13. fejezet

A fogoly

Kellemes tavaszi �jszaka volt. Az �gen ezernyi csillag f�nylett, mint apr� dr�gak�vek, a m�lyk�k kimon�n. Enyhe, l�gy szell� f�jdog�lt. A f�k k�z�tt, egy kicsiny erdei �sv�nyen egy h�feh�r ruh�s alak haladt, t�retlen�l el�re. Nem f�lt az �j vad�llatait�l �s szellemeit�l, hiszen azok �rezv�n balj�s aur�j�t, j� messzire elh�z�dtak a f�rfi �tj�b�l. A f�rfi, val�j�ban csak egy m�solat volt, egy kis tr�kk, ellens�gei megt�veszt�s�re. Igaz, gonosz yjakit hordozott, -ebben az esetben,- nehogy r�t�madjanak. Csak k�t k�s�r�je k�vette e mag�nyos �jszak�n, k�t saimyoushou (pokoldar�zs), amiknek piros szemeik villan�sa ellens�lyozta a csillagok�t. Naraku hirtelen meg�llt egy hegy t�v�ben, �s gonosz mosolyra h�zta ajkait.

-Hoshi-yama...(Csillag-hegy) -suttogta. -Koko desu. (itt van)

Folytatta tov�bb �tj�t a felfel� vezet� hegyi �sv�nyen. Nemsok�ra el is �rte a c�lj�t. Egy s�t�t barlangot pillantott meg. Egy �g� f�kly�t var�zsolt el� a semmib�l, �s bes�t�lt, j� m�lyen a barlangba. Hamarosan megpillantotta azt, akit keresett. Egy kil�ncolt f�rfit. A f�rfi t�rdelt, k�t csukl�j�n, a fej�vel egy magass�gban, �s nyak�n s�lyos vasp�ntok voltak. Lassan felemelte a fej�t, �s �jk�k szemei gonoszan villantak ki lila frufruja al�l. A p�vi�nbund�s alak mereven �llt felette, majd ny�jas hangon megsz�lalt:

-Hoshikawa Genma... -csengett neg�des hangja.

-Mit akarsz, fatty�? -h�r�gte a f�rfi, k�kes-lila ajkai eltorzultak.

-Hm... �gy l�tom nem t�rt meg a t�z�ves fogs�g, Genma...

-Azt k�rdeztem, mit akarsz, fatty�, felelj! -a f�rfi fels�teste megl�dult Naraku fel�, de l�ncai visszatartott�k.

-Az�rt j�ttem, hogy seg�tsek.

-Seg�teni? -Genma hangja m�r nyugodtabb volt, ajkait gonosz mosolyra h�zta. -Ugyan, hogyan tudn�l te seg�teni?

-Nagyon k�nnyen, Genma. Hatalmamban �ll, hogy megt�rjem a var�zst, mely b�kly�ban tart.

-Honto? -vigyorgott Genma. -�s mit v�rsz t�lem, ez�rt sz�vess�g�rt cser�be?

-Mit mond neked az a n�v, hogy Kageromaru no Takashima? -Naraku k�v�ncsian v�rta a hat�st, mely nem maradt el. Genma d�h�sen �sszer�ndult, �s vicsorogni kezdett.

-Kageromaru... -h�r�gte. -Az az �tkozott korcs... Az juttatott ide...

-Nos, lehet�s�get kapsz a bossz�ra. -mosolygott Naraku.

-Mi a neved? -k�rdezte Genma.

-Naraku desu. (Naraku vagyok)

-Megegyezt�nk, Naraku. Akkor szabad�ts ki.

-Legyen. -v�gta r� Naraku, �s kezeivel meg�rintette a l�ncokat. A fekete vasdarabok lil�s f�nyben kezdtek el �szni, majd egy �ri�si f�ny robban�s k�s�ret�ben lev�ltak visel�j�r�l. A f�rfi lassan felemelkedett, �s egy hirtelen mozdulattal h�tra vetette hossz�, lila haj�t, mely eddig be�rny�kolta sz�pvon�s� arc�t. Kinyitotta �jk�k szemeit, majd hangosan felnevetett.

-Szabad vagyok!!!! Ha-ha-ha!!! -ord�totta. -Shine, Kageromaru! (Meghalsz, Kageromaru)

Naraku el�gedetten mosolygott.

-Ikuso, Genma. -mondta. -Itt az ideje, hogy bossz�t �llj.

A falucska lak�i m�r nyugov�ra t�rtek. Ilyen k�s� �jszakai �r�kban m�r mindenki az igazak �lm�t aludta, nem is sejtve, hogy ez lesz nyomorult, haland� �let�k utols� est�je. Az �rtoronyban a k�t k�z�pkor� f�rfi b�k�sen hortyogott, az est�re kivitt sake megtette a hat�s�t.  Az erd�b�l k�t alak l�pett el�. Egyik �llig be�lt�zve h�feh�r p�vi�nbund�ba, m�g a m�sik egy hossz�, lila haj� f�rfi, bok�ig �r� vil�gosk�k, egybe r�szes ruh�t viselt, derek�n�l s�t�tk�k obival megk�tve. L�bain zaorit hordott, s�t�tk�k tabival. Kez�ben hossz�, �les l�ndzs�t tartott. Hoshikawa Genma gonosz mosolyra h�zta k�kre m�zolt ajkait.

-Hm… Kezdetnek megteszi. –n�zte a falut. –M�r t�z �ve, hogy nem �ltem meg senkit.

-Akkor �lvezd ki. –kuncogott Naraku. –Nemsok�ra tal�lkozhatsz Kageromaruval.

-Kageromaru…

-Ha kiv�gzed a falusiakat, � fog t�ged keresni.

-Helyes! –mondta Genma. –Akkor l�ssunk neki. –elindult a h�zak ir�ny�ba, el�re tartott l�ndzs�val.

-�n majd innen figyelek. –sz�lt ut�na Naraku, �s beh�z�dott az egyik fa takar�s�ba. Genma meg�llt a fah�zak k�z�tt, �s elord�totta mag�t:

-�bredjetek, nyomorultak �s k�zdjetek meg velem! –nyomat�kos�t�sul l�ndzs�j�val az egyik h�z fel� suhintott, l�ndzs�j�b�l lila f�ny j�tt el�, �s letarolta a kijel�lt kunyh�t, mely hangos csattan�ssal szakadt darabjaira. Lak�i azonnal sz�rnyethaltak. Az �rtoronyban l�v� k�t f�rfi talpra ugrott, �s elkezdt�k kongatni a v�szharangot. A h�zakb�l riadt emberek szaladtak ki, minden f�rfi felkapott valami t�rgyat, melyet fegyverk�nt lehet haszn�lni.

-Egy szellem! –ki�ltotta az egyik f�rfi, �s kap�j�val nekirontott Genm�nak.

-Youkai, ka? –mosolyodott el Genma. –Ember vagyok. –felemelte a l�ndzs�j�t �s lecsapta a f�ldm�ves fej�t, akinek v�re egy pillanatra elbor�tott mindent. Majd a kiv�rzett test �lettelen�l a f�ldre zuhant. A falusiak ezt l�tv�n m�g jobban megijedtek. Most t�bb f�rfi rontott neki egyszerre Genm�nak. A harcedzett f�rfinak meg ez meg se kottyant, eleg�nsan megfordult a tengelye k�r�l �s kiv�gezte a r� t�mad� parasztokat.

-Ostob�k! –tartotta Genma maga el� a l�ndzs�j�t. –Azt hiszitek, legy�zhetitek Hoshikawa Genm�t?! –ord�totta torz hangon, majd lecsapott a l�ndzsa szellemi erej�vel. A sikoltoz� emberek most m�r menek�l�sre fogt�k a dolgot.  A leveg�t megt�lt�tte a f�lelem �s a k�ts�gbees�s szaga. Genma �lvezte az �ld�kl�st, szemeiben gonoszan csillogott a gyilkol�s �r�me. Er�teljes kacag�ssal nyugt�zta, ahogy a lila f�nyben sz� szerint darabjaira hullottak a menek�l� falusiak. V�r�k szanasz�t spriccelt a leveg�ben.

Miut�n el�lt az energiahull�m, mosolyogva megjegyezte:

-�s most a t�l�l�ket…- megpillantott egy menek�l� fiatal l�nyt, ut�na ugrott �s haj�n�l fogva visszar�ntotta, k�zben megm�rtva a l�ny h�t�ban �les l�ndzs�j�t. A l�ny er�tlen�l d�lt bele gyilkosa karjaiba. –Hmm… -n�zte �ldozat�t Genma. –Micsoda sz�ps�g… De nem k�r �rte! –eldobta az �lettelen testet, �s elindult sz�tn�zni tov�bbi falusiakat kutatva. Miut�n mindenkivel v�gzett, bement a falu rakt�r�ba. A sak�shord�k k�z�tt egy reszket� kisfi�ra bukkant. 

-Szerencs�s vagy, poronty. –guggolt le a kisfi� mell�, aki ijedten h�tr�bb h�z�dott. –Most megk�m�lem az �leted, te leszel a h�mond�… -l�ndzs�ja tompa v�g�vel megsim�totta a gyermek arc�t. A fi�cska s�rva fakadt a hideg, v�res fegyver �rint�s�t�l. –Jegyezd meg, te poronty, az �n nevem Hoshikawa Genma, aki most nagylelk�en �letben hagy t�ged… -mondta mosolyogva, majd levett a polcr�l egy sak�s kors�t �s elindult vissza Narakuhoz. Naraku egy f�nak d�lve n�zte v�gig a m�sz�rl�st.

-Sugoii, Genma! –csengett Naraku neg�des hangja. –Nemsok�ra Kageromaru keresni fog.

-Helyes. –h�zta meg sak�s kors�t Genma. –Itt az ideje, hogy meg�ljem v�gre azt a korcsot, �s akkor �n leszek a ter�leteinek az ura.

-Van egy testv�re is…

-Hai. L�ttam m�r �t… -megint nyelt egyet a sak�b�l. –A legszebb n�, akit valaha l�ttam, �gyasnak majd megteszi.

-�letben hagyn�d? –�rdekl�d�tt Naraku. –Azt tan�csolom, v�gezz el�bb vele, �gy teljesebb a bossz� Kageromaru ellen. Vajon mit sz�lna, ha hirtelen elvesz�ten� im�dott n�v�r�t?

-Nekem te ne mondd meg, hogy mit tegyek, fatty�! –csattant fel Genma �s l�ndzs�ja szellemi t�mad�s�val elpuszt�totta a szellemb�bot, majd megh�zta a kors�t. –Hmm… Finom sake… V�g�l lehet, hogy igazad volt, Naraku… Kageromarunak nem tetszene, ha meg�ln�m a n�v�r�t… Majd megl�tjuk. –mondta �s elt�nt a f�k k�z�tt. Naraku darazsai a nyom�ba szeg�dtek, �s messzir�l k�vett�k. Az igazi Naraku a kast�lya rejtek�ben �lt, egy s�t�t szob�ban. Rezzen�stelen arccal figyelte, ahogy egyik b�buja k�tfel� t�r�tt.

-Milyen makacs szem�ly…-jegyezte meg halkan.

A kisfi� nemsok�ra el�j�tt a rakt�rb�l. Sz�rny� l�tv�ny fogadta. Mindenhol halottak �s emberi testr�szek hevertek. A poros f�ld moh�n itta be a holtak piros v�r�t. A gyermek megk�v�lten �llt a testek k�z�tt, s�rni m�r nem tudott, csak alig hallhat�an suttogta:

-Chichiue… Hahaue… obaasan… minna…

Egy mag�nyos szamur�j t�nt fel a falu hat�r�ban, lov�t kant�ron vezetve. Megl�tta a m�sz�rl�s eredm�ny�t �s a gyermekhez sietett, aki m�g mindig meredten �llt egyhelyben. Mikor a f�rfi oda�rt, k�nnyes szemekkel n�zett fel r�. A szamur�j, b�r hozz� szokott a hal�l l�tv�ny�hoz, �s ahhoz, hogy ebben a vil�gban nagyon gyorsan elvesztheti az ember a szeretteit, meghat�dva figyelte a gyermeket.

-Mi a neved, gyermek? –guggolt le a fi� mell�.

-Yoru desu. –suttogta halkan a gyermek.

-Ki tette ezt, Yoru?

-Egy lila haj� f�rfi, �gy h�vj�k: Hoshikawa Genma.

-Nani??? –kerekedtek el a szamur�j s�t�tbarna szemei. –Chikusho! –keze �k�lbe szorult, hiszen j�l ismerte Genm�t �s a k�l�n�s k�pess�g�t. Ott volt, mikor Kageromaru elfogta �s lepecs�telte a Hoshi-yama barlangj�ban. Kageromaru akkor olyan s�lyosan megs�r�lt, hogy � �s emberei vitt�k haza, ut�na napokig eszm�letlen�l fek�dt. –Yoru, elviszlek innen egy olyan helyre, ahol b�k�ben �lhetsz. A nagy�r kast�ly�ba.

-Kageromaru-sama? –k�rdezte a gyermek.

-Hai. –b�lintott a szamur�j. –Az �n nevem Idejosi, a nagy�r katon�ja vagyok. –gyeng�den felemelte a fi�t, fel�ltek a l�ra �s elv�gtattak. Nemsok�ra el�rkeztek egy nagyobb telep�l�sre, Idejosi egyenesen az el�lj�r� h�z�hoz ment. Miut�n Idejosi bekopogott, kisv�rtatva megjelent az el�lj�r� �jjeli �lt�z�kben.

-Idejosi-san, meggondoltad magad? –k�rdezte a f�n�k. –Mondtam neked, hogy maradj itt �jjelre. –ekkor megl�tta a szamur�j m�g�tt �csorg� fi�t. –�s � ki?

-� itt Yoru. –felelte Idejosi. –Lem�sz�rolt�k a faluj�t, csak � �lte t�l. �telre �s sz�ll�sra lenne sz�ks�g�nk.

-Ker�ljetek beljebb, azonnal int�zkedek. –invit�lta a f�n�k �jdons�lt vend�geit. Miut�n az el�lj�r� megmutatta szob�jukat, �s int�zkedett az �tel �gy�ben, Idejosi �gy sz�lt:

-Nagyon vigy�zzatok, Tsukue-san, mert egy veszedelmes gyilkos szabadult el az �jszaka.

-Nani? –k�rdezte f�lelemmel vegyes �rdekl�d�ssel a f�n�k.

-Hoshikawa Genma.

-J�s�gos kamik! –ki�ltott a fel Tsukue. –Mi j�het m�g? Nem elegek az embereknek a szellemek �s a rabl�k, m�g � is elszabadult! Hogyan t�rt�nt ez?

-Nem tudom. –r�zta a fej�t a szamur�j. –De most azonnal postagalambot k�ld�k a nagy�rnak.

-Hai. –b�lintott a f�n�k.

A Takashima kast�lyra gy�ny�r� reggel virradt. Sakura miut�n v�gzett a szent�lyben teend�ivel, kiment a kast�lyon k�v�lre, a tiszt�sra gy�gyf�veket szedni. Az egyik kast�lyban �l� nemest valami �rdekes k�r t�madta meg, l�zas volt �s ez nem akart elm�lni. M�g nagyapja Masaki-sam�n�l volt, � felaj�nlotta, hogy elmegy gy�gyf�vek�rt. Hamarosan r�bukkant a keresett n�v�nyekre. Leguggolt a harmatos f�be, �s szedegetni kezdte a gy�gyn�v�nyeket. Nem is sejtette, hogy egy nem k�v�nt szem�ly t�nik fel majd a m�ltb�l.

Sesshoumaru a futonon fek�dt, mikor h�feh�r arc�t a napsugarak l�gyan simogatni kezdt�k. Gondolatai Sakura k�r�l forogtak. Er�sen k�v�nta a l�nyt, de � m�gsem egy szajha, akin�l csak �gy ajt�st�l lehet a h�zba rontani. Ellenkez�leg, Sakura egy hercegn�, aki papn�i k�pess�gekkel rendelkezik. M�r j�l ismerte a l�nyt, tudta, hogy minden erej�t arra ford�tja, hogy m�sokon seg�tsen. Sakura nem fog ruh�it ledob�lva az �gy�ba rohanni, mint �gyasai, akik teljesen od�ig vannak �rte, vagy a szajh�k, akiknek fizetnek a gy�ny�r�rt.

-„Vajon milyen lehet teljesen meztelen�l? Olyan, mint ahogy �lmaimban l�tom?” –gondolta a szellem maga el� b�mulva. –„K�ts�gk�v�l… amikor a karjaimba esett, �reztem a test�t… a karcs� derek�t… a g�mb�ly� melleit… selymes b�r�t… �s az illat�t… Az illata… mint a frissen ny�lt cseresznyevir�g, a ny�ri es� ut�n… meg�rj�t… l�tnom kell �t…” –gondolatait tettek k�vett�k. Talpra ugrott, �s fel�lt�z�tt, imm�r saj�t ruh�iba. V�rtj�t nem vette fel, csak a Tensaigat vette mag�hoz. Elh�zta a shoujit, �s kil�pett a genkanra. A friss reggeli leveg� megcsapta, de a keresett illatot nem �rezte.

-Nincs itt… -suttogta halkan.

Ek�zben Kageromaru a dolgoz�szob�ban �lt, �s a v�ros gazdas�gi �gyeit tanulm�nyozta. Saya, a kis s�rk�ny az asztalon �lt, ha Kageromaru arr�bb helyezett egy tekercset, felreppent a leveg�be.

-Hmmm… L�ssuk csak… bev�telek, kiad�sok… hol is van az a tekercs, amire tegnap �rtam? –turk�lt a f�rfi a pap�rok k�z�tt.

-�pp rajta �l�k. –jegyezte meg Saya, �s �trep�lt egy m�sik pap�r halomra. Ekkor egy sz�rke galamb rep�lt be az ablakon. Kageromaru megfogta a madarat �s levette a l�b�r�l az �zenetet tartalmaz� kis tokot.

-Ez Idejosi pecs�tje, nagyuram. –mondta Saya.

-Hai. –b�lintott Kageromaru, �s kibontotta a tekercset, elkezdte olvasni, �s egyre jobban elkomorult. Sz�pen �velt szem�ld�keit �sszeh�zta, majd az asztalra csapott, olyan er�sen, hogy a pap�rok nagy r�sze a f�ldre esett. Saya ijedten rep�lt fel.

-Daijoubu desu ka, Kageromaru-sama? (j�l vagy?) –k�rdezte a riadt s�rk�ny.

-Chikusho! –ord�tott fel a f�rfi. –Az �tkozott! Elszabadult…

-Ki, nagyuram?

-Genma… Hoshikawa Genma…

-Masaka… (semmi esetre sem) –hebegte Saya, kir�zta a hideg, ha erre a f�rfira gondolt. Hi�ba ember, ezt a f�rfit nem k�nny� legy�zni, m�g Kageromaru sem tudta meg�lni.

-Saya, �ssze kell h�vni a nemeseket, a szamur�jokat �s a katonai vezet�ket. Mindenkit t�j�koztatni kell a vesz�lyr�l, ezenfel�l elrendelem a kij�r�si tilalmat a kast�lyb�l. Genma az akad�ly miatt nem tud bej�nni, de felt�telezem, akit kint megtal�l, azt meg�li. –Kageromaru talpra ugrott. –Saya, hayaku! –ki�ltotta �s kit�pte a shoujit. Miut�n elterjedt a kast�lyban a h�r, nagy lett a fejetlens�g, a megh�vottak gy�lekezni kezdtek a nagyteremben. Kageromaru megl�tta Sesshoumarut, amint az a genkanon �ll, �s a kertet n�zi.

-Sesshoumaru, hol a n�v�rem? –k�rdezte a szellemet.

-Nincs a kast�lyban. –felelte nyugodt hangon a szellem.

-Nani? –k�rdezett vissza t�gra meredt szemmel Kageromaru.

-Ez baj?

-Egy veszedelmes gyilkos szabadult el az �jjel, aki bossz�t akar �llni rajtam. –k�z�lte a hanyou a t�nyeket, de Sesshoumaru nem v�laszolt, hanem leugrott a genkanr�l, alakja egy feh�r f�nyg�mbb� v�ltozott, �s elt�nt Kageromaru szemei el�l. 

Sesshoumaru nemsok�ra meg�rezte a l�ny illat�t, a tiszt�s fel�l. �m �rzett mellette valami zavar� emberi, �s szellemi aur�t is. Sakura a n�v�nyekkel volt elfoglalva, mikor �rezte, hogy valaki figyeli. Rossz el��rzete t�madt. Lassan felemelkedett a hely�r�l, �s megfordult. Az egyik magn�lia fa m�g�l egy lila haj� f�rfi l�pett el�. Kez�ben l�ndzs�t tartott, �s k�kre m�zolt ajkait gonosz mosolyra h�zta.

-Sakura, az�rt j�ttem, hogy v�gezzek veled. –vigyorgott a n�re, aki rezzen�stelen arccal k�sz�lt a t�mad�sra, kezeit maga el� tartva. –De el�bb elj�tszadozok veled, t�z �ve nem volt a k�zelemben n�…

-Azt lesheted! –felelte a l�ny �s kezei k�zt megjelent a s�rga sz�n� f�nyg�mb. –G�mbvill�mcsap�s! –ki�ltotta, majd a szikr�z� energia g�mb elindult a f�rfi fel�. Genma se volt rest, l�ndzs�j�t megp�rgette �s blokkolta a t�mad�st, fegyverb�l el�h�vott lila f�ny seg�ts�g�vel.

-Most �n j�v�k! –majd a l�ny fel� suhintott a fegyverrel, melyb�l lila sz�n�, szikr�z� energiahull�m t�rt el�, �s felsz�ntva a f�ldet v�szesen k�zeledett a n� fel�. Sakura �sszekulcsolta kezeit, �s koncentr�lt. Alakja k�r�l egy halv�nylila akad�ly jelent meg, mely elsz�vta a f�rfi t�mad�s�t. Miut�n el�lt az energiahull�m, Genma �s Sakura k�z�tt egy feh�r f�nyg�mb jelent meg, ami testet �lt�tt, �s egy ez�sthaj� f�rfi alakja rajzol�dott ki.

-Bakamono! –ord�totta Sesshoumaru, majd eltorzult arccal kezdett szaladni Genma fel�, akinek meglep�dni sem volt ideje, �s egy karmos k�z sz� szerint �tlyukasztotta a fels�test�t. Genma elkerekedett szemekkel n�zte t�mad�j�t, �s a h�traesett. Test�t k�h�g�s r�zta meg, ajkai k�z�tt v�r kezdett el folydog�lni. Sesshoumaru k�z�mb�s arccal n�zte a haldokl�t, majd Sakur�hoz s�t�lt.

-Sesshoumaru… -mondta l�ny �s k�zben a szellemre mosolygott. –Arigatuo. 

-L�tod, n�lk�lem nem vagy j�l. –n�zett a n� szemeibe.

-Hai. –b�lintott Sakura, majd felszedte a n�v�nyeket.

-Ikuso. Kageromaru m�r keresett. –k�z�lt a f�rfi, majd mindketten elindultak a kast�ly fel�.

Genma mozdulatlanul fek�dt kiter�lve a f�ben. Fels�teste hirtelen elkezdett �sszeforrni, a hatalmas seb lassan visszasz�vta a kifolyt v�r�t. Ahogy a v�re a test�be folyt, �gy forrott �ssze a seb. Nemsok�ra m�ly l�legzetet vett, pislogott egyet, majd elvigyorodott, k�zben marokra fogta a l�ndzs�j�t.

-Nem haltam meg…

Folyt. K�v.