Káprázat és csoda

Ez itt a táncos cirkusz, erre vártál rég, velünk az égig feljutsz, még-még-még, ennyi nem elég! *pörög a széken és énekel* ehm… izéééé *a képernyőre néz* ja, hogy ti itt vagytok, akkor miért nem állítottatok le??? Kedves blog olvasók… ej-ej…. XD

Na, most kicsit fel vagyok pörögve, odavoltunk cirkuszolni tegnap… nem, mielőtt még arra gondoltok, hogy én kivertem a balhét és abból ment a cirkusz, megnyugtatlak benneteket, hogy teljesen másról van szó.

Szóval, szépen kiöltöztem, anyumék már a plafonon voltak, hogy le fogjuk késni a buszt... aztán vártunk vagy negyed órát, mire jött… pfh…

Öcsém még otthon puffogott egy sort, hogy mégis minek kell neki mennie, meg nem úgy volt, hogy 6 órakor jön a busz? Mondom, neki, hogy akkorra fog odaérni a cirkuszhoz… és akkor állunk fél 6kor a buszmegállóban és megkérdi, hogy fél óra alatt, mi mégis hogy leszünk bent a városban? XD Akkorát nevettem és aztán felvilágoltam, hogy csak úgy mondtam… legalább 1 óra kell, mire beérünk… az előadás pedig 7kor kezdődik.

Annak örültem, hogy a Fővárosi Nagycirkusz előtt nem csak lelkes kisgyerekeket és szüleiket, hanem idősebbeket is láttam. Én teljesen be voltam zsongva, hiszen ez még a szülinapi ajándékom része volt (én, öreg 17 éves XD), és jó volt, hogy az előadás alatt a szüleim is lelkesülten tapsoltak. :)

A porond egy hatalmas úszómedence volt, egy kisebb színpaddal. Ilyen kalózos stílusa volt a díszletnek, sőt! Még egy hajót is felszereltek… tiszta Kaleido Star, csak ez nem égett és nem is volt akkora, hogy harcolászni lehessen rajta.

Türelmetlenül vártam a kezdést, addig csináltam a telómmal pár képet a díszletről. (oh, az álom-mobil, mint oly sokan mondták :D) Végre hét óra lett, végre lekapcsolták a fölösleges villanyokat, végre felcsendült az a bizonyos, jól ismert cirkuszi zene. A sötétben neonosan világító fantasy alakok jöttek be a színpadra és kezdtek el táncolni. Csak a ruhájukat láttam, az arcokat nem… nem is volt rá szükség… rögtön elvarázsolt, és akkor hopp! Feltűnt a vízben is pár neonos fej… és hopp-hopp! A hajóra is felmásztak páran… és Hopp-hopp-hopp… a hajó elkezdett lebegni, eszembe jutott a holdbéli csónakos, a táncosok forogtak, pörögtek, fröcsköltek… bámulatos volt és lebilincselő a legelejétől kezdve… de mielőtt még elfolyok a nosztalgiázás közepette, irkálok tovább…

Az első részben igen sok érdekesség fordult meg a színpadon és a vízben egyaránt... csak szemezgetésnek álljon itt pár, nem szeretnék mindent lelőni, ha valaki kedvet kap hozzá, menjen és nézze meg! :P Figyelmeztetés… a blog további részében igen érdekes alanyok fognak feltűnni… gondolom már sejtitek, hogy kik. ;)

A táncos vízi-lények után gumiemberek következtek, őket követték az egykerekűn parádézó japán artisták. (csodálkoztam is magamban, hogy ezek hogy kerültek ide, de isteniek voltak… nagyon-nagyon! Aztán tovább kattogott az agyam, hogyha vannak it japánok, akkor lehet, hogy…) Pár perccel később a színpadon termett Neo a Mátrixból… na jó, csak a napszemcsis, bőrkabátos bűvész. :D Viszont a segítői… O_o fentről nem tudom, hogy biztosan jól láttam-e, de az első segítője egy csinos, szőke, göndör fürtű hölgy volt. A második pedig egy hosszú, fekete hajú démon (szal’ ő is nőci volt). Eleve leesett állal néztem a trükköket, meg a csajszikat is… még a szemüvegemet is megtöröltem, mert nem létezik, hogy a japánokon kívül más vendégszereplők is jelen legyenek… ráadásul nem lehetnek pont ők! Pont az amerikaiak!!! O.o

Próbáltam visszafogni magam, nem felpattanni a helyemről és lerohanni, nem sikítozni, hogy „May! May! Are you really???” (gondolom, magyarul nem értenek túl sokat ^^”) vagy egy kisebb karate-rúgással leteríteni a szöszit, hogy nézze meg, én is „mennyit” tudok! :D

A show természetesen nem lett volna teljes bohócok nélkül, így 2 krumpliorrú szórakoztatott minket. Igazából ők tetszettek nekem a legjobban. *pislog kettőt* Sőt! A második részben kiegészültek még egy taggal, de erről később…

Azután jött az est egyik nagy attrakciója, amit alig tudtam követni, mert a leesett államat keresgéltem a földön. ;) Szóval, arany és vörös színben pompázva újabb artisták foglalták el a porondot. A magasból egy trapéz ereszkedett alá, és az artisták tömegéből kivált egy magas, szőke, (kivételesen) copfba font, büszke tartású nő. Ráült a trapézra és felemelkedett… (én már télleg a sikítozás szélén álltam, ültem) A műsorszám alatt egyszerre ment a produkció, földön, vízben, levegőben, de engem mégiscsak Layla Hamilton csodás mutatványai kötöttek le.

(Honnan tudom, hogy ő volt? :) Az előadás szünetében egy kevéske friss levegő miatt elindultam sétálni… és a „gyerekek” szeretik a tiltott dolgokat… főleg, ha nyitva hagyják az udvarra vezető ajtót XD Ergo kilopóztam és a társulat pár tagja épp kint beszélgetett. Kevéske angol tudásomat bevetve próbáltam kivenni, hogy miről is szól a csevely. :D Ez nem sikerült, de többször is Layla-nak szólították a szőke, copfos nőt. Szerencsére én gondolkozom és vittem magammal papírt és tollat, hogy 1, felírjam a műsorszámokat, 2, esetleg autogramot kérjek. De miután én irtó peches vagyok, már előre sejthetitek, hogy mi is történt a szünet hátralévő részében… addig kagylóztam, mígnem megszólalt a folytatást jelző csengő, és én még mindig megkövülten és teljes áhítattal szorongattam a tollat és a papírt az ajtóban állva és… és… a vendégtársulat tagjai végül leléptek! :( )

Voltak erőművészek (izmos, félmeztelenek sok tapsot kapók :P *.* ), ugráló-köteles, tütüs vízilények, sőt még macsekok is! :) Viszont azt sajnáltam, hogy kedvenc szőke artistámnak „csak” egy szappanbuborékos számot biztosítottak… Yuri Killiannak a trapézon a helye! *hisztizik* Ő… a leghelyesebb… a híres-neves… ej… felháborított, hogy őt nem láthattam a magasban lengedezni. :(

A műsor második részében kicsit átrendezték a színpadot, csak egy kör alakú színpad maradt a medence közepén, amire két híd vezetett be, amit ha kellett ki tudtak húzni a medence szélére. Volt újabb bohócos szám, amiben egy élő kacsa is szerepelt!!! Annyit nevettem rajtuk. :D A közönségjáték eléggé szivatósra sikeredett, de nem árulkodok. ;)

A vízen megjelent egy kisebb tutaj, amit egy békának öltözött ember vontatott… a tutajon egy fehér tavirózsa volt. Kellemes zene szólt, s lassan kinyílt a virág is. Tündér helyett egy tündéri hangú énekesnő emelkedett ki belőle. Sarah Dupontnak (van akinek csak Sarah) élőben is nagyon jó hangja van! Aztán pár fehér galamb is feltűnt a színen, olyan szép volt minden. *.* De kellett a hely a következő számnak, ami szintén egy bohóc-parádé volt. XD Azután jött újra a tutaj, félmeztelen, sexy tűznyelővel, akinek a fején fekete kendő volt, és fekete, vörös-narancs lángnyelvekkel díszített nadrágot viselt… nem igazán tudtam beazonosítani, hogy ő is valami sztár lenne… de remekül szerepelt. :) Bár az erős volt, mikor egy aligátorral rémisztgette az első sorban ülő gyerekeket. :S (mi ebből a tanulság? Ne pánikolj, ha csak a leghátsó sorba akadt jegyed, mert ott tutira nagyobb biztonságban vagy, mint lent. ^^)

A következő attrakció végre-valahára a legkedvesebb, legszeretettebb, legelbűvölőbb *folytatja az áradozást* artistám volt… *dobpergés* Sora Naegino! Hullahopp karikákat pörgetett magán, egyszerre 5-6 darabot… és a végén egy égő karikával felemelkedett a levegőbe (természetesen egy kötelet fogott azért ;)) és még ott is pörgette magán az égő karikát! O.o Irtó tehetséges a csajszi!

Utána pici hatásszünet, amíg az újabb trapézokat szerelték fel. 4 trapéz lengett le a magasból, már reménykedtem, hogy valami újabb csoda fog történni… sajna csalódnom kellett, csoda nem volt, viszont Leont láttam ám! :D Ááááááhhhh… Yuri után a következő nagy artista love-om (szerelmem). :D Sárga, neonos hatású ruhában volt, ami nem nagyon illett hozzá, de szerintem senki sem ezt nézte, hanem azt, amit a levegőben művelt! A többi táncos csak show-elem volt, kiegészítő… lehet, hogy nem is kellettek volna oda? O.o Mindenkit lepipált… bár Yuri nem tudta megmutatni, hogy ő jobb-e Leonnál, így inkább nem teszek elhamarkodott kijelentéseket. ^^”

A legutolsó „komoly” művész ki más is lehetett volna, mint az a szürke… uszonyos… imádnivaló, cukifalat… Jonathan! XD Egy szőke fiatal nővel volt, talán Marion volt az. Ha télleg így van, akkor jól megnőtt a kislány. :D Az előadásuk után még a bohócok figurázták ki őket. 2 fóka és az idomáruk volt a színpad szélén. A fókák úszógumijai… LOL Az idomárbohóc csomó trükköt megcsináltatott a fókáival, de az „állatok” sem hagyták magukat sokáig ugráltatni és végül az „idomáruk” ellen összefogtak és belelökték a  medencébe. :D

Aztán jött a búcsúzkodás, mindenki felvonult a medence szélére, mi tapsoltunk, mosolyogtunk, fantasztikus volt a hangulat! A műsor után én még el szerettem volna menni, aláírást kérni, hátha megint ott lesznek az udvaron… de anyuék szóltak, hogy ne császkáljak el, mert lemaradok a buszról, és úgy megyek haza, ahogy akarok! Én meg túl kényelmes vagyok, így maradtam a busznál és lemondtam az autogramokról. Végül is ez csak a főpróba volt, még bármikor elmehetek megnézni, és ha mázlim van, akkor még mindig ott lesznek a vendégszereplők, és akkor begyűjtök pár felbecsülhetetlen értékű krix-kraxot. ;) (alias aláírást)

Cuppantás pajtások, léptem, Sayonara!