12.     fejezet

          A napok csak teltek-múltak. A premier napja egyre közelgett. Mindenkin erőt vet az ilyenkor szokásos feszültség. Sannék az ebédlőben ültek. Mindenki csendesen evett. Hin Leon arcélét nézte, majd tekintete átsiklott San arcára. A barátnője láthatóan úszott a boldogságban. Nagyon szerelmes volt. Eszébe jutott, hogy Leon azóta se csókolta meg igazán. Várta, ha erre gondolt mindig libabőrös lett, de ő is nagyon jól tudta, hogy a fiú dolga a kezdeményezés. Így hát igyekezett alkalmat teremteni, úgy gondolta előbb vagy utóbb majd csak összejön.

          San hangja ébresztette fel a merengéséből:

-        Igaz Hin? – kérdezte Isten tudja hanyadszorra.

-        Persze – „csak mi is?” tette fel a kérdést – már csak gondolatban.

-        Láthatjátok, ő is engem támogat. Igazán jó lenne, ha May se rekedne ki a ma délutáni fotózásból.

-        Jó, a kedvetekért… – egyezett bele fáradt sóhajjal Leon.

-        Csak ne vitatkozzunk- fejezte be Yuri.

          A délutáni fotózás gyorsan eljött. Amint odaértek mindenki ment az öltözőbe, fodrászhoz, sminkeshez.

          San lépett ki először drapp hajtogatott szoknyája lett drapp-ezüst csavart mintás dresszel. Haja össze lett fonva és halvány barna sminket kapott. Nagyszerűen nézett ki.

          A fiúk kint vártak – mindketten zakóutánzatot kaptak. Yuri elismerően füttyentett a lány láttán.

          - Hát Hin? –kérdezi Leon.

          - Nem hajlandó kijönni – válaszolja neki San.

          - Miért? – nézz Yuri a csukott ajtóra.

          - Két copfot kapott – a lány igyekszik elfolytani a kuncogását.

          - Hallom ám San! – hallatszik az ajtó mögül.

          - Ki kéne jönnöd. Mindjárt kezdünk – most már May is az ajtóhoz beszél.

          - De ne röhögjetek rajtam…

          - Nem fogunk – ígéri sietve Yuri. Az ajtó tétován nyílni kezd. Végül kilép           rajta Hin. Arany fekete ruhát kapott amit vékony spagetti pánt tart meg a           nyakán. Eddig minden rendben… és most jön a haj: tarkóra lefogva két           copfba. Leon igyekszik elnyomni a vigyorát.

          -  Igazán elragadó…

          - Irigyellek May…- nézz Hin a lányra.

          - Miért irigyelsz?

          - Mert te normálisan nézel ki.

          - Te is aranyos vagy – mosolyog rá San- de menjünk már – kézenfogva           indulnak Yurival legelöl. Na igen dúl a LAMUR.

          A fotózás gyorsan lement. Jó képek lettek, mindenki a legjobb formáját hozta. Szótlanul mentek vissza, ki-ki a saját öltözőjébe.

          Egyszer csak hangos sikoly szeli át a folyosó csendjét. Mielőtt még valaki is odajöhetne Hin zsebre gyűr valamit. May ér be először mögötte San.

-        Mi baj? – kérdezi May.

-        Csak… csak egy pók – San furcsán kezd nézni a várlaszra. May háta mögül némán kérdezi:

-        Mégis félsz a pókoktól?