Sz�sszenet

A buszon nyomorogtam a t�megben, kiv�r�s�dve, pihegve, borzalmas hajjal, miut�n egy �jabb f�raszt� h�tf�i napon �s tesi�r�n voltam t�l. Szerencs�re ma bar�tn�mmel s�t�ltam a buszmeg�ll�hoz, �s ez mindig azzal j�rt, hogy kicsit lassabban s�t�ltunk, hiszen alig l�tjuk egym�st a k�l�nb�z� �r�k miatt, �s alig tudunk besz�lgetni. (na igen, a nagy pletykaf�szkek :P) Az a kev�ske id� kellett, mint mindig ahhoz, hogy lek�ssem a 182-es buszt. �gy v�rhattam a 82-esre. K�zben 2percenk�nt n�ztem a tel�mon az id�t �s sz�molgattam, hogy a 84-es busz, ha 15:22-kor megy, akkor el�rem-e m�g. M�g sz�p, hogy amikor m�r a Nemes utc�n�l dekkoltunk a l�mp�n�l a busszal, akkor kanyarodott be el�nk nagy robajjal a 84-es. (Pfh…) �gy amikor felszabadult egy �res hely, elfoglaltam �s a v�g�llom�sig utaztam. Onnan negyed �r�ra, azaz 1,2 km-re lakom. (ha most azt hiszitek, hogy az milyen nagy t�vols�g �s szeg�ny �n, megs�gom… t�vedtek J) Tov�bbi pechem az volt, hogy nem tal�lkoztam senkivel sem, akit magammal r�ngathattam volna, hogy k�s�rjen el „hossz�” utamon �s ne unatkozzak, am�g s�t�lok. B�r v�g�l is nem unatkoztam…

Sz�val, amikor megyek haza, egy kisebb erd� mellett szoktam els�t�lni. Ebben nincs semmi k�l�n�s, n�ha ki van t�ve, hogy „veszetts�g elleni iz�bigy�kat raktak ki �s VIGY�ZAT” + szem�ttel (Csak a szem�t ember szemetel! – volt biosz tan�rom), illetve a sarki (nem, nem f�szeres :D) aut�szerel�h�z v�r� kocsikkal. N�hanapj�n felt�nik egy-k�t kutya is, akiket miut�n f�lve v�gigm�rek, veszek egy nagy leveg�t, hat�rozott k�pet v�gok, �s amilyen gyorsan csak tudok, befordulok az els� utc�n jobbra �s lehagyom �ket.

Miut�n nekem az az elm�letem, hogy „a kedd sohasem lehet j� nap”, lehet, hogy id�zavarom volt… mert ugye, 8 �ra, r�ad�sul az uccs� tesi, t�meg a buszon, lek�stem a 84-est, holnap KEDD �s m�g… KUTY�KKAL is �sszefutottam. (pfh… pfh… pfh…) R�ad�sul 2-vel. V�g�l is eg�sz aranyosnak t�ntek… csak ne lettek volna olyan nagyok. :S

De, most t�rj�nk vissza a t�rt�n�sekhez, �s ne �lljunk le, hogy kinek melyik a kedvenc kutyafajt�ja (nekem a Husky ^^) �s milyeneket tart otthon (�n csak 3 cic�t) �s mi�rt is olyan �diiiiik �s ariiiiik �s cukiiiiik (cuki, cuki vagyok s�-l�-l�-l�-l�-l�-l�…) �s okosak �s az ember legjobb spanjai (bar�tai).

Az egyik, (a nagyobb) egy sz�rk�s bund�j�, fogalmam sincs, hogy milyen fajt�j� kutya volt. Amikor egyre t�bbet pislogtam fel�, �szrevettem, hogy olyan, „Mintha egy farkas lenne… de Magyarorsz�gon nem �lnek vadon farkasok, �gy kiz�rt, hogy ez az legyen” – vertem ki a fejemb�l a gondolatot. K�zben a kisebb, amelyik barna sz�n� volt egyre k�zelebb k�sz�lt hozz�m. M�r kezdtem idegess� v�lni mikor… ism�telten egy �rdekes dolgot vettem �szre. A barn�nak a l�ba be volt k�tve, vagy valami iz� volt rajta. Mikor egyre k�zelebb �rt, m�r j�l l�ttam: f�mperecek voltak azok. Majd’ hanyatt estem a d�bbenett�l. „Karperecek? Barna? Farkas? Ez nem l�tezik… ez… Ivi te tiszt�ra elmebeteg vagy…” – nyugtatgattam magam, hogy csak k�pzel�d�m – „rosszabb, mint Ashikaga… neee… ilyen t�nyleg nem l�tezik… Toboe? Akkor a m�sik…” – s�padtam el �s kikerekedett szemekkel �lltam egy helyben. A barna egyre k�zelebb mer�szkedett hozz�m, m�gnem a t�rsa r�morgott. Az meghuny�szkodva, f�leit lelap�tva h�tr�lt t�lem egy kicsit.

-        Nyugi – sz�ltam f�lhangosan a sz�rk�re pillantva �s k�zelebb l�ptem a barn�hoz. Kiny�jtottam �vatosan fel� a kezem, hogy meg�rezze a szagomat �s l�ssa is, hogy hozz� akarok �rni, �s nem b�ntom �s stb. K�zben gondolatban er�sem szidtam magam: „�n tiszt�ra elmebeteg vagyok… lehet, hogy veszett �s �n meg akarom simogatni?”

A Kutya kicsit fel�l�nk�lt �s magabiztosabban l�pett el�m. Le�lt �s �rtelmes szemeivel r�m pillantott.

-        Ki vagy? – mosolyogtam r�, mik�zben tudtam, hogy �gysem fog v�laszolni, b�r �n ett�l f�ggetlen�l j�l elbesz�lgethetek vele. – Ismerek egy farkast, aki olyan, mint te – mondtam tov�bb a magam�t – Vajon mi lehet a neved? Gondolom, ha kital�ln�k egyet, kider�lne, mint �ltal�ban, hogy valami tot�lisan m�s nevet aggattak r�d a gazd�id. Egy�bk�nt azt a farkast Toboenek h�vt�k, egy mes�ben szerepelt. Vagyis anime volt, de ezt gondolom, �gysem �rten�d, ha elkezden�m magyar�zni – gondolkodtam el sz�rakozottan mosolyogva, mikor �szrevettem, hogy a sz�rke elt�nt – nem tudod, hogy hova lett a t�rsad?

A barna is k�rben�zett, mintha meg�rtett volna �s szimatolni kezdett. Azt�n az erd� fel� n�zett.

-        Aha, teh�t visszament. Neki is van neve? � is hasonl�t egy farkasra…

-        Honnan tudod a k�ly�k nev�t? – hallottam egy m�ly, rideg hangot m�g�lem, amit�l enyh�n sz�lva is hal�lra r�m�ltem. A hozz� tartoz� alak p�r pillanat m�lva l�that�v� is v�lt, ahogy befordult az utc�ba.

Nagyon kev�s kellett ahhoz, hogy fel ne sik�tsak.

-        J�zusom… - suttogtam elhal� hangon a d�bbenett�l – te meg… - m�rtem v�gig a f�rfit, akit m�r annyiszor l�ttam a monitoron, akir�l annyiszor �lmodoztam, hogy egyszer milyen lenne, ha �l�ben is �sszefuthatn�k vele, ha val�s szem�ly lenne �s erre fel… ITT VAN! Szemeimmel v�gigfutottam tet�t�l-talpig, az �szes haj�n, ami h�tul �ssze volt fogva, az arany f�lbeval�in, a fels�j�n, a csatos mell�ny�n, amib�l kock�s hasa kil�tszott, le eg�szen a cs�p� b�rnadr�gj�ig. megakadtak a hatalmas kereszt alak� forrad�son, �s egyszer�en k�ptelen voltam levenni tekintetemet r�la. – Te? Ez lehetetlen… Tsume? – emeltem fel egyik szem�ld�k�met, ezzel hat�sosabb volt a hitetlenked� arckifejez�sem.

K�zben a barna is �tv�ltozhatott, �s most egy fiatal barna haj�, v�r�s inges, keki nadr�got �s fekete bakancsot visel� fi� �llt mellettem.

-        Honnan tudod a nev�nket? – k�rdezte most �, viszont hangja kedvesen, bar�ts�gosan csengett.

-        Mondom… - fordultam fel� �s ism�telten alig b�rtam hinni a szememnek – egy anime-ben, egy jap�n rajzfilmben voltatok. (gomen, hogy ilyeneket �rok, tudom az anime-nek m�s a defin�ci�ja) Teh�t ti vagytok azok… - mondtam magamnak halkan az utols� mondatot, egy pillanatra lehajtva fejem, hogy megnyugodjak �s elm�ljon az a forr�s�g, amit az arcomon �reztem. Egy cs�ppet „sem” voltam zavarban… (mint egy paradicsom…)

Mikor feln�ztem csod�k csod�j�ra elt�ntek. Leesett �llal (nem sz� szerint) �lltam �s m�g mindig alig fogtam fel, hogy most m�gis mi van. Gyorsan k�rben�ztem, hogy merre mehettek, de semmi nyomuk nem volt m�r.

Ezut�n m�g mindig k�bultan, s�t! kicsit remegve mentem hazafel�. Az elm�lt percek t�rt�n�seit id�zgettem �jra �s �jra, kerestem az apr� figyelmen k�v�l hagyott r�szleteket, megpr�b�ltam azt a k�t ismer�s arcot �s hangot �r�kre az eszembe v�sni. „Tsume �s Toboe… ez lehetetlen… de m�gis, l�ttam �ket, nem �lmodtam, nem �lmodhattam!” – gy�zk�dtem magam.

�ri�si szerencs�mre senkivel sem tal�lkoztam �tk�zben. Mit gondoltak volna r�lam?

Este pedig, ha elmondom ezt m�soknak, vajon mit fognak gondolni r�lam?

…

Bele sem mertem gondolni…

V�ge