Suki no kyoo- A szerelem ereje  好の強

Sesshoumaru to Hatsuyo

By: Kurosawa-sama

14. fejezet

Szerelmem, gy�l�llek!

Hatsuyo gondterhelten h�zta be maga m�g�tt a szob�ja ajtaj�t. Felvillanyozta a t�ny, hogy Tatsurot megmentette, �m biztos volt benne, hogy a h�tt�rb�l Katayama mozgatta a sz�lakat. Az a szerencs�tlen f�lszellem csel�dl�ny ahhoz is buta volt, hogy rendesen elv�gezze a dolg�t, nemhogy egy f��r �let�re t�rj�n ilyen fondorlatos m�don. Katayama viszont a v�gs�kig elmegy, hogy megszabaduljon a neki nem tetsz� egy�nekt�l. Ez sem sokon m�lott. Hatsuyo egyre jobban f�lt a f�rfit�l. Katayam�nak nem sz�m�t semmi �s senki sem… Vajon egy napon m�g mag�t Sesshoumarut is k�pes lenne el�rulni? Lerogyott a futonra, �s k�z�mb�s tekintettel meredt az asztalk�j�n l�v� �telekre. Valahogy most nem volt �tv�gya. A kis Yoko legal�bb b�k�sen alszik. Elf�radhatott az eg�sz napi futk�roz�sban. Hatsuyo m�lyet s�hajtott, gondolatai visszaterel�dtek Katayam�ra. Vajon, mikor t�r r� ism�t a f�rfi? Most, hogy Haruko lett az �gyasa tal�n nyugton marad egy ideig. Mi�rt pont Haruko? Haruko l�tta �ket… Elmondhatta volna Sesshoumarunak, hogy Katayama er�szakoskodott vele… Ez�rt v�lasztotta �t, de hogy t�k�letes legyen az alak�t�s, Katayam�nak Haruko mellett kellene maradnia… Legal�bbis egy ideig… Haruko gy�l�li �t… Ahogy r�n�zett, m�lys�ges megvet�st �rzett a n� szemeiben… �s milyen b�szk�n vonult v�gig a csel�dek �s az urak k�z�tt a Katayam�t�l kapott gy�ny�r� kimon�kban! Hatsuyo biztos volt benne, hogy Katayama felhaszn�lja Harukot ellene. Ak�rmit is terveznek azok ketten, valamit ki kell tal�lnia, nehogy r� t�rj�n. F�leg �jjel. El�vette a batyuj�b�l az Adauchi-tou-t, �s azon elm�lkedett, hogy ez az er�s szellemkard vajon akad�lyt tudna-e vonni a szob�ja k�r�. Kih�zta a h�velyb�l a nemes peng�t �s koncentr�lni kezdett, h�tha t�rt�nik valami. �m nem t�rt�nt semmi. Idegesen felpattant a futonr�l, �s j�rk�lni kezdett a szob�ban. Mikor a shoujihoz �rt, m�rgesen belev�gta a peng�t az ajt�f�lf�ba. Ekkor a kard szikr�zni kezdett, �s z�ldes f�nnyel vonta be a helyis�get. Hatsuyo mosolyogva n�zett k�rbe a szob�ban.

-Ezen juss �t, te f�reg! –nevetett fel halkan. Imm�r megnyugodva s�t�lt az �gyhoz, melyen k�nyelmesen ny�lt v�gig. M�r r�gen aludt futonon, rossz sorsa ellen�re, most remek�l �rezte mag�t. Az el�gedett mosoly l�tt�n a n�vekv� holdsarl� is el�b�jt egy csipk�s felh� m�g�l, �s moh�n k�v�ncsiskodott a far�csos ablakon �t, ez�st�s f�nnyel sz�nezve a b�jos arcot.

Tatsuro miut�n bel�pett �j lakoszt�ly�ba, lecsatolta s�lyos v�rtj�t, �s az erk�lyre s�t�lt. Nem mutatta ki, de nagyon megr�m�lt a m�reg l�tt�n, mely ki�gette el�z� szob�ja padl�j�t. �sszer�ncolt szem�ld�kkel b�multa a holdf�nyben �sz� kertet. Most m�r minden b�k�s volt. A kast�ly nem sokkal ezel�tt egy felbolydult m�hkasra eml�keztetett. Ki t�rhetett az � �let�re ilyen aljas m�don? Biztosan nem az a fekete haj� kis csel�d. A tettest fels�bb k�r�kben kell keresni. Tal�n Yasukazu volt? Neki �llt egyed�l �rdek�ben. De tal�n a mer�nyl� m�g fentebb �ll a rangl�tr�n. Katayama… Tatsuro kezei �k�lbe szorultak. Csakis Katayama lehetett… Ha a mer�nylet siker�lt volna, akkor Yasukazut k�nnyebb lenne t�bornoki rangra emelnie. Esetleg valami m�r indoka is lehetett Katayam�nak, mint a tehets�gtelen rokon�nak val� seg�ts�g? Mert ha err�l lenne sz�, akkor m�r kor�bban is megtehette volna… Egy biztos, nagyon vigy�znia kell ezent�l Katayam�val, mert hi�ba lesz � is t�bornok, Sesshoumaru egyform�n kedveli �ket. Harcukat Sesshoumaru tudta n�lk�l kell megv�vniuk… Ki tudja, hogy d�ntene a nagy�r, ha � ny�ltan szembesz�llna Katayam�val?

Katayama a szob�j�ban igazgatta az �llv�nyra helyezett fegyverzet�t. A m�csesek f�nyj�t�kkal vont�k be a helyis�get, melyben a f�st�l�k illata keveredett a be�raml� vir�gillatokkal. Katayama csup�n egy hakam�t viselt, lapock�ig �r�, v�r�s haj�n megcsillantak a v�zcseppek, test�b�l finom olajok arom�ja �radt. Ekkor elh�z�dott a shouji, �s betipegett Haruko, frissen kimosakodva, dr�ga selyemkimon�ba �lt�zve. Mikor megpillantotta a f�rfit hi�nyos �lt�z�k�ben, mintha vill�m csapott volna bel�, megdermedt. Megbabon�zva n�zte Katayama izmos h�t�t, �s k�cos, v�r�s hajzuhatag�t.

-Katayama-san… -ny�gte a l�ny.

-A mai nap egy cs�nya kudarccal v�gz�d�tt… -s�hajtotta a f�rfi, a mer�nyletre c�lozva.

-Megtettem mindent, amit k�rt�l…

-Hogy lehetsz ennyire el�vigy�zatlan? –csattant fel a t�bornok, mik�zben Haruko fel� fordult. Haruko szemei elkerekedtek, szinte lass�tva l�tta maga el�tt a jelenetet. Ahogy Katayama fel�je fordult, a haj�b�l csillog� v�zcseppek hullottak szanasz�t, hossz�, szab�lytalan frufruja az arc�ba l�gott, melyb�l k�t s�t�t szemp�r meredt r�. Elb�v�lve m�rte v�gig a f�rfit. Sz�les v�llait, t�k�letes, ar�nyosan izmos fels�test�t… A l�legzete is el�llt egy pillanatra.

-Haruko! –a t�nem�ny megsz�lalt. Haruko visszat�rt a val�s�gba, mely nem k�l�nb�z�tt az �lomvil�gt�l.

-Hai. –b�lintotta a l�ny, imm�r a besz�lget�sre koncentr�lva.

-Azt k�rdeztem, hogy lehett�l ennyire el�vigy�zatlan?

-Odafigyeltem mindenre… -menteget�z�tt Haruko. –Megv�rtam, m�g mindenki elhagyja a konyh�t… M�g a sz�jasz�szt is ki�nt�ttem, �gy Eiko nem engedte id�ben felszolg�lni a vacsor�t Tatsuronak…

-Nem err�l van sz�! –mondta Katayama. –Hogy nem l�ttad, hogy Hatsuyo a nyomodban van?

-Gomen nasai, Katayama-san! –Haruko hangja k�ts�gbees�st t�kr�z�tt. –Legk�zelebb �vatosabb leszek!

-Le is bukhattunk volna… -folytatta a szemreh�ny�st Katayama, mik�zben els�t�lt a n� mellett.

-Katayama-san! Onegai! (k�rlek) –k�ny�rg�tt Haruko.

-J�l van… M�r �gysem tehet�nk semmit… -Katayama le�lt egy selyemp�rn�ra az asztalk�hoz, �s saket akart mag�nak t�lteni, de Haruko odaugrott, �s kivette a kez�b�l a kors�t.

-Engedd meg, hogy t�ltsek neked saket, Katayama-san… -mondta al�zatosan Haruko.

-Domou. (k�sz�n�m, a f�rfiak haszn�lt�k ezt a kifejez�st) –b�lintott Katayama. –Igy�l te is.

-Arigatou gozaimashita. –felelte Haruko, majd a m�sik cs�sz�t is tele�nt�tte. Egy ideig csendben �ltek, a l�nynak sz�rny� b�ntudata volt, hogy a szeretett f�rfi terve � miatta nem siker�lt. Katayama unta mag�t. Nem b�nta volna, ha Hatsuyo �lne vele szemben. Ekkor Haruko felemelkedett a hely�r�l �s mell� l�pett. Katayama k�v�ncsian tekintett a n�re. Haruko kioldotta aranysz�n� obij�t, �s a csod�latos kimon� pillanatok alatt a tatamira hullott. Az �ttetsz� yukata t�k�letesen l�tni engedte a l�ny sov�ny alakj�t. Katayama v�gigm�rte Harukot, �s csal�dottan vette tudom�sul, hogy a l�nyt egy�ltal�n nem �ldotta meg a term�szet azokkal a tulajdons�gokkal, melyekkel egy n� b�szk�lkedhet. Egy�ltal�n nem �rzett kedvet ehhez a n�h�z. Ann�l ink�bb egy m�sikhoz… K�zben a yukata is a kimon� sors�ra jutott, felfedve gazd�j�t teljes val�j�ban. Katayama most m�r eld�nt�tte, hogy p�r napon bel�l megszabadul Harukot�l. Haruko le�lt mell� �s �t�lelte, hossz� ujjait v�gigfuttatva Katayama t�k�letesen kidolgozott mellizmain.

-Ne most… -sz�lalt meg halkan a f�rfi. –Ideges vagyok a mai nap kudarca miatt…

-Ez j�t fog tenni… -mosolygott a n�, �s nem hagyta abba a t�bornok test�nek a felfedez�s�t.

-Haragszom r�d, figyelmetlen volt�l. –jegyezte meg Katayama, mik�zben lefejtette mag�r�l a moh� ujjakat.

-Kiengesztellek… -Haruko csillog� szemekkel n�zett kedves�re.

-Iie. –r�zta meg a fej�t Katayama. –Ez lesz a b�ntet�sed.

-Onegai! (k�rlek) –mondta a v�gyt�l rekedt hangon Haruko. –Ne tedd ezt velem…

-Egy valamit m�gis tehetsz a megbocs�t�s�rt… -Katayama ajkai g�nyos mosolyra h�z�dtak, mialatt kioldotta az obij�t. Az �gy�k�hoz h�zta a l�ny fej�t, �s mikor f�rfiass�g�n meg�rezte a kellemes �rint�st, lehunyta s�t�t szemeit, �s m�lyet s�hajtott. Egy gy�ny�r� n� villant fel elm�j�ben, ahogy az onsen el�tt �lldog�l, t�k�letes idomait nem fedi semmi…

El�rkezett a reggel. A nap v�r�s f�nnyel el�b�jt a k�zeli dombok takar�s�b�l. A madarak vid�m �nekkel k�sz�nt�tt�k a jelens�get. Hatsuyo kipihenten �bredt az elm�lt napok f�radalmai ut�n. Miut�n v�gzett a reggeli f�rd�ssel reggelit vitt a konyh�r�l mag�nak �s a kis Yokonak. A kisl�ny �r�mmel fogyasztotta a finom �teleket.

-Hatsuyo-sama, ma is j�tszhatok a t�bbi gyerekkel? –k�rdezte �rtatlan szemekkel.

-Hai. –mosolygott Hatsuyo, mik�zben megsimogatta a gyermek fej�t. �r�lt, hogy legal�bb Yoko j�l �rzi mag�t a kast�lyban. –Nekem mennem kell a nagy�rhoz.

Mikor j�llaktak Hatsuyo visszavitte az �res ed�nyeket, majd neh�z sz�vvel elindult Sesshoumaru lakoszt�lya fel�. Mikor bel�pett a f�rfi szob�j�ba, Sesshoumaru m�g ott tart�zkodott Jaken t�rsas�g�ban. Sesshoumaru rideg tekintettel m�rte v�gig a l�nyt, majd �gy sz�lt:

-Cser�ld ki az �gynem�t �s takar�tsd ki a helyis�get! –hangja olyan fagyos volt, hogy Hatsuyot kir�zta a hideg. –Ez lesz a dolgod! Ha m�g sz�ks�gem lesz r�d, sz�lok. –ezzel elhagyta a szob�t Jakennel a nyom�ban. Hatsuyo fell�legzett. Sesshoumaru most nem �tlegelte. Tal�n Katayama nem mondott neki semmit a tegnap t�rt�ntekr�l? Ebben nem lehetett biztos. Leguggolt a futon mell�, melyb�l a f�rfi kellemes illata �radt, �s m�g valaki�… Ahogy leszedte a takar�kat, egy z�ld vir�gf�z�rt tal�lt a leped�n. Val�sz�n�leg egy hajt�b�l sz�rmazhatott. Teljesen elszorult a sz�ve, mikor tudatosult benne, hogy Sesshoumaru nem egyed�l t�lt�tte az �jszak�t. Ezek szerint t�nyleg nem jelentett soha a f�rfinak semmit. M�g akkor sem… Katayam�nak teljes m�rt�kben igaza volt. �m � m�gis ezt a f�rfit szereti. El�rulva �rezte mag�t, ahogy a z�ld csecsebecs�t forgatta ujjai k�z�tt. Sz�vesen lenne annak a n�nek a hely�ben, de nem, mint egy �gyas, hanem mint feles�g. �gsz�n szemei megteltek k�nnyel, de visszatartotta a s�r�st. Nem az a fajta n� volt, aki els�rja mag�t. A gyermekkori �lm�nyek, �s a Hakateda-szigeti h�bor�, melyben lesz�rt�k, megedzett�k a lelk�t. Egy ilyen kegyetlen �s gonosz f�rfi, mint Sesshoumaru nem �rdemli meg a k�nnyeket. M�lyet s�hajtott, �s a munk�j�ra pr�b�lt koncentr�lni, de felett�bb elszomor�totta, hogy Sesshoumaru m�s n�t is �gy �lel, ahogy �t akkor. Elhessegette a gondolatot, �s nekil�tott a feladat�nak.

Ez a nap teljesen esem�nytelen�l telt Hatsuyo sz�m�ra. Sesshoumarut reggel �ta nem l�tta, szerencs�re Katayam�val sem tal�lkozott. Miut�n kitakar�totta Sesshoumaru szob�j�t, m�r a nap lefel� ereszkedett a horizonton. Kiment a kertbe, hogy megkeresse Yokot, aki a t�bbi csel�d gyerekeivel j�tszott. Yoko egy sz�nes vir�gcsokorral a kez�ben szaladt fel�.

-Hatsuyo-sama! –mondta sz�les vigyorral. –Ezt neked szedtem!

-Arigatou, Yoko-chan! –mosolygott h�l�san Hatsuyo, majd beleszagolt a vir�gokba. –Ezek nagyon sz�pek, �s milyen j� az illatuk!

-Tudtam, hogy �r�lni fogsz neki, Hatsuyo-sama! –vigyorgott a gyermek.

-Ideje menni f�rdeni, �s vacsor�zni, lassan lesz�ll az este.

Yoko b�lintott, majd visszat�rtek a csel�dek lakr�sz�be.

Sesshoumaru miut�n elny�jt�ztatta tagjait a kast�ly egyik onsenj�ben, visszat�rt a szob�j�ba. Az egyik sarokban Jaken hortyogott, �m a f�rfi �gyet sem vetett r�. A lakoszt�ly ragyogott a tisztas�gt�l, de az eg�sz szob�ban �rezni v�lte Hatsuyo illat�t. El�nt�tte a d�h, mikor arra gondolt, amit Haruko mondott neki. M�r az els� tal�lkoz�sukkor megk�v�nta Hatsuyot, de Hatsuyo mindenkinek odaadja mag�t, csak �ppen neki nem. Ekkor megfogant a terv a fej�ben. M�r nem �rdekelte, h�ny f�rfival h�lt a n�, mag�nak akarta. Odas�t�lt Jakenhez, majd er�lyes hangon r�sz�lt:

-Jaken! Felkelni!

A kis szellem felpattant, de a nagy ijedts�gt�l hasra v�g�dott.

-I..iigeen, nagy�r… -t�p�szkodott fel Jaken.

-Keresd meg Hatsuyot, �s k�ldd ide! –Sesshoumaru h�tat ford�tott Jakennek, �s kis�t�lt az erk�lyre.

-Megyek, nagyuram! –hajb�kolt a kis d�mon, �s elhagyta a szob�t.

Hatsuyo, miut�n Yoko elaludt �ppen a shoujit h�zta be a kisl�ny szob�j�n, mikor megjelent Jaken. Hatsuyo meglep�d�tt, hogy mit keres itt ilyen k�s�n Sesshoumaru csatl�sa. Nem sok ideje volt ezen t�prengeni, mert felhangzott Jaken reszel�s hangja:

-A nagy�r l�tni k�v�n!

-Ilyenkor? –d�bbent le a l�ny.

-Mire v�rsz m�g? –pattogott Jaken. –K�vess!

Hatsuyo nagyot nyelt, majd elindult a kis szellem ut�n. Vajon mit akarhat Sesshoumaru? Tal�n valami kivetnival�t tal�lt a munk�j�ban? Esetleg Katayama k�pr�ztatta el �t �jabb �sszesk�v�ses t�rt�netekkel? Nem lep�d�tt volna meg… Mikor bel�pett Sesshoumaru lakoszt�ly�ba egyre hevesebben vert a sz�ve. Most jutott el a tudat�ig, hogy mi t�rt�nhet vele. Nem akarta, hogy Sesshoumaru �jra megverje. Sesshoumarut nem l�tta a helyis�gben, de r�gt�n meghallotta a hangj�t az erk�lyr�l.

-Jaken, elmehetsz!

Hatsuyo ijedten fordult a z�r�d� tol�ajt� fel�. �gy �rezte mag�t, mint egy csapd�ba esett vad. Megpillantotta a f�rfit, amint �ppen fel� tart. Sesshoumaru csak egy hakam�t viselt ezen a f�lledt, meleg �jjelen. Hatsuyo, b�r l�tta m�r Sesshoumarut ilyen hi�nyos �lt�zetben, m�gis oldalra n�zett.

-Elj�tt�l… -jegyezte meg hidegen a f�rfi.

-Mit akarsz t�lem? –k�rdezte k�z�mb�sen Hatsuyo a d�mon aranyszemeibe n�zve.

-Kicsit t�bb tiszteletet! –Sesshoumaru hangja fenyeget�en csengett. –Vagy meg akarsz ismerkedni megint az �kl�mmel?

-Mit �hajt, nagy�r? –v�ltott al�zatos hangnemre Hatsuyo, b�r alig gy�zte legy�rni a nyelv�n l�v� g�nyos szavakat. El szerette volna ker�lni a ver�st.

-Nagyon j�… -Sesshoumaru viszont szabadon g�nyol�dhatott. –Vetk�zz!

-Tess�k? –Hatsuyo elkerekedett szemekkel tekintett Sesshoumarura.

-J�l hallottad. –mondta fagyosan a nagy�r. –Net�n Katayam�nak k�r�s n�lk�l is megteszed?

Hatsuyo most m�r meg�rtette.

-„Innen f�j a sz�l!” –gondolta m�rgesen. –„Katayama megint mes�lt neki… ez�ttal a feslett erk�lcs�met ecsetelte.”

-Nem tettem meg senkinek, semmit! –felelte d�h�sen Hatsuyo.

-Ezt nem hinn�m… -Sesshoumaru szemei megvillantak. –Vetk�zz, onna! 

-Ne merj velem �gy besz�lni! –kiab�lta Hatsuyo, majd fel akarta pofozni a f�rfit, ha az el nem kapja a kezeit.

-Osoi… (lass�) –jelentette ki k�z�mb�sen a nagy�r, majd k�zel r�ntotta mag�hoz Hatsuyot. Mire Hatsuyo �szbekapott az obija m�r a f�ld�n hevert. Ezt k�vette a kimon�ja is. Hi�ba pr�b�lt kap�l�zni, Sesshoumaru sokkal er�sebb volt n�la.

-Hagyd ezt abba! –k�rlelte a f�rfit.

-Urusei! (fogd be) –h�r�gte Sesshoumaru, majd a falhoz pr�selte a l�nyt. A k�nnyed anyagb�l k�sz�lt yukat�t egy laza mozdulattal let�pte Hatsuyor�l, aki k�ts�gbeesetten fic�nkolt a f�rfi karjaiban. –Most nem menek�lsz… -lihegte Sesshoumaru. Amint megl�tta a t�k�letes n�i testet, m�r tudta, hogy nincs meg�ll�s. Mikor az el�z� �jjelen az egyik �gyas�val h�lt, akkor is v�gig Hatsuyora gondolt. Egyik kez�vel lefogta a l�ny kezeit, hogy ne kap�l�zzon, m�g a m�sikkal felfedez��tra indult Hatsuyo test�n. K�zben ajkaival a l�ny�ra tapadt, �s nyelve er�szakos t�ncba kezdett Hatsuyo sz�j�ban. Szemfogaival fels�rtette Hatsuyo ajkait. A l�ny sz�ja szeglet�b�l apr�, piros v�rfolyam indult meg. A v�r �ze Sesshoumaru sz�m�ra csak m�g �desebb� tette a cs�kot. Kez�vel Hatsuyo feszes, telt melleit markol�szta, nem t�l gyeng�den, majd v�gigsim�tott a n� lapos, izmos hasfal�n, le eg�szen az �l�ig. Sesshoumaru megszak�totta a cs�kot, �s Hatsuyo nyak�t, majd kulcscsontj�t kezdte el harapd�lni. Egyik ujj�val behatolt a l�nyba, aki felny�g�tt az ismeretlen, furcsa �rz�st�l.

-Hagyd abba! –ny�gd�cselte Hatsuyo. –Onegai! (k�rlek)

Sesshoumaru elengedte a n�t, de csak addig, m�g a futonra l�kte. Hatsuyo el akart menek�lni, de a f�rfi m�r r� is vetette mag�t. Ott folytatta, ahol abbahagyta, csak most f�lig rajta fek�dt. Hatsuyot el�nt�tte a v�gy, ahogy Sesshoumaru ujj�t �rezte mag�ban, �s ezt sz�gyellte.

-Te is �lvezed, ne? –lihegte a f�rfi a f�l�be.

-Nem akarom…

-Ne l�gy nevets�ges… -Sesshoumaru Hatsuyo k�k szemeibe n�zett. –Nem el�sz�r teszed ezt…

Sesshoumaru most lesz�llt a l�nyr�l, hogy megszabad�tsa mag�t a hakam�j�t�l. Majd sz�tfesz�tette a l�ny combjait, �s bel�hatolt. Egy hatalmas sikoly r�zta meg a palot�t…

Katayama a f�rd�s ut�n m�g tett egy s�t�t a kertben, min�l kevesebb id�t szeretett volna �jdons�lt �gyas�val t�lteni. Ekkor hallotta meg a sikolt�st. Tudta hogy ki az, �s nem volt neh�z kital�lni, hogy mi t�rt�nt. Ugyanis a hang Sesshoumaru szob�j�b�l j�tt. Kezei �k�lbe szorultak, j�v�g�s� arca eltorzult, �s �llati hangon fel�v�lt�tt. Egyik �kl�vel belecsapott egyet a h�d korl�tj�ba, melyen �ppen �llt. A korl�t kiszakadt a hely�r�l. Vill�ml� szemekkel n�zte a m�v�t. Most el�sz�r �rzett gyilkos d�h�t Sesshoumaru ir�nt…

Sesshoumaru er�szakos cs�kkal hallgatta el a l�nyt, aki ijedten kap�l�zott alatta. Hatsuyo m�rhetetlen f�jdalmat �rzett, de a f�rfi nem hagyta abba k�nz�s�t. Egyre gyorsabban mozgott benne. �rdekes m�don, maga sem tudta, hogy melyik pillanatban, de kellemes �rz�sek t�lt�tt�k el a test�t. Sesshoumaru is egyre gyeng�debben simogatta. Mintha minden megv�ltozott volna… Olyan volt, mint akkor, kint a h�zn�l, b�r ott nem jutottak ilyen messzire. Mindkettej�ket hatalm�ba ker�tette az akkori var�zs. A szob�t k�jes ny�g�sek zengt�k be. Sesshoumaru megszak�totta a cs�kot, �s Hatsuyo szemeibe n�zett, mik�zben lassabbra vette a temp�t. Hatsuyo a f�rfi szemeiben a szenved�lyen k�v�l szerelmet l�tott. Sesshoumaru megig�zve b�multa az alatta fekv� sz�ps�ges n�t.

-Gy�ny�r� vagy… -suttogta Sesshoumaru, �s v�gigsim�totta a l�ny arc�t.

-Sesshoumaru… -Hatsuyo belet�rt az ez�st hajzuhatagba, majd a f�rfi izmos h�t�t kezdte el cir�gatni. Sesshoumarut m�g jobban el�nt�tte v�gy, �s gyorsabban kezdett el mozogni, tartva a szemkontaktust Hatsuyoval. M�r mindketten k�zeledtek a beteljes�l�shez. Ekkor a f�rfi szemei v�r�sen izzottak fel. Hatsuyo szorosan �lelte mag�hoz a d�mont. Hirtelen semmihez nem hasonl�that� gy�ny�rt �rzett. Ez volt az, amit beteljes�l�snek neveznek. Mindketten egyszerre �rt�k el.

-Hatsuyo… -h�r�gte Sesshoumaru, majd v�r�s szemei lecsuk�dtak, majd feje a l�ny v�ll�ra hanyatlott. Egy ideig egym�son fekve pihegtek, majd Sesshoumaru felocs�dva az �lomb�l a l�ny mell� fek�dt, �s egyik kez�vel megt�masztotta a fej�t. Ahogy kitisztultak az �rz�kei, r�gt�n meg�rezte a v�rszagot. Most d�bbent r�, hogy mit m�velt. Hatsuyo m�g t�nyleg nem h�lt senkivel. J�l l�tta a n� combjain a v�rcs�kokat. �sszezavarodott, �s nem tudta, hogy mit gondoljon, vagy hogy mit mondjon. Hatsuyo �vatosan fel�lt az �gyban, �s v�gign�zett mag�n. M�r � is visszat�rt a val�s�gba. D�h�s lett Sesshoumarura, mert meger�szakolta, d�h�s lett mag�ra, mert �lvezte.

-B�szke lehetsz magadra, szajh�t csin�lt�l bel�lem… -mondta m�rgesen a f�rfinak. –T�nkretett�l, most m�r biztos, hogy egy norm�lis f�rfi sem vesz feles�g�l!

-„Sz�val �gy �llunk!” –most m�r Sesshoumarut is el�nt�tte a harag, �s a f�lt�kenys�g. –Esetleg, Katayam�ra gondolsz? –k�rdezte g�nyosan.

-Aljas f�reg! –sziszegte Hatsuyo.

-Tal�n nem �lvezted? –Sesshoumaru gonosz f�lmosolyra h�zta ajkait.

Hatsuyo nem v�laszolt, felpattant az �gyr�l, �s mag�ra kapkodta a ruh�it.

-Most meg hov� m�sz? –k�rdezte a d�mon. –Fek�dj le, �s pihenj!

-Azt m�r nem! –v�gta r� a l�ny. –�n veled nem alszom! Gy�l�llek! –ki�ltott a f�rfira, �s elviharzott.

-Sz�val gy�l�lsz… -morgott Sesshoumaru. –Ezt m�g megb�nod! Ne f�lj, t�bbet nem �rek hozz�d…

Folyt. K�v.