22. rész

 Élni akarás

-Mi ez az egész?!-ordított Kikyonak hátráló hanyou.A nő nem szólt.Csendben várta a kivégzést.Inuyasha végiggondolta magában az erőviszonyokat.Egyetlen rozsdás kardja van a nagy túlerőben lévő,jól felszerelt harcosok ellen.Az eredmény:biztos halál.Talán egy esély maradt….a támadás.

-Vasromboló lélekrabló!!!-rontott rá ellenfeleire a félszellem.Rögtön darabokra is tört két szobrot.Míg a Tessaigával egy felé hajított lándzsát térített el útjáról,újabb támadóval sikerült végeznie.Inuyasha rájött,hogy az életre kelt szobrok hátránya a lassúság.Pontosan ezért a lehető leggyorsabban próbált meg cikázni közöttük,és így jónéhányukat széttörte.Már csak páran maradtak. A tessaigával épp egy pajzsos szobrot támadott,de bárhova ütött,az kivédte minden csapását. Míg vele foglalkozott,egy fejszés eltalálta,és mély sebet ejtett a mellkasán.Inuyasha tenyerét a sérülésre szorítva ugrott arrébb,de a fejszés alak a lábát is megvágta.így már nem tudott elfutni.Egy hirtelen indított vasromboló lélekrablóval sikerült elpusztítania ezt a harcost.Még mindig nem lélegezhetett fel,mert egy újabb szobor jött felé.Két rövid kardját maga előtt pörgetve újonnan felsebezte a kutyadémon mellkasát.Inuyasha egy ütéssel földre terítette,és megint a pajzsosnak támadt. Most sem tudta megvágni,ezért amilyen erősen csak tudott,belerúgott a pajzsába,így az ikerkardos szobornak ütközött,s a falhoz csapódva mind a ketten szilánkokra törtek.

-Nem is volt olyan nehéz,mint amilyennek elsőnek tűnt!-mondta diadalittas mosoly kíséretében Kikonak.-És most elmegyek!-

-Nagyon tévedsz,Inuyasha!Nem mész sehová!-Abban a pillanatban a törött szobrok darabjai megmozdultak,és furcsa,morajló hang kíséretében összeálltak.A darabokból lassan egy robosztus emberalak épült fel. Jobb és bal karját végig tüskék borították,melyek a kézfej irányába egyre nagyobbak lettek. Az ujjak végén már akkorák voltak,mint egy közepes méretű kés.A szobordarabok megkeményedtek,és egy áthatolhatatlannak tűnő páncélt alkottak.Az átalakulás befejeződött.a több,mint két méter magas szobor Inuyasha felé fordult,és az eddigi kreatúrákhoz képest hihetetlen gyorsasággal kezdett futni a döbbent hanyou felé….

* * *

-Kouga,megérkeztünk!ebben a barlangban érzem az égkőszilánkot!-szólt Kagome,és leugrott a farkasszellem hátáról.Kouga a lányt követve az üreg bejáratához lépett.

-ööö…Kagome….biztos hogy jó ötlet bemenni oda?-

-Hát persze!Hogy kérdezhetsz ilyet?meg kell szereznünk azt az égkődarabot,mielőtt még Naraku talál rá!Gyere!-azzal beszaladt a barlangba.Kouga utánament.A farkas nem csak rossz előérzete miatt vonakodott bemenni,hanem mert valami mást is érzett a levegőben…Inuyasha szagát…

* * *

-Ő az én tökéletes másom.Örökölte minden tudásom és emlékem,ereje akár az enyém.-folytatta Naraku inkarnációja jellemzését.-A neve pedig…-

-Arakawan.-szólalt meg az eddig csöndben figyelő reinkarnáció.Hangja akár Narakué.-Ez az én nevem.-kedvesen mosolygott az előtte álló Sangoékra.Mosolygott,mint aki teljesen ártatlan ás ártalmatlan…