22.  Fejezet: Lepkellenség

-        A terv jól alakul-szól Naraku miután megszemlélte a fejleményeket Kanna tükrében- Analy- mire a lány boldogan elmosolyodik.

-        Egyszer úgyis megszerettetem magam veled, apa…

-        Talán – felel a hayanou és visszafordítja a tekintetét.

-        Te nem Sesshoumaru vagy – nézz Nisan döbbenten Inuyashára.

-        Őt most felejtsd el – suttogja a hayanou és vészesen közeledik a szája a lány döbbenettől elnyílt ajakaihoz. Mielőtt még megtörténne a csók Nisan elhátrál. Értetlenül nézi a fiút.

-        Ismerjük egymást? – még türelmes. Nehezen akasztják ki, de akkor nagyon.

-        Álmaimban már megismertelek.

-        Oké, akkor nekem miért nem vagy ismerős? – oké… sok ragadt rá ott a másik világban. Ez meg is látszik. Új szavakat használ. Olyanokat, amelyeket addig nem is ismert. De ez nem zavarja. Úgy érezte többet tud az ittenieknél, és ez a gondolat magabiztossá tette.

-        Úgy, hogy te még nem érzed, azt amit én – a fiú megszólalása kizökkentette a gondolkodásból. – Nem érzed ezt a mindent elsöprő szerelmet.

-        Valóban. Tehát kezdjük az elején: Ki vagy?

-        Inuyasha.

-        Aham. Sesshoumaru féltestvére ugye?

-        Számít ez?

-        Az vagy?

-        Igen.

-        Oké, találkoztunk már?

-        Még nem, de…

-        Értem. - szakítja Nisan gyorsan félbe, mielőtt újra nekikezdene-  Miért keresel?

-        Látni akartalak. Nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy távol vagy tőlem.

-        Mert mi is a dolgod velem?

-        Te vagy az én nagy szerelmem…

-        A-ha. . . – erre nem nagyon tud mit mondani a lány.

            Közbe Sesshoumarunak is meggyűlt a baja, a nem kívánt szeretettel. Sango csókokkal próbálta elhalmozni, ölelgette, a hajában turkált. Ez nyomasztotta és ingerelte, de csak távol tartotta magától a szellemirtót.

            Látszott rajta, hogy meg van babonázva. Ez nem az ő hibája, tehát az átokszórót kell elkapni. Csak egy embert ismert, aki erre képes. Kikiyo. De most nem ez a legfontosabb. Előbb meg kell találnia Nisant.

            A lány egy fához kikötözve állt, Inuyasha kötötte oda. Nem volt önmaga, most épp a látványba gyönyörködött. A kötelek recsegtek, ropogtak, de nem Nisan nem bírta őket eltépni. Maga se tudta mi lehet a baj, amilyen vastag rég el kellett volna szaggatnia.

            - Ne erőlködj – nézett rá arany szemeivel a hayanou. – Ezeket Kikiyo csinálta.             Varázslattal erősítette meg. Semmi esélyed arra, hogy eltépd.

            - Eressz el! – a lány hangja remeget. A felsője félig ki volt gombolva. Ez az életébe is             kerülhet. – Kérlek!

            - Miért tenném?

            - Mert szeretsz.

            - De te nem szeretsz viszont – ez igaz. Nem tudta mit mondhatna erre.

            Nem    mondhatta, hogy ő is. Akkor hazudott volna. És arra semmi kedvéért nem hajlandó, még ha az élete is múlik ezen. Így hát csak a fiú szemeibe nézett és hallgatott. Csendben várta a továbbiakat…