16. Fejezet: A pillang� ellens�ge

            Naraku g�nyosan mosolygott. L�ncok cs�rrentek a kez�be. Nisan nyelt egyet. Tudta mi fog j�nni �s azt is, hogy Naraku legy�z�s�be ebben az alakban – hisz a f�zet emberr� v�ltoztatta – belet�rik a bicsk�ja.

            De nem fogja feladni. Felemelte a fej�t �s el�kapta a k�seit. Ha a gyorsas�ga �s a h�mpora nem is, hisz azt elpazarolta most Kagom�re, a tud�sa m�g megvan. Nem adja meg mag�t, ha m�s nem is ez az egy biztos. De az�rt elmormolt egy gyors im�t, amiben seg�ts�get k�rt. Nem � hat�rozta el mag�t.

            Naraku elindult. Szinte elveszett el�tte a l�ny, de �t ez nem �rdekelte, t�volb�l sem sz�m�tottak neki olyan apr�s�gok, mint hogy egy k�zdelem egyenl�tlen. A l�ncszemek f�mes cs�rg�ssel �ssze�t�dtek. F�lelmetes volt. Nisan v�laszk�nt csak nyelt egy hatalmasat. �s a k�zdelem vill�mgyorsan megindult.

            A szellem a l�ny fel� suhant, m�r arra k�sz�lt, hogy megk�t�zze, de nem j�tt �ssze neki. A hayanou – illetve most ember – kecsesen elp�rd�lt az �tj�b�l. Ellenfele csak centikre tudott lef�kezni az egyik szil�rd t�rzs� fa�ri�st�l.

            -   Ezt keservesen meg fogod b�nni, amikor majd a szellemeim k�z� doblak, egyszer                  nekik is lehet j�. Ki kell �lni�k a v�gyukat. – n�zett kegyetlen�l a l�nyra.

            Nem vette a sz�v�re nem is v�laszolt. Minden idegsz�l�val a k�zdelemre figyelt. Sz�ks�g is volt erre.

            K�zbe Sesshoumaru meg�ll�thatatlanul k�zeledett. 

-        Naraku – sz�lt mikor meg�rezte a szagot.

-        Sz�val l�nyeg, csak azut�n haszn�llak ki miut�n elvett�k az er�nyed… m�r ha valami csoda folyt�n t�l�led – sz�l m�shol Naraku, besz�d k�zbe siker�l is megsebeznie a l�ny oldal�t. Nisan �rezte, ahogy a v�r kifut bel�le, f� eret is eltal�lt a szellem. – Az a baj, hogy �lve kellesz… De �gy is j�l fogunk sz�rakozni – ezzel l�ncokat teker a tehetetlen l�ny csukl�j�ra, hi�ba feszegeti a f�m belev�g a b�r�be �jabb sebeket ejtve.

P�r percig m�g k�zd, de az ereje hamar elhagyja, v�g�l lehorgasztja a fej�t, jelezve, hogy feladta. Naraku m�r vinn� is, de ekkor egy feh�r �rny robban ki a f�k k�z�l. A l�ny t�tov�n felpillant, de nem tudja kivenni ki az.

T�l sok v�rt vesztet, m�r elmos�dottak a k�rvonalak �s az erd� is forog vele. �rzi, hogy lassan az �jul�s k�rny�kezi, hi�ba k�zd ellene a fekete �lom vonzza, mint a m�gnes.

Az �rny r�n�zz, ezt ink�bb �rzi, mint l�tja. Valami�rt t�le nem f�l. Halv�nyan elmosolyodik, ett�l a tudatt�l.

Naraku kem�nyen tartja, de nem moccan. Az �ld�z�vel n�z farkasszemet. A tekintet�kkel pr�b�lj�k elriasztani a m�sikat, harc n�lk�l megnyerve a k�zdelmet.

„De ez most nem j�n �ssze. Egyik f�l se akar engedni. Itt �hatatlanul v�r fog folyni, m�g t�bb” Nisan, ha m�r �gyis a v�rr�l gondolkozik, t�tov�n lepillant a seb�re. R�j�n, hogy ez nagyon rossz �tlet volt, elszakadt izmok �s �temesen pirosan foly� l� l�tv�nya fogadja. Felkavarodik a gyomra a l�tv�nyt�l, pedig nem szokott az ilyenekt�l rosszul lenni. Val�sz�n�leg a v�rvesztes�g teszi. De jobb dolga is van mint ezen gondolkozni. P�ld�ul csendben el�julni. B�r nincs sok �rtelme. Akkor sem fek�dhetne le. Amint leveszi a l�b�r�l a s�lyt a l�ncok tartj�k.

 Az m�g k�t hely lenne, ahol – az am�gy is megfogyatkozott mennyis�g� – �letnedve elt�vozhatna. Az pedig most nagyon nem hi�nyzik. Teh�t nem marad m�s, csak a k�nyszeredett �lldog�l�s, m�r ameddig b�rja. M�g egy utols� k�s�rletet tett, hogy felismerje a feh�r alakot, miel�tt Narakuval egym�s tork�nak ugranak. Mintha Sesshoumarut l�tta volna. Ezzel az eml�kkel �jult el.