|
Változó szelek XI.
ivicicamica 2007.02.21. 18:37
1. fejezet
San csendben gubbasztott a kocsi hátsó ülésén. Yuri némán vezetett és gondolkozott az este látottakon. Most jött rá mennyire jóban vannak. Kérdések tömkelegét tette fel magának. De még pár percig ő is hallgatott.
- Mióta vagytok együtt? – nézett a lányra a visszapillantó tükörből.
- Három éves korunk óta.
- Hogy-hogy?
- A kereszttestvérem. Igazából Hin szülei még élnek, de akkoriban az üzleti utak miatt alig látta őket.
- Értem. És mik szüleid?
- Anyámat nem ismerem, a születésem után rögtön elment. Apám cirkuszigazgató.
- Akkor innen a szenvedély.
- Bizony. Nekem is a véremben van.
- És tulajdonképpen miért pont hozzátok mászott be?
- Nem tom, talán azért mert Hin a premier előtt szakított vele.
- Miért?
- Én kértem rá.
- Te? – Yuri nagy szemeket mereszt.
- Azt hittem szeretem. Hin pedig a legjobb barátnőm, ezért szakítottak.
- De a rendező Hint szerette.
- Őt. Soha nem bántotta volna. De a fejébe ment az alkohol.
- Értem.
- Kész kis szappanopera mi?
- Az. –kis szünetet tart a beszédben.- megérkeztünk. Menjünk be!
Hin az ágyán kuporgott és nézett maga elé a semmibe. Álla az átölelt térdén nyugodott. Csendben gondolkozott a gyakorlóteremben történt dolgokon. Újra furcsa érzés kerítette a hatalmába. Más volt, mint az eddigi fellángolások. Talán szerelem?
Hangtalanul felállt, az ajtóhoz sétált és halk kattanással kinyitotta. A rövid előszobán át a nappaliba ment, ahol Leon olvasott. Leült az egyik fotelba és jég kék tekintetét a fiúra emelte. Egy ideig hallgattak, mindkettő azt várta, hogy a másik kezdeményezze a beszélgetést.
- Hüm? – nézett a könyv fölött a lányra a fiú.
- Miért? – nem is folytatta a kérdését, jól tudta így is Leon, hogy mit kérdez a lány.
- Nem tudom. Zavar?
- Nem. Csak nem értem.
- Nos, még én sem rendeztem el magamban mindent.
- Vagyis te se tudod, hogy mi van közöttünk? –kérdezte a lány.
- Mi legyen? – kérdezett vissza.
- Nem tudom.
- Két választásod van: Visszakozol és elfelejtjük egymást vagy folytatjuk tovább. Én a másodiknak örülnék jobban.
- Azt hiszem…-kis szünet következik- én is…-böki ki végül Hin- Hát ennyi… Akkor szép álmokat! – a lány már indulna a szobájába, amikor a Leon elkapja a karját. Lehúzza magához és – bár ő is zavarban van- nyom egy puszit a szájára:
- Neked is.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
