Suki no kyoo- A szerelem ereje  好の強

Sesshoumaru to Hatsuyo

By: Kurosawa-sama

12. fejezet

Gonosz tervek

Katayama az ablakkal szemben �lldog�lt, �s a t�jat b�multa. A be�raml� napsugarak k�r�l�lelt�k f�rfias alakj�t, v�r�s haja ragyogott a f�nyben. Amint Hatsuyo bel�pett, Katayama a n� fel� fordult. Mint mindig, Katayama most is tet�t�l-talpig harci v�rtezetben volt. Jobb felkarv�rtj�n egy oni feje �keskedett, kit�tott pof�val. A szarvai �s agyarai fenyeget�en meredeztek el�re. A f�rfi sz�les v�llait v�r�s pal�st bor�totta, mely h�tul a f�ldet s�rolta. D�szes �v�ben a megszokott daishou (a szamur�jok kardp�rja), -egy katana, �s egy wakazashi, -l�gott. Hatsuyo azonban tudta, hogy a f�rfi katan�ja nem egy k�z�ns�ges jap�n kard. Jinz�ban l�tta az �tv�ltozott, hatalmas szably�t, melyb�l a f�rfi t�z�rv�nyt ind�tott az �p�letekre.

-�gy l�tszik a kamik a kegyeikbe fogadtak… -jegyezte meg g�nyosan a f�rfi, mik�zben �jfekete szemeit a l�ny t�k�letes alakj�n legeltette.

-Mi�rt j�tt�l ide? –k�rdezte gyanakodva Hatsuyo. –Nem az embereid k�r�l lenne a helyed?

-Mi�ta van a csel�deknek katan�ja? –Katayama Hatsuyo tatamin hever� batyuj�ra b�k�tt, melyb�l egy katana markolata �llt ki.

-Vedd csak el… -Hatsuyo j�ghideg tekintettel n�zett a f�rfira, majd felvette a kardot, �s Katayama fel� haj�totta. A f�rfi f�l k�zzel elkapta a fel� rep�l� kardot, �m majdnem el is dobta. Amint megfogta a markolatot, a kard izzani, szikr�zni kezdett, �s �gette a tenyer�t. Ennek ellen�re m�g er�sebben megszor�totta. Meg akarta t�rni a katana akad�ly�t.

-Pillanatok k�rd�se, �s nem lesz kezed… -jegyezte meg k�z�mb�sen Hatsuyo, �m mag�ban nagyon j�l sz�rakozott a f�rfi ostobas�g�n. Katayama sz�p arca eltorzult a f�jdalomt�l �s az er�lk�d�st�l. Mivel a kard egyre nagyobb szikr�kat h�nyt, v�g�l feladta, �s a tatamira ejtette a fegyvert. Lihegve n�zte f�st�lg� tenyer�t, �s elfintorodott saj�t h�s�nak �gett szag�t�l.

-Kuso…(franc) –h�r�gte Katayama, �s d�h�s szemekkel meredt a l�nyra. –Mif�le kard ez?

-Egy sima katana. –hazudta a n�, nem akarta, hogy felfigyeljenek a fegyverre.

-Ezt nem hinn�m… -morgott Katayama. –Az �n kardomon is ilyen var�zslat van.

-A kard az eny�m, ez�rt nem engedi senkinek, hogy meg�rintse.

-Egy k�z�ns�ges katan�n nincsen var�zslat.

-�rzed a kard aur�j�t?

-Iie… -r�zta a fej�t a f�rfi. A tenyere m�g mindig �gett. –Elkobzom a fegyvert!

-Ahhoz meg kellene fognod… -mondta g�nyosan a l�ny, mik�zben h�tr�lt egy l�p�st. M�r �gy is el�gg� feld�h�tette Katayam�t. –Magamt�l �gysem adom oda… 

-Milyen hangon besz�lsz velem, onna? –k�rdezte torz hangon a t�bornok. –Nyugat m�sodik ember�vel besz�lsz!

-Igazad van, Katayama-sama… -Hatsuyo �rtatlan szemekkel b�mult a f�rfi j�v�g�s� arc�ba. –Te csak a m�sodik vagy. Sesshoumaru sokkal k�l�nb n�lad!

Katayama agy�t el�nt�tte a harag, nagyon is �rtette Hatsuyo szavainak rejtett �rtelm�t. Sesshoumaru Nyugat ura. Sesshoumaru a legfontosabb f�rfi Hatsuyo �let�ben. Sesshoumarut kedveli. Hatsuyo h�tr�lni kezdett, a menek�l�si utat kereste. Mikor a h�ta a falhoz �rt, k�zelebb akart h�z�dni a shoujihoz, �m Katayama el�tte termett, �s megragadta a v�llait.

-Baka! –Hatsuyo a d�ht�l vill�ml� �jfekete szemek keresztt�z�ben tal�lta mag�t. –Szabads�got k�n�ltam neked, �s megvetsz! Sesshoumaru szolgasorba tasz�tott, kit�ve minden f�rfi k�ny�nek-kedv�nek, s te �t kedveled! Ostoba n�! –Katayama m�g jobban megszor�totta a n� v�llait.

-Miattad van! –Hatsuyo �sszer�ncolta sz�pen �velt szem�ld�keit a f�jdalomt�l, �s a haragt�l. –Azt mondtad, Sesshoumaru mindv�gig tudta, hogy ki vagyok, tal�n kezdte elfogadni! Bevallottam volna neki mindent… De j�tt�l te… -ki akart cs�szni a vasmarkok fogs�g�b�l, de t�l gyenge volt hozz�. –Bemocskolt�l el�tte! T�nkretett�l mindent!

-Sesshoumaru kezdetekt�l fogva az �letedre p�ly�zott, -Katayama olyan k�zel hajolt a n�h�z, hogy az �rezte a t�bornok forr� lehelet�t. –�s az er�nyedre!

-H�la neked, azt hiszi, hogy olyanom sincs!

-Mi�rt? –g�nyol�dott Katayama. –Tal�n van? Hogyan cs�b�tottad el azt a szerencs�tlen Tatsuro parancsnokot? Tal�n adt�l neki valamit? Vagy �g�rt�l?

-Zavar, ha valaki, ebben az �tkozott kast�lyban, figyelmes velem? –g�nyol�dott Hatsuyo is, mik�zben elmosolyodott. Ez tal�lt. Katayama nem tudta teljesen ellehetetlen�teni a helyzet�t. Erre Katayama is r�j�tt. Tatsuro k�pes lenne az eg�sz egys�g�t a l�ny mell� �ll�tani. J�l k�pzett, elit szamur�jokat. Ez, pedig l�zad�shoz vezethet. Tatsuronak pusztulnia kell. Csak az a k�rd�s, hogyan lehetne Sesshoumaru egyik legkedvesebb hadvez�r�t�l megszabadulni felt�n�s n�lk�l, aki k�zel �ll ahhoz, hogy az �t t�bornok k�z� emelkedjen rangban. M�g Yasukazut esze �g�ban sem volt Sesshoumarunak el�l�ptetni, f�leg a Kamon-�gy ut�n. Sesshoumaru csak az�rt k�m�lte a tehets�gtelen parancsnok �let�t, mert Katayama rokona. N�ma csend �llt be Katayama �s Hatsuyo k�z�tt. A fesz�lts�get tapintani lehetett a leveg�ben. 

-Eressz el! –sziszegte Hatsuyo. –Hagyd el a szob�mat!

-Ne merj ilyen hangot haszn�lni velem szemben, onna! Ne felejtsd el, hogy ki vagyok!

-Egy f�lesz� senki vagy, aki nem tud uralkodni az �szt�nein, �s a csel�dek lakr�sz�ben koslat! –Hatsuyo, imm�r sokadszor megs�rtette a f�rfi becs�let�t, melynek jutalma nem maradt el. Katayama visszak�zb�l �gy arcul v�gta a l�nyt, hogy az a tatamira esett.

-Majd megmutatom �n neked, hogy ki a f�lesz� senki! –h�r�gte a f�rfi, majd belekapaszkodott a l�ny hossz� haj�ba, �s felh�zta a f�ldr�l. A falhoz pr�selte, m�g egyik kez�vel �tkarolta a derek�t, m�g a m�sikkal megmarkolta a kimon� nyakkiv�g�s�t, �s ler�ntotta a l�nyr�l, ameddig csak az anyag engedett. Miel�tt gy�ny�rk�dhetett volna a f�lmeztelen n�i test l�tv�ny�ban, Hatsuyo pofon v�gta.

-M�gis mit k�pzelsz? –f�jtatott a l�ny, de Katayama elkapta a karjait, �s a feje f�l�tt a falhoz szor�totta f�l k�zzel, m�g a m�sik keze durv�n felfedez��tra indult Hatsuyo fels�test�n.

-Ezt nem fogod �lvezni… -vigyorgott el gonoszul Katayama, aki m�r alig b�rt a v�gyaival. –�n nem Sesshoumaru vagyok! –miel�tt Hatsuyo megsz�lalhatott volna, vadul megcs�kolta a l�nyt, nyelv�vel er�szakosan behatolva Hatsuyo sz�j�ba. Hatsuyo hi�ba f�szkel�d�tt, a vasmarkok nem engedtek. Most esett csak igaz�n k�ts�gbe! Eddig azt hitte, s�rt�seit meg�ssza p�r pofonnal, de a f�rfi felett teljesen �tvett�k a hatalmat az �llati �szt�n�k. Katayama szabad kez�n k�v�l, mely a melleit markol�szta, a hideg p�nc�lt �rezte a fels�test�nek nyom�dni.

-„J�s�gos kamik!” –k�ny�rg�tt mag�ban Hatsuyo. –„Tasukette! (seg�ts) Sesshoumaru!”

Ekkor nem v�rt seg�ts�g �rkezett, igaz nem Sesshoumaru szem�ly�ben. Haruko dugta be a fej�t, elh�zv�n a shoujit. Katayama meg�rezve az idegen jelenl�tet, elugrott a l�nyt�l, �s d�h�sen meredt a barna haj� n�re.

-Gomen nasai, Katayama-sama… -rebegte ijedten Haruko. –Nem akartam zavarni… -Haruko hol a liheg� f�rfira, hol Hatsuyora tekintett. Hatsuyo gyorsan megigaz�totta mag�n a kimon�t, eltakarv�n fedetlen b�jait. Haruko visszah�zta a shoujit, �s siet�s l�ptekkel elindult a konyha ir�ny�ba. Egyel�re nem tudta hov� tenni a l�tottakat. Katayama bossz�san n�zett Hatsuyora, �s �gy sz�lt:

-Ezt nem �szod meg ennyivel! –kicsapta a tol�ajt�t, �s elviharzott. Hirtelen megtorpant. Gonosz �tlete t�madt. �rd�gi vigyor jelent meg j�v�g�s� arc�n, majd Haruko ut�n ment.

Hatsuyo t�rdre esett a tatamin, �s �veges szemekkel b�mult maga el�. Sz�ve m�g mindig hevesen vert az ijedts�gt�l.

-„Ez nem sokon m�lott…” –t�prengett. –„Valamit kell tal�lnom a zaklat�sai ellen… Ha nincs Haruko… Akkor m�r…” –gondolataib�l egy v�kony gyermeki hang z�kkentette ki.

-Daijabou desu, ka, Hatsuyo-sama? (J�l vagy?)  –Yokot fel�bresztett�k a dulakod�s zajai, de csak akkor mert �tmenni a n�h�z, mikor csend lett.

-Hai. –b�lintott Hatsuyo, �s mosolyt er�ltetett elgy�t�rt arc�ra.

-Mit fogunk itt csin�lni? –k�rdezte a kisl�ny, mik�zben le�lt a n�vel szemben, a tatamira.

-Nekem a nagy�r k�r�l kell szolg�lnom. Takar�tani, bevinni neki, amit k�r, meg, m�g ami feladatot ad, el kell v�gezni.

-�s, �n?

-Szerintem j�tszhatsz a t�bbi gyerekkel a kertben, esetleg seg�thetsz nekem is. –magyar�zta Hatsuyo. –Holnap megk�rdezem a nagyurat.

-�hes vagyok… -Yoko k�ny�rg� szemekkel n�zett Hatsuyora.

-V�rj egy kicsit… -mondta Hatsuyo. –Hozok neked �telt a konyh�r�l, de valaki m�g itt van a k�zelben, �s semmik�pp sem akarok vele tal�lkozni.

A kisl�ny n�m�n b�lintott, sejtette, hogy az a szem�ly tart�zkodik nem messze t�l�k, aki b�ntotta Hatsuyot.

Haruko zavartan sietett a konyha fel�, de meggondolta mag�t, �s ir�nyt v�ltoztatott. Nem akart senkivel sem �sszefutni, ez�rt ink�bb kiment a h�ts�kertbe. A bambuszok alkotta falat, mely a f�rd�h�zhoz vezetett, megker�lve, egy kis kertbe �rt, �s nekid�lt egy juharfa t�rzs�nek. Miel�tt elgondolkodhatott volna azon, hogy mit l�tott Hatsuyo szob�j�ban, Katayama l�pett el�. M�lyen meghajolt, �s riadtan menteget�zni kezdett.

-Katayama-sama… �n… �n nem l�ttam semmit! Esk�sz�m, nem mondom el senkinek sem! Gomen nasai…

-Felesleges dolgokat besz�lsz. –felelte hidegen a f�rfi.

Haruko a f�ldre vetette mag�t, �s �gy hajlongott a t�bornok el�tt. �rezte, hogy Katayama meg fogja �lni. De nem �gy t�rt�nt.

-�llj fel, Haruko! Besz�lni akarok veled! –parancsolta Katayama. A l�ny remegve engedelmeskedett. –Hatsuyo levette el�ttem a kimon�j�t… azt akarta, hogy az �gyasomm� tegyem.

-Mi�rt magyar�zkodsz nekem, egy egyszer� csel�dnek, nagy�r? –pislogott �rtetlen�l Haruko. –Az urak dolgaihoz semmi k�z�m, �s nem is besz�lek r�la.

-Az�rt mondtam ezt el neked, mert kedvellek t�ged, Haruko. –Katayama gyeng�d szemekkel n�zett a meglepett l�nyra. –Elj�ttem, hogy megkeresselek, mikor Hatsuyo felaj�nlkozott, �s �n nem b�rtam neki ellen�llni. Teljesen beh�l�zott, de szerencs�re, te �ppen j�kor �rkezt�l. Legal�bb �szhez kaptam.

-Kedvelsz engem, Katayama-sama? –Haruko el�rz�keny�lve n�zett a j�k�p� f�rfira.

-Hai. –mosolyodott el Katayama, �s kisim�tott egy barna tincset Haruko arc�b�l. Haruko nem volt cs�nya n�, de sz�p sem. M�r r�g bel�tta, hogy Sesshoumarut�l nem rem�lhet semmit, de most itt van Katayama, aki kedves hozz�.

-M�r meg akartam k�rni Sesshoumarut, hogy adjon nekem, mint �gyast. –folytatta Katayama. –�m most, hogy visszak�ld a konyh�ra, biztosan nem fog ellenkezni. El�bb, azonban, t�ged akartalak megk�rdezni. Mit v�laszolsz nekem, Haruko?

Haruko gyenge pontj�ra tapintott. A l�ny nemesi csal�d sarjak�nt ker�lt Nyugatra, egy megh�d�tott ter�letr�l, de ahhoz, hogy �gyas legyen bel�le, nem volt el�g sz�p. Viszont nem akarta az eg�sz �let�t csel�dk�nt le�lni. Eddig l�tott n�mi es�lyt erre, hogy az urak k�zvetlen k�zel�ben szolg�lt, de j�tt Hatsuyo, �s a nagy�r egyszer�en lefokozta konyhai szolg�l�ra. Katayama mindig is tetszett neki, Sesshoumarut�l csak n�mi feljebb jut�st rem�lt. Teljes�lt a nagy �lma. Katayama itt �llt el�tte, �s bevallotta neki az �rz�sit.

-�r�mmel leszek az �gyasod, Katayama-sama. –Haruko szemeiben �r�mk�nnyek gy�ltek.

-Rendk�v�l �rvendek, sz�p h�lgy! –kedveskedett a t�bornok, aki j� emberismer� l�v�n, tudta, hogyan �rje el a c�lj�t. Nyomat�kos�t�sul �t�lelte Harukot, �s gyeng�d cs�kot lehelt az ajkaira, mely egyre szenved�lyesebb� v�lt. Egy�ltal�n nem vonz�dott a l�nyhoz, m�gis �gy cs�kolta, mintha Hatsuyot �lelte volna, ha az igent mond neki. Semmi k�ts�g, Katayama j� sz�n�sz volt. El�fordult, hogy besz�llt a n�-j�t�kosok k�z�, �s egy�tt bolondozott a sz�n�szekkel, a nagyobb fesztiv�lok alkalm�val. Emberei �s a n�z�k j�t mulattak a t�bornok kit�n� j�t�k�n. H�t igen… Egy ilyen hatalmas �r, mint Katayama b�rmit megtehet. A t�bornok megszak�totta a cs�kot, �s szerelmesen n�zett a l�ny m�lybarna szemeibe.

-Most azonnal besz�lek Sesshoumaruval. –suttogta rekedt hangon. –Te leszel a f��gyasom.

-Katayama-sama…

-H�vj mostant�l kezdve, Katayama-sannak, Haruko-chan.

-Katayama-san… Sukiyou... (szeretlek) –mondta f�tyolos hangon Haruko. Katayama gy�z�tt.

-Szeretn�k k�rni t�led valamit, Haruko-chan. –Katayama most m�r a terveire t�rt �t, melyekhez kellett a n� seg�ts�ge. Mivel Haruko megl�tta, hogy mit m�velt Hatsuyoval, ebb�l m�g kellemetlen�l is kij�hetett volna, ha l�ny pletyk�lni kezd. �gy viszont seg�t neki keresztbe tenni Hatsuyonak, �s meg�lni Tatsurot.

-Amit csak akarsz, Katayama-san.

-Ma m�g te vagy Sesshoumaru szolg�ja, ne?

-Hai. –b�lintott a l�ny.

-Mondd el a nagy�rnak, amit Hatsuyo szob�j�ban l�tt�l. Nagyon d�h�t, hogy ez a szuka majdnem k�z�nk �llt. –Magyar�zata t�k�letes volt, tudta, hogy kell hatni m�sokra.

-Megteszem, amit szeretn�l. –Haruko m�rgesen �sszeh�zta szem�ld�keit. Ahogy megl�tta a sz�ps�ges Hatsuyot, aki a v�rpadr�l ker�lt be a kast�lyba, egyenesen az � hely�re, r�gt�n meggy�l�lte �t. �r�lt, hogy Hatsuyonak nem siker�lt elcs�b�tania Katayam�t, hiszen ezzel v�gleg t�nkretette volna az �let�t.

-Vigy�l neki saket, vagy cser�ld ki a vir�gokat a v�z�kban, �s sz�molj be neki a t�rt�ntekr�l. –oktatta Katayama a l�nyt. –A nagy�rnak joga van tudni, hogy mi folyik a h�ta m�g�tt. Hatsuyo m�r nem el�sz�r pr�b�lt meg beh�l�zni. Azt akarta, hogy seg�tsek neki meg�lni Sesshoumarut.

-H�t igaz! –ki�ltott fel Haruko. –Hatsuyo egy gyilkos mer�nyl�! Rosszabb, mint a ninj�k! � egy romlott, g�tl�stalan n�szem�ly!

-�gy bizony. Okos n� vagy te, Haruko-chan! –Katayama egy percre sem feledkezett meg arr�l, hogy a l�ny b�szkes�g�t hizlalja. –Csak Sesshoumaru b�ntetheti meg kell�k�ppen, mert most az � csel�dje.

-Mi�rt nem �li meg?

-Nyilv�n tetszik neki Hatsuyo. –felelte a t�bornok. –Ez�rt nek�nk kell felnyitni a szem�t! Nem szeretn�m, ha ez a m�rges k�gy� elem�szten� Nyugat ur�t! Meg kell v�den�nk Sesshoumarut!-

Harukot teljesen leny�g�zte a f�rfi. Nemcsak j�k�p� �s f�rfias, hanem becs�letes, hazafias, h�s�ges, okos, gyeng�d, kedves, �s szereti �t! Gondolta Haruko naivan…

Gy�ny�r� tavaszi nap volt. Jaken a szob�ban �cs�rg�tt, m�g Sesshoumaru az erk�lyen �lldog�lt, b�multa a f�ny�rban �sz� kertet, �lvezte a vir�gok �des illat�t. M�r b�nta, hogy ennyire durv�n b�nt a l�nnyal, tal�n nem kellett volna meg�tni. Elborult az agya, mikor arra gondolt, hogy Hatsuyo Katayam�t, esetleg Tatsurot r�szes�ti vele szemben el�nyben, vagy arra, hogy Hatsuyot m�s f�rfi is �rintette. Erre a gondolatra undort, �s megvet�st �rzett Hatsuyo ir�nt. R�ad�sul Hatsuyonak k�ze van az apja hal�l�hoz, �s ink�bb meghalna, minthogy szolg�lja �t. Mert gy�l�li… Minden f�rfit kedvel, csak �t nem… V�g�l is Setsuna… A Setsun�k sosem kedvelt�k a nyugatiakat. A bolond Inu no Taisho ezt nem vette �szre, �s ez az �let�be ker�lt. J�l kitervelt�k, az biztos. Egy hercegn� a kl�nb�l elcs�b�totta az apj�t, �gy az, a szerelemt�l nem l�tta, hogy mi k�sz�l a h�ta m�g�tt. �s, most itt van Nyugaton egy �jabb Setsuna-hime. (hercegn�) Sz�ps�ge messze t�lsz�rnyalja b�rmelyik n��t, akit eddig �let�ben l�tott. Semmi k�ts�g, beh�l�zza a legmagasabb rang� d�monokat, �s azok egym�snak esnek, �s elpusztulnak legjobb bar�taik kezei �ltal. A v�gs� gy�zelem Hatsuyo� lesz. V�ghez viszi, amit a kl�n kitervelt. Ez lett volna a c�lja, ha � le nem leplezi. Most, hogy tudja a n� sz�nd�kait, ink�bb meghalna. Sesshoumaru gonosz f�lmosolyra h�zta ajkait. Semmik�ppen sem engedi, hogy Hatsuyo meghaljon. �gy t�nkreteszi, hogy t�rden fog cs�szni a megv�lt� hal�l�rt. �gy gondolkozott, majd le akart menni a kertbe, vagy a kast�lyon k�v�lre. Ekkor valaki halkan elh�zta a shoujit, �s bel�pett. Haruko volt az, kez�ben mindenf�le sz�nes vir�gokat tartott. A l�ny megpillantotta az erk�lyen a neki h�ttal �ll� Sesshoumarut, majd �gy sz�lt:

-Sesshoumaru-sama, kicser�lem a vir�gokat a v�z�ban.

V�lasz nem j�tt, a kutyaszellem n�m�n �s mozdulatlanul meredt maga el�.

-Sesshoumaru-sama…

-Mit akarsz m�g? –Sesshoumaru hangja fenyeget�v� v�lt. Haruko nagyot nyelt, tudta, hogy az �let�vel j�tszik. Felr�mlett el�tte Katayama arca, �s er�t mer�tett bel�le. Leborult a tatamira, �s a legnagyobb al�zattal folytatta:

-Sz�rny� dolgot l�ttam… Teljesen megbotr�nkoztam…

-Nem �rdekelnek a szem�lyes probl�m�id! –szak�totta f�lbe Sesshoumaru a l�nyt, an�lk�l, hogy r�n�zett volna.

-Nem r�lam van sz�… -hebegte Haruko.

-Nem hallottad, mit mondott a nagy�r? –Jaken m�rgesen ord�tott a l�nyra.

-Jaken. –Sesshoumaru letekintett a k�zben mell� �rkez� kis szellemre. –Hagyd.

-Hai, Sesshoumaru-sama. –b�lintott Jaken, majd �rdekl�dve figyelt Harukora.

-Besz�lj, de aj�nlom, hogy fontos legyen, vagy meghalsz! –Sesshoumaru hangja hidegen csengett.

-L�ttam, ahogy Hatsuyo levetk�z�tt Katayama t�bornok el�tt, �s azt is, hogy megcs�kolta…

-Mir�l besz�lsz, onna?! –Jaken akkor�t rikkantott, hogy Haruko majdnem kiszaladt a szob�b�l, f�leg, mikor a hideg aranyszemek �rint�s�t �rezte. Azt hitte, Sesshoumaru menten v�gez vele.

-„B�rcsak itt lenne Katayama-chan!” –foh�szkodott mag�ban Haruko, fej�t m�g mindig a f�ld�n tartotta, nem mert a nagy�rra n�zni.

-Honto? (igaz) –k�rdezte Sesshoumaru k�z�mb�s hangon, de bel�l forrongott.

-Hai. –felelte a l�ny. –A saj�t szemeimmel l�ttam…

-T�vozhatsz! –Sesshoumaru m�r �pp eleget hallott, nem volt k�v�ncsi a r�szletekre. Haruko fel�llt, majd al�zatos hajlong�sok k�zepette elhagyta a szob�t.

-„Tudtam!” –m�rgel�d�tt mag�ban a nagy�r. –„Ez a n� egy romlott, al�val� szajha!”

-Sesshoumaru-sama? –Jaken agg�dva n�zte az aranyszem� f�rfit. Tudta, hogy valami nincs rendj�n vele. Sesshoumaru nem v�laszolt, a k�k eget f�rk�szte, �s egyre d�h�sebb lett.

-„Ez�rt valaki meg fog halni!” –gondolta, �s kezei �k�lbe szorultak.

Folyt. K�v.