|
Éjszakai Pillangó II.
ivicicamica 2007.03.05. 18:48
1. Fejezet: Lepkeharc
Másnap Inuyasha és Kagome a modern Japánba. Mindenki mosolyogva búcsúzott. Az egész csapat remélte, hogy most végre egymásra találnak. Ott sokkal kevesebb „a gátló tényező”, ahogy Miroku is megmondta. Sango és a szerzetes cinkosan összemosolygott.
- Aztán jók legyetek…- kezdi Miroku
- Miért? Lehetnénk rosszak is? – Kagome semmit nem ért.
- Mindegy! Menjetek – veszi át a szót a szellem irtó. És mindenki csendben nézi, ahogy Inuyasháék hallótávolságon kívülre érnek.
- Szerinted mi bajuk volt? – nézz Kagome Inuyashára.
- Fogalmam sincs – válaszol – Honnan kéne tudnom?
- Nem tudom. Csak úgy kérdeztem.
- Te és a buta kérdéseid…
- Inuyasha….
- Ne! Ne! Visszaszívom!!!
- FEKSZIIIIIIIIK! – és a fiú hatalmas durranás kíséretében kiterült.
- Kagome….- nyögi elhalóan a földnek.
Közbe egy másik alak is tart a kút felé. Hosszú fekete szoknyáját cibálja a szél. Érezte a csuklóján a bilincseket, de nem törődött vele. Már elszökött, most majd csak lesz valahogy. Nincs félnivalója. Egyik kezével megdörzsölte a hátát, viszketett. Most, hogy a főzett eltűntette a szárnyait. Furcsa volt. Olyan nehéznek érezte magát. És még a bilincsek is. Ezt is meg fogja bosszulni, de ehhez előbb át kell mennie. Oda. Félt. De nem olyan lány volt, akit egy ilyen apró dolog megijeszthetett. A türkizkék tekintet megkeményedett és idegesen túrt a hajába. Nem fogja hagyni magát. Megnyeri a népének a csatát… vagy… vagy belepusztul.
Egy félóra múlva múlva Kagome és Inuyasha a kútnál voltak.
- Akkor irány! – fogta Inuyasha kézen Kagomét, aki erre rákvörös meredt az összekulcsolódott ujjakra.
- Re-rendben. – dadogta és igyekezett összeszedni magát.
Egy furcsa ezüst ősz hajú idegent pillantott meg a kútnál.
- Pedig az öcsémék erre jöttek – mondta, lágy bariton hangja felborzolta a lány tarkóján az apró szálakat.
- Ki ez? – suttogta maga elé szinte hangtalanul. De az mégis meghallotta.
- Ki van ott? – fordult a fa felé, ami mögött a lány rejtőzött. – Ha jót akarsz előjössz. – egy árny mozdult meg a fa mögött. Két zöldeskék szempár szegeződött a szellemre.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
