|
Változó szelek XIII.
ivicicamica 2007.02.24. 18:21
1. Fejezet
- Mi volt a baj? – kérdezi San a néma folyosón. A lány a zsebébe nyúl és remegve veszi elő a levelet, amit kapott:
„ Széttéplek, szétszaggatlak,
Ha cafatokban is, de
Az enyém leszel.”
- Ez… ez az a gyűrű? – nézz fel dermedten San.
- Az.
- Akkor ez ő?
- Igen – a lány megnyalja a kiszáradt száját.
- Te jó ég! Tudtam én, hogy egy póktól te nem sikítanál így.
- Félek.
- Ott lesz Leon. Ne aggódj
- Tudom, de akkor is – látszik rajta, hogy legszívesebben elsírná magát.
- Menj haza és pihenj! Nincs semmi baj. – még nézi, ahogy a lány eltűnik a sarkon. – reméljük.
Este Hin indul a szobájába.
- Várj! – Leon utána lép. Hin hátranézz a válla felett bele Leon szürkés szemeibe. A fiú közelebb óvakodik. Alig centikre állnak egymástól. És végül megtörténik: ajkuk összeér, tétovánt kóstolgatva egymást csókolóztak. A lány körül forgott a szoba.
- Huh…
- Ez a véleményed? – Leon szája félmosolyra húzódik.
- Még a hatása alatt állok.
- Ezt örömmel hallom.
- Azt meghiszem- most már a lány is mosolyog. Kecses mozdulattal a füle mögé tűri a haját – Akkor… Én megyek is.
- Álmodj szépeket!
- Te is!- még int egy „viszlátot” mielőtt becsukódik mögötte az ajtó.
San leül az ágyra, elnyúlik és tárcsázza Hin számát:
- Kukucs!
- Szia San!
- Megnyugodtál?
- Azt hiszem. Elég volt ez mára.
- Egyetértek. Történt valami?
- Csak egy dolog…
- Mi?
- De biztos tudni akarod?
- Ne feszísd a húrt. Mi volt?
- Meg csó-kolt!
- Ma este?
- Igen!
- Milyen volt?
- Olyan. Hűűűűűűűűűűűűűűűűűs…
- Félsz még?
- Eléggé.
- Nem mondom, hogy ne tedd. Én is félnék… Szerintem elájultam volna.
- Közel álltam hozzá.
- Hívtad Tarot?
- Hívtam.
- És?
- Este még találkoztunk. Odaadtam, ha van eredmény hívnak.
- Akkor megnyugodhatsz, az ország egyik legjobb rendőre vigyázz rád.
- Ez igaz.
- Na akkor nyugalom és alvás. Rendben?
- Rendben. Jó éjt!
- Neked is!
Bontják a vonalat és mindketten szinte rögtön elalszanak.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
