21.  Fejezet: Pilleig�zet

            Senki nem tudja mi t�rt�nt ezut�n Naraku palot�j�ban. L�nyeg, hogy megt�rt�nt. Sango �res tekintettel �llt fel Miroku mell�l �s sz� n�lk�l elindult valahova. Messze. Inuyasha is �gy tett. Amikor k�rdeztek t�l�k �tn�ztek az embereken. Nem reag�ltak semmire, ha valaki az utukba �llt azt egyszer�en f�lretolt�k.

            Nisan rosszat sejtett. Fel�llt �s a messzes�get k�mlelte.

-        Te is �rzed? – n�zett r� Sesshoumaru.

-        Igen.

-        Rin! – n�zett a l�nyra a szellem. – Itt maradsz Jakennel! – a kisl�ny �rezhette, hogy komolyan gondolja, mindig berzenked�s n�lk�l visszakozott p�r l�p�st �s az itt hagy�s ellen sem tiltakozott. Nisan �s Sesshoumaru sz�tlanul elindult. Az �r�k n�ma csendben m�ltak. A rossz �rz�st�l szinte fuldoklottak, fojtogatta �ket a f�lt�s, f�ltett�k a m�sikat. N�ha lopva egym�sra pillantottak, de nem volt k�zt�k t�bb �rintkez�s. Mindketten szerett�k volna, de nem mert�k. �gy h�t csak mentek, �gak reccsentek, madarak rep�ltek fel riadtan amerre elhaladtak. Nisan meg tudta �rteni �ket. Most f�lelmetesnek l�tta a f�rfit. J�ghideg d�h �radt bel�le, idegeket borzolva.

            Egy n� l�pett el� a kast�ly �rny�kos r�sz�r�l. Gesztenye sz�n� f�loldalas frizur�ja a mozg�sa �tem�re lebbent. Le�l a szellem mell�.

-        Gratul�lok ap�m – n�zett Narakura. – Ezt j�l kitervelted.

-        A te �tleted volt, �s ha nem seg�tesz nem is siker�lhetett volna.

-        �n csak adtam oda�t az embereknek egy kis l�ketet.

-        Ami a kulcs l�p�se volt a tervnek. B�r nem sz�m�tottunk ilyen radik�lis l�p�sekre v�lasznak. Az emberb�r ruh�k… volt benne b�tors�g.

-        M�giscsak kir�lyn�. Egy�bk�nt Kikiyo var�zslata most ennek is v�get vet. Egym�s kez�t�l fognak elesni. -  a hossz� pill�kkal keretezett fekete tekintett gonoszul villant.

-        Az �n l�nyom vagy.

-        Nehezen lenn�k m�s�. K�r, hogy any�mat nem k�sz�nthetem.

-        Itt m�g nem �lsz. Ne feledd.

-        Nem tudom.

-        Nem szabad megtudnia.

-        Tudom

-        Akkor meg mi�rt besz�lsz baroms�gokat?

-        Csak �gy j�tt. Tudod milyen �rz�s anya n�lk�l feln�ni?!

-        Tudom…-a szellem hangja els�t�t�lt.

-        Sajn�lom! – sietett a l�ny a vigasztal�ssal . – Nem volt jogom ezt mondani.

-        Nem �m.

-        Sajn�lom. �szint�n – lehajtotta a fej�t.

-        Nincs mit. Furcsa vagy �gy. Mutatt�l az id�sebb �nmagadr�l k�pet, p�ld�ul amikor besz�ltek. Ezek ut�n furcsa hogy �gy tizen�vesen l�tlak.

-        Sajn�lom.

-        Nem a te hib�d. Most tudom mire gondolsz. De nem. Nem k�zdhetsz meg vele.

-        De mi�rt?

-        Mert vesz�lyes. R�d oda�t van sz�ks�g. Am�gy nem �rdekelne.

-        Azt hittem f�ltesz.

-        �n? Valakit? Ostoba gyerek.

-        De h�t…

-        A l�nyom vagy. �s? – „�s?” a hayanou sz�vver�se lelassult. �gett�k a lelk�t a szavak. Szem�be k�nnyek gy�ltek, de kipislogta �ket. Lehet � a f�ld egyik leger�sebb �s legjobb strat�giai �rz�k� szelleme, semmi es�lye, hogy az apja szeretet�t kiv�vja. Ez csak most tudatosult benne. Naraku nem tud szeretni.

            Nisan �rezte hogy valami neh�z fon�dik a nyaka k�r�, m�r az �v�n f�gg� k�sek�rt ny�lt, amikor meg�rezte az ismer�s szagot. Mint Sesshoumaru. Csak sokkal t�bb benne az emberi. Ekkor m�g nem tudta kivel �ll szemben.

            Sesshoumaru is hasonl� gondokkal k�szk�d�tt. Kecses n�i ujjak cir�gatt�k az arc�t, m�lyebb alt hang duruzsolt a f�l�be. Sango �res tekintettel n�zett a szellemre. N�zett �s epekedett. A f�rfi annyira meg volt d�bbenve, hogy meg se b�rt mozdulni.