jszakai Pillang XXII.
ivicicamica 2007.04.18. 18:32
22. Fejezet: Lepkellensg
- A terv jl alakul-szl Naraku miutn megszemllte a fejlemnyeket Kanna tkrben- Analy- mire a lny boldogan elmosolyodik.
- Egyszer gyis megszerettetem magam veled, apa…
- Taln – felel a hayanou s visszafordtja a tekintett.
- Te nem Sesshoumaru vagy – nzz Nisan dbbenten Inuyashra.
- t most felejtsd el – suttogja a hayanou s vszesen kzeledik a szja a lny dbbenettl elnylt ajakaihoz. Mieltt mg megtrtnne a csk Nisan elhtrl. rtetlenl nzi a fit.
- Ismerjk egymst? – mg trelmes. Nehezen akasztjk ki, de akkor nagyon.
- lmaimban mr megismertelek.
- Ok, akkor nekem mirt nem vagy ismers? – ok… sok ragadt r ott a msik vilgban. Ez meg is ltszik. j szavakat hasznl. Olyanokat, amelyeket addig nem is ismert. De ez nem zavarja. gy rezte tbbet tud az ittenieknl, s ez a gondolat magabiztoss tette.
- gy, hogy te mg nem rzed, azt amit n – a fi megszlalsa kizkkentette a gondolkodsbl. – Nem rzed ezt a mindent elspr szerelmet.
- Valban. Teht kezdjk az elejn: Ki vagy?
- Inuyasha.
- Aham. Sesshoumaru fltestvre ugye?
- Szmt ez?
- Az vagy?
- Igen.
- Ok, tallkoztunk mr?
- Mg nem, de…
- rtem. - szaktja Nisan gyorsan flbe, mieltt jra nekikezdene- Mirt keresel?
- Ltni akartalak. Nem brtam elviselni a gondolatot, hogy tvol vagy tlem.
- Mert mi is a dolgod velem?
- Te vagy az n nagy szerelmem…
- A-ha. . . – erre nem nagyon tud mit mondani a lny.
Kzbe Sesshoumarunak is meggylt a baja, a nem kvnt szeretettel. Sango cskokkal prblta elhalmozni, lelgette, a hajban turklt. Ez nyomasztotta s ingerelte, de csak tvol tartotta magtl a szellemirtt.
Ltszott rajta, hogy meg van babonzva. Ez nem az hibja, teht az tokszrt kell elkapni. Csak egy embert ismert, aki erre kpes. Kikiyo. De most nem ez a legfontosabb. Elbb meg kell tallnia Nisant.
A lny egy fhoz kiktzve llt, Inuyasha kttte oda. Nem volt nmaga, most pp a ltvnyba gynyrkdtt. A ktelek recsegtek, ropogtak, de nem Nisan nem brta ket eltpni. Maga se tudta mi lehet a baj, amilyen vastag rg el kellett volna szaggatnia.
- Ne erlkdj – nzett r arany szemeivel a hayanou. – Ezeket Kikiyo csinlta. Varzslattal erstette meg. Semmi eslyed arra, hogy eltpd.
- Eressz el! – a lny hangja remeget. A felsje flig ki volt gombolva. Ez az letbe is kerlhet. – Krlek!
- Mirt tennm?
- Mert szeretsz.
- De te nem szeretsz viszont – ez igaz. Nem tudta mit mondhatna erre.
Nem mondhatta, hogy is. Akkor hazudott volna. s arra semmi kedvrt nem hajland, mg ha az lete is mlik ezen. gy ht csak a fi szemeibe nzett s hallgatott. Csendben vrta a tovbbiakat…
|