Suki no kyoo- A szerelem ereje  好の強

Sesshoumaru to Hatsuyo

By: Kurosawa-sama

11. fejezet

�j �let kezd�dik…

A nap hatalmas, f�nyes korongja el�bukkant a dombok k�z�l, narancss�rga cs�kokat vet�tve a nyugati kast�ly falaira, �s a f�k t�rzseire. A v�rosban �s a palot�ban m�r ny�zsg�tt az �let. Hatsuyot Sesshoumaru, Katayama �s n�h�ny katona elk�s�rte a szob�j�ba, amely a csel�dek lakr�sz�ben helyezkedett el. Az egyik katona elh�zta a tol�ajt�t, �s szemeik el� t�rult a kicsiny, egyszem�lyes helyis�g. A padl�t tatami bor�totta, a shoujival szemben egy ablak volt, mely beengedte a reggeli nap narancss�rg�s f�ny�t. A szoba berendez�se egy futonb�l, �s egy kis asztalk�b�l �llott.

-Itt fogsz lakni. –jegyezte meg Katayama, aki alig v�rta az alkalmat, hogy kettesben lehessen a l�nnyal.

-Mi lesz a dolgom, Sesshoumaru-sama? –fordult Hatsuyo a k�z�mb�s arccal �lldog�l� f�rfihoz.

-El�sz�r is, f�r�dj le, b�zlesz a v�rszagt�l… -morogta a nagy�r. –Az egyenruh�kat �s a t�r�lk�z�ket megtal�lod a be�p�tett szekr�nyben. Majd a t�bbi csel�d seg�t eligazodni, hogy mi merre van.

-Hai. –b�lintott a l�ny. –Sesshoumaru-sama, nem szeretn�m, ha a kisl�ny megtudn� az egyezs�g�nket, onegai (k�rlek)…

-Rendben, de csak addig, am�g azt teszed, amit mondok… -egyezett bele a f�rfi, akit, egy cseppet sem �rdekelt a gyermek, csak Hatsuyot akarta engedelmess�gre b�rni.

-Arigatou… -felelte a l�ny. –A gyerek hol fog aludni?

-A melletted l�v� szob�ban. 

Ekkor az emlegetett Yoko, Tatsuroval a nyom�ban felt�nt a folyos� v�g�n. A l�nyka, amint megl�tta Hatsuyot, odarohant hozz�, �s �t�lelte a n� l�bait, mit sem t�r�dve a d�bbenten figyel� d�monokkal.

-Chieko-sama! –ki�ltotta Yoko. –�gy agg�dtam!

-Yoko-chan… -mosolygott Hatsuyo a k�nnyes szem� kisl�nyra. –Most m�r sz�l�thatsz a rendes nevemen, a nagy�r tudja, hogy ki vagyok.

-Hov� t�nt�l el? �s, mi�rt hoztak ide?

-A nagy�r a kast�lyba rendelt, �s itt fogok dolgozni. Megk�rtem a nagyurat, hogy engedje meg, hogy a k�zelemben l�gy, �s t�bbet ne kelljen a rizsf�ldekre menned. –Hatsuyo k�ny�rg� tekintettel n�zett bele, a hideg, aranyszemekbe. A nagy�r alig �szrevehet�en b�lintott, majd h�tat ford�tott nekik, �s katon�ival elvonult. Katayama r�vigyorgott a n�re, �s k�vette Sesshoumarut �s k�s�ret�t. Tatsuro odal�pett a l�nyok mell�.

-Yoko-chan, ez lesz a te szob�d. –Tatsuro elh�zta a szomsz�d helyis�g ajtaj�t. –Pihenj le egy kicsit, eg�sz �jjel nem aludt�l…

Yoko k�rd�n pillantott fel a n�re.

-Tatsuro-sannak igaza van… -helyeselt Hatsuyo. –Fek�dj le egy kicsit, �n itt leszek a k�zelben, �s k�s�bb bemegyek hozz�d.

-Rendben. –felelte a gyermek, majd elt�nt a shouji m�g�tt, �s �vatosan beh�zta maga m�g�tt.

-Elvezetsz a f�rd�h�zhoz? –k�rdezte Hatsuyo a f�rfit. –M�g nem ismerem ki magam erre…

-Hai. –b�lintott a f�rfi. –Hozz t�r�lk�z�t �s tiszta ruh�t.

Hatsuyo kivette a be�p�tett szekr�nyb�l a sz�ks�ges holmikat, majd elindultak Tatsuroval az o-furo-k ir�ny�ba.

-�r�l�k, hogy �gy t�rt�nt… -jegyezte meg halkan a f�rfi.

-Ink�bb meghaltam volna… -s�hajtott a l�ny. –Ki tudja, mit tal�l ki Sesshoumaru, hogy m�g jobban t�nkretegyen…

-Val�ban ez lenne a c�lja?

-Sajnos. –felelte a n�. –Hallottad, mit mondott odalent a b�rt�nben…

K�zben v�get �rt a folyos�. Szemben egy ajt� z�rta el, m�g jobb oldalra elkanyarodott.

-Arra a konyha van. –mutatott a le�gaz�sra Tatsuro, b�r az �telszagokat lehetett �rezni. –Ez az ajt� a h�ts� udvarra ny�lik, ahol a szolg�k f�rd�je tal�lhat�.

Elh�zt�k a tol�ajt�t, �s kil�ptek a reggeli f�nybe. Egy k�vezett �sv�ny vezetett az o-furokhoz, melynek k�t sz�l�n z�ldell�, karcs� bambuszn�dak sorakoztak. K�t vih�ncol�, halv�nys�rga kimon�t visel�, f�lszellem l�ny j�tt vel�k szembe. Mikor megpillantott�k Tatsurot �s Hatsuyot, abbahagyt�k a nevetg�l�st, �s furcs�n m�regett�k �ket, f�leg Hatsuyot. �gy s�t�ltak el mellett�k, majd �sszes�gtak:

-Ki lehet ez n�? –k�rdezte az egyik.

-Ume-chan… -kezdte megrov� hangnemben a m�sik. –Te nem is hallottad? Ez egy Setsuna! Meg akarta �lni a nagyurat!

-Ezt komolyan mondod? –h�ledezett Ume.

-�gy �m! –helyeselt a t�rsa. –A nagy�r tegnap hal�lra �t�lte…

-Akkor, mit keres itt? –Csod�lkozott Ume.

-Azt �n is szeretn�m tudni… -hunyorgott a l�ny h�trafordulva a k�t t�volod� alak ut�n.

-Ki lehet a nagy�r titkos szeret�je, aki miatt hanyagolta az �gyasait? –gondolkodott el a m�sik n�. –Kameko-san, szerinted � volt az?

-Ha igen, akkor sz�vesen lenn�k a hely�ben… -vigyorgott Kameko. –Sesshoumaru-sama karjaiban…

-Kameko-chan! –Ume oldalba v�gta a t�rs�t. –Baka!!! (h�lye)

Kameko hangosan felkacagott.

-Menj�nk! –sz�lt Ume. –Sok dolgunk van ma!

-Hai. –b�lintott Kameko nevetve.

-Nos, ez itt a f�rd�h�z. –mondta Tatsuro, mikor meg�rkeztek.

-Arigatou. –er�ltetett meg egy mosolyt Hatsuyo. –Hallottad? Ezek m�ris kibesz�lnek…

-Hai. –s�hajtott a f�rfi. –A csel�dek ilyenek… Akarom mondani… Nem r�d �rtettem…

-Semmi baj. –Hatsuyo a zavartan �ll� f�rfi barna szemeibe n�zett. –R�gen nekem is voltak szolg�im, ismerem a viselked�s�ket.

-Ezekre m�r nem lesz sz�ks�gem. –adta vissza Tatsuro az udvarh�z pinc�inek a kulcsait a n�nek.

-Arigatou gozaimasu…

-Most mennem kell… Az embereim m�r v�rnak r�m. –magyar�zta Tatsuro. –M�g biztosan tal�lkozunk.

-Sayounara, Tatsuro-san…

A f�rfi b�cs�z�ul mosolyogva intett, majd elindult visszafel� az �sv�nyen. Hatsuyo sok�ig n�zte a f�rfi t�volod� alakj�t, majd bement a f�rd�h�zba.

Hatsuyo �gy �rezte, hogy �jj�sz�letett, mikor kil�pett a f�rd�b�l. Elgy�t�rt tagja teljesen felfriss�ltek. Imm�r a csel�dek halv�nys�rga egyenruh�j�t viselte, mely csod�latosan �llt t�k�letes alakj�n. A kimon�t egy narancss�rga obival k�t�tte meg a derek�n�l. Visszament a kast�lyba, megn�zni a kisl�nyt. �tk�zben nem tal�lkozott senkivel sem. A konyh�b�l hangos ny�zsg�s sz�r�d�tt ki a folyos�ra, ny�lv�n a szolg�k nagy r�sze ott tart�zkodott, m�g a t�bbiek, valahol a palota m�s r�szein. A gyerek szob�ja el� �rve, �vatosan elh�zta a shoujit, �s megnyugodva tapasztalta, hogy Yoko m�lyen alszik.  Ekkor egy l�ny jelent meg a folyos� v�g�n, �s egyenesen fel� tartott. Hatsuyo halkan visszah�zta a tol�ajt�t, �s �rdekl�dve n�zett a barna haj� l�nyra, aki ugyanolyan kimon�t viselt, mint �.

-Anata wa Hatsuyo desu, ka? (te vagy Hatsuyo?) –sz�l�totta meg Hatsuyot v�kony hangon az �rkez� n�.

-Hai. –b�lintott Hatsuyo, mik�zben v�gigm�rte a m�sik l�nyt, aki egy �tlagos emberi n�nek n�zett ki, m�gis f�lszellem volt.

-Sesshoumaru-sama l�tni akar. –foglalta �ssze t�m�ren a mondanival�j�t. –K�vess, oda vezetlek.

-Rendben. –felelte k�z�mb�s tekintettel Hatsuyo, �m mag�ban nagyon is f�lt a tal�lkoz�st�l. A l�ny elindult, �s Hatsuyo engedelmesen ment ut�na.

-Igaz, hogy meg akartad �lni a nagyurat, �s � hal�lra �t�lt? –k�v�ncsiskodott a n�.

-Ha ezt mondt�k neked…

-Sz�l�ts Harukonak. –pillantott h�tra Hatsuyora a barna haj� csel�d. –Egy�bk�nt nem hiszek el mindenf�le sz�besz�det…

-Akkor mi�rt k�rdezted, Haruko?

-Csak �rdekelt… -mondta Haruko. –A nagy�r azt parancsolta, hogy seg�tsek neked eligazodni, am�g nem szokod meg a kast�lyt.

-Mi lesz a dolgom, a nagy�r szolg�lat�ban?

-Az, -Haruko megtorpant, �s Hatsuyora meresztette nem t�l bar�ts�gosan m�lybarna szemeit. –ami nekem volt…

-Nani? (mi van?) –csod�lkozott Hatsuyo. –�s, te mit fogsz ezek ut�n tenni?

-A seg�ts�gedre leszek. –felelte Haruko hidegen, majd grimaszt v�gott. –Azt�n mehetek a konyh�ra z�lds�get pucolni.

Hatsuyo gyan�ja beigazol�dott. Egy �jabb ellens�get szerzett, mert Harukot, -m�g ha akaratlanul is, -kit�rta a hely�r�l. Haruko k�ts�gk�v�l szeretett Sesshoumaru k�zel�ben lenni. Tal�n valamif�le el�nyt rem�lt ett�l, amit �, most elvett t�le. Haruko h�tat ford�tott neki, �s �jb�l elindult. Hatsuyo csendben k�vette. A folyos� v�get �rt, �s egy tol�ajt� �llta �tjukat, mely elv�lasztotta a szolg�k lakr�sz�t a nemesek�t�l. Haruko elh�zta az ajt�t, �s kimentek a kertbe, ahol a kert�szek v�gezt�k mindennapi teend�j�ket. Egy k�vezett �sv�ny vezetett �t a palota d�szes, t�bbemeletes f��p�let�hez. A ferde tet�k�n csillogott a napf�ny.

-Ez a kast�ly k�zponti r�sze. –mutatott a monument�lis �p�tm�nyre Haruko. –Sesshoumaru-sama a lakoszt�lya a legfels� emeleten van.

Mikor bel�ptek a f��p�letbe, rengeteg szolg�val, katon�val �s nemessel tal�lkoztak. Mindenki furcs�n m�regette Hatsuyot, hiszen tudt�k, hogy hogyan ker�lt ide. Minden emeletre fal�pcs�sor vezetett, �s a lakr�szeket folyos�k v�lasztott�k el egym�st�l. Mikor a legfels� szintre �rtek, Hatsuyo er�teljesen �rezte Sesshoumaru aur�j�t. A szoba el� �rve Haruko megkocogtatta a shoujit, �s �gy sz�lt:

-Sesshoumaru-sama, Hatsuyo meg�rkezett.

-Csak vele akarok besz�lni. –j�tt az utas�t�s bentr�l.

-Menj, itt leszek a k�zelben. –mondta sz�ntelen hangon Haruko. Hatsuyo b�lintott, majd bel�pett a nagy�r hatalmas lakoszt�ly�ba. V�gigs�t�lt a tatamin, de m�g Sesshoumarut sehol sem l�tta, b�r tudta, hogy a k�zel�ben van. A k�t oldals� falra t�jk�pek voltak festve, jobb oldalra egy �szi, m�g baloldalra egy tavaszi k�pet festettek. A tavaszi k�pes falba egy ajt� �gyaz�dott be, mely f�lig el volt h�zva. Mikor Hatsuyo betekintett rajta, meglepetten fedezte fel Inu no Taisho p�nc�lj�nak �s kardjainak k�pm�s�t egy �llv�nyon. Az �llv�ny el�tt egy olt�r helyezkedett el, melyen f�st�l�k �s egy�b kegyt�rgyak sorakoztak. Az olt�r m�g�tti falon egy monument�lis festm�ny �keskedett a Nagy Kutyaszellemr�l. Inu no Taisho vill�ml� aranyszemeivel tekintett el�re, m�g a Sounga-t k�t kez�vel maga el�tt tartotta. A Sounga-b�l egy �ri�si fekete s�rk�ny �rnyk�pe tekeredett az ez�sthaj� szellem k�r�. Hatsuyot leny�g�zte a l�tv�ny, de �rezte, hogy Sesshoumaru m�g� l�p.

-Ap�m meghalt, egy magadfajta miatt… -Sesshoumaru sz�nalommal �s undorral vegyes hangon ejtette ki a szavakat.

-Sajn�lom az ap�dat… -mondta halkan Hatsuyo.

-Nem hiszek neked! –csattant fel a f�rfi.

-�n sem akartam, hogy meghaljon! –Hatsuyo Sesshoumaru szemeibe n�zett, de l�tta, hogy a nagy�r egy szav�t sem veszi komolyan.

-Val�ban? –h�zta fel a szem�ld�keit Sesshoumaru. –Felesleges magyar�zkodnod…

-Csak hallgass meg… -a l�ny k�ny�rg�en tekintett a hideg, aranyszemekbe.

-Urusei! (kuss!) Nem �rdekelnek a kifog�said! –Sesshoumaru olyan er�vel �t�tte arcul Hatsuyot, hogy a n� a f�ldre esett.

-Sessh… Sesshoumaru… -Hatsuyo ny�g�tt a f�jdalomt�l.

-�llj fel, szolga! –h�r�gte Sesshoumaru.

-Szolga? –k�rdezte Hatsuyo, mik�zben engedelmeskedett Sesshoumaru felsz�l�t�s�nak. –Mi�rt viselkedsz �gy velem?

-Ne merj k�rd�re vonni, korcs! –Sesshoumaru Hatsuyo k�k szemeibe n�zett, majd megmarkolta a l�ny hossz� haj�t. Hatsuyo megremegett a f�rfi durva �rint�s�t�l.

-Mit akarsz t�lem, Sesshoumaru? –Hatsuyo majdnem els�rta mag�t. �m a b�szkes�ge fel�lkerekedett.

-Azt, hogy szolg�lj! –j�tt a kegyetlen v�lasz. –K�l�nben az ember gyermek meghal!

-Wakarimashita…(�rtettem) –mondta Hatsuyo, mik�zben Sesshoumaru elengedte a haj�t. –Mit kell tennem?

-A lakoszt�lyomat mindennap ki kell takar�tanod! –utas�totta Sesshoumaru. –Ezenfel�l, amit k�rek!

-Hai.

-Haruko kezdetben majd eligaz�t.

-Ahogy akarod, Sesshoumaru…

-Sesshoumaru-sama! –torzult el a f�rfi arca, �s �jb�l meg�t�tte a l�nyt, aki a f�ldre esett. Hatsuyo a sz�j�hoz kapott, melyb�l sziv�rgott a v�r. H�feh�r, kecses k�zfej�vel let�r�lte a piros folyad�kot, majd �gy v�laszolt, szinte g�piesen:

-Ahogy akarod, Sesshoumaru-sama… -�llt fel Hatsuyo.

-Holnapt�l kezdheted a szolg�latot! Addig k�rj tan�csot Harukot�l!

-Hai, Wakarimashita! (igen, �rtettem) –Hatsuyo meghajolt, ezzel kezdet�t vette k�zt�k a szolga-�r viszony. Hatsuyo megt�rten n�zett Sesshoumaru hidegen csillog� szemeibe, �m a f�rfi ennyit mondott:

-Most m�r tudod, mi a dolgod, takarodj! –Hatsuyo b�lintott, majd elhagyta szerelme lakoszt�ly�t. Haruko m�r v�rt r�. Visszavez�nyelte a csel�dek lakr�sz�be, k�zben elmondta, hogy mit kell tennie.

-K�sz�n�m, Haruko… -felelt Hatsuyo a m�sik csel�d tan�csaira.

-Ugyan! –legyintett a barna haj� l�ny, mikor Hatsuyo szob�j�hoz �rtek. –A nagy�r parancs�nak engedelmeskedtem… - hidegen Hatsuyora pislantott, majd otthagyta a l�nyt. Hatsuyo elh�zta a shoujit, majd bel�pett a szob�j�ba, hogy egy kicsit pihenjen. Legal�bbis pihenni szeretett volna, ha egy szellem nincs a szob�j�ban. Ez a szellem, Katayama volt…

Folyt. K�v.