A végső harc és a folytatás

By: Sasuke

Chapter6:

Egy kis séta

Amikor visszaértek a házhoz, a többiek is ébredeztek már. Hamarosan megreggeliztek, és útra keltek. Sango felhívta Inuyasha figyelmét arra, hogy az ékkövet csak Midoriko barlangjában tudja használni. Így még el kellett jutniuk odáig…

Az ékkővel kapcsolatban azonban nem csak a hanyou gondolkodott egész este… Shippou azon törte a fejét, hogy mi lenne, ha ő is emberré változhatna, és Kagoméékkal tarthatna a modern világba…

-         Kagome! Szeretnék beszélni veletek! – szólt a kis rókaszellem.

-         Mondd csak mi a baj? – kérdezte kedvesen Kagome.

-         Szóval… öhm… szóval… - Shippou zavartan álldogált.

-         Kinyögöd végre, vagy mehetünk tovább?!?? – rivallt rá a félszellem.

-         FEKSZIK!

-         Most ezt miért kellett? – méltatlankodott…

-         FEKSZIK!

-         AUUU!

-         Még egy rossz szó, és jön a következő! Hogy lehetsz ilyen Inuyasha?

-         … - Már féltette magát, ezért meg sem szólalt…

-         Kagome! Szeretnék én is emberré válni, és veletek menni! – hadarta a kis róka.

-         Micsoda??? Te nem jöhetsz velünk! Még ott is bosszantani akarsz te kis tökmag?

Inuyasha már megbánta az előbbi kirohanását, ahogy rápillantott kedvesére. Kagome készült kimondani a varázsszót, teste körül lángok lobogtak. Aurája tűzvörösre változott… Miroku és Sango már távolabb araszoltak…

-         INUYASHA! FEEEKSZIIK!!!

De Inuyasha fel volt készülve. Már így is unta a sok feksziket, ezért elrugaszkodott Kagome irányába. Már a lány is megbánta a döntést, főleg amikor Inuyasha fölé ért. Mindketten a földbe préselődtek.

-         Szállj le rólam teee… - Kagome csak nyögni tudta a szavakat, mert a varázs mindkettejüket lenyomta. Ráadásul Inuyasha volt felül…

-         Tessék! Most végre te is tudhatod, hogy milyen érzés kilapítva lenni! Nem tudom miért kellett ennyire felhúzni magad…

-         Szállj le rólam! Agyonnyomsz. Nagyon nehéz vagy.

-         Majd ha elmúlik a varázs. Addig nem tudok ugrálni, de te sem… - ehhez még kajánul vigyorgott is.

Kagome elkezdte rángatni rajta a ruhát, és tehetetlenül püfölte a hátát. A varázslat hatása lassan múlni kezdett, és végre fellélegezhettek. Kagome nem is szólt a hanyouhoz.

-         Shippou! Nyugodtan velünk jöhetsz. – mondta. Majd kárörvendően Inuyashára mosolygott.

-         FEKSZIK! – erre a félszellem már nem tudott olyan gyorsan reagálni, és ismét a földbe csapódott.

Kagome kijelentése után megsemmisülten állt (vagyis feküdt) az út közepén. Végül amikor már mindenki megnyugodott, továbbmentek. Pár nap alatt elérték Sango faluját. Mindannyian nagyon izgatottak voltak, de azért pihenniük kellett. Inuyasha és Kagome útközben kibékültek, így már együtt indultak el pihenni. Sango és Miroku nemkülönben (csodák-csodája) …

-         Vajon milyen érzés lesz embernek lenni? Mármint, hogy már nem változhatok át, meg minden…

-         Én szeretek ember lenni. Szerintem neked is tetszeni fog. Csak azt ne felejtsd el majd, hogy az erőd már nem lesz a régi…

-         És a szüleid szerinted mit fognak szólni, hogy odaköltözöm? Meg persze Shippou is…

-         Szerintem örülnek majd. És végre nem kell a füleidet rejtegetni, ha például elmegyünk vásárolni…

-         Mi a baj a füleimmel???

-         Semmi baj vele, csak a mi világunkban nem megszokottak a kutyafülű fiúk…

-         Hmmm…

-         Nehogy megsértődj már! Én így is nagyon szeretlek. Érted?

-         Tényleg? Nem gondolsz korcsnak, meg ilyenek?

-         Dehogy is! Te így is jó vagy, meg emberként is. Tényleg szeretlek te kis butus. És most már szeretnék egy jó éjt puszit. Késő van, és ki kéne pihenni magunkat…

A jó éjt pusziból végül is sok-sok csók lett, és nem aludtak sokat aznap éjjel. Ahogyan Sangoék sem… Mégis összejöttek (Kagome nagy örömére) és úgy döntöttek, hogy ők is velük tartanak a másik világba. Így nem kell szétválniuk, ott is együtt lehetnek. Hátha lesz még részük közös kalandokban…

Folytatása következik!