P�r h�t m�lva Misana teljesen fel�p�lt. Igaz, a k�t�s m�g mindig rajta volt, de Misana azt �ll�totta, hogy semmi sz�ks�g r�.
-�s most mihez kezdesz?-k�rdezte Yusuke.
-Nem tudom. Most m�r nincs mit�l rettegnek, ez�rt ak�r vissza is t�rhetn�k a haz�mba-mondta Misana.
-�s akarsz?-�rdekl�d�tt Kurama.
-Nem is tudom...ezt m�g meg kell gondolnom. Sz�vesen maradn�k itt, meg vissza is menn�k.
-M�g mindig ugyanabban a kis h�zban laksz, amiben gyerekkorodban?
-Igen. Nem tudtam megv�lni t�le.
-El�g sokat tudtok egym�sr�l-jegyezte meg Hiei.
-Ha a gyerekkorodat te is mellette t�lt�tted volna, akkor te se tudn�l r�la kevesebbet-v�laszolt Botan.
-Megjegyezn�m, hogy Hiei szerintem sz�vesen t�lt�tte volna el az eg�sz eddigi �let�t vele-s�gta Kurama Botannak.
-Van benne valami.
-Mir�l folyik a tan�cskoz�s?-k�rdezte Misana.
-Semmir�l!
-Hmm...����rtem...tudj�tok mit? �gy d�nt�ttem, hogy maradok! Persze, ha nem b�nj�tok!
-Dehogy b�njuk! Mindannyian sz�vesen l�tunk!-mondta Yusuke.-�s biztos, hogy Hieinek sem lesz ellen�re, hogy vele szemben fogsz lakni-tette m�g hozz�, vigyorogva.
Hiei egy gyilkos pillant�st vetett Yusuke fel�, aki ezt �szre is vette.
-Jaj, ki is ment a fejemb�l! Koenm�val van n�mi megbesz�lnival�m. El kell mennem, sajn�lom!-mondta Botan, �s elment.
P�r perc eltelt�vel Keiko l�pett be az ajt�n.
-Sziasztok! Sz�val itt vagy, Yusuke! Gyere, szeretn�k veled v�ltani p�r sz�t!-mondta, l�tsz�lag m�rgesen.
-Mo....most mit k�vettem el???
Keiko megfogta Yusuke csukl�j�t, �s kih�zta a lak�sb�l.
-Majd m�g j�v�k!-ki�ltotta m�g gyorsan be a t�bbieknek, majd m�r el is mentek.
-Vajon mit csin�lt most Yusuke?-k�rdezte Misana.
-Tudtom szerint semmit sem-mondta Kuwabara Kuram�ra n�zve. Kurama valami�rt b�lintott.-Eln�z�st, de nekem is akad egy kis dolgom. Yukin�val tal�lkozom-mondta vigyorogva (�s �lmodozva) Kuwabara.
-Akkor m�e �n is elmegyek, ne legyek �tban-mondta egyszer�en Kurama.
-�tban?-zengte k�rusban Hiei �s Misana.
Mindannyian elmentek.

Az ajt�n k�v�l:
-Mondd Keiko, mit csin�ltam?-k�rdezte ijedten Yusuke.
-Semmit!-mondta mosolyogva Keiko.
-Akkor meg?
-�sszebesz�lt�nk-jelent meg Kurama.
-�sszebesz�ltetek?
-Igen. Kuwabara, van n�lad poh�r?
-Tettem el p�rat-v�laszolt.
-Azokkal meg mit akartok?
-Eml�kszel m�g mit csin�ltunk, amikor Misana szinte a hal�l�n volt?
Yusuke visszagondolt.
-Jah, igen!-ki�ltotta, majd a kulcslyukhoz rohant.
-J�, most nincs benne kulcs!
-Mert kivettem-mondta Kurama, �s el�vette az ajt� kulcs�t.
-Ugye nem z�rtad be?-k�rdezte Keiko.
-Dehogy. Na, �n is elfoglalom megszokott helyem-mondta, �s a poharat az ajt�nak t�masztva hallgat�zni kezdett.
Mindannyian nagyon figyeltek arra, hogy mi t�rt�nik. Tal�n Botan volt az egyetlen, aki t�nyleg elment.

Odabent:
-Ezek elh�zt�k a cs�kot.
-Gondolod, hogy az�rt, hogy...
-Nem lehet...vagy m�gis?
Az ajt� fel� n�ztek, �s hallgattak. Hallott�k az odakinti suttog�st. Nem pontisan, de az�rt tudt�k mir�l van sz�.
-Sz�val err�l van sz�-suttogta Misana, olyan halkan, hogy egyeltal�n ne lehessen hallani.
-Valami azt s�gja, hogy a kulcslyukon is figyelnek.
-Nekem is.
-Mit tegy�nk?
Misana elmosolyodott. Hiei r�gt�n kital�lta a gondolat�t, �s � is elmosolyodott.
-Te is arra gondolsz, hogy...
-...leck�ztess�k meg �ket?
Gonosz mosoly jelent meg mind a kett�j�k arc�n.
-H�t akkor m�sorozzunk-mondt�k egyszerre.
Hiei �vatosan k�zelebbhajolt Misan�hoz, �s h�trad�nt�tte �t. Ahonnan Yusuke leskel�d�tt, pont �gy l�tszott, mintha cs�kol�zn�nak, pedig, mind a ketten csak halkan nevettek. Misana Hieibe kapaszkodott. Az ajt�n k�v�lr�l mindannyian el�gg� meglep�dtek.
-Nem k�slekednek-mondta Kuwabara, miut�n v�gighallgatta, hogy mit l�tott Yusuke. Tov�bb hallgat�ztak illetve leskel�dtek.
-Szerinted el�g volt nekik?-k�rdezte halkan Misana.
-Nem tudom.
-Fokozzuk m�g?-k�rdezte vigyorogva.
-Hmm...mi�rt is ne-mondta.
Hiei fel�lt, �s levette a fels�j�t, Misana meg a mell�ny�t. Hiei visszahajolt Misana f�l�.
-Szeg�nyek-mondta Misana halkan nevetve.

Ek�zben a leselked�k oldal�n:
-Te j� �g...
-Mit l�tsz Yusuke?-k�rdezte �rdekl�dve Keiko.
-N�zz�tek meg a saj�t szemetekkel!!!
Mindannyian egyenk�nt ben�ztek, de amikor elj�tttek a kulcslyukt�l, akkor elk�pedve n�ztek egym�sra.

-Szerintem itt az ideje, hogy meglepj�k �ket. Nyissuk ki az ajt�t.
-Rendben.
Lassan mind a ketten fel�lltak, �s az ajt�hoz mentek, akkora �vben, hogy ne l�tsz�djon, hogy fel�j�k k�zelednek.
-Egy...
-Kett�...
-H�rom!
Kinyitott�k az ajt�t, Kurama �s Kuwabara beesett, Yusuke pedig meglep�dve �llt.
-���...szi....sziasztok...
-Egy ideje tdujuk, hogy figyeltek. Rem�lem �lvezt�tek kis m�sorunk.
-Csak m�sor volt az eg�sz???-k�rdezte, el�gg� meglep�dve Yusuke.
-Az�m!-mondt�k, �s elnevett�k magukat.-�s ti bed�ltetek.
-Mi sz� szerint-�llt fel Kurama.
-Na, sz�val melyik�t�k �tlete volt ez a hallgat�z�s?
-���...
Mindenki a m�sikra n�zett.
-Na mindegy.
-De most m�r t�nyleg menn�nk kell-mondt�k �s elindultak.
-Kurama!-ki�ltott Misana.
-Igen?
-Visszaadn�d a kulcsom?
Kurama elmosolyodott, �s visszadobta a kulcsot.
-K�sz�n�m.
M�g egy ideig figyelt�k, hogy t�nyleg elmennek-e, majd visszamentek, a kulcsot a z�rba tett�k, le�ltek, �s figyletek, hogy biztos nincs semmi zaj odakintr�l. Nem hallottak semmit sem. Hiei visszavette a fels�j�t, Misana meg a mell�ny�t.
-J�t sz�rakoztunk, nem?
-Dehogynem!
Hallgattak. Misana k�zelebb h�z�dott Hieihez, �s a fej�t a v�ll�ra d�nt�tte. Hiei �tkarolta a Misana v�ll�t, �s kez�vel v�gigsim�totta a l�ny karj�t. Misana feln�zett, �s gyorsan megcs�kolta Hieit, aki ett�l elmosolyodott �s visszacs�kolta.

Folyt. K�v.