7. fejezet

A j�t�k bonyol�dik

A hold sz�gyenl�sen b�jt el egy f�tyolfelh� m�g�, a k�t �lelkez� fiatal l�tt�n. A szenved�lyes cs�kot a l�ny szak�totta meg. Remegve n�zett a f�rfi arany szemeibe.

-Ezt nem lehet… -suttogta a l�ny.

-Naze? (mi�rt) –k�rdezte a szellem. Tekintet�t nem vette le a l�nyr�l. –�n nagyon �lveztem… de te is…

-Most mennem kell! –pattant fel idegesen Hatsuyo. Sesshoumaru is k�vette a p�ld�j�t.

-Menj… -sim�tott ki egy k�sza hajtincset a n� arc�b�l. –�g�rd meg, hogy elj�ssz m�g…

-Iie…(nem) –r�zta a fej�t Hatsuyo. –T�bbet ne tal�lkozzunk!

-„Ostoba! �gyis tal�lkozunk m�g…” –gondolta d�h�sen a kutyaszellem, b�r arc�n ez nem l�tszott. –L�tni szeretn�lek… holnap, ugyanitt…

-Itt leszek. –b�lintott a l�ny, de tudta, hogy �lete legnagyobb bakl�v�s�t k�veti el. Ha f�rfi r�j�n, hogy ki is �, biztosan meg�li. Elszak�totta tekintet�t a f�rfi�t�l, �s elindult �sszeszedni a holmij�t. Felvette a f�ldr�l katanaj�t, �s a batyuba csomagolt �l�lt�z�k�t, �s otthagyta a f�rfit. Sesshoumaru m�g sok�ig n�zett a l�ny elt�n� alakja ut�n.

-„Hmm…” –t�prengett mag�ban. –„J�l �ll nekem ez az �riember szerep… m�g �lvezem is…” –�rd�gi f�lmosolyra h�zta ajkait. –„Te kis hazug, �sszet�rlek lelkileg, �s v�gzek veled… ezt nem �szod meg! K�v�ncsi lenn�k, hogy neked is ez-e a c�lod… mikor t�rsz majd az �letemre… gondolom, kellenek a tartom�nyaid, ne?” –majd szellemg�mbb� v�ltozott, �s visszarep�lt a kast�lyba. Nem is gondolta, hogy milyen k�vetkezm�nyei lesznek ennek az �r�lt j�t�knak, amit ma �jjel elkezdett.

Sesshoumaru visszat�rve a szob�j�ba, Jakent tal�lta ott. A kis kobold mozdulatlanul �lt az egyik selyemp�rn�n, az alacsony asztalka el�tt, �s apr� kezeivel a t�lm�retezett k�tfej� botot �lelte. Mikor az erk�lyajt�n �t besz�ll�, f�nyes g�mb, alakot �lt�tt, � felpattant, �s a f�rfi l�baihoz szaladt.

-Csakhogy visszat�rt�l, nagy�r! –lihegte izgatottan Jaken. Miel�tt Sesshoumaru megsz�lalhatott volna, a folyos� fel�li tol�ajt� elh�z�dott, �s k�t h� bar�tja l�pett be rajta. Katayama �s Ryousei. –Nos, mi t�rt�nt, Sesshoumaru? –k�rdezte a k�khaj� d�mon, mik�zben beh�zta maga m�g�tt a tol�ajt�t.

-Semmi. –jelentette ki nemes egyszer�s�ggel Sesshoumaru.

-Kicsit b�vebben is kifejthetn�d… -sz�lalt meg Katayama.

-Nem �ltem meg… -mondta sejtelmesen a nagy�r. –M�g…

-Akkor mit tett�l vele? –vigyorodott el Katayama. –Begy�jt�tted a tr�fe�id k�z� a kis szajh�t?

-Nem. –r�zta meg a fej�t Sesshoumaru. –�ntudatlan volt, �gy tal�ltam r�. Harcolt egy onival.

-Akkor megkegyelmezel neki? –k�rdezte Ryousei.

-Azt nem mondtam. –felelte a d�mon nagy�r. –Erre m�r nincs sz�ks�gem. –�tny�jtotta Ryouseinek a k�peny�t. –Holnap �jjel tal�lkozok vele.

-L�ttad a karj�t? –szak�totta f�lbe Katayama Sesshoumarut. 

-L�ttam. –b�lintott az ez�sthaj� f�rfi. –Semmi k�ts�g, � Setsuna no Hatsuyo. �m Naominak nevezte mag�t.

-Nani?? (mi van?) –kerekedtek el Jaken szemei. –L�gy �vatos nagyuram, ez a n� rendk�v�l furfangos, b�rmikor megt�madhat, lehet, hogy csak az alkalmat keresi…

-Jaken! –villantak meg a kutyaszellem arany szemei. –Olyannak n�zel, mint akit egy korcs onna,(asszony) elint�zhet? –hangja fenyeget�z� volt.

-Nem, nagyuram, bocs�ss meg… -h�zta �ssze mag�t a kis szellem.

-Naomi… -t�prengett el Ryousei. –Van esze a n�nek, az biztos…

-Az nem sz�m�t. –csattant Sesshoumaru hangja. –�gyis meg�l�m.

-Helyes. –v�gta r� Katayama. –�n majd nappal figyelem.

-Rendben. –b�lintott a nagy�r. –Most hagyjatok magamra, k�s� van m�r…

A k�t d�mon biccentett, majd elindultak a tol�ajt� fel�.

-�s m�g valami! –sz�lt ut�nuk Sesshoumaru, mire Katayama �s Ryousei �rdekl�dve visszafordultak. –Ez m�g mindig titok. Nem akarom, hogy az eg�sz kast�ly err�l besz�ljen.

-Ez term�szetes… -felelte Katayama, majd Ryouseivel egy�tt kimentek a szob�b�l. Jaken le�lt a sarokba, majd nekid�lt a falnak. Ha Sesshoumarunak nem volt �jjeli l�togat�ja, akkor mindig a f�rfi szob�j�ban aludt. Szeretett a kegyetlen d�mon t�rsas�g�ban lenni, nem sz�vesen mozdult el mell�le. Sesshoumaru nem zavarta el a kis szellemet, megt�rte maga mellett. Kifejezetten h�zelgett neki, hogy Jaken l�pten-nyomon dics��ti.

Hatsuyo remeg� l�bakkal sietett min�l el�bb elt�nni a f�rfi k�zel�b�l. K�zben �tkozta mag�t, hogy nem tudott ellen �llni a f�rfi cs�b�t�s�nak. Ajkain m�g mindig ott �gett a d�mon cs�kja. Er�sen k�v�nta a f�rfit, de eld�nt�tte, hogy nem adja oda mag�t neki, h�tha evvel valamilyen k�t�d�st kiv�lthat a szellem r�sz�r�l. Tal�lt egy barlangot, �s bement, hogy visszavegye az �l�lt�z�k�t.

-„Vajon a rettegett Sesshoumaru t�nyleg ilyen kedves?” –t�prengett, mik�zben a borzas par�k�t igaz�totta el a fej�n. –„Ott fek�dtem eszm�letlen�l, meg is �lhetett volna, vagy…” –hirtelen ajkaihoz kapta a kez�t. Belepirult a gondolatba, hogy a f�rfi hozz� is �rhetett volna. –„Nem… mi nem lehet�nk egy�tt… soha…” –ekkor bek�t�z�tt karj�ra esett a pillant�sa. Levette a k�t�st, melyen megsz�radt a v�re, �s szomor�an n�zett a kanjira. –„Ez�rt nem...” –bossz�san el�vette katan�j�t, majd kihas�totta a jelet. V�re patakk�nt kezdett el �mleni, leejtette a kardot, �s odaszor�tott egy tiszta kend�t. Mikor csillapodott a v�rz�s, �tk�t�tte a sebet, �s fel�lt�z�tt. Az im�nti sz�ps�g helyett, most egy ronda, vaskos n� �llt a barlangban. Nemsok�ra �rs�gv�lt�s lesz, ez�rt sietve elindult a kast�ly fel�. Mire a fal k�zel�be �rt, m�r elkezdtek levonulni a katon�k. Mikor az utols� is elt�nt, �tugrotta a falat, �s beosont a visk�ba, ahol Yoko b�k�sen aludt. Lefek�dt a sarokban l�v� gy�k�nyre, melyet a kereskedelmi negyedben szerzett be mag�nak, �s lehunyta szemeit, hogy egy kicsit pihenhessen. �m m�g mindig a szellem arc�t l�tta maga el�tt, �s agy�ban zakatoltak annak szavai. J�les�, kellemes bizserg�s j�rta �t eg�sz test�t, mikor a cs�kra gondolt. –„Minden olyan idilli, mint egy mes�ben…” –s�hajtott fel halkan. –„Vajon meddig fog ez tartani? Mikor lesz az �lomb�l r�m�lom? Komolyan gondolja � ezt, vagy csak j�tszik?” –gondterhelten �sszeh�zta szem�ld�keit. –„Hamarosan �gyis kider�l…”

Sesshoumaru lecsatolta s�lyos v�rtj�t, majd levetk�z�tt der�kig. Izmos test�n a m�csesek f�nyei t�ncot j�rtak. Pr�mj�t a p�rn�ra dobta, majd v�gigny�lt a futonon. Kezeit feje al� tette, �s a plafont b�multa, majd �gy sz�lt:

-Jaken, oltsd el a m�cseseket.

-Igenis nagyuram! –ugrott fel a hely�r�l a kis szellem, �s gyorsan teljes�tette a f�rfi k�r�s�t, majd vissza�lt a sarokba. Hatalmas szemeivel m�g egy ideig a gy�ny�r� kutyaszellemet b�multa, aki mellett biztons�gban �rezte mag�t. Majd lez�rta szemeit, �s elaludt. Sesshoumaru mozdulatlanul fek�dt, imm�r lehunyt szemekkel. Gondolatai Hatsuyo k�r�l forogtak. Felid�zte maga el�tt a f�lmeztelen sz�ps�get, aki �jultan fek�dt el�tte.

-„Micsoda test!” –t�prengett el. –„Izmos, de n�ies. T�k�letes… ilyen n�t m�g nem l�ttam… azt akarom, hogy szeressen… hogy az eny�m legyen… azt�n meg�l�m… legal�bb megsz�nik a k�s�rt�s…” –�tadta mag�t az alv�snak. �lm�ban, a szob�j�ban fek�dt, �s egy n�i alak t�rdelt le el�. A vaks�t�tben nem tudta kivenni, hogy ki az, de az illata ismer�s volt. � csak b�multa az alakot, magatehetlen�l. �les �rz�kei most valami�rt nem m�k�dtek.  A n� megsz�lalt �rz�ki hangj�n:

-Sesshoumaru… -suttogta. � elkerekedett szemekkel n�zte a l�nyt, kitisztult a l�t�sa, �s felismerte. Egy �gsz�nk�k, csillog� szemp�r tekintett r�, a n� mosolygott. Most vette csak �szre, hogy a l�nyon, az �gy�ka k�r� tekert t�r�lk�z�n k�v�l nincs semmi. Form�s, kerek melleire hossz�, k�kes-fekete haja omlott r�. Bal karj�n v�res k�t�s d�szelgett. A l�ny k�zel hajolt hozz�, orruk �ssze�rt. Mellkas�ra hirtelen csepegni kezdett, valami meleg folyad�k. �rezte, hogy v�r. A v�rcseppek lassan folyni kezdtek v�gig, a kidolgozott mellizmain. Tudta, hogy mi�rt v�rzik l�ny, de ez most nem �rdekelte. �t akarta �lelni a n�t, hogy ber�ntsa maga mell� az �gyba, de nem tudott megmozdulni. A l�ny sz�jon cs�kolta, �s nyelve m�r t�ncba kezdett az � nyelv�vel. Hossz�, szenved�lyes cs�kot v�ltottak, majd a n� hirtelen fel�lt megszak�tva a cs�kot. � m�g mindig nem tudott mozdulni. A l�ny m�r nem mosolygott, kez�ben egy �les t�rgy villant, melyet maga m�g�l kapott el�. Egy wakazashit (a legkisebb kard, mellyel a seppukut is elk�vetik) tartott a kez�ben. A n� magasra emelte a kardot, hogy les�jtson vele.

-Szajha… -sziszegte tehetetlen�l. A n� arca k�z�mb�s maradt. Ahogy a fegyvert tartotta, a felkarj�b�l foly� v�r, az arc�ba csepegett.

-Shine (meghalsz), Sesshoumaru… -mondta, szinte g�piesen, �s m�r le is s�jtott a fegyverrel a sz�ve fel�. Miel�tt a hegyes kard eltal�lta volna, kipattantak a szemei. Fel�lt az �gyban, sz�tn�zett, mintha keresett volna valakit, �m a hortyog� Jakenen k�v�l senki sem volt a szob�ban.

-Csak �lom volt… -suttogta maga el�. Karmos kezeivel v�gigsim�totta j�v�g�s� arc�t, majd a mellkas�t. Nem volt rajta v�r, csak s�s izzads�g cseppeket t�r�lt le a test�r�l. Fel�llt, �s kis�t�lt az erk�lyre, a friss leveg�re. A nap f�nyes korongja �ppen ekkor bukkant el� a messzi dombok m�g�l, narancss�rga f�nycs�kokat festve a f�k t�rzs�re, �s a kast�ly falaira. Sesshoumaru csak �llt a teraszon, �s mereven figyelte a csod�latos l�tv�nyt.

M�r �jszaka volt, Hatsuyo der�kig �lldog�lt a tavacska krist�lytiszta viz�ben. Miut�n lemosta mag�r�l az eg�sz napos munka mocsk�t, bekente form�s test�t finom illat� olajjal. M�r kik�sz�tette azt a kimon�t, amelyben a f�rfit v�rja. Egy ez�stsz�n� selyemkimon�t vett fel, melyet apr�, k�k vir�gok d�sz�tettek minden�tt. A ruh�hoz k�ksz�n� obit k�t�tt. Haj�t felcsavarta egy hajt� seg�ts�g�vel, �m hajzuhatag�nak v�ge �gy is a derek�t s�rolta. A hajt�b�l egy vil�gosk�k vir�gf�z�r hullott al� jobboldalt. Hossz� frufruj�t baloldalt v�lasztotta el, �s �gy f�loldalasan keretezte b�jos arc�t. Els�t�lt ahhoz a f�hoz, melyn�l tegnap �jjel tal�lkozott a f�rfival. A fogy� holdb�l m�r csak egy v�kony sarl� t�nd�k�lt az �gen, ezernyi csillagai k�zt. A l�ny elm�l�zva b�multa az �jjeli eget. M�lyet szippantott a vir�gok illat�b�l, melyet a szell� f�jdog�lt fel�. Ekkor meg�rzett egy er�teljes aur�t k�zelben. Abba az ir�nyba kapta a fej�t, majd megpillantotta a h�z m�g�l kil�p�, feh�rruh�s alakot. Lass�, m�lt�s�gteljes l�ptekkel k�zeledett fel�je. Ez�st haj�t meglebegtette a sz�l. Arany szemei ragyogtak a hold �s a csillagok f�ny�ben. Hatsuyo sz�ve nagyot dobbant, mint mindig, mikor megl�tta ezt a d�mont. Sesshoumaru oda�rt a n�h�z. V�gigfutatta tekintet�t az el�tte �ll�, csod�latos alakon. Nem b�rt betelni a l�tv�nnyal, csak sz�tlanul b�multa, majd az �gsz�nk�k, csillog� szemp�rba n�zett. Meg�llt felett�k az id�. Elvesztek egym�s szemeiben. Most mindketten f�lretett�k balj�s gondolataikat. �tadt�k magukat annak az �r�mnek, melyet a m�sik jelenl�te okoz, b�r mindketten tudt�k, hogy ez egy olyan �lom, melyb�l fel kell �bredni.

-Sesshoumaru… -suttogta a l�ny. Sesshoumaru visszacs�ppent a val�s�gba, most m�r tudta, hogy mi�rt is van itt. A bossz� dikt�l. �rezte a v�rszagot a l�ny finom illat�ban, �m l�tta, hogy a hal�nt�k�n l�v� seb, melyet tegnap �jjel szerzett, m�r elt�nt.

-V�rzel… -mondta a halkan. –A karod, m�g nem gy�gyult meg… -k�v�ncsi volt a l�ny magyar�zat�ra.

-Egy r�gi seb… -felelte Hatsuyo, hiszen a mai napon �tgondolta, hogy mit mond majd a f�rfinak, ha r�k�rdez. –Nem akar begy�gyulni, mindig felszakad…

-„Persze, hogy felszakad, ha megsebes�ted magad!” –gondolta d�h�sen a szellem. –„T�nyleg okos n� vagy te, Hatsuyo…” –majd biccentett a l�ny v�lasz�ra. Hatsuyo le�lt a selymes f�be, h�t�t a fat�rzsnek t�masztva. Sesshoumaru is k�vette a p�ld�j�t.

-Hol �lsz? –k�rdezte �jb�l a n�t, nagyon �rdekelte, hogy erre mit tal�l majd ki.

-Egy faluban, nem messze innen. –mondta Hatsuyo. –Emberek k�zt. Csak �jjel j�v�k ki ide.

-Naze? (mi�rt)

-Azt nem mondhatom meg. Ne pr�b�lj ut�nam kutatni.

-Ki el�l bujk�lsz? –Sesshoumaru karmos ujjaival gyeng�den meg�rintette a n� �ll�t, �s maga fel� ford�totta.

-„El�led…” –gondolta k�ts�gbeesetten, de megpr�b�lt uralkodni arckifejez�sein. V�g�l megk�sz�r�lte a tork�t, �s �gy sz�lt:

-Nem mondhatom meg… -Hatsuyo hangja beleremegett a f�rfi arany tekintet�be. K�nnyebb volt �gy hazudni, hogy k�zben maga el� b�mult. Hirtelen �sszeszedte mag�t, �s hangja er�lyesebbre v�ltott. –El�gedj meg ennyivel, vagy t�bbet nem l�tsz.

-„Hazug!” –t�prengett a f�rfi. –„�gyis tudom, amit akarok, de m�g nem �llek meg… j�tszok m�g veled…” –biccentett, majd �t�lelte a n�t. Hatsuyo meglep�d�tt ezen a mozdulaton, de k�szs�gesen belesimult ellens�ge karjaiba. K�telkedett benne, hogy a f�rfi elhitte neki amit mondott, illetve, hogy nem fog ut�na k�rdez�sk�dni, �s be�ri ennyivel. �gy gondolta, ha Sesshoumaru megszereti, akkor sz�p lassan felfedi el�tte az igazs�got. Ezut�n kider�l, milyen er�s is ez a szerelem. �m nagyon is f�lt att�l, hogy ebb�l a kapcsolatb�l nincs m�s ki�t, csak a hal�l. Ebben a pillanatban azonban, ez sem �rdekelte.  Csak �ltek ott egym�st �tkarolva, mint k�t igazi szerelmes. Sesshoumaru a legjobb form�j�t hozta, hogy megkedvelje �t a l�ny.

Katayama egy nagy fa takar�s�ban figyelte az esem�nyeket. Sesshoumaru �s Hatsuyo nem vett�k �t �szre, mert rajta volt Ryousei k�penye, mely elrejtette er�teljes aur�j�t. Mindent l�tott, �s hallott az elej�t�l a v�g�ig. Valami megmagyar�zhatatlan, furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba, mikor a fiatal n�re n�zett. Most, hogy m�s f�rfi karjaiban l�tta, harag �nt�tte el a lelk�t. Tetszett neki a l�ny, �s m�r b�nta, hogy sz�lt r�la Sesshoumarunak. Tal�n �gy � �lelhetn� ezt a sz�ps�ges l�nyt, �s nem �ln� meg. �m a l�tv�ny azt bizony�tja, hogy Sesshoumaru sem akar v�gezni a n�vel.

-„K�v�ncsi vagyok, hogy mi is az igazi c�lod, Sesshoumaru…” –gondolta mag�ban. –„Net�n beleszerett�l? Vagy csak j�tszol vele?” Hamarosan �gyis kider�l…” –h�tat ford�tott a p�rnak, majd visszament a kast�lyba.

Folyt. K�v.