|
Éjszakai Pillangó XVIII.
ivicicamica 2007.04.09. 20:05
18. Fejezet: Pillecsók
- Sesshoumaru nagyúr! – Rin futott be. A szellemek zavartan szétrebbentek. A csókról ennyit. Nisan elszomorodott a gondolatra.
- Majd itt folytatjuk – nézett a hayanoura Sesshoumaru.
- Re-rendben – felelte a lány és igyekezett kilábalni a zavarából.
- Mi volt itt? – nézett szét a kislány.
- Semmi- semmi – vágta rá villámgyorsan Nisan.- Mi lett volna?
- Nem tudom. De nagyon zavarba vagytok – a gyerekszemek őszinte érdeklődést és értetlenséget tükröztek.
- Nincs semmi baj Rin – simogatta meg a kislány fejét a szellem.
- Akkor jó. Hogy vagy? – nézett a hayanoura.
- Köszönöm jobban.
- Ha meggyógyulsz megint elmegyünk úszni?
- Persze.
- De előbb gyógyulj meg teljesen! Ez fontos ám! – édes volt, ahogy gyerekszeretettel, így aggódott.
- Na te meg menj szépen pihenni – szólt rá Sesshoumaru. – Későre jár.
- De még csak nyolc óra!!!
- Erről van szó. Sipricc!
- Megyek, megyek - a kislány szomorúan elkullogott.
- Szegényke – közbe Nisan erejét megfeszítve már ülésbe küzdötte magát. Kicsit megáll a mozdulatban. Pihent.
- Nem kéne… - nézett rá Sesshoumaru.
- De fogok.
- Akkor segítek – karolta át a lány vállát a szellem.
- Megy egyedül.
- Nem baj. Nekem így jobb.
- Nem akarok a terhedre lenni.
- Nem vagy.
- Dehogynem. Teljesen tehetetlen vagyok.
- Ugyanmár – közbe felálltak. Rin már messze járt. Nem látott semmit. – Mit is ígértem? Ja persze… - fejezte be a szellem és megcsókolta a lányt. Nisan kéket, pirosat, sárgát, zöldet, fehéret, feketét, szivárványosat látott. A fák nagyot bukfenceztek körülötte. Érezte ahogy a térdei megroggyannak, kénytelen volt megkapaszkodni a szellem vállába. A férfi kétségesen átölelte a derekát, átvállalva a súly megtartásának nehéz feladatát. Így már valamivel könnyebb volt. Most már csak arra kellett figyelnie, hogy ne vesszen bele az élménybe. Érezte, ahogy vékony vércsík folyik le a száján. Nem az a szűzies romantikus csók volt amit mindig is elképzelt. Tele volt szenvedéllyel, vággyal, testiséggel. De nem volt rossz. Sőt…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
