13. fejezet

Egy „�tlagos nap” a Nyugati kast�lyban

Sesshoumaru m�rgesen kitrappolt a szob�b�l, m�g Jaken fej�t cs�v�lva n�zett ut�na.

-„M�r megint…” –gondolta d�h�sen a nagy�r. –„Nem volt neki ennyi el�g? Meg�l�m!”

A folyos�kon j�rk�l� katon�k �s nemesek gyorsan f�lreh�z�dtak az �tj�b�l. Az egyik kanyarn�l Namik�ba, az egyik �gyas�ba �tk�z�tt. Sz� szerint. A l�ny figyelmetlen�l nekiment a f�rfinak, majdnem h�traesett. Sesshoumaru jeges tekintettel m�rte v�gig a riadt l�nyt.

-„Meghalsz helyette…” –majd m�g miel�tt Namika megsz�lalhatott volna, z�ldes karmok sz�ntott�k v�gig a mellkas�t. Az er�s m�reg pillanatok alatt v�gzett vele. Namika teste �lettelen�l hullott a fapadl�ra, k�r�l�tte egyre nagyobb v�rt�csa keletkezett. A k�zelben �lldog�l� szamur�jok, f�rendiek �s szolg�k �rtetlen�l b�mult�k az esetet. B�r tudt�k, hogy Sesshoumarunak egy ilyen incidens el�g a gyilkol�sra. Sesshoumaru ridegen hordozta k�rbe a tekintet�t, majd k�z�mb�sen �gy sz�lt:

-Mire v�rtok? Takar�ts�tok el! –evvel sarkon fordult, �s otthagyta �ket. Egy fels�bb emeleten Katayam�val tal�lkozott.

-T�ged kerestelek Sesshoumaru.

-Mit akarsz?

-Ugyan, �n nem tehetek semmir�l. –c�lzott Katayama a Hatsuyoval t�rt�nt dolgokra. –Haruko egy kicsit f�lt�keny lett, gondolom elmondott mindent.

-Nem �rdekel. –Sesshoumaru nyugodtnak l�tszott, �m szemei d�h�sen villantak. Kis�t�lt az erk�lyre, ahonnan be lehetett l�tni az eg�sz f�ny�rban f�rd�z� tavaszi kertet. Katayama k�vette.

-Kedvelem Harukot… -kezdte Katayama. –Szeretn�m, ha nekem adn�d �t, �gyasnak.

Sesshoumaru meglepetten n�zett bar�tj�ra. Katayama t�nyleg k�z�mb�s lenne Hatsuyo ir�nt? Val�sz�n�leg az. Akkor nem k�rn� t�le Harukot.

-Fel�lem. –felelte semmitmond�an, �s figyelme �jb�l a kertre t�vedt. A kertben az egyik t� k�zel�ben megpillantotta Hatsuyot, akit k�r�lvettek az alacsonyabb rend� szolg�k gyermekei, akik m�g olyan fiatalok voltak, hogy m�g nem kellett nekik dolgozni. Kifinomult �rz�keinek k�sz�nhet�en hallotta, ahogy a l�ny a kis Yokot ismerteti �ssze a t�bbi gyermekkel.

-Tudom, hogy csak holnapt�l �ll a szolg�latodba, de m�ris a kertben lopja az id�t. –jegyezte meg Katayama, �rgus szemekkel b�mulva Hatsuyot, amit Sesshoumaru nem l�thatott, mert h�ttal �llt neki.

-Azt csin�l, amit akar… -Sesshoumaru hangja �rdektelen volt.

-Kicsit t�l sokat engedsz meg neki…

-Mint ahogy neked is! –csattant fel az ez�sthaj� szellem.

-Gomen nasai, Sesshoumaru! –Katayama nem akarta bar�tj�t mag�ra harag�tani. M�r akkor tudta, hogy vesz�lyes j�t�kba kezd, amikor szemet vetett Hatsuyora. Mikor leselkedett ut�nuk, biztos volt benne, hogy Sesshoumaru, ak�rhogy is �ltatja mag�t, hogy csak j�tszik Hatsuyoval, kedveli �t. Ha nem �gy lenne, m�r r�g v�gzett volna Hatsuyoval. Ez a szolg�sdi is csak arra j�, hogy levezesse d�h�t Hatsuyon, olyan b�n�k�rt, amiket el sem k�vetett. Katayama nem akart gy�l�lk�d�st Sesshoumaruval, aki gyerekkori j� bar�tja volt. Ez�rt nagyon r�sen kell majd lennie, ha meg akarja szerezni Hatsuyot. Ehhez a legjobb �t, ha maga Sesshoumaru mond le r�la. Igaz, hogy csak rabszolgak�nt vette maga mell� a l�nyt, de nagyon j�l tudta, hogy senki sem ny�lhat hozz�. A l�nynak nem biztos�tott jogot, de csakis Sesshoumaru �rhet hozz�.

-Hagyj magamra… -mondta Sesshoumaru. –Haruko a ti�d, foglalkozz most vele.

-Hai. –b�lintott Katayama, de Sesshoumaru m�r ezt nem v�rta meg. F�nyg�mbb� v�ltozott, �s elhagyta a kast�lyt. Katayama a fakorl�thoz s�t�lt, �s elm�ly�lten figyelte Hatsuyot, aki most mag�ra hagyta a boldogan j�tsz� gyerekeket, �s elindult a kik�vezett �sv�nyen.

-„Itt az ideje, hogy el�k�sz�tsem Tatsuro hal�l�t…” –gondolta, �s bel�pett a palot�ba.

Hatsuyo egy kis mag�nyra v�gyott, ez�rt otthagyta Yokot az �jdons�lt bar�taival. A gy�ny�r� kert idilli harm�ni�ja elb�v�lte, �s a r�gi id�kre eml�keztette, amikor m�g maga is �rn� volt. M�lyen besz�vta a vir�gok andal�t� illat�t, mik�zben lassan l�pkedett az �sv�nyen, hogy felfedezze az eddig m�g ismeretlen t�jat. Igyekezett senkivel sem tal�lkozni, hiszen mindenkin ut�latot �s megvet�st �rzett maga ir�nt. Azon t�prengett, hogy Sesshoumaru mi�rt is hagyta �letben. T�nyleg semmit se �rez ir�nta, vagy elvak�tja a s�t�t gy�l�let, melyet a Setsun�k ir�nt �rez? Vajon igazat mondott Katayama Sesshoumaru sz�nj�t�k�r�l, vagy az�rt d�h�s r� a f�rfi, amit Katayama r�la terjeszt? Tiszt�zni tudja-e valaha is mag�t Sesshoumaru el�tt? Mindenk�ppen meg kell pr�b�lnia, enn�l t�bbet m�r nem veszthet. Annyira elmer�lt a gondolataiban, hogy csak most t�nt fel neki, hogy nincs egyed�l. Egy magas, izmos, d�szes v�rtezetet visel� f�rfi j�tt vele szemben. V�r�s pal�stja lebegett ut�na. D�szes �v�b�l k�t katana markolata �llt ki. F�lhossz�, s�t�t, s�r� frufruja baloldalt volt elv�lasztva, �gy keretezve szab�lyos, nemes arc�t. Hatsuyo gyorsan f�lre�llt az �sv�nyr�l, utat engedve, a ny�lv�n magas rang� f�rfinak. Mikor a katona mell� �rt, Hatsuyo meghajolt, �s k�sz�nt�tte:

-Konnichiwa, samurai-sama! –Hatsuyo hangja megadta a kell� tiszteletet, nem akart konfliktusba keveredni d�monnal. A f�rfi meg�llt mellette, majd s�t�t szemeivel v�gigm�rte. Hatsuyo lehajtva tartotta a fej�t, nem n�zett a katona szemeibe.

-Setsuna no Hatsuyo? –sz�l�totta meg a l�nyt m�ly hangj�n a szellem.

-Hai, samurai-sama.

-A nevem Daishi no Naganouri. Az �t t�bornok egyike vagyok Nyugaton.

-Hai, Naganouri-sama. –mondta halkan Hatsuyo, mag�ban azon t�prengett, vajon mit akarhat t�le ez a f�rang� tiszt.

-Igaz, hogy meg akartad �lni Sesshoumarut?

-Nem. Nem akarom elvenni Sesshoumaru �let�t.

-Akkor a tr�nj�t, ne?

-Nem.

-Akkor mi�rt j�tt�l Nyugatra? –csod�lkozott Naganouri.

-Nem �nsz�ntamb�l tettem…

-Hanem?

-Jinz�ban sz�lltam meg egy fogad�ban, amikor…

-Wakarimasu. (�rtem) –szak�totta f�lbe Naganouri Hatsuyot. –Akkor foglaltuk el a v�rost, �s te fogs�gba est�l.

-�gy volt, Naganouri-sama.

-M�r csak egyet nem �rtek… -vakarta meg a homlok�t a f�rfi, aki lass�bb felfog�s�nak k�sz�nhet�en, m�g mindig nem rakta �ssze a t�rt�nteket. –Mi�rt �lt�zt�l �lruh�ba?

-Nem akartam �gyasa lenni senkinek sem, ezen k�v�l el szerettem volna ker�lni a tal�lkoz�st Sesshoumaru nagy�rral.

-Akkor… csak bujk�lt�l el�le, ne? –gondolkodott el a d�mon. –Ez �rthet�… �m m�gis volt valami rejtegetnival�d el�le...

-A b�ty�m meg�lte a Nagy Kutyaszellemet. Sz�gyent hozott, �s t�nkre tette a kl�nt. Ebben nem tudtam megakad�lyozni a b�ty�mat, mert m�g szinte gyerek voltam. Nem akartam, hogy Sesshoumaru azonos�tson engem Takemaruval.

-M�gis ez t�rt�nt. –�sszegezte a f�rfi. –Lenne m�g egy k�rd�sem. Veled tal�lkozott �jjelente Sesshoumaru?

-Hai. –Hatsuyo apr�t b�lintott. –Eszm�letlen voltam, mikor r�m tal�lt, majd megismert�k egym�st. Term�szetesen nem mertem neki elmondani, hogy ki is vagyok val�j�ban. �gy gondoltam, ha megkedvel, bevallok neki mindent. �m � v�gig tudta az igazs�got. Ezut�n napvil�got l�tott Katayama r�galma…

-Te r�galmaz�ssal v�dolod Katayama t�bornokot? –d�rrent a f�rfi hangja. Hatsuyo most felemelte a fej�t, �s a j�k�p� f�rfi s�t�t szemeibe n�zett.

-Igen. –mondta er�lyesen Hatsuyo. –Ezt Sesshoumarunak is megmondan�m, de � nem hallgat meg.

-Naze? (mi�rt) –Naganouri elk�pedve b�multa a n�t, most m�r biztos volt benne, hogy igazat mond.

-Katayama t�bornok elhallgatott n�h�ny r�szletet az �sszeesk�v�semr�l.

-Mit akart t�led a t�bornok?

-Mi m�st? Engem. –felelte a l�ny. –Visszautas�tottam, m�snap pedig hal�lra �t�lt Sesshoumaru. Csak azt nem �rtem, hogy mi�rt hagyott �letben…

-Ezekhez �n �rtek… -n�zett �rtetlen�l a f�rfi. –Elhiszem, amit mondt�l. Megpr�b�lok besz�lni Sesshoumaruval.

-Arigatou gozaimashita, Naganouri-sama! –Hatsuyo �szinte h�l�val hajolt meg a szamur�j el�tt.

-Ugyan! –legyintett sz�rakozottan Naganouri. –Mivel megkedveltelek, sz�vesen teszem. De nem lesz egyszer�. Katayama nem t�ri a visszautas�t�st, neh�z lesz vele. Most megyek. –Naganouri intett, majd otthagyta a csod�lkoz� Hatsuyot.

Katayama az erk�ly�n �csorgott, �s onnan tekintett le a kertre. L�tta, ahogy Hatsuyo �s Naganouri hosszasan besz�lgetnek.

-„Naganouri… Ha nem tudn�m undor�t� titkodat, m�g a v�g�n f�lt�keny lenn�k…” –g�nyos mosolyra h�zta ajkait. Hirtelen valaki megkocogtatta a shoujit. Haruko �rkezett meg. M�g a csel�dek egyenruh�j�t viselte. Odatipegett a v�r�s haj� f�rfihoz, aki a karjaiba z�rta.

-Katayama… -lehelte a n�, teljesen el�rz�keny�lve.

-Sesshoumaru beleegyez�s�t adta. –mondta halkan a t�bornok. –Most m�r az �gyasom vagy.

-A kamiknak h�la! –�rvendezett Haruko. �gy �rezte, ez �lete legboldogabb napja. Katayama arr�bb tolta a n�t mag�t�l, �s egy vaskos b�rersz�nyt vett el�, majd Harukonak ny�jtotta.

-Vegy�l a v�rosban �j kimon�kat, de siess vissza, sz�ks�gem lesz r�d.

-Arigatou gozaimashita, Katayama-san! –h�l�lkodott Haruko, barna szemei csillogtak, ahogy Katayama j�v�g�s� arc�ba n�zett.

-Vigy�l magaddal n�h�ny szolg�l�mat, �s adok egy gyaloghint�t �s �r�ket. –magyar�zta a f�rfi. –De ne feledd, ma fontos dologban kell nekem seg�dkezned! Ma csak egy-k�t fontos ruhadarabot vegy�l meg. Lesz m�g id�d b�ven v�s�rolni.

-Hai. –b�lintott mosolyogva a n�. –Seg�tek, amiben csak akarod!

-Gyere. –sz�lt kedvesen Harukonak, �s elhagyt�k a szob�t. Miut�n biztos�totta Haruko mell� a sz�ks�ges k�s�retet, visszat�rt a lakoszt�ly�ba.

-„Hatsuyo…” –gondolta keser�desen. –„Tejbe-vajba f�r�szten�lek, ha kedves lenn�l velem…”

A jobboldali falhoz l�pett, majd v�gigsim�totta a falra festett, tereb�lyes, vir�gz� cseresznyef�t. Er�sen benyomta az egyik ki�ll� fa�gon �ld�g�l� f�rjet, �s a fal elh�z�dott. Egy folyos� t�rult a szemei el�, melyen egy fal�pcs� vezetett lefel� a s�t�ts�gbe. Leemelt a falr�l egy f�kly�t, �s egy csettint�ssel meggy�jtotta.

-„Tatsuro… K�sz�tek neked egy kis aj�nd�kot.” –vigyorgott Katayama, majd beh�zta maga m�g�tt az ajt�t.

M�r esteledett, mikor Hatsuyo �s Yoko a kast�lykertb�l a sz�ll�sukra igyekeztek. Egy harmadik emeleti erk�lyr�l Tatsuro integetett a k�t l�nynak, akik mosolyogva viszonozt�k a gesztust, majd elsiettek a szolg�k lakr�sze fel�. Mikor a szob�juk el� �rtek, Hatsuyo �gy sz�lt:

-Menj be, addig hozok �telt a konyh�r�l. –majd kedvesen megsimogatta a kisl�ny fej�t, aki sz�les mosollyal b�lintott. Hatsuyo elsietett a konyha fel�. Mikor bel�pett, m�r csak a konyh�nak a f�n�ke �s egy fekete haj� fiatal f�lszellem l�ny ser�nykedett odabent. A t�bbiek m�r nyilv�n elindultak kihordani a vacsor�kat a f�rendieknek �s a szamur�joknak. Voltak, akik a k�z�s, nagy �tkez�ben ettek, �s akadtak olyanok is, akik a saj�t lakoszt�lyukban fogyasztott�k el az esteb�det.

-Ejh, te l�ny! –korholta a fiatal n�t a tereb�lyes asszonys�g, aki a konyhaf�n�k volt. –Ez �gy nem j�! Tatsuro-sam�nak sokkal t�bb sz�ja-sz�sz kell a sushi-hoz! –a nagy faasztalon egy t�lca fek�dt b�s�gesen megrakva t�bbf�le �tellel �s g�z�lg� te�val. Az id�s n� m�rgesen ingatta a fej�t.

-De elfogyott a sz�sz! –menteget�z�tt a csel�d. A k�t n� tudom�st sem vett az �rkez� Hatsuyor�l, aki k�zben �sszek�sz�tett n�mi �telt �s te�t a vacsor�hoz.

-Ha elfogyott, h�t f�zz�l m�g egy adagot! –p�r�lt tov�bb az id�sebb n�. –Ezt �gy nem lehet felt�lalni az �rnak!

-Megyek m�r, Eiko-sama! –felelte a l�ny majd az id�s asszonnyal a sark�ban elt�ntek a konyha m�sik r�szleg�ben. Vel�k egy id�ben Hatsuyo is elhagyta a helyis�get. Mikor vissza�rt a szob�j�hoz, Harukot l�tta d�szes kimon�ban a konyha ir�ny�ba osonni. Hatsuyo a f�ldre tette a t�lc�t, �s k�vette a n�t. Yokonak meghagyta, hogy semmi esetre se mozduljon ki. Hatsuyonak rossz el��rzete t�madt. Vajon mit akarhat ott Haruko, mikor semmi dolga arra? Hiszen m�t�l Katayama f��gyasa.

-„Katayama!” –villant be az agy�ba. –„K�sz�l valamire.”

Mikor Haruko beh�zta maga m�g�tt az ajt�t, Hatsuyo egy r�sen �t leselkedett. L�tta, hogy a n� valamit bele�nt a t�lc�n l�v� te�ba, majd idegesen sz�tn�z. Hatsuyo visszaszaladt a szob�j�ba, �s megv�rta, am�g Haruko elmegy a shouji el�tt. Yoko �rtetlen�l b�mult Hatsuyora.

-Doshita, Hatsuyo-sama? (mi t�rt�nt)

-Maradj itt! –mondta v�lasz helyett a n�, majd elindult Tatsuro lakoszt�lya fel�. Mag�ban im�dkozott, hogy ne t�vedjen el a kast�ly k�zponti r�sz�ben. A folyos�kon m�szk�l� katon�k nem sz�ltak hozz�, azt hitt�k, hogy a nagy�r hivatja. Az egyik folyos�n m�gis elt�vedt. Megpr�b�lta felid�zni, hogy Tatsuro honnan integetett neki, majd felszaladt a harmadik emeletre. Szerencs�j�re �ppen id�ben megl�tta a fekete haj� l�nyt, amint a t�lc�t viszi be Tatsuronak. A parancsnok lakoszt�lya el�tt �ll� �r�knek reag�lni sem volt idej�k, Hatsuyo olyan gyorsan berontott. Tatsuro az ajkaihoz emelte a cs�sz�t.

-Neeeeeee! –ki�ltott Hatsuyo, �s vill�msebess�ggel ki�t�tte a f�rfi kez�b�l a te�t. A kis ed�ny tartalma ki�ml�tt a f�ldre. Az er�s m�reg sisteregve lyukat �getett a tatamin. Tatsuro �s a szolg�l�l�ny sz�hoz sem tudott jutni, a szob�ba szamur�jok rontottak be kivont karddal, �s maga Sesshoumaru, aki az emeleten tart�zkodott mikor meghallotta Hatsuyo sikolt�s�t.

-Mi van itt? –k�rdezte Sesshoumaru.

-Azt hiszem… meg akartak m�rgezni… -�llap�totta meg zavartan a t�nyeket Tatsuro. A katon�k n�m�n �lltak, katan�jukkal a kez�kben. A fekete haj� csel�dl�ny ijedten lihegett. Hatsuyo les�t�tt szemmel �csorgott Sesshoumaru el�tt. A leveg�ben tapintani lehetett a fesz�lts�get. V�ratlanul Katayama l�pett be, Harukoval a sark�ban. Eredetileg az�rt j�ttek, hogy megszeml�lj�k m�v�ket. M�g�tt�k, k�v�ncsiskod� tekintetek vizslattak be a szob�ba.

-Tabito-san. –sz�lt Tatsuro az egyik ember�hez, aki meghajolva el�l�pett. –K�ldjetek el mindenkit az ajt� el�l, mondj�tok meg, hogy j�l vagyok.

-Hai. –b�lintott a szamur�j �s t�bbi katon�val egy�tt elhagyt�k a helyis�get, beh�zva maguk m�g�tt a tol�ajt�t.

Katayama forrt a d�ht�l, tudta, hogy Hatsuyo hi�s�totta meg a terv�t, �s hogy Haruko nem volt el�g k�r�ltekint�.

-Te aljas szuka! –ord�tott a megszeppent csel�dre. –Meg akartad m�rgezni a parancsnokot? –a tatamin l�v� sisterg� foltra mutatott.

-�n… �n… nem… -hebegte a riadt l�ny, de Sesshoumaru elkapta a tork�t, �s a magasba emelte.

-Sesshoumaru! –ki�ltott Hatsuyo. –Ne �ld meg!

A f�rfi aranyszemeit Hatsuyora emelte, �s elengedte a szolg�t.

-Tal�n tudsz valamit? –k�rdezte Hatsuyot�l. �m, miel�tt Hatsuyo v�laszolhatott volna, Katayama kir�ntotta a kardj�t, �s pillanatok alatt lemetszette a fekete haj� csel�dl�ny fej�t. A l�ny v�re szanasz�t spriccelt a szob�ban, Tatsuro arr�bb ugrott, hogy ne legyen v�res. A l�ny �lettelen teste tompa puffan�ssal zuhant a tatamira, piros v�rrel �ztatva azt. Sesshoumarut nem k�l�n�sebben zaklatta fel a l�tv�ny, �jb�l Hatsuyohoz fordult:

-Tudsz valamit?

-Harukot l�ttam a konyh�ban Tatsuro-sama �tele k�r�l. –felelte Hatsuyo.

-Ugyan, Hatsuyo! –legyintett Haruko. –Csak saket vittem Katayama-sannak.

Igazat mondott, val�ban sakes kors�val a kez�ben t�vozott a konyh�b�l, �s ezt Hatsuyo is l�tta. B�r Tatsurot megmentette, most m�r nem tudott semmit sem tenni. Az �rtatlan l�ny meghalt, Katayama meg�szta a felel�ss�gre von�st.

-�n k�ldtem el Harukot sake-�rt. –mondta Katayama. –Hatsuyo, ez a csel�d konyh�ban tart�zkodott? –Katayama igyekezett visszaterelni a sz�t a halott l�nyra. 

-Hai. –s�hajtott Hatsuyo, a l�ny�rt m�r �gysem tehet semmit.

-Akkor a dolog elint�zve. –sz�lalt meg Sesshoumaru. –Tatsuro! Egy szinttel feljebb van egy �res lakoszt�ly. Odak�lt�z�l.

-Hai, Sesshoumaru-sama! –felelte a f�rfi.

-K�t nap m�lva el�l�ptetlek t�bornokk�.

-Arigatou gozaimasu, Sesshoumaru-sama! –Tatsuro repesett az �r�mt�l, persze nem mutatta.

-Hatsuyo, holnap reggel v�rlak. –jelentette ki Sesshoumaru, majd elhagyta a szob�t, Katayam�val �s Harukoval a nyom�ban.

Tatsuro gyeng�den n�zett Hatsuyora.

-A minap m�g �n akartalak megmenteni t�ged, �s most te mentett�l meg engem… -Tatsuro felnevetett, feh�r fogsora kivillant ajkai k�z�l.

Hatsuyo kedvesen r�mosolygott a f�rfira.

-Most mennem kell… Oyasuminasai…

-Arigatou gozaimasu! –sz�lt a t�voz� l�ny ut�n Tatsuro, majd suttogva hozz�tette: –Utsukushii (gy�ny�r�) Hatsuyo…

Folyt. K�v