19.  Fejezet: Pillang�nekt�r

            Az eg�sz r�sz + 16:

            Sesshoumaru seg�tett j�rni a l�nynak. �rezte, hogy rogyadoznak a l�p�sei, de azt is, hogy min�l el�bb vissza akarja nyerni az erej�t. �gy h�t lenyelte a megjegyz�seit, �s igyekezett csak addig engedni az edz�s ameddig az nem vesz�lyes.

            Gyorsan ment az id�, lassan m�r az els� csillagok is felj�ttek a b�rsony k�k �gboltra. Le�ltek pihenni. A l�ny remeg� izmokkal d�lt a fa t�rzs�nek. �lvezte a k�reg naps�t�tte meleg�t. Melengette a h�t�t, tark�j�t.

            A mellette �l� szellemre n�zett. T�gra ny�lt szeme visszat�kr�zte az �gbolt f�nyeit.  A f�rfi r� n�zett. �sszetal�lkozott a tekintet�k. A l�ny elkapta volna, de valami nem engedte. Mint a hipn�zis. �gy csak v�r�s p�r �nt�tte el az arc�t. �rezte, ahogy ajkuk �jra �ssze�r. A fi� lassank�nt, ahogy a cs�k ny�lt, egyre vadabb �s k�vetel�z�bb lett.

            Nisan visszakozott volna is, de gy�z�tt a v�gy �s a k�v�ncsis�g �s maradt. Sejtette mi fog ezek ut�n j�nni, �s azt is, hogy ennek k�vetkezm�nyei lesznek. Elfogadta �s jelen pillanatban nem �rdekelte.

-        Abba hagyjuk? – k�rdezte a szellem. – Itt m�g meg tudok �llni.

-        Nem kell.  – v�laszolta a l�ny.

-        De ennek lehetnek k�vetkezm�nyei.

-        Tudom.

-        �s nem �rdekel?

-        Most nem. Majd igen – ezzel megcs�kolta a szellemet �jra felkorb�csolva a v�gy�t. �rezte ahogy a f�rfi hegyes k�rm� ujjai a fels�je al� cs�sznak. Megcir�gatta a szellem arc�t, gyeng�d volt, szinte visszah�z�d�. Sesshoumaru v�gigcs�kolta a nyak�t, majd v�ll�t, eg�szen addig, am�g a ruha kiv�g�sa engedte. Majd kigombolta az els� csont gombot �s lejjebb is meg�zlelte a l�ny b�r�t. K�zbe Nisan kutakod� ujjai a kimon� al� cs�sztak, a feszes izm� hasfalat csiklandozt�k.  V�g�l mindketten megszabadultak a feleslegesnek �t�l ruh�ikt�l. A csillagok csendes f�nnyel burkolt�k be �ket. A langyos esti leveg�, takar�k�nt simult r�juk, egyszerre h�s�tve �s melegen tartva a test�ket. V�g�l a beteljesed�s hangjai t�lt�tt�k be a tiszt�st.

            Kagome a kunyh� el�tt �lt. M�g nem mes�lte el a t�bbieknek a Nisannal val� tal�lkoz�st. Nem is tudta, hogy el akarja-e. Biztos volt abban, hogy amint Inuyasha megtud valamit a l�nyr�l ut�na ered. �s valami�rt �gy �rezte, ez most nem lenne j�. Nem tudta volna megindokolni, a hetedik �rz�ke jelzett vesz�lyt. Sok�ig gondolkodott ezen. �s mint miko arra jutott, hogy hallgatnia k�ne r�.

-        Mi baj? – �lt le mell� Inuyasha.

-        Semmi. Mi�rt lenne baj?

-        Eg�sz nap csendes volt�l. Szokatlanul.

-        H�t. Nem volt mit mondanom…

-        Kagome!

-        J�, j�! Csak tal�lkoztam Nisannal. Az �n vil�gomban.

-        Mit keresett ott.

-        � a divattervez� l�ny. �s egy itteni szellem egyben.

-        M�g egy ember, aki tud a vil�gok k�z�tt k�zlekedni. Bar�t vagy ellens�g?

-        Nem tudom. Amikor r�j�ttem, hogy ki � elk�b�tott. De felt�n�s n�lk�l  meg is �lhetett volna. Nem volt, akkor a parkban senki. Szerinted?

            Sesshoumaru n�zte a mellette fekv� l�nyt. Az �jjeli �gbolt s�padt f�nyei val�sz�n�tlen�l feh�rre sz�nezt�k az arc�t a haj�t pedig platina sz�k�re. Feln�zett a f�rfira �s halv�nyan elmosolyodott. A szellem agg�dott eml�kezett arra amit a l�ny mondott: „egy rossz v�laszt�s nek�nk az �let�nkbe is ker�lhet”.