28.  Fejezet: A Pillangó végső harca

            A csend megtört. Hörgő légvételek, fájdalom kiáltások, erőlködő nyögések, fegyvercsengés, félelem hangok töltötték meg a levegőt a palotában. Visszhangzott a vár. Brutális harc volt, izmok és inak ropogtak a megfeszítéstől. Kardok szikráztak, aljas cselekkel, taktikákkal próbálta a két csapat legyőzni a másikat.

             Illetve csak Nisan, Sesshoumaru, Inuyasha és Kagome harcolt. A többiek energia rács mögött nézték tehetetlenül a küzdelmet. Áttörhetetlen akadály választotta el őket csapattársaiktól. Tehetetlenül nézték a mind elkeseredettebb támadásokat.

            Analy és Naraku nem harcolt tisztán előbb megbontotta köztük az egyensúlyt. Közbe folyamatosan beszéltek lelki terror alatt tartották ellenfeleiket. Ha valamiért Inuyasháék veszíteni fognak az ez lesz. Hacsak nem győz a bizalom.

            Újabb támadás indult. Kegyetlenebb, mint az eddigiek.  Hátulról cserkészték be a négyest. Innen csak úgy tudnak kitörni ha összedolgoznak. A lányok bénultan estek össze a fiúk megvakultan, és megsüketültek, csak Nisan és Kagome hangját hallották a fejükben.

-        Sesshoumaru – Nisan a kezét nyújtotta volna, de nem bírta, csak feküdt a földön, kifacsarodott tagokkal, ahogy ugrás közben összeesett. Kagome is:

-        Inuyasha…

-        Hol vagy? –kérdezte a két kutya. Egyszerre.

-        Itt. Nem látsz?

-        Nem. – Analy és Naraku érdeklődve nézte a fejleményeket. – Nem látok. És nem is hallok semmit. Csak téged –felelték újra egyszerre.

-        Előre két lépés és jobbra egy… a lábadnál – felelte Nisan. Közben Kagome is elmondta a helyzetét.

            A fiúk szótlanul felnyalábolták őket és Narakuék ellen fordultak bár nem tudták, hogy fogják ezt kivitelezni.

            - Mond, hogy merre van – szólt Inuyasha.

            - Nisan ha látod valamelyik férget mond el hol van.

            - Így akarod legyőzni?- nézett értetlenül a pillelány.

            - Ezt nem gondolod komolyan… - kezdett bele Kagome.

            - De komolyan gondolom. – válaszolt eltökélten a hayanou.

            - Így – felelt Sesshoumaru. Hangja nem tűrt ellentmondást.

            El is kezdték. Vakon bíztak a másikban. Hiába minden ármány. Mintha meg se történt volna.  Nem lehetett megtörni köztük a köteléket. Tökéletes összhangban voltak a párok. Narakuéknak esélyük se volt. Végül. A lányát odadobva Naraku elmenekült. Vissza se nézett a vérbe fagyott lányára. Maga elé rántotta egy támadásnál. A hasa átlyukadt. Látni lehetet a padlót alatta. Nem volt felemelő látvány.

-        Miért csináltad? – állt meg mellette Nisan. Amint Naraku elmenekült megszűnt az átok.

-        Azt… azt akartam, hogy szeressen és hogy büszke legyen rám – nyögte a törékeny teremtés könnyes szemmel. A testét a halál hidege rázta, szája didergett. Az éltető vér, ütemesen folyt el belőle.

-        Ő nem tud szeretni – guggolt le mellé Kagome. Óvatosan kisimította a lány arcából a behullott tincseket.

-        Már tudom.

-        Sajnállak…-nézett rá Nisan. – De nem volt jogod ezt tenni.

-        Ezt is tudom… már.- A szellem csak némán megcsóválja a fejét:

-        Nem tudlak feltámasztani. A Tenseiga tiltakozik.

-        Nem csodálom. Újra megtenném.

-        Miért? – kérdezi Inuyasha.

-        Mert azt akarom szeressen.

-        Lehetetlent kérsz – szól csendes hangon Sango.

-        Tudom… és… Most kérlek menjetek el. Nem szeretném ha látnátok. És Nisan. Vigyázz arra a kislányra. – a pille elmosolyodik.

-        Fogok. Mit írjunk a sírodra?

-        Azt hogy megbántam. És sajnálom.

            Mindenki kiment. Nehéz szívvel. Hagyták el a kastélyt. Nem néztek vissza, igyekeztek felejteni. Volt mit. Szörnyűséget cselekedtek itt, olyan aminek nem kellett volna soha megcsinálni. De már nem volt mit tenni. Az idő megy tovább, ahogy az élet is, nem lehet megváltoztatni, azt ami elmúlt.

-        Szóval lányom lesz – nézz le Sesshoumaru.- És a szárnyad?

-        Lehet rendbejön.

-        Mennyi az esély?

-        5%... Ha nem… akkor is tudsz még?

-        Igen. Miért ne tudnálak?

-        Mert soha többé nem tudok majd repülni. Gyakorlatilag egy lepkéhez képest nyomorék leszek.

-        Akkor is. Szeretlek. Szeretni foglak. Mindig.

            Inuyasha és Kagome is tisztázták a dolgaikat, nehezen kezdtek hozzá, de tudták meg kell tenniük:

-        Tehát? –kezdte a hayanou.

-        Nem vagyok féltékeny és elfogadom hogy nem tudlak elszakítani a múltadtól. Így szeretlek. Ezért szeretlek. Nem tudom, de szeretlek! Te is?

-        Én is. Mindig –nézett le és a két kutyaszellem megcsókolta a  szívüknek oly kedves lányt.

VÉGE

Epilógus:

            Nisan szárnya meggyógyult. Hála Kagome modern orvosságainak és Kaede tapasztalatának. Nisannak és Sesshoumarunak gyönyörű kislányuk született, akit Elayzának kereszteltek el. Rinnel testvérként nevelték nagy-nagy boldogságban. Élvezték a békés napokat. Végre az érzelmeiket is kimutathatták. Egyszóval igazi idilli család lettek.

            Kagome és Inuyasha? Hát ott nem sok minden változott, parázs viták is folytak köztük, máskor meg boldogságban úsztak, mindegy volt. Szerelmesek voltak. Később gyerekük is születet egy kisfiú, aki nagyon elégedett volt az életével a családjával.

            Naraku pedig: Évekig nem mutatkozott. Nem tudták mikor fogják látni. Mikor tér vissza. Tudták előbb utóbb véget ér a béke... De ezen ráérnek akkor aggódni. Addig is élvezték a boldogságot és a nyugodt mindennapokat.