit mondjak… igen.
- Nos igen, ahogy tncolni s m lovagolni.
- Szp hobbyk. Idd is van rjuk?
- Tbb-kevsb.
- s mirt nem akarsz velem beszlgetni?
- Nem rtem mirt akarnk veled beszlgetni.
- Mondjak azrt mert az ember trsasgi lny.
- Mondjuk gy, hogy n nem vagyok az.
- rdekelne, hogy a ksza hrek igazak-e – szgyenli magt, hogy ilyet krdez. Szerinte nincs joga ilyen sebeket feltpni, de mgis kicsszott a szjn. gy rzi tudnia kell, hogy mi volt. Valamirt mg a jvben fontos lesz. Csak tudn mirt. A lny csak gurul, fel-le, fel-le, fel-le, hossz percekig nmn, mr nem hiszi Leon, hogy vlaszolni fog, amikor a kecses ajkak sztnylnak s megszlal:
- Arrl, hogy mirt kerltem ide? – a fi tekintett ltva vlaszt se vrva folytatja – Igen. Igazak Br nem valami szpek
- s… te? Vgig…?
- Vgig lttam. Nem kvnom, azt senkinek.
- Rszvt.
- Ksz, br nem segt – megajndkozza a fit egy halvny mosollyal. Ilyet is ritkn ltni. Leon szja sarka is mosolyra hzdik. Nztk egymst, egy pillanatig, kt pillanatig, hrom pillanatig, majd a lny zavartan elkapta a tekintett.
- Iz… Menjnk.
- Rendben.
AJÁNLOM AZ OLDALT
