3. Fejezet

Jinza buk�sa

Kellemes, de felt�n�en csendes tavaszi �jszaka k�sz�nt�tt a t�jra. Jinzaburou a szob�j�ban �ld�g�lt, �s saket kortyolgatott. Mivel a szob�ban nagyon f�lledt volt a leveg�, felemelkedett a hely�r�l, �s kis�t�lt az erk�lyre. El�gedetten d�lt neki a terasz fakorl�tj�nak, �s a kast�ly alatt elter�l� s�ks�got b�multa. A s�padt holdf�nyben csillogott �jfekete hossz� haja, mely h�tul, tark�j�n�l �ssze volt k�tve. �llig �r� frufruj�t a szell� az arc�ba f�jta. S�t�tk�k haorit viselt, mely harm�ni�ban �llt ugyanilyen sz�n� szemeivel. Bok�ig �r�, b� hakam�j�ba oldalr�l belekapott az enyhe sz�l. Ma este lent volt a Feh�r Liliom nev� teah�zban, hogy tal�lkoz�t k�rjen a Mama-sant�l (a teah�z tulajdonosa, � neveli a l�nyokat, �s szervezi meg a tal�lkoz�kat) h�z�nak legszebb h�lgy�vel, Itsukoval. Csal�dottan �rtes�lt r�la, hogy Itsukot kiv�ltotta egy selyemkeresked�, �s elhagyt�k a v�rost, pedig � maga is fontolgatta, hogy kiv�ltja a l�nyt. A Mama-san rengeteg p�nzt zsebelt be Itsuko ut�n. Csak azt sajn�lta, hogy olyan sokat ivott, mert az Itsukoval t�lt�tt �jszaka fel�re sem eml�kszik. Ostobas�g�nak m�r a teteje, hogy nem is furcs�llotta a l�ny elt�n�s�t, az ut�n az �jszaka ut�n.

-„Nem baj, -gondolta. –majd lesz m�sik…” Ezut�n esz�be jutott nagy �lma. � akart Nyugat ura lenni, de ahhoz el�bb meg kellene �lnie Sesshoumarut. Had�zenetet nem mert neki k�ldeni, tudta, hogy alulmaradna, ak�rcsak egy p�rbajban. A kutyaszellem hatalmas erej�r�l m�r legend�k, avagy r�mh�rek keringtek. Ez�rt �gy gondolta, hogy meg�leti Sesshoumarut, de csal�dottan vette h�r�t a shinobi ninj�k kudarc�nak. M�rgesen felhorkant.

-Micsoda sz�nalmas cs�csel�k! –morogta. –Pedig �n csak annyit k�rtem t�l�k, hogy hozz�k el egy zs�kban annak a kuty�nak a fej�t! –ekkor megfordult a sz�lj�r�s, most m�r nem oldalr�l, hanem szemb�l f�jt a sz�l. Jinzaburou nagyon er�s d�monok aur�j�t v�lte felfedezni, nem is olyan messzir�l. Sz�m�t�sai szerint ak�r �tsz�z d�mon is lehet olyan h�sz-harminc r�n bel�l. (r�: kb. egy m�rf�ldnek felel meg) �rezte, hogy ezek a d�monok gyorsan k�zelednek a v�ros fel�, �l�k�n egy rendk�v�l er�s szellemi energi�t �raszt� egy�nnel. Lassan �ssze�llt a k�p.

-Masaka… (semmi esetre sem, lehetetlen) –suttogta. –Ezek t�madni akarnak…

Leord�tott a v�rfalakon s�t�lgat� katon�knak, akiken l�tta, hogy m�r �k is fesz�ltek, nyilv�n meg�rezt�k a balj�s szelet.

-�rs�g! –szelte �t hangja az �jszak�t. –T�mad�s v�rhat� �jjelre, mindenki fegyverbe! T�zes fok� k�sz�lts�g! Hayaku! (gyorsan) –a kapit�ny idegesen b�lintott, tudta, mit jelent a t�zes fok� k�sz�lts�g. Ha ezt elrendelik, -eddig nem volt r� p�lda,- Azt jelenti, hogy nagyon er�s ellenf�l t�mad�sa v�rhat�, �s az �sszes harcra k�pes egy�nnek azonnal fegyverkezni kell, legyen az ak�r n�, vagy gyerek. Jinzaburou beszaladt a szob�j�ba, test�rei m�r a bent v�rt�k.

-Fel kell kelteni mindenkit, azt�n kik�ldeni a falakra �s az utc�kra. –hadarta, mik�zben felcsatolta a v�rtj�t, �s mag�hoz vette fegyvereit.

Hatsuyo kint �lt a fogad� genkanj�n, �s �lvezte a kert, �s k�rnyezet ny�jtotta harm�ni�t. Mikor megfordult a sz�lj�r�s, idegesen ugrott talpra katan�j�t markolva. Ekkor megsz�laltak a v�szharangok, olyan hanger�vel, hogy a halott is fel�bredt volna. Hatsuyo idegesen h�tr�lt k�t l�p�st, majd beszaladt a szob�ba. Yoko r�m�lten �lt az �gyban.

-Doshita, Hatsuyo-sama? (mi t�rt�nt?)-k�rdezte a gyermek.

-Yoko, azonnal el kell innen menn�nk! –mondta idegesen a n�. –Meg fogj�k t�madni a v�rost, m�ghozz� szellemek!

Hatsuyo mag�ra a kapta a fekete k�penyt, obij�ba f�zte katan�j�t, �sszeszedte az �sszes holmij�t, majd Yokoval egy�tt kiszaladtak a fogad�b�l. Felpattantak a l�ra, �s elv�gtattak a v�roskapu fel�. A v�ros m�r olyan volt, mint a felbolydult m�hkas. Az utc�kon emberek, szellemek �s f�lszellemek futkostak, nagy r�sz�k hivat�sos szamur�j volt. Mikor el�rt�k a v�roskaput, az m�r be volt z�rva, �s h�rom �llig felfegyverkezett szamur�j az �tjukat �llta.

-Kinjiru! (tilos) –r�zta a fej�t a hanyou f�rfi. –Senki nem mehet ki! Ellens�ges sereg k�zeledik, ha most kimennek, biztos, hogy meghalnak.

-De, akkor itt halunk meg bent! –ord�tott Hatsuyo a f�rfira.

-Kij�r�si tilalom van. –a katona hajthatatlan maradt. M�r nem is figyelt n�re, mert az �jonnan �rkezett szamur�j egys�gnek kezdett parancsokat kiab�lni.

-Chikushou!(francba) –morogta Hatsuyo, majd visszamentek a fogad�ba, ahol szint�n nagy volt a fejetlens�g.

-Most mi lesz, Hatsuyo-sama? –n�zte a megszeppent kisl�ny a szob�ban fel-al� rohang�l� n�t. -Harcolni fogsz?

-Lehet… -felelte Hatsuyo, aki nagyon meg volt ijedve, mert hallotta az utc�n, hogy a nyugatiak k�zelednek a v�ros fel�. Nem akart tal�lkozni Sesshoumaruval. Azt�n egy hirtelen �tlete t�madt. Fogta a batyuj�t, �s kidob�lt bel�le mindent. Megtal�lta, amit keresett. Egy vend�ghaj, melyet m�g a kontinensen kapott, Linnt�l, aki egy mutatv�nyos t�rsulat tagja volt. Saj�t haj�t �sszefogta a feje tetej�n, majd felt�zdelte, �gy, hogy egy sz�l se l�gjon le. Ezut�n feltette a fej�re a par�k�t, mely hossz�, h�tk�z�pig �r�, egyenes fekete sz�lakb�l k�sz�lt, majd penge�les katan�j�val r�vidre nyeste, �s �sszeborzolta. Kimon�j�t bel�lr�l kit�mk�dte, hogy vaskosabbnak l�tsz�djon alakja, �s felvett r� m�gy egy r�teget, majd kiment az udvarra, �s �sszekente az arc�t porral. Ha �gy bement volna az et�k k�z�, sim�n elvegy�lhetett volna. Yoko elkerekedett szemekkel n�zte, hogy mit csin�l a n�.

-Ezt mi�rt tetted, Hatsuyo-sama?

-El kell b�jnom valaki el�l… -mondta, majd hozz�tette gondolatban: -„Azonk�v�l nem akarom valamelyik katona �gyasak�nt v�gezni…”

-Hai. –b�lintott a kisl�ny.

-Ezent�l sz�l�ts Chiekonak. Ezt ne feledd! –oktatta a l�ny a gyermeket, aki zavartan b�logatott. –Lehet, hogy ma �jjel meghalok, de az is lehet, hogy mindketten fogs�gban v�gezz�k…

Sesshoumaru peckesen vonult serege elej�n, egyik oldal�n Jaken ment mellette, m�g balj�n, Katayama, aki b�szk�n vitte Nyugat z�szlaj�t. M�r felt�nt el�tt�k a messzes�gben Jinza v�rosa.

-N�zd nagyuram, ott van Jinza! –ki�ltott fel Jaken.

-L�tom. –mondta a nagy�r, majd f�lig h�traford�totta fej�t. –Rohamra! –erre egyre gyorsabban kezdtek haladni. Jaken m�r nem b�rt l�p�st tartani, �gy belekapaszkodott a f�rfi h�feh�r pr�mj�be. Pont j�kor, mert Sesshoumaru fut�sba kezdett, �s a t�bbiek is k�vett�k a p�ld�j�t, hatalmas csataki�lt�sokkal tark�tva. Meg is �rkeztek a falak al�, ahol meg�lltak. Sesshoumaru �s Jinzaburou farkasszemet n�ztek egym�ssal.

-F�lelemszagot �rzek… -jegyezte meg csendesen Sesshoumaru. –Ez tetszik. –ajkait gonosz mosolyra h�zta, majd �jb�l Jinzaburoura n�zett, aki �llta a nagy�r tekintet�t.

-Mit akarsz, Sesshoumaru? –ord�tott le Jinzaburou a v�rfalr�l.

-A fejedet! –j�tt a v�lasz. –Hallgassatok ide katon�k! Ha kiadj�tok ezt a nyomorult korcsot, megk�m�lem az �leteteket.

Jinzaburou ijedten n�zett embereire, de nem kellett csal�dnia. Katon�i sem akart�k, hogy Sesshoumaru embere legyen az �j daimjo.               

-Soha! –ki�ltott�k szinte egy emberk�nt. Jinzaburou fell�legezhetett, de a csata v�gkimenetel�t � sem l�thatta el�re.

-Legyen! –mondta a hangosan Sesshoumaru. –T�mad�s! –adta ki a parancsot, �s m�r fel is ugrott a falra. A t�bbiek k�vett�k. �gy �z�nl�ttek be a v�rosba a nyugati d�monok, mint a s�skahad. Megkezd�d�tt az elkeseredett �nv�delmi harc a v�rosiak r�sz�r�l. Sesshoumarut r�gt�n k�r�lfogt�k Jinzaburou test�rei, de � az energia ostorral v�gzett vel�k. Ekkor egy suriken (dob�csillag) rep�lt egyenesen a nyaka fel�, de � f�l k�zzel elkapta, majd a suriken semmiv� lett z�lden vil�g�t� tenyer�ben. Jinzaburou meglepetten figyelte, hogy v�dte ki Sesshoumaru az � orvt�mad�s�t. �m nem volt ideje sok�ig csod�lkozni, mert Sesshoumaru ott termett el�tte.

-Osoi… (lass�) –jegyezte meg ellenfele s�t�tk�k szemeibe n�zve.

-Ketsunoana! –k�romkodott Jinzaburou, majd kardot r�ntott, �s les�jtott Sesshoumarura, aki egy �k�lcsap�ssal h�r�totta, �s kirep�lt a kard Jinzaburou kez�b�l. Sesshoumaru kez�n v�gigfolyt nemes v�re, mert az �les katana megv�gta, ahogy v�dte a t�mad�st.

-Kisama! –morogta a kutyaszellem. –Kutabare! –majd elkapta Jinzaburout, �s felemelte a nyak�n�l fogva, �s fojtogatni kezdte. Jinzaburou ekkor el�kapott egy yamagatan�t (vad�szk�s), �s Sesshoumaru v�ll�ba d�fte. A kutyaszellem v�ll�b�l fr�csk�lni kezdett a v�r. Jinzaburou m�r alig kapott leveg�t, arca k�k�lni kezdett, m�g l�tta, ahogy az inuyoukai szemei besz�k�lnek a m�regt�l, majd egy karmos k�z k�zel�tett fel�. Sesshoumaru nemes egyszer�s�ggel let�pte ellenfele fej�t, akinek v�re r�z�dult a feh�r haorij�ra �s a pr�mj�re. Sesshoumaru a haj�n�l fogva a magasba emelte Jinzaburou fej�t, �s elki�ltotta mag�t:

-M�g mindig harcoltok, vagy megadj�tok magatokat? –erre a katon�k m�g vadabb harcba kezdtek, m�g a lakoss�g m�r menek�lt volna, de nem volt hov�, �gy a harc h�zr�l h�zra kezdett terjedni.

-Ostob�k… -jegyezte meg Sesshoumaru, �s elhaj�totta a fejet, majd odasz�lt kapit�nyainak. –A katon�kat meg�lni, lakoss�got lefegyverezni, kellenek �j rabszolg�k. A v�rost �s a kast�lyt gy�jts�tok fel, hozzatok el mindent, amit akartok.

Erre a nyugatiak m�g jobban v�rszemet kapva, megrohant�k a kast�lyt, �s a h�zakat. A v�rosiak katon�i egyre jobban fogytak, a lakoss�g elkeseredett t�l�l�si harcba kezdett. Sesshoumaru a falon irtotta a v�rosi szamur�jokat, h�feh�r ruh�ja m�r v�rben �szott. Ekkor egy rekedt hangra lett figyelmes:

-Sesshoumaru-sama, tasukette! (seg�ts)

Sesshoumaru l�tta, hogy Jaken a f�ld�n fekszik, �s egy szamur�j kardja v�szesen k�zel�t fel�. Szempillant�s alatt ott termett, �s z�ld f�nyben �sz� kez�vel �tsz�rta a f�rfit. Jaken k�nnyes szemekkel t�p�szkodott fel.

-Arigatou, Sesshoumaru-sama! –a f�rfi felmordult, majd sz�tt�pett h�rom szamur�jt az energia ostorral. Miut�n megtiszt�tott�k a falakat, Sesshoumaru leugrott az utc�ra. Jaken a f�rfi pr�mj�n csimpaszkodott.

Hatsuyo elkeseredetten n�zte, ahogy a harc �tterjed az utc�kra, �s l�ngra kapnak sorra h�zak �s a kast�ly. Kez�t a kardja markolat�n tartotta, nem akart harcolni az Adauchi-tou-val, mert nem akarta felh�vni mag�ra a d�monok figyelm�t, de ha meg kell v�deni Yokot, akkor nem fog habozni. L�tta, ahogy egy v�r�s haj� d�mon a katan�j�b�l egy t�z�rv�nyt csal ki, �s sorra robbannak sz�t a h�zak. Az eg�sz t�jat emberek, szellemek, �s f�lszellemek ord�t�sa, hal�lsikolya, vagy �ppen harci ki�lt�sa zengte be. M�r a fogad� is l�ngokban �llt. A kis Yoko Hatsuyo �l�ben, elkeseredetten kapaszkodott a n� nyak�ba. Ekkor el�j�k ugrott kivont karddal egy nyugati harcos. A d�mon vicsorogva emelte a kardj�t, hogy lesz�rja a n�t. Hatsuyo letette a gyermeket, aki r�gt�n a l�ny m�g� b�jt, aki kir�ntotta az Adauchi-tou-t, �s les�jtott vele a nyugatira. A kardb�l kicsap� z�ld sz�n�, szikr�z� energiahull�m, felsz�ntva a f�ldet, elsodorta a t�mad�t, aki semmiv� lett a t�mad�s k�vetkezt�ben. Mivel t�bb t�mad� nem j�tt, a l�ny elrakta a m�g mindig enyh�n szikr�z� szellemkardot.

-Sugoii, (nagyszer�) Hatsuyo-sama! –ki�ltott fel Yoko.

-Yoko-chan, felejtsd el ezt a nevet! –mondta a n� inger�lten. –M�t�l fogva Chieko vagyok, wakarimasu, ka? (�rtetted?)

A v�lasz egy megszeppent b�lint�s volt. A l�ny most a v�rosfal fel� ford�totta tekintet�t. �ppen akkor ugrott le a falr�l egy j�k�p�, ez�sthaj� f�rfi, v�res ruh�ban. A f�rfi kegyetlen�l irtotta a v�rosi katon�kat, nem akadt ellenfele, pedig nem haszn�lt kardot. A gy�ny�r�, rideg aranybarna szemekben nem volt egy szikr�nyi k�ny�r�let sem. A f�rfi megsz�lal�sig hasonl�tott valakire, annyi k�l�nbs�ggel, hogy neki ki van engedve a haja, �s a pr�mj�t a jobb v�ll�n hordja.

-Ez �… -suttogta Hatsuyo. –Olyan, mint Inu no Taisho… Sesshoumaru… -elkerekedett szemekkel b�multa a f�rfit, aki a harc k�zben egy pillanatra elkapta a tekintet�t. Hatsuyo ijedten hunyta le �gsz�nk�k szemeit, nehogy felh�vja mag�ra a d�mon figyelm�t. M�g mindig maga el�tt l�tta a f�rfi kegyetlen, arany szemeit, �s valami furcsa bizserg�s j�rta �t a test�t, mikor erre gondolt. Azon kapta mag�t, hogy megint csak a d�mont b�mulja, szinte megig�zve. M�g soha nem �rzett ilyet. Szerencs�re Sesshoumaru az �ld�kl�ssel volt elfoglalva, �s nem a k�l�n�s, fekete k�penyes, kifejezetten ronda n�vel. A f�rfi mellett egy kis z�ld kobold, a hatalmas botj�b�l t�zet f�jt a r� t�mad� katon�kra, �s k�zben hangosan dics�rte ur�t. V�g�l az �sszes v�rosi katona elpusztult, �s Jinz�nak m�r csak a k�falai �lltak, minden �p�let le�gett. Az egykori gy�ny�r� kast�lynak m�r csak f�st�lg� alapjai utaltak arra, hogy itt m�g este egy palota �llott. A harc m�r al�bbhagyott. A nyugatiak most m�r egybe terelt�k t�l�l�ket, de csak az eg�szs�ges �s er�s lakosoknak kegyelmeztek, a t�bbieket egyenk�nt le�lt�k. Ekkor egy v�r�s haj�, fekete szem�, kifejezetten j�k�p� f�rfi l�pett oda hozz�. V�gigm�rte Hatsuyot �s Yokot, majd �gy sz�lt:

-Ronda vagy korcs, de �gy �rzem j� er�ben vagy… -mondta Hatsuyot f�rk�szve. –Mehetsz a rizsf�ldre dolgozni.

-�s vele mi lesz? –k�rdezte a l�ny a d�mont, akinek t�tva maradt a sz�ja a n� cseng� hangj�nak hallat�n.

-Hozhatod. –legyintett, visszanyerve az �nuralm�t. –A kunyh�ban, ahol lakni fogsz, elf�r. –majd elkezdte terelni �ket a „szerencs�s” kegyelmet kapott lakoss�g fel�. Miut�n �sszeszedt�k a kincseket, -amiket szekerekre raktak,- �s eld�nt�tt�k, hogy kiket hurcolnak Nyugatra, a menet elindult…

Folyt. K�v.