8. fejezet

Az �lom v�get �rt

Sesshoumaru �s Hatsuyo minden �jjel tal�lkoztak a tiszt�son. A szellem a t�k�letes f�rfi szerep�t alak�totta. L�tta r�gen, hogy b�nik apja azzal a haland� n�vel, �gy felvette � is ezt a viselked�si form�t. Undorodva gondolt arra, hogy a Nagy Kutyaszellem mennyire a tenyer�n hordozta azt a n�t, �s arra, mikor azon a balj�slat� �jjelen utolj�ra besz�lt vele. Inu no Taisho s�lyosan megs�r�lt, de meggy�gyulhatott volna, ha nem megy azonnal a Setsuna palot�ba, ahol legyeng�lt �llapota miatt a biztos hal�l v�rt r�. Ilyen megal�z� v�ge lett egy hatalmas �s er�s �rnak. �m � maga eg�szen m�sk�pp l�tta a dolgokat, mint apja. Szerinte a n�k csak egy dologra val�k, �s ezt �rthet�en a tudtukra is adta. Most m�gis �lvezte a j�t�kot. Hatsuyo megszerette �t, de nem akarta mag�t odaadni neki. Igaz, m�g egy csak egyszer utalt a dologra. Az �jszak�kat �gy is rendk�v�l kellemesnek tal�lta a n� t�rsas�g�ban. �gyasait hanyagolta, nehogy Hatsuyo meg�rezze rajta, hogy m�s n�vel is h�lt. Ez elrontan� a j�t�kot. Eg�sz �jjel csak fek�dtek egym�s karjaiban �s besz�lgettek. Hatsuyo rengeteget mes�lt neki a kontinensr�l, � pedig a Nihonban t�rt�nt esem�nyekr�l. Arra egyik�k sem figyelt fel, hogy valaki �rgus szemekkel figyeli �ket. Katayama minden �jjel kilop�zott ut�nuk, Ryousei k�peny�ben. Mindent l�tott, �s hallott. �gy �rezte, kell neki ez a n�. Egyre d�h�sebb lett bar�tj�ra, aki neki k�sz�nheti a Nyugat ura c�met, noha nem tudott r�la. Elege volt m�r abb�l, hogy Sesshoumaru mindig a legjobbat kapja. Lehet, hogy Takemaru �rul�, de ez a n� nem tehet semmir�l. Ezt nagyon j�l tudta, hiszen � k�sz�tette a m�rget, mellyel Takemaru meg�lte apj�t, Setsuna no Joshiak�t. �lland�an figyelte a l�nyt. Nappal a rizsf�ldeken, m�g �jszaka a f�k takar�s�b�l. Mikor Sesshoumaru megcs�kolta Hatsuyot, �k�lbe szorult a keze. Arra m�g mindig nem j�tt r�, hogy mik Sesshoumaru igazi sz�nd�kai.

-„Chikushou!” (fen�be) –gondolta m�rgesen. –„Ez a n� az eny�m lesz, vagy senki�! Nem v�logatok az eszk�z�kben, �gyis el�rem a c�lom, mint mindig!” –ajkait gonosz mosolyra h�zta, majd otthagyta a cs�kol�z� p�rt.

18+!

Sesshoumaru hosszan �s szenved�lyesen cs�kolta mellette fekv� Hatsuyot. Mindketten a selymes, z�ldell� f�ben fek�dtek, a vir�gos r�ten, az udvarh�z k�zel�ben. Felett�k az �gbolton milli�nyi csillag szikr�zott. A k�zelben l�v� v�zes�s csobog�s�n k�v�l, m�g az �jjeli bogarak zen�j�t lehetett hallani. Sesshoumarun most nem volt v�rt, csak haorit, �s hakam�t viselt. H�feh�r pr�mj�t a n� feje al� tette. F�loldalasan fordult a n� fel�, �s �gy cs�kolta. M�r nem b�rt felt�mad� v�gyaival, ez�rt egyik keze felfedez��tra indult Hatsuyo test�n. Tudta, hogy a l�ny is k�v�nja �t, de k�v�ncsi volt, hogy m�sodszor is elutas�tja-e. Hatsuyo a f�rfi nyak�t, �s izmos h�t�t simogatta, m�g Sesshoumaru finoman v�gigcir�gatta a l�ny kulcscsontj�t, majd sz�jjelebb h�zta a l�nyon a piros selyemkimon�t, �s beny�lt a finom anyag al�. �rezte, hogy a l�ny tiltakozni akar, ez�rt egyre er�sebben cs�kolta. Egy hirtelen mozdulattal megmarkolta Hatsuyo feszes, kerek mell�t, �s gyeng�den massz�rozni kezdte. A l�ny teste megremegett. Sesshoumaru nem �rte be ennyivel, elengedte a l�ny mell�t, �s a bels�combj�t kezdte el simogatni, f�lreh�zva az am�gy is sz�tcs�szott kimon�t. Hatsuyo f�lbeszak�totta a cs�kot, �s a f�rfi szemeibe n�zett, aki abbahagyta a simogat�st.

-Ne tedd ezt… -k�rlelte a v�gyt�l f�tyolos hangon Hatsuyo a f�rfit. –Nem akarom… m�g nem…

-Akkor… -zil�lta a szellem. –Mikor… mikor leszel az eny�m?

-Annak adom oda magam, aki feles�g�l vesz. –felelte a n�.

Sesshoumaru meglep�d�tt, nem erre sz�m�tott.

-„Mik a sz�nd�kaid?” –k�rdezte mag�ban, m�r visszacs�ppent a val�s�gba. –„Egy szavad se igaz, amit magadr�l mondt�l, most higgyem el, hogy �rintetlen vagy? �rtem m�r… azt hiszed �gy bel�d szeretek… t�vedsz.”

Hatsuyo k�zben kics�szott a f�rfi �lel�s�b�l, fel�lt, �s �sszeh�zta mag�n a kimon�t.

-Sajn�lom. –mondta a n�, imm�r felocs�dva az �lomvil�gb�l. –Ha most odaadom magam neked, �s elhagysz, senki sem fog feles�g�l venni. –elford�totta arc�t a f�rfit�l.

Sesshoumaru is fel�lt, majd megfogta Hatsuyo v�llait, �s mag�val szembe ford�totta a l�nyt.

-�n igen… -n�zett az �gsz�n szemp�rba. –Feles�g�l veszlek.

-Nem tudod, mir�l besz�lsz… -ingatta a fej�t Hatsuyo. –Nem is ismersz… Neked egy tisztav�r� n�t kell elvenned, aki tisztav�r� gyermekkel aj�nd�koz meg…

-Az az �n dolgom! –v�gta r� Sesshoumaru.

-Most elmegyek. –Hatsuyo lefejtette mag�r�l a szellem kezeit, �s felemelkedett a f�r�l. –M�g �tgondolom az aj�nlatodat.

-Akkor holnap tal�lkozunk. –�llt fel Sesshoumaru is.

-Hai. –b�lintott a n�, �s otthagyta a szellemet.

-„Teh�t nem adod magad nekem…” –b�mult a d�mon az elt�n� l�ny alakja ut�n. –„Hi�ba �g�rgetek… okos n� vagy te, de kezd bel�led elegem lenni… lehet, hogy holnap �jjel meg�llek… vagy esetleg valami l�tv�nyosabb bossz� kellene?” –szellemg�mbb� v�ltozott, �s visszat�rt a kast�lyba.

Hatsuyo bement a s�t�t barlangba, ahol �l�lt�z�k�t rejtette el. Kicsomagolta batyuj�t, mikor hirtelen furcsa �rz�se t�madt. Mintha nem lenne egyed�l, �m semmilyen aur�t nem �rzett a k�zelben. Meggy�jtotta a f�kly�j�t, hogy l�sson. A t�z f�ny�n�l egy s�t�t k�penybe burkol�zott alakot l�tott meg, aki a falnak t�maszkodva �llt. M�r kardot is r�ntott.

-Erre semmi sz�ks�g… -sz�lalt meg egy ismer�s f�rfihang. –Nem akarlak b�ntani, csak besz�lni szeretn�k veled.

-Dare wa?(ki vagy?) –k�rdezte bizalmatlanul a l�ny, a kardot m�g mindig a kez�ben tartva. Az idegen ell�pett a falt�l, �s leh�zta fej�r�l a csukly�t.

-Nem ismersz meg? –mosolygott a n�re. �n tudom ki vagy, �s k�r titkol�zni, tudom, hogy �lc�zod magad. Nappal a rizsf�ldeken dolgozol, m�g �jjel…

-Omae…(te) –kerekedtek el Hatsuyo szemei. –Te k�s�rt�l el engem v�z�rt, mikor Jinz�b�l Nyugatra tartottunk, �s te mutattad meg, hogy hol fogok lakni…

-Pontosan. –b�lintott a v�r�s haj� szellem. –A nevem Katayama. �r�l�k, hogy eml�kszel r�m, mert �n figyelemmel k�s�rtem minden l�p�sedet, eg�szen Jinz�t�l… Chieko, vagy Naomi… tal�n Setsuna no Hatsuyo?

-Mit akarsz t�lem? –k�rdezte gyanakodva a l�ny, aki miut�n megl�tta a f�rfi arc�t, tudta, hogy itt m�r felesleges a sz�nj�t�k. Mikor a rizsf�ldeken dolgozott, akkor is �lland�an a k�zel�ben j�rk�lt. –Meg akarsz zsarolni?

-Hogy elmondom Sesshoumarunak a kis titkodat? –nevetett fel a f�rfi. –M�r r�g tudja…

-Nani?(mi van?) –d�bbent meg Hatsuyo, balsejtelme beigazol�dott. –„Akkor mi�rt nem �lt meg?” –tette fel mag�nak a k�rd�st, amire meg is kapta a v�laszt.

-Csak j�tszik veled, miel�tt a m�svil�gra k�ld… -mondta Katayama, de m�g maga sem volt biztos abban, hogy val�ban ez az igazs�g. Fej�ben m�r �ssze�llt az �rd�gi terv, de adott egy es�lyt a n�nek a menek�l�sre. –Ha az asszonyom leszel, elsz�ktetlek Nyugatr�l, azzal a gyerekkel egy�tt.

Hatsuyo most m�g jobban meglep�d�tt. Egy �jszaka alatt k�t aj�nlatot is kapott. M�r csak az a k�rd�s, hogy mit forgat a fej�ben a k�t f�rfi.

-Nos, mit felelsz? –Katayama eg�szen k�zel l�pett hozz�, �s �t akarta �lelni, �m a n� arr�bb sz�kkent.

-Nem leszek az asszonyod, holnap �jjel elmondok Sesshoumarunak mindent! –jelentette ki Hatsuyo ellentmond�st nem t�r� hangon.

-Ahogy akarod… -b�lintott Katayama, �s otthagyta a n�t. –„Csak nehogy k�s� legyen…” –tette hozz� mag�ban. Mivel a n� elutas�totta, ez m�g jobban feld�h�tette. Holnap kider�ti, mit is �rez Sesshoumaru. Hatsuyo hal�l�t k�v�nta, �s ezt el is akarta valamilyen m�don �rni. Legal�bb nem l�tja t�bbet m�s f�rfi karjaiban.

Hatsuyo, miut�n a f�rfi elt�nt, lerogyott a barlang nyirkos talaj�ra. Teljesen elkeseredett, nem tudta mit�v� legyen. Vajon Katayama igazat mondott? Sesshoumaru t�nyleg csak j�tszik vele? Akkor mi�rt mondta, hogy feles�g�l veszi? Elsz�kj�n, vagy v�rja meg a holnap �jjelt, �s mondjon el mindent Sesshoumarunak? Felpattant, majd hirtelen elhat�roz�sb�l a sz�k�s mellett d�nt�tt. �m ekkor esz�be jutott a kis Yoko. Ha � elsz�kik, a kisl�nyt biztosan meg�lik, hiszen mindent tudnak r�la. Nem akarta, hogy a gyermeknek baja essen, mert � miatta ker�lt ilyen helyzetbe. Igaz, hogy elhozta a sz�trombolt a falub�l, de � vitte Jinz�ba is. Felid�zte a romokban hever� falut, �s meglep� k�vetkeztet�sre jutott. Mikor r�akadt a halottak k�zt t�rdel� Yokora, egy er�s szellemi aur�t �rzett.

-Te volt�l… -suttogta halkan, �s m�g jobban elszorult a sz�ve. –Sesshoumaru… mi�rt nem t�nt fel ez eddig? –gyorsan elkezdett �t�lt�zni, vissza kellett �rnie id�ben a kast�lyba. Yoko nagy vesz�lybe ker�l, ha � elt�nik. Eld�nt�tte, hogy holnap �jjel a gyerekkel egy�tt menek�l el Nyugatr�l, olyan gyorsan, ahogy csak lehet. A kez�n l�v� kanjival most nem foglalkozott, amint fel�lt�z�tt, elrejtette a haj�t a borzas par�ka al�, �s rohant vissza a kast�lyba. �pp id�ben �rkezett meg, mert a falr�l elt�ntek az �r�k. Visszaosont a kunyh�ba, �s le�lt a sarokban l�v� gy�k�nyre. Tekintete az alv� kisl�nyra siklott.

-„Szeg�ny gyermek… mekkora bajt hoztam a fejedre…” –gondolta k�ts�gbeesetten. –„Csak siker�lj�n holnap �jjel megsz�kni…”

   A f�nyes nap a horizont cs�cs�r�l f�rdette arany f�nyben a t�jat. Sesshoumaru egy juharfa t�v�ben �ld�g�lt, �s elm�ly�lten szeml�lte a kast�lykertnek eme eldugott r�sz�t. A fa m�g�tt egy patak folydog�lt, melyen fah�d �velt �t. A sz�nes lepk�k boldogan t�ncoltak a vir�gok k�r�l. Gondolatai Hatsuyo k�r�l forogtak. Er�sen vonz�dott a l�nyhoz, b�r cseppet sem szerette. Azon t�prengett, hogy mit tegyen ma �jjel. Tegnap olyan �g�retet tett a n�nek, melyet esz�be sincs betartani. �m, ha nem veszi feles�g�l, a n� �nsz�nt�b�l sosem lesz az �v�. Szerezze meg er�szakkal, amit akar? Vagy mondja el Hatsuyonak, hogy mindent tud r�la, �s �lje meg? Nem is sejtette, hogy hamarosan tudni fogja a v�laszt a k�rd�seire. Egy er�teljes aur�t �rzett meg hirtelen. Tudta ki az. Katayama volt. A v�r�s haj� f�rfi letelepedett a z�ldell� f�re, vele szembe.

-Besz�lni szeretn�k veled. –jelentette ki.

-Hallgatlak. –mondta Sesshoumaru.

-Minden �jjel kij�rsz, hogy tal�lkozz Hatsuyoval, a kast�lyban m�r gyan�tj�k, hogy titkos szeret�d van…

-Az �n dolgom. –v�gta a r� a nagy�r. –Net�n hi�nyolnak az �gyasaim?

-Kedveled Hatsuyot? –felelt Katayama a k�rd�sre k�rd�ssel.

-Baka!(ostoba) –villant meg az arany szemp�r. –Mutat�s a k�lseje… ennyi… majd meg�l�m.

-Hatsuyo tudja, hogy �n lelepleztem… -kezdte �vatosan a v�r�s haj� f�rfi. –Megl�tott, mikor ut�na mentem…

-Mit jelentsen ez? –h�zta fel sz�pen �velt szem�ld�keit Nyugat ura.

-Ma reggel aj�nlatot tett nekem…

-Nani?(mi van?) –morgott Sesshoumaru.

-Azt mondta, ha seg�tek neki meg�lni t�ged, akkor az asszonyom lesz…

Sesshoumaru d�hbe gurult, b�r k�v�lr�l csak annyi l�tszott, hogy �sszesz�k�ltek a szemei. Katayama tudta mit jelent ez. Mag�ban m�r �r�lt a siker�nek.

-Hozasd a gyakorl�t�rre! –parancsolta a kutyaszellem, majd felpattant a hely�r�l. –Ezt nem �ssza meg… -�k�lbe szor�tott kezekkel otthagyta Katayam�t. Katayama ajkai gonosz mosolyra h�z�dtak, majd elindult a rizsf�ldek ir�ny�ba.

Hatsuyo szorgosan gyoml�lta a rizspal�nt�kat, mikor meg�rezte, hogy Katayama k�zeledik. Felegyenesedett, k�k szemeit egy pillanatra elvak�totta a t�z� nap. Katayama el� l�pett, �s eltakarta a f�nyes �gitestet.

-Chieko… -vigyorgott diadalittasan. –A nagy�r l�tni k�v�n…

-Engem? –d�bbent le a l�ny. A kis Yoko �rdekl�dve n�zett r�juk.

-T�ged. –b�lintott mosolyogva a f�rfi.

-Naze? (mi�rt?)

-Hamarosan megtudod… -Katayama hangja boldogan csengett, �m Hatsuyonak ez felett�bb gyan�s volt.

-Chieko-sama, ugye nem lesz baj? –k�rdezte agg�dva a kisl�ny. A n� v�laszolni akart, de Katayama megel�zte.

-Minden rendben lesz, gyermekem… -mosolygott biztat�an Yokora, �s megsimogatta a gyermek fej�t. Hatsuyo nyelt egy nagyot, majd b�lintott a gyermek fel�.

-Nos, mehet�nk, h�lgyem? –k�rdezte tettetett udvariass�ggal Katayama.

-Hai. –felelte rekedten a n�.

-K�vess. –mondta a f�rfi, majd elindult. Hatsuyo pedig k�vette. Miut�n ki�rtek az �sv�nyre, vagy hat katona fogta k�r�l. Hatsuyo m�r tudta, hogy nagy baj lesz. A rizsf�ldeken dolgoz� szolg�k csod�lkozva figyelt�k a jelenetet. Egyik-m�sik feltette mag�ban a k�rd�st: vajon, mit k�vethetett el ez a csendes, kedves l�ny?

A rizsf�ldekhez egy k�l�n h�ts� kapu ny�lt a f�ldm�ves negyed fel�. Miut�n ezen �tmentek, elindultak egyenesen a kast�ly gyakorl� udvar�ra, melyet egy fal v�lasztott el a f�ldm�ves negyedt�l. A gyakorl�t�r egy nagy n�gyzet alak� udvar volt. M�g h�rom oldalt fal vette k�r�l, a negyedik oldalt a kast�ly egyik sz�rnya z�rta le. Ez volt a katon�k edz�terme. Hatsuyo egyre jobban k�ts�gbeesett, mikor megl�tta a t�ren �ll� rengeteg szamur�jt, �s Sesshoumarut. Nyugat ura egy selyemp�rn�n �lt, k�r�lv�ve bizalmasaival. Hatsuyot k�z�pre vezett�k, majd Katayama durv�n megl�kte.

-Let�rdelni! –parancsolta. Hatsuyo t�rdre esett, k�t kez�vel t�masztotta meg mag�t. Nem mert Sesshoumaru szem�be n�zni, -ilyen helyzetben nem is volt ill�,- al�zatosan a f�ldig hajolt.

-Tudj�tok, ki ez? –d�rrent a nagy�r hangja. Mindenki k�v�ncsian tekintett, hol a f�ld�n t�rdel� n�re, hol a kutyaszellemre. Persze Jaken, Katayama �s Ryousei ismert�k az igazs�got. Sesshoumaru felemelkedett a hely�r�l, �s a l�nyhoz l�pett.

-Fel�llni! –morgott r� Hatsuyora. A l�ny remegve fel�llt, de nem mert a f�rfi szemeibe n�zni. Sesshoumaru let�pte Hatsuyo fej�r�l a borzas par�k�t. A n� hossz�, k�kes-fekete haja leomlott, eg�szen combk�z�pig. A t�ren l�v� d�monokon a megh�kken�s moraja futott v�gig. Hatsuyo szomor�an tekintett az aranysz�n� szemp�rba, amely hidegen �s kegyetlen�l n�zett vissza.

-Ez a n� nem az, akinek vallja mag�t! –jelentette ki a nagy�r. –N�zz�tek! –karmos kezeivel leszak�totta a l�nyr�l a h�rom r�teg� ruh�zatot, mely lehullott Hatsuyo k�r�l a f�ldre. A n� most egy sz�l yukataban �llt, mely t�k�letesen l�tni engedte form�s idomait. A f�rfiak elkerekedett szemekkel b�mult�k a d�bbenten �ll� sz�ps�get. Sesshoumaru nem �rte be ennyivel, ler�ngatta a l�nyr�l baloldalon k�ny�kig a yukat�t. Felkarja �t volt k�tve. A nagy�r egy hirtelen mozdulattal let�pte a feh�r anyagot, �s l�that�v� v�lt a n� kez�n a fekete kanji.

-L�tj�tok ezt? –k�rdezte a nagy�r. –Ez a Setsuna-kl�n kanjija. Ez a n� az �rul� csal�d tagja.

A d�monok meglepetten s�gtak �ssze. Mindannyian azt hitt�k, hogy ez a kl�n m�r majd egy �vsz�zada kihalt.

-Mit akar ez itt? –k�rdezte a barnahaj� Naganouri, aki k�ztudottan, mindig a nyilv�nval� dolgokra k�rdezett r�.

-B�tyja meg�lte ap�mat, -magyar�zta Sesshoumaru a gyeng�bb felfog�s� d�monnak, �s a t�bbieknek. –� az�rt j�tt, hogy engem meg�lj�n. Aj�nlatott tett Katayam�nak, hogy ha seg�t neki meg�lni engem, akkor az asszonya lesz. K�t legyet �t�tt volna egy csap�sra, mivel m�g nincs ut�dom, Katayama k�vetne a tr�non. �gy ez a n� lett volna Nyugat �rn�je, �s az �t tartom�nyt is visszakapta volna.

A d�monok d�bbenten ingatt�k a fej�ket, sz�hoz sem tudtak jutni. Katayama g�nyos f�lmosolyra h�zta ajkait, �m ezt Hatsuyon k�v�l senki sem vette �szre.

-Ez nem igaz! –sz�lalt meg a l�ny. –Hazugs�g!

-Urusei! (kuss!) –h�r�gte Sesshoumaru, �s �gy �llon v�gta a n�t, hogy az f�loldalasan elter�lt a f�ld�n. Hatsuyo ajkai k�z�tt a v�r kezdett folydog�lni. Felk�ny�k�lt, �s d�h�sen n�zett a f�rfira.

-Alighanem ezt �gy h�vj�k, hogy fels�g�rul�s, ne? –k�rdezte Naganouri ism�t a nyilv�nval�t.

-Hai. –b�lintott a feketehaj� Nakamaru.

-A fels�g�rul�s b�ntet�se pedig, hal�l. –jelentette ki hidegen Sesshoumaru. Hol van m�r az a kedves f�rfi? Sohasem volt az. Hatsuyoban egy vil�g omlott �ssze. Most �rtette meg Katayama igazi sz�nd�k�t. Katayama g�nyosan vigyorgott r�. Valahol m�r l�tta ezt arcot… Valahol… Valamikor… Nagyon r�g…

Folyt. K�v.