Suki no kyoo- A szerelem ereje  好の強

Sesshoumaru to Hatsuyo

By: Kurosawa-sama

9. fejezet

Tatsuro, a nemes lelk� nyugati

A nyugati kast�ly gyakorl� ter�n szinte tapintani lehetett a fesz�lts�get. A f�nyes nap m�ltatlankodva b�jt el egy fodros b�r�nyfelh� m�g�, mintha el�t�ln� azt, ami odalent t�rt�nik. Katayama m�g mindig fels�bbrend�en vigyorgott a l�bai el�tt fekv� n�re. Sesshoumaru az �t�let kimond�sa ut�n, k�z�mb�sen meredt maga el�. Hatsuyo �vatosan felt�rdelt, arccal a nagy�r l�bai el� borult. Arc�n m�g mindig ott l�ktetett a f�rfi �t�s�nek a nyoma, ajkai k�z�l v�r sziv�rgott. Yukat�ja bal ujja k�ny�kig le volt cs�szva, �gy szabadon l�tsz�dott a felkarj�n l�v� fekete kanji. M�r belet�r�d�tt a hal�lba, tudta, hogy egyszer �gy is utol�ri a sors. A sz�ve rettenetesen f�jt, hiszen az k�ldi �t a hal�lba, akit szeret. De legal�bb megismerte a boldogs�got, noha csak m�l� ill�zi� volt az eg�sz.   Kezeit a forr� talajon nyugtatta, majd rekedten megsz�lalt.

-Sesshoumaru-sama… -kezdte. –Az utols� sz� jog�val szeretn�k �lni…

Sesshoumaru egy sz�nakoz� pillant�st vetett az el�tte t�rdel� n�re.

-„Vajon ezek ut�n, hogy megint el akart �rulni, mit akar m�g mondani?” –k�rdezte mag�t�l, �m t�rv�ny volt, hogy ezzel a joggal minden hal�lra�t�lt �lhet.

-Nem mintha ez rajtad sokat seg�tene… -mondta v�g�l a f�rfi. –De nem b�nom…

Az udvaron l�v� f�rfiak �rdekl�dve figyelt�k a feh�r homokban t�rdel� fiatal l�nyt.

-A szolg�d vagyok, s te a h�b�ruram vagy, Sesshoumaru-sama… -mondta l�ny, hangja semmi �rzelmet nem t�kr�z�tt. –Mivel szamur�j csal�db�l sz�rmazom, jogom van seppukut (ritu�lis �ngyilkoss�g, a szamur�jok joga) elk�vetni. K�ny�rg�k, nagyuram, enged�lyezd szolg�dnak, hogy m�lt�k�ppen t�vozhassak a m�svil�gba! –feln�zett a f�rfi rideg, aranyszemeibe. –Onegai!(k�rlek) –ki�ltott fel, majd lehajtotta a fej�t eg�szen a f�ldig. Sesshoumaru majd felforrt a d�ht�l.

-Fel�llni! –parancsolta Hatsuyonak, aki engedelmeskedett. A n� most felszegett fejjel �llt el�tte, ak�r egy kir�lyn�. Sesshoumaru egy hirtelen mozdulattal elkapta Hatsuyo nyak�t, �s megszor�totta.- Mit k�pzelsz magadr�l, onna?! –h�r�gte, �m Hatsuyo �llta a pillant�s�t, melynek jutalma az lett, hogy a f�rfi m�g jobban megszor�totta a nyak�t. –K�r�sedet megtagadom! Holnap, a l� �r�j�ban, (d�lel�tt 11 �s d�lut�n 13 �ra k�z� es� id�szak) itt, az udvaron, szem�lyesen v�gom le a fejed! –elengedte Hatsuyo nyak�t, aki mozdulatlanul �llt el�tte, m�g mindig felszegett fejjel. –Vigy�tek, �s z�rj�tok be ezt a harmadrang� szajh�t! L�ncolj�tok ki, nehogy k�rt tegyen mag�ban!

Hatsuyo �rezte, hogy vasmarkok ragadj�k meg k�t oldalr�l, �s taszig�lni kezdt�k. Engedelmesen ment az �t l�kd�s�, �s k�r�lvev� katon�kkal, tudta, hogy nincs �rtelme az ellen�ll�snak. Meg akart halni. Katayama vigyorogva k�vette a menetet, teljesen le a pinc�be, ahol egym�st�l elker�tett cell�k sorakoztak. Az udvarr�l sz�p lassan eloszlott a t�meg, csak Sesshoumaru �llt ott, �s �res tekintettel meredt a semmibe. Megal�zta, �s �sszet�rte Hatsuyot. Ezt akarta. �m valami�rt nem volt boldog. Jaken �ri�si szemeivel �rdekl�dve vizslatta a mozdulatlanul �lldog�l� kutyaszellemet. Jobbnak l�tta, ha most ink�bb csendben marad.

Hatsuyot bel�kt�k az egyik �resen t�tong� cell�ba, olyan er�vel, hogy nem sok kellett ahhoz, hogy elv�g�djon a fapadl�n. K�t f�rfi a falhoz tasz�totta, �s lenyomt�k t�rdel� helyzetbe. Egy pillanat m�lva m�r bilincs volt mindk�t csukl�j�n, �s a nyak�n is. Katayama, aki v�gign�zte az esem�nyeket, most el� l�pett, �s kizavart mindenkit a cell�b�l. Egy ideig farkasszemet n�ztek egym�ssal, majd a v�r�s haj� f�rfi leguggolt el�.

-Ostoba n�… -mondta, m�ly, bariton hangj�n. –Felk�n�ltam neked a szabads�got, de te a hal�lt v�lasztottad… -karmos kez�vel v�gigsim�tott a l�ny arc�n. Hatsuyo igyekezett f�lreh�z�dni az �t simogat� k�z el�l. –Sajn�lni fogom, ha ez a b�jos fejecske a porba hullik… -kedvesen mosolygott a l�nyra. –Adok egy utols� es�lyt…

-Mit akarsz m�g t�lem? –k�rdezte halkan Hatsuyo. –Sohasem mondtam neked olyat, hogy Sesshoumaru �let�re akarok t�rni, azt pedig v�gk�pp nem, hogy az asszo…

-Tekintve a csal�dodat, mondhattad volna, ne? –szak�totta f�lbe cinikusan Katayama a l�nyt. –Mint eml�tettem, kapsz t�lem egy utols� es�lyt… �lhetsz… szabadon… -fekete szemeivel v�gigm�rte a l�nyt. –L�gy az eny�m, �s szabads�got adok neked!

-Soha! –v�gta r� Hatsuyo. –Egy f�reg vagy, Katayama!

Katayama erre visszak�zb�l arcul v�gta Hatsuyot, olyan er�vel, hogy a l�ny teste kifordult, �s feje nekicsap�dott a falnak. Hatsuyo vill�ml� szemekkel fordult vissza Katayama fel�. Ajkai k�z�l v�r t�rt fel, mely v�gigfolyt az �ll�n, �s onnan cs�p�g�tt le a padl�ra.

-Onore…(te, udvariatlan st�lus, ink�bb k�romkod�s) –sziszegte Hatsuyo a f�rfi szemeibe n�zve.

-Szajha, ak�r most a magam�v� tehetn�lek… -h�r�gte Katayama, �s kez�vel a l�ny l�ba k�z� ny�lt. Hatsuyo a f�rfi j�v�g�s� arc�ba k�pte a sz�j�ban felgy�lemlett v�rt. Katayama erre nem sz�m�tott. Odakapta a kezeit, �s ujjai v�g�n l�tta a v�rt. Agy�t el�nt�tte a d�h, �s megint arcul csapta a l�nyt, m�g m�sik kez�vel a gyomr�ba v�gott. �szre sem vette, hogy valaki meg�llt az ajt�ban. Egy magas, ar�nyosan izmos, rendk�v�l j�k�p� f�rfi figyelte a r�csos ajt� m�g�l a jelenetet. A f�rfi d�szes szamur�j v�rtbe volt �lt�zve, oldal�n k�t katana l�gott.

-Most m�r el�g volt, Katayama t�bornok. –mondta kiss� unott hangon az idegen. –M�g a v�g�n meg�l�d a rabot, �s akkor a nagy�r nem lesz elragadtatva…

Katayama fel�llt, majd elindult kifel� a cell�b�l. Sz�r�s szemekkel n�zett a bel�p� katon�ra. Mikor elmentek egym�s mellett, tekintet�k tal�lkozott. A szamur�j k�z�mb�sen figyelte a t�bornokot, aki v�r�s pal�stja szeg�ly�vel t�r�lgette j�v�g�s� arc�r�l a v�rt.

-Tatsuro parancsnok, kicsit t�l sokat engedsz meg magadnak… -morogta Katayama, majd elviharzott, hossz�, v�r�s pal�stja lebegett ut�na. Hatsuyo a ver�st�l k�b�n, nem sok mindent fogott fel az eg�szb�l. M�g �rezte, hogy Katayama aur�ja t�volodik, �s, hogy egy m�sik szem�ly bel�p a cell�ba. Tatsuro a magasan l�v�, kicsiny, far�csos ablakhoz s�t�lt, �s kifejez�stelen tekintettel b�multa a nap v�r�sl� sugarait, mellyel al�sz�llt a dombok k�z�. Mag�ban forrongott, mert r�b�zt�k a k�l�nleges fogoly �rz�s�t. Pont �r�, aki az elitcsapat egyik sz�zad�nak parancsnoka volt. �ppen a k�zeli dombokn�l gyakorlatoztatta embereit, amikor megjelent Yasukazu parancsnok, �s g�nyosan k�z�lte vele �j feladat�t. Yasukazu Katayama rokona volt, �s term�szetre is nagyon hasonl�tottak egym�sra. Yasukazu k�zel sem volt j� harcos, �s tehets�ges hadvez�r, mint Tatsuro, -csup�n Katayam�nak k�sz�nhette rangj�t, -�m �lland�an rivaliz�lt vele. Most nyugodtan edzhette volna embereit, erre itt gubbaszthat, addig, m�g el nem viszik kiv�gezni ezt a n�t. Nagyot s�hajtott, majd le�lt a l�nnyal szemben. H�t�t a falnak t�masztotta, �s egyik t�rd�t felh�zta. Alaposan szem�gyre vette a kil�ncolt rabot, aki eszm�letlen �llapotban t�rdelt a faln�l. A l�ny lehajtott fejjel g�rnyedt el�re, arc�t eltakarta hossz�, leoml� haja. N�ies alakj�t a rendezetlen yukata t�k�letesen l�tni engedte. Ekkor a l�ny feje megmozdult, �s lassan mag�hoz t�rt. Hatsuyo kinyitotta �gsz�nk�k szemeit, �s vele szemben �l� f�rfira tekintett. Nem sz�ltak egym�shoz egy sz�t sem, csak b�mult�k egym�st. Tatsuro amint megl�tta a n� arc�t, -melyet ilyen elgy�t�rt �llapotban is gy�ny�r�nek tal�lt, -k�z�mb�ss�ge tovasz�llt, sz�ja csod�lkozva ny�lt sz�t. Szempillant�s alatt beleszeretett a l�nyba. Nyelt egy nagyot, majd megk�rdezte:

-Mi a neved sz�ps�ges l�ny?

-Hatsuyo… -ny�gte a n�, majd k�h�g�s r�zta meg a test�t, �s �jabb v�rfolyam t�rt ki ajkai k�z�l. Tatsuro odaugrott mell�, �s egy feh�r kend�t vett el� a v�rtj�b�l, majd avval t�r�lte le a l�ny �ll�r�l �s sz�ja szeglet�r�l a v�rt.

-Tatsuro vagyok. –mondta halkan a j�k�p� f�rfi. –Ne f�lj t�lem, nem b�ntalak. –hirtelen el�h�zta az egyik katanaj�t, �s egy csap�ssal lev�gta Hatsuyor�l az �sszes l�ncot. A l�ny er�tlen�l d�lt el�re, de Tatsuro elkapta, miel�tt a f�ldre esett volna. Gyeng�den lefektette a t�r�keny testet a padl�ra, majd levette v�r�s pal�stj�t, �s r�ter�tette a n�re. Val�j�ban nem hitte el, hogy ez a l�ny k�pes lenne Sesshoumaru �let�re t�rni. Mivel szemtan�ja volt annak, ahogy Katayama �t�tte Hatsuyot, m�r tudta, hogy ink�bb Katayam�nak van �tban Hatsuyo. �s, ha Katayama valakit el akar tenni l�b al�l…

-Hozok neked egy ocha-t.(tea) J�t fog tenni. –majd kiment a cell�b�l. Ekkor egy alak l�pett az ajt� el�. Magas, j�k�p� f�rfi, hossz� sz�rk�s haj�t a feje tetej�n �sszefogva hordta, frufruja k�toldalt szabadon lel�gott. Sz�rke szemeivel k�v�ncsian szeml�lte a f�ld�n fekv� n�t, majd grimaszt v�gott.

-„Tatsuro, te szerencs�tlen…” –gondolta. –„Lev�gtad a n�t a l�ncokr�l? Vajon mire k�sz�lsz?” –k�rdezte mag�ban, majd elb�jt egy titkos ajt� m�g�tt, hogy szemmel tartsa a l�nyt. Katayama k�ldte. Tatsuro kisv�rtatva meg�rkezett egy kors�nyi g�z�lg� te�val, majd vissza�lt Hatsuyo mell�. Hatsuyo f�lig eszm�letlen �llapotban fek�dt a padl�n, Tatsuro pal�stj�val betakarva. A mai napon t�rt�ntek testileg �s lelkileg is megviselt�k. Arca nem t�kr�z�tt semmit, k�k szemei a semmibe meredtek. Mikor esz�be jutott Sesshoumaru, egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n. Azt�n hirtelen egy kedves f�rfihangot hallott, el�sz�r eg�sz messzir�l.

-Hatsuyo! –sz�lt valaki. –Hatsuyo! Daijabou desu ka?(J�l vagy?) 

Hatsuyo kicsit felemelte a fej�t, �s megpillantotta a barna haj� f�rfit, aki agg�dva n�zett r�.

-Hoztam neked ocha-t… -ny�jtotta Tatsuro a n� fel� a nagyobb m�ret� cs�sz�t. Hatsuyo neh�zkesen fel�lt, majd elvette a f�rfit�l a forr� italt.

-Arigatou… -k�rd�en n�zett a f�rfi k�k szemeibe. Nem eml�kezett a nev�re.

-Tatsuro.

-Arigatou, Tatsuro. –b�lintott zavartan Hatsuyo, �s belekortyolt a te�ba. Tatsuro elb�v�lten n�zte.

-Mi�rt akar meg�lni a nagy�r? –tette fel a k�nos k�rd�st, melyr�l � maga csak annyit tudott, hogy a l�ny meg akarta �lni Sesshoumarut.

-Tudod, ki vagyok �n? –felelt a k�rd�sre k�rd�ssel a l�ny.

-Nem tart�zkodtam a kast�lyban. –magyar�zta Tatsuro. –A k�zelben gyakorlatoztattam a csapataimat, imm�r negyedik napja. Nemr�g k�ldtek �rtem, hogy �rizzelek t�ged. Csak annyit tudok, hogy a nagy�r �let�re t�rt�l.

-A nevem Setsuna no Hatsuyo. Mond ez neked valamit?

-Hmmm… -gondolkodott el a f�rfi. –Setsuna no Joshiaka l�nya vagy, akinek b�tyja, Takemaru meg�lte Inu no Taishot… �t tartom�ny volt a kl�n tulajdon�ban…

-Pontosan. –b�lintott szomor�an Hatsuyo, majd letette a cs�sz�t a padl�ra. –Sesshoumaru azt hiszi, h�la Katayam�nak, hogy az�rt j�ttem, hogy meg�ljem.

-Ha val�ban nem ez a c�lod, akkor mi�rt j�tt�l Nyugatra? Nem tudtad, hogyha felfedezik, hogy ki vagy, akkor meg�lnek?

-V�letlen�l ker�ltem ide… -s�hajtott a l�ny. –Nem �llt sz�nd�komben Nyugatra j�nni…

-Mi t�rt�nt? –k�rdezte Tatsuro, aki kezdett�l fogva biztos volt abban, hogy a l�ny �rtatlan. –Elmondod?

-Hai. –Hatsuyo les�t�tte szemeit, majd ism�t a f�rfira tekintett. –Nekem m�r �gyis mindegy… ez lesz �letem utols� �jszak�ja… -Tatsuro egy�tt �rz�en a l�ny kez�re tette a kez�t, k�zben lesz�llt az �j, �s els�t�tedett a t�j. A b�rt�n folyos�in m�r �gtek a f�kly�k.

-Sok�ig a kontinensen �ltem, majd visszat�rtem Nihonba, -kezdte Hatsuyo a t�rt�net�t. –Te is tudod, hogy �t tartom�ny volt a kl�n birtok�ban, egyet m�r azon az �jjelen elvesztett, mikor a Nagy Kutyaszellem, �s a b�ty�m bent �gtek a k�zponti palot�ban. �n elmenek�ltem Izayoival �s Inu no Taisho �jsz�l�tt fi�val. Ezut�n a nyugatiak elfoglalt�k az eg�sz tartom�nyt. Izayoi kast�ly�ban h�ztuk meg magunkat t�bb �vtizedig. Ez a palota Hakateda sziget�n �llt, mely a kl�n m�sik tartom�nya volt. Nem sokkal az ut�n, hogy Izayoi meghalt, egy nyugati sereg t�madta meg a szigetet, �s foglalta el. Mivel Sesshoumarut nem l�ttam a csat�ban, tudtam, hogy nem a f�sereg rontott r�nk. A harcban lesz�rtak, �s napokig eszm�letlen�l fek�dtem. Ezut�n mentem a kontinensre. A kl�n �sszes vagyon�t elrejtettem. A kontinensen megtanultam a karddal b�nni egy h�res mestert�l. Majd egy �vsz�zadot t�lt�ttem ott, mikor hazaj�ttem. Szomor�an tapasztaltam, hogy Nyugat elfoglalta a kl�n r�gi f�ldjeit. Az utols� mentsv�ram Mitsuya volt, ahol h� emberem, Danjurou uralkodott, de mint megtudtam a v�rosban, ezt is elfoglalta Nyugat. �gy ker�ltem Jinz�ba. Csak sz�ll�st kerest�nk egy kisl�nnyal, akire �tk�zben akadtam r�. �m a v�rost lerohant�k a nyugatiak, m�g aznap �jjel. Ekkor t�madt az �tletem, hogy �lc�zom magam, mert f�ltem, hogy Nyugat ura felismer. Ezut�n Nyugatra hurcoltak, hogy a rizsf�ldeken dolgozzak.

-Hogy ismert fel a nagy�r?

-�jjelente kij�rtam egy elhagyatott udvarh�zhoz, �s itt levettem az �lruh�mat. Egyik �jjel, egy oni t�madott r�m, �s a harc k�zben egy f�nak csap�dtam. Egy id�re elvesztettem az eszm�letemet. Mikor kinyitottam a szemem, Sesshoumaru ott �lt mellettem. Nagyon kedves volt velem, �s �n megkedveltem �t. Minden �jjel tal�lkoztunk.

-Mi�rt nem �lt meg r�gt�n? –k�rdezte Tatsuro, b�r elszomor�totta a t�ny, hogy a l�ny kedveli Sesshoumarut.

-Nem mondtam meg neki, hogy ki is vagyok. Egy titokzatos n� voltam, akit csak �jjel l�that. N�zd a kezem! –mutatta meg a f�rfinak a felkarj�n l�v� kanjit. –Ezt a jelet mindennap kiv�gtam a karomb�l, �s nem mutattam meg neki.

-Akkor honnan tudta meg az igazat?

-Mindv�gig tudta… -felelte szomor�an a l�ny.

-Nani? (mi van?) –csod�lkozott Tatsuro.

-�gy tett, mintha akkor ismert volna meg… -s�hajtott Hatsuyo. –Tegnap �jjel Katayam�val besz�ltem, aki elmondta, hogy �lland�an figyelt engem. Egyszer megl�thatott, �s sz�lt Sesshoumarunak.

-Sesshoumaru csak j�tszott veled? –Tatsuro agy�t el�nt�tte a d�h, amit term�szetesen nem mutatott ki.

-Hai. –b�lintott a l�ny. –Katayama szerint… Ma �jjel meg akartam sz�kni a kisl�nnyal egy�tt, de Katayama �rtem j�tt, �s Sesshoumaru megv�dolt azzal, hogy az �let�re t�rtem… Most pedig itt vagyok…

-Mit akart t�led Katayama?

-Azt mondta, ha az asszonya leszek, megsz�ktet innen, de �n elutas�tottam.

-„Ism�t Katayama kicsinyes bossz�j�nak lehettem tan�ja…” –gondolta m�rgesen Tatsuro. –„Visszautas�totta egy n�, � pedig bev�dolta a nagy�rn�l…”

-�gy kell meghalnom… -mondta belet�r�dve Hatsuyo. –M�g a seppukut se engedte meg Sesshoumaru…

-Nem! –szak�totta f�lbe a f�rfi. –Nem halhatsz meg! Megv�delek! �rs�gv�lt�skor megsz�ktetlek.

-Nagy bajba ker�ln�l miattam… -�rz�keny�lt el Hatsuyo.

-Nem �rdekel… -szor�totta meg a n� kez�t Tatsuro. –Ha az �letembe is ker�l, esk�sz�m, hogy megmentelek!

Folyt. K�v.