12.     Fejezet: Pillang� kacaj

Nisan csak �lt. V�rta, hogy a szellem kihaszn�lja a helyzetet, v�dtelen�l sebezhet� volt, b�r a k�sek most is az �v�n f�ggtek. De tudta, semmi es�lye. Lehorgasztotta a fej�t. Belet�r�d�tt a sors�ba. �s nem t�rt�nt semmi. A m�sodpercek �loml�bakon kapaszkodtak tova, de m�g mindig �lt. �vatosan felpillantott. A szellem egyenl�re csendben m�regette. Rin ellenben a nyak�ba ugrott.

-        De j�! Tan�tsd meg nekem is! – k�rlelte a l�nyt.

-        �hm… mit? – n�zett r� k�rd�en.

-        H�t haj meg szemsz�nt v�ltoztatni! Ezzel a villan�ssal…

-        Rin… -kezdte Sesshoumaru

-        Meg sz�rnyakat is csin�lni, hogy azut�n a  villan�ssal elt�nj�n…

-        Rin! – emelte fel a hangj�t a szellem.

-        Ez annyira j�! Jaj nagyon tetszik…

-        RIN! – erre a kisl�ny szeppenten elhallgatott – ezt nem lehet megtanulni.

-        Mert?

-        Mert Nisan f�lszellem. �s �pp most v�ltozott emberr�.

-        Akkor? Most meg�lsz? – n�zett r� a l�ny �veges tekintettel. A hangja �resen csengett.

-        Nem. Tov�bbra is azt mondom, hogy t�ltsd vel�nk az �jszak�t. Biztons�gosabb lesz. – Nisannak elkerekedtek a szemei, zavartan babr�lt a ruhaujja egyik sark�val:

-        K�-k�sz�n�m – ny�gte ki v�g�l hosszas k�szk�d�s ut�n.

Csendesen mentek a t�borig. Nisan el se hitte, hogy ekkora a szerencs�je. Nagyon f�lt minden ilyen �jszak�n. Hogy Naraku pont akkor fog r�tal�lni. De ez most m�s lesz. Megnyugtatta, hogy maga mellett tudhatja a szellemet. Kellemesen ellazult. H�t menthetetlen�l szerelmes, ahogy meg�llap�totta. Nincs mit tenni, f�lig beleesett, pedig alig tal�lkoztak. K�r, hogy nem viszonzott. Feln�zett a fogy� teleholdra �s �sszefintorogtak. � minden baj�nak okoz�ja.

Rin el volt ragadtatva. K�rdezgette a l�nyt, hogy milyen neki? Milyen, hogy n�ha ember n�ha meg lepke? Mit csin�l amikor ember? �s amikor lepke? Miket eszik egy�ltal�n egy lepke? Nisan pedig t�relmesen v�laszolt az �sszes k�rd�sre.

-        Itt vagyunk – sz�lalt meg j� 15 perc m�lva a szellem. Egy holdf�nyes tiszt�son bar�ts�gos t�z pattogott. �s mellette egy pici z�ld l�ny:

-        Kit hozt�l nagyuram? Jaj… m�g egy ember! Mi lesz itt m�g! H�lj, te aljas�pred�k!!! – ekkor r�m�lten elhallgatott ugyanis a feje mellett l�v� f�ban egy k�s himb�l�dzott. A peng�re sand�tott. Els�padva n�zett fel Sesshoumarura: - Ezt te hagyod, nagyuram?

-        B�ntott? – j�tt a t�rgyilagos v�lasz. K�zbe Nisan a legt�nd�ribb mosoly�val kiszedte a k�st a f�b�l �s megpaskolta  a Jaken fej�t:

-        Kis cukika! – na ett�l a d�cs�rt v�gk�p bep�ccent. Egy helyben toporogva meglehet�st emelt hangnemben replik�zott az �t �rt s�rt�sr�l. Nisan pedig pimasz mosollyal �llt �s hallgatta a fej�hez v�gott v�dakat. �gy n�zett ki Jaken kifogyhatatlan a sz��radatb�l. V�g�l Rin nevet�se t�r�tette mag�hoz. A kisl�ny lassan a f�ld�n �lt, a f�ktelen j�kedv led�nt�tte a l�b�r�l.

-        Csak p�r perce van itt �s m�ris j�kedv uralkodik a t�rsas�gon – jegyezte meg az orra alatt Sesshoumaru. A sz�ja sark�ban mosoly bujk�lt. N�zte, ahogy Nisan is egy�tt nevet a kisl�nnyal a szellem elk�pedt arc�t l�tva.