4. fejezet

Oh, csod�latos Nyugat!

A nap most a horizont cs�cs�r�l tekintett le a hazat�r�ben l�v� nyugati d�monokra, �s foglyaikra. A foglyok bel�l haladtak, �ket pedig a nyugatiak vett�k k�r�l. A „kiv�lasztottak” nagy r�sze f�lszellemekb�l �llott, mert �k el�g er�sek �s eg�szs�gesek voltak haland� t�rsaikhoz k�pest. A hanyouk t�bbs�ge g�sa vagy nemesi sz�rmaz�s� n� volt, bel�l�k ker�ltek ki az �gyasok, vagy akik kev�sb� voltak sz�pek, azoknak a csel�dsors jutott. A t�bbiek a rizsf�ld�n, a vetem�nyesekben, �s a kast�lyon k�v�l kaptak egy�b munk�kat.  Hatsuyo �s Yoko m�r tudta, hogy �k majd a rizsf�ld�n fognak dolgozni, hiszen Katayama, -mert � ment oda hozz�juk, az ostrom v�g�n, -m�r k�z�lte vel�k. Hatsuyo ennek ellen�re megk�nnyebb�lt. �r�lt, hogy nem v�lik egyik f�rfi j�t�kszer�v� sem, �s Sesshoumaru m�g nem j�tt r�, hogy ki is � val�j�ban. Kifejezetten j� �tletnek tartotta ezt az �l�lt�z�ket, b�r tudta, hogy �gy meg is �lhett�k volna. Tal�n van r� rem�ny, hogy megtal�lja az udvarh�zat is, mely alatt vagyona van el�sva, �s akkor tal�n valamilyen m�don megv�ltja a szabads�g�t. Ha pedig v�gre szabad lesz, visszamegy Yokoval egy�tt a kontinensre. R�j�tt, hogy ostoba dolog volt �gy j�tszani a t�zzel, �s nem akarta mag�t meg�getni. Akit�l a legjobban f�lt, most ott s�t�lt nyugodtan �s sz�tlanul p�r l�p�snyire t�le, v�r�ztatta ruh�j�ban. Ami a legnagyobb aggodalommal t�lt�tte el, az, hogy egyre jobban azt �rezte, hogy vonz�dik ehhez a f�rfihoz. M�g mindig maga el�tt l�tta azt a gy�ny�r�, arany szemp�rt, mely egy pillanatra tal�lkozott az � tekintet�vel. M�r Inu no Taishot is nagyon j�k�p�nek tal�lta, de � ink�bb haland� unokan�v�r�t, Izayoit r�szes�tette el�nyben. Akkor � m�g szinte gyerek volt, �s serd�l� l�nyk�nt nem volt igaz�n sz�p. �m Sesshoumaru csak k�ls�leg hasonl�t t�k�letes apj�ra, akinek csod�latos k�lseje nemes sz�vet rejtett. Az �ccse, Inu Yasha is j�l megvolt az emberekkel, b�r � csak f�lig szellem. A hanyouk megpr�b�lnak mindk�t oldalhoz k�zeledni, h�tha valamelyik faj befogadja �ket. �gy volt ezzel Inu Yasha is.

A leveg� forr�s�ga m�r szinte elviselhetetlenn� v�lt, f�leg ebben a t�bbr�teg� ruh�ban, pedig az a c�l, hogy min�l t�volabb tartsa mag�t�l a nyugati d�monokat, �s min�l jobban megh�zza mag�t. Ha kider�l, hogy ki is � val�j�ban, ezek felkoncolj�k. Az emberi foglyok m�r alig vonszolt�k magukat, hiszen m�r t�bb, mint f�l napja mentek �tlen-szomjan. A f�lszellemek j�l b�rt�k az iramot, de a h�s�g �ket is megviselte. Yoko a n� �l�ben �lt, mert m�r nem b�rt menni, apr� l�bai tele voltak v�rh�lyagokkal. N�ha elejtettek halkan egy-k�t sz�t, melyet valaki kihallgatott. Katayama nagyon hegyezte a f�leit, hogy a n� hangj�t min�l tiszt�bban hallja. Hatsuyot rond�nak tal�lta, �m a n� csilingel� hangja felkorb�csolta minden �rz�k�t. Sesshoumaru nem tekintett h�tra, de � is azon gondolkozott, vajon melyik n�nek lehet ilyen �rz�ki hangja. Egy tiszt�sra �rkeztek, mikor hirtelen meg�rzett egy h�s tavat a k�zelben, tudta, hogy a foglyok m�r am�gy se nagyon b�rj�k az iramot, ez�rt �gy d�nt�tt, meg�llnak, m�g egy kicsit csillapodik a h�s�g, � meg elmegy addig f�rdeni.

-Itt meg�llunk! –mondta, mire egy megk�nnyebb�lt s�haj szaladt ki a foglyokb�l. Sesshoumaru meg�llt, majd h�tran�zett �j foglyaira: -Aki sz�kni pr�b�l, �lj�tek meg! –adta ki a nyugatiaknak a parancsot, ezut�n f�nyg�mbb� v�ltozott, �s elt�nt el�l�k. Jaken csal�dottan n�zett gazd�ja ut�n, rosszul esett neki, hogy Sesshoumaru sz� n�lk�l itt hagyta. A foglyok er�tlen�l rogytak le a puha z�ld f�be. A d�monok k�rbe �llt�k �ket, vagy fel�ltek egy-egy f�ra. Hatsuyo egy fa t�v�ben h�zta meg mag�t, �l�ben a kis Yokoval. Katayama a n� k�zel�ben �csorgott, h�tha hallja megint a hangj�t. Yoko nagyon rosszul �rezte mag�t, a szomj�s�gt�l m�r teljesen kisz�radt.

-Hat… Chieko-sama…

-Doshita, (mi t�rt�nt) Yoko-chan? –k�rdezte kedvesen a n�.

-Nagyon szomjas vagyok…

-Nincs n�lunk m�r v�z. –Hatsuyo hangja tele volt aggodalommal. Ekkor meg�rezte a k�zelben l�v� tavat. Katayama akkor s�t�lt el mellett�k. Hatsuyo letette a kisl�nyt, �s a d�mon el� �llt.

-Mit akarsz? –k�rdezte csod�lkozva Katayama.

-A gyerek nagyon szomjas… -kezdte a n�.

-Nem �rdekel.

-Van itt a k�zelben egy t�, szeretn�k vizet hozni a kors�mba, onegai.(k�rlek) –mondta, �s k�zben farkasszemet n�zett a d�monnal. Katayam�t elb�v�lt�k a n� �gsz�nk�k szemei, �s a csod�latos hangja. Csak p�r pillanat m�lva jutott el a tudat�ig, mit is k�rtek t�le.

-Legyen. –b�lintott v�g�l. –De elk�s�rlek, �s ha pr�b�lkozol, meg�llek! Wakarimasu, ka?  

-Hai, arigatou gozaimashita. –hajolt meg al�zatosan Hatsuyo.

-Ikuso! –mondta durv�n a f�rfi, �s elindult a t� fel�. Hatsuyo n�m�n k�vette. �tmentek egy kisebb erd�n, egyre jobban �rezt�k a tavat.

-A t� a fa m�g�tt van. –jegyezte meg Katayama. –Itt megv�rlak, siess!

-Hai. –felelte Hatsuyo. Mikor kil�pett a fa m�g�l, megpillantotta a tavat. De nem csak azt! A v�zben ott �llt maga Sesshoumaru, �s csak a hakam�ja fedte test�t. Vizes, ez�sthaja legyez�k�nt tapadt a h�t�ra. T�k�letes fels�test�n csillogtak a v�zcseppek. Hatsuyo teljesen ledermedt. M�g sosem l�tott f�rfit, ennyire hi�nyos �lt�zetben.

-„M�r csak ez hi�nyzott! –gondolta keser�en, de megig�zve a l�tv�nyt�l. –Min�l jobban igyekszem t�vol tartani �t magamt�l, egyre furcs�bb dolgok t�rt�nnek!” –ekkor Sesshoumaru rideg tekintet�vel tal�lta szembe mag�t.

-Mit keresel itt, korcs? –k�rdezte Sesshoumaru, hangj�ban teljes megvet�ssel. A l�ny sz�lni akart, de nem j�tt ki hang a tork�n, a f�rfi hangja m�g jobban elvar�zsolta.

-�n engedtem meg neki, hogy vizet hozzon. –l�pett Hatsuyo mell� Katayama, �s elvette a l�nyt�l a kors�t, majd telemer�tette v�zzel. Valami�rt nem akarta, hogy Sesshoumaru meg�lje ezt a n�t.

-Milyen seg�t�k�sz… -jegyezte meg g�nyosan a nagy�r, majd az egyik f�l�n�l v�gigsim�tott egy ez�st tincset a haj�ban. Hatsuyo elkerekedett szemekkel b�multa a f�lmeztelen kutyaszellemet. Nem �rtette, hogy mi�rt pont ahhoz a szem�lyhez vonz�dik, aki a legnagyobb ellens�ge, �s minden sz�vf�jdalom n�lk�l v�gez b�rkivel. Gondolataib�l Katayama m�ly hangja r�ngatta ki, amint v�laszolt az inuyoukai megjegyz�s�re.

-Ugyan Sesshoumaru, azt akarod, hogy elpusztuljanak a foglyok, miel�tt �tl�pik a hat�rt?

-Kit �rdekel… -mondta k�z�mb�sen a nagy�r, majd elford�totta r�luk a tekintet�t, jelezv�n, hogy most m�r szeretne egyed�l maradni. Katayama Hatsuyo kez�be nyomta a kors�t, �s intett, hogy menjenek vissza.

M�r esteledett, mikor v�gre el�rt�k a nyugati hat�rt. Az este v�gre enyh�l�st hozott a nappali h�s�g ut�n. Az ez�st�s hold k�v�ncsian tekingetett ki a v�kony f�tyolfelh�k m�g�l. A d�monok t�retlen�l haladtak el�re, m�g a foglyok egyre elkeseredettebben pr�b�lt�k meg tartani a temp�t. A kis Yoko m�r aludt Hatsuyo �l�ben. Hatsuyo �gy eml�kezett, hogy valahol ezen a vid�ken van az a h�z. Kis id� m�lva meg is pillantotta a f�k takar�s�ban megb�v�, s�t�t, elhagyatott �p�letet. Csak rem�nykedni tudott, hogy ez az a h�z, melyet keres. J�l elrakt�rozta elm�j�ben ezt a helyet, mert �gy gondolta, hogy amint alkalma lesz r�, ki fog ide j�nni. �gy t�prengett, mikor kirajzol�dtak messzir�l a hatalmas nyugati kast�ly k�rvonalai. A t�bb emeletes, sok ablakos, d�szes palota b�szk�n emelkedett a v�ros f�l�. Ahogy k�zeledtek a v�ros fel�, Hatsuyo egyre izgatottabb lett. Vajon mihez fog itt kezdeni? Fel fogj�k ismerni? �s, ha egy megfelel� pillanatban csak �gy elsz�kne? Azt nem lehet, tudta, hogy, ha elkapj�k Nyugat hat�rain bel�l, akkor biztosan meg�lik. Nyugat ter�lete, pedig el�g hatalmas, �s rengeteg nyugati d�mon m�szk�l a v�roson k�v�l is, f�leg a hat�rok k�zel�ben. A sz�k�s �tlet�t, �gy gyorsan elvetette. Hamarosan felt�ntek a v�ros k�zel�ben fekv�, hatalmas, el�rasztott rizsf�ldek, melyeknek vize csillogott a holdf�nyben, �s ezt a csillog�st a kikandik�l� apr�, z�ld n�v�nyek t�rt�k meg. Hatsuyo v�gign�zett a csod�latos �jszakai t�jon, �s m�lyet s�hajtott. Tudta, hogy egy j� ideig majd itt fog dolgozni, b�r egyetlen porcik�ja sem k�v�nta. Legsz�vesebben ink�bb edzett volna, ami m�r nagyon hi�nyzott neki. Len�zett az �l�ben alv� kisl�nyra. Azon gondolkodott, vajon ez a t�r�keny gyermek, hogyan fogja mindennap kib�rni a forr� napon, vagy �ppen a f�lledt, p�r�s melegben a fizikai munk�t. Ahogy �gy t�prengett, el�rkeztek a v�ros k�falaihoz, melyeken felfegyverzett nyugati d�monok j�r�r�ztek. M�r messzir�l kisz�rt�k a hazat�r� sereget, �gy sz�lesre t�rt�k a hatalmas, f�b�l k�sz�lt kaput. A v�rosban fut�t�zk�nt terjedt a h�re, hogy hazat�rt a nagy�r �s a serege, tem�rdek kinccsel. A lakosok ki�z�nl�ttek az utc�kra, hogy mindent l�thassanak. Hatsuyo csod�lkozva n�zett v�gig a v�roson, mely leny�g�z� sz�ps�g� volt. Az utc�k tiszt�k voltak, a h�zak, pedig hatalmasok �s ig�nyesek. Ferde tetej�k�n ragyogott a holdf�ny. Rengeteg d�szes teah�zat �s vend�gl�t l�tott, melyeknek az ereszein sz�nes lampionok cs�ngtek al�. A lakoss�g nagy r�sze tisztav�r� szellem volt, m�g a t�bbi hanyou. �ket az is k�l�nb�ztette meg egym�st�l, hogy, m�g a d�monok talpig selyembe, vagy d�szes v�rtbe voltak �lt�zve, addig a hanyouk egyszer� pamut kimon�t hordtak, l�tszott rajtuk, hogy itt �k csak szolg�k. Embereket itt csak nagyon keveset l�tott, azok is ink�bb az et�khoz hasonl�tottak k�ls�re. �k v�gezt�k a legnehezebb �s a legmocskosabb munk�kat a v�rosban. Nemsok�ra ki�rtek a f�t�rre, mely n�gyzet alak� volt, �s mindenf�le hivataloknak a h�zai vett�k k�r�l. A rabszolg�kat el�sz�r csak a h�tt�rbe terelt�k, majd megkezd�d�tt a kincsekre val� licit�l�s. El�sz�r Sesshoumaru v�lasztott. � elvette mag�nak Jinza v�ros jelv�nyeit, hogy azok tr�feak�nt mindig eml�keztess�k a gy�ztes csat�ra. A jelv�nyek egy z�szl�b�l �s Jinzaburou fegyvereib�l �llottak. A t�bbi t�rgy nem �rdekelte a nagy szellemet, ezekre m�r a t�bbi vez�r, nemes, hivatalnok, �s b�rki licit�lhatott, aki meg b�rta fizetni. Hatsuyo elk�pedve n�zte, ahogy k�t nemes majdnem p�rbajra h�vta egym�st egy kicsiny arany Buddha szobor miatt. Azt�n nem lett harc, mert megegyeztek, hogy az egyik�j�k megveszi a szobrot, m�g a m�sik� lehet egy �rt�kes Thang-kori K�n�b�l sz�rmaz� te�s ed�ny. Miut�n elfogytak a t�rgyak, a rabszolg�kra terel�d�tt a figyelem. Kivezett�k �ket k�z�pre, �s alaposan szem�gyre vett�k �ket. Sesshoumaru kiv�lasztotta mag�nak a k�t legszebb h�lgyet, m�g a t�bbi n� a f�emberekre maradt. Ekkor Katayama Hatsuyo el� l�pett.

-Te, a t�bbi korcs �s ember velem j�tt�k. –m�ly hangj�b�l megvet�s sug�rzott. –Megmutatom, hol fogtok lakni, �s holnap reggel munk�ba �lltok. K�vessetek!

Hatsuyo b�lintott, majd elindult a v�r�s haj� szellem ut�n, nagy sz�m� katon�kkal k�r�lv�ve. A v�ros egy elker�tett r�sz�be mentek, ahol f�b�l k�sz�lt kunyh�k �llottak. Itt laktak azok, akik a rizsf�ldeken, vagy a kertekben dolgoztak. A lak�k fele emberekb�l �llott. Miut�n mindenkinek megmutatt�k a sz�ll�s�t, m�r csak Hatsuyo �s Yoko maradt h�tra. �ket Katayama a legsz�ls�, �s legkisebb t�kolm�nyhoz vezette, �s g�nyosan mutatott a h�zra.

-�me a sz�ll�suk, h�lgyeim, rem�lem, megfelel k�nyes �zl�s�knek… -vigyorodott el a f�rfi, majd hirtelen elkomolyodott. –A s�rk�ny �r�j�ban (reggel 7-9–ig tartott) elindultok a f�ldekre, majd egy fel�gyel� j�n �rtetek. Wakarimasu, ka?

-Hai. –hajolt meg al�zatosan a l�ny, b�r legsz�vesebben lesz�rta volna a f�rfit, a g�nyol�d�sa miatt, de m�g mindig jobban j�rt, hogy nem az �gy�ban k�t�tt ki. Annak is �r�lt, hogy a d�monok nem vett�k �szre nagy erej� kardj�t, h�la a Huang-Cheng mester �ltal k�sz�tett var�zs kardh�velynek, mely elrejtette a fegyver aur�j�t.

-Helyes. –b�lintott a f�rfi, majd h�tat ford�tott �s otthagyta �ket. Hatsuyo Yokoval az �l�ben ment be a kunyh�ba, de csak �gy tudott bejutni, ha lehajolt, mert olyan alacsony volt az ajt�f�lfa, melyen egy bambuszf�gg�ny l�gott. A h�zban nem volt semmif�le berendez�si t�rgy, kiv�ve k�z�pen a t�zhelyet, �s a felette l�g� kond�rt, illetve egy gy�k�ny�gyat. Lefektette a gyermeket az �gyra, majd kivett a batyuj�b�l egy takar�t �s betakarta. N�gyk�zl�b az ajt�hoz ment, �s kitekintett rajta. L�tta, hogy a kunyh� mellett van egy kicsiny vetem�nyes, illetve p�r l�p�snyire a h�zt�l egy k�t. A h�zban tal�lt egy f�b�l k�sz�lt v�dr�t, �s kiment v�z�rt. K�zben megfigyelte, hogy a kunyh� �ppen a v�rosfal k�zel�ben �p�lt, �m falakon katon�k m�szk�ltak. A kicsiny h�zat egy hatalmas, vir�gz� cseresznyefa �rny�kolta be, melynek r�zsasz�n vir�gain csillogott az ez�st�s holdf�ny. A t�bbi kunyh� valamivel messzebb volt. Ennek �r�lt, mert tal�n �gy k�nnyebb lesz kisz�kni, csak ki kell figyelni, hogy mikor van �rs�gv�lt�s. Visszament a h�zba, t�zet rakott, �s a kond�rba vizet tett fel. Volt m�g n�la tealev�l, �s p�r darab onigiri, amit m�g a fogad�ban vett, �gy legal�bb nem �hezett a gyerek �tk�zben. A t�z ropog�s�ra a kisl�ny is fel�bredt, aki �taludta az eg�sz v�s�rt. Hatsuyo kedvesen a gyerekre mosolygott.

-Fel�bredt�l… -mondta halkan, a felelet egy b�lint�s volt. –F�j m�g a l�bad?

-M�r nem. –r�zta a fej�t a gyermek. –Maradt m�g onigiri, Chieko-sama? Nagyon �hes vagyok… -mondta, �s le�lt a t�zhelyhez.

-Tess�k. –ny�jtotta �t Hatsuyo a marad�k rizsgomb�cot. –Mindj�rt elk�sz�l az ocha is.

-Arigatou. –mosolyodott el Yoko, �s elkezdte majszolni az onigirit. –Most m�r nem megy�nk sehov�?

-Egyel�re nem… -s�hajtott a l�ny. –Holnapt�l a rizsf�ld�n kell majd dolgoznunk. –k�zben elk�sz�lt a tea. Hatsuyo kis ed�nyeket vett el� a batyuj�b�l, �s �nt�tt maguknak a forr� italb�l, majd az egyiket �tny�jtotta a gyereknek.

-Chieko-sama, mikor veszed le ezt a cs�nya �l�lt�z�ket? –�rdekl�d�tt Yoko.

-Csendesebben, te l�ny! –sz�lt r� a gyerekre szigor�an Hatsuyo. –M�g valaki meghallja! Ne feledd, a szellemeknek kit�n� a hall�suk. Nem sz�nd�kozom felfedni a val�di kin�zetemet.

-Naze? (Mi�rt?)

-Mert ha egy bizonyos szem�ly megl�t, akkor biztosan meg�l. –magyar�zta a n�. –Legyen ennyi el�g.

-Wakarimasu. (�rtem) –b�lintott a gyermek, majd b�nb�n�an n�zett az id�sebb l�nyra. –Gomen nasai, Chieko-sama…

-Semmi baj… -simogatta meg mosolyogva a kis Yoko fej�t Hatsuyo. –Csak vigy�zz miket k�rdezel, itt m�g a falnak is f�le van. Kint d�mon katon�k j�rk�lnak, �s minden rossz mozdulattal, az �let�nkkel j�tszunk. –erre a kisl�ny �sszerezzent. –Shimpai shinaide, (ne agg�dj) �n vigy�zok r�d.

-Hai. –suttogta Yoko, �s kiitta a te�j�t.

-Most m�r ideje lefek�dn�d, holnap kem�ny napunk lesz.

A gyermek nagyot �s�tott, �s visszafek�dt a gy�k�ny�gyra, Hatsuyo odament hozz� �s betakarta.

-Oyasuminasai, (j� �jszak�t) Chieko-sama! –mondta a kisl�ny, �s lehunyta szemeit.

-Neked is… -felelte a halkan Hatsuyo, majd be�lt a sarokba az ablakkal szemben. H�t�t a falnak t�masztotta, �s felh�zta l�bait. A t�z m�r csak pisl�kolt, �s egyre jobban besz�r�d�tt az ablakon a holdf�ny. Az ablakot k�v�lr�l egy bambuszt�bla fedte, mely f�lig ki volt t�masztva, �gy beengedve a holdf�nyt. Hatsuyo hallotta a gyermek egyenletes szuszog�s�t, majd � maga is lehunyta szemeit, de csak �beren aludt. Mikor a v�rosban elkongatt�k a ny�l �r�j�nak kezdet�t, (hajnali 5-7-ig tartott) Hatsuyo �vatosan az ajt�hoz m�szott, �s kikukucsk�lt a bambuszf�gg�ny al�l. J�l sejtette, az �sszes katona levonult falakr�l, �s egy kis id� m�lva �jabbak t�ntek fel.

-„Az �rs�gv�lt�s…” -gondolta. –„Teh�t, ha felfedez��tra megyek �jjel, ilyenkor kell majd visszat�rnem.” –ezut�n vissza�lt a hely�re, �s pihent m�g egy kicsit. Nemsok�ra elkongatt�k a s�rk�ny �r�j�nak a kezdet�t, �s � felk�lt�tte a kisl�nyt. Hallotta, amint odakint mozgol�d�s t�madt, felkeltek a t�bbiek is. Egy �les hang has�tott bele a hajnalba:

-Kifel� mindenki! –egy d�mon j�rk�lt katon�kkal k�r�lv�ve a kunyh�k k�z�tt, � fel�gyelt a szolg�kra. Hatsuyo�k is kimentek a h�zb�l, l�tt�k, hogy m�r minden szolga lassan elindult, �s katon�k k�s�rt�k �ket. �k is be�lltak sorba. El�sz�r egy rakt�rhoz mentek, ahol minden f�ldm�ves kapott egy kap�t, vagy egy�b szersz�mot a munk�j�hoz, majd elindultak a v�roson k�v�lre a f�ldekre…

Folyt. K�v.

Ui.: Akinek tetszik, �rhat v�lem�nyt erre a c�mre: Kurosawa123@gmail.com