Kagom és...VII.
ivicicamica 2007.04.14. 19:03
7. FEJEZET: A nem várt fordulat
Inuyasha és Kagome is azt hitték vége a harcnak. Amikor olyan történt amire egyikük sem számított. Jaken aki a csata alatt végig tátott szájjal nézett hátulról becserkészte Kagomet és nemes egyszerűséggel leütötte. Majd egymáshoz kötözte őket a tehetetlen Inuyashával.
Most hogy Kagome ájult van időm a titeket foglalkoztató kérdésre válaszolni. Miért nem babonázta meg Kagome dala Kikiyoékat? Ugye? Nagyon egyszerű azért mert Kagome nem arra akarta használni a dalt. Mit érdekelte őt hogy Kikiyo vele van vagy ellene. Az sem érdekelte túlságosan, hogy megalázták. De hogy a szerelmét bántani merték az nagyon feldühítette. Ő nem megbabonázni akarta Kikiyot, ő harcképtelenné akarta tenni.
Mire Kagome magához tért eltelt fél nap. Addigra Inuyasha sebei is begyógyultak annyira hogy nyugodtan merjen mozogni.
- Áh Kagome örülök, hogy magadhoz tértél- szól Yasha.
- Inu-inuyasha?- kérdezi a lány még félig kábultan.
- Igen. Én vagyok. - érzi hogy a lány megpróbálja felemelni a fejét a válláról- én még nem mocorognék. Máskülönben ne haragudj de léci tényleg ne ficánkolj mert nagyon feszíted a köteleket.
- Bo-bocsánat- szólt kábultan a lány és itt elpirult ő még csak most vette észre, hogy hol aludt eddig. - Nagyon töröm a vállad?
- Nem-nem, nem vagy nehéz.
- Biztos?
- Igen.
- Inuyasha…- a lány hangja itt egészen lehalkult.
- Igen?
- Emlékszel arra mit mondtál mielőtt Kikiyoval csatáztam?
- Igen. – a fiúnak egészen rekedtté vált a hangja.
„Mit akar most tulajdonképpen?” Gondolkozik Inuyasha „Nem tudok kiigazodni ezen a lányon. Életveszélyben vagyunk és valami olyasmit akar… pontosan nem is tudom mit… de visszatérve aminek a helyzethez semmi köze…Jajj, Istenem milyen selymes a haja… INUYASHA” kiállt magára „ILYENEKRE MOST IGAZÁN NINCS IDŐD!”
- Tehát amit akkor mondtál komolyan gondoltad?- kérdezi a lány.
- Mert?
- Igen vagy nem?- kérdezi Kagome kicsit ingerültebben a kelleténél
- Igen, miért? – válaszol megszeppenten a fiú.
- Akkor jó…
- Mi van?
- Én is szeretlek.
- Most már értem… Én is. De te ugye akkor ott nem hitted el azt amit mondtam?
- Nem. Azt hittem a láz beszél belőled. Nem hittem hogy ekkora vágyam teljesül. Most haragszol? – Kérdezte majd átnézet a válla fölött gyönyörű ám mégis szomorú szemekkel.
- Nem dehogy is. Igazad van. De én… én tényleg nagyon szeretlek.
- Nem kell mondanod tudom, most már biztosan bár eddig is sejtettem.
- Honnan?
- Sok kis apróságból. Hogy csak egyet mondjak például abból hogy amíg beszélgettünk végig meg sem moccantál nehogy nekem kényelmetlenséget okoz. Pedig szerintem már alaposan elzsibbadtál…
- Hát igen- jött a szégyenlős válasz.
- Nyugodtan mocorogj. Miattam ne aggódj…
- Biztos?
- Tökéletesen…. Inuyasha lehet egy kérdésem?
- Mi lenne az?
- Nem tudnád elvágni a karmoddal a köteleket.
- A tiédet meg a közöset igen. De a sajátomat nem. Visszafelé tudod még nem hajlik a kezem- és ezen elkezdtek nevetni. Visszagondolva már maguk sem tudják mi az indíték de ott akkor olyan nevetségesnek tűnt.
- Nem baj vág csak el. Majd én kibogozlak.
- Hát jó. De amíg vágom meg ne moccanj.
- Jó.
És Inuyasha elvágta a köteleket. De eléggé kiszolgáltatottan érezte magát így, hogy csak ő volt megkötözve. Viszont tudta Kagome nem hagyja cserben ki fogja szabadítani. És úgy is volt. Kagome órákig bogozta a ravaszul megkötött köteleket. De a végén sikerült. Kiszabadította Inuyashát ám felszakadt az egyik ujja. Vérzett. A lány nem akarta hogy a hayano rájöjjön. Ezért természetesen rájött.
- Kagome nagyon fáj az ujjad?- kérdezte.
- Honnan tudod, hogy…?
- Érzem a vér szagát. Tehát nagyon fáj?- kérdezte apáskodva.
- Nem. Semmi komoly.
- Biztos?
- Biztos.
|