Új kaland, új erő, nagyobb szerelem
1. fejezet

A kis csapat

Késő délután volt. Egy 4 főből álló csapat éppen letáborozni készült. Két nő a Csontok Kútjánál lepihent, amíg a két férfi elment fát gyűjteni. Az egyik férfi, aki sötétlila kimonóban volt, így szólt, miután az erdőben meglátott egy nőt elmenni:
-Őőőő…megnézem ki volt az!
Az egyik nő, aki színes kimonóban volt és egy hatalmas fegyvert hordott a hátán, a vállán pedig egy Kirara nevű kis szellem ült, ezt mondta:
-Meg ne próbáld, Miroku!
–Miért ne, Sango?
–Azért mert mindenki tudja, hogy miért akarsz odamenni!-mondta mérgesen Sango.(Mivel így hívták a lányt.)
–No, de hát Sango, miket gondolsz te rólam? Csak a biztonságunkért teszem!-szólt.
Ekkor a másik férfi, Inuyasha, akinek ezüstös haja volt, és furcsa kutyafülei, megszólalt.
–Ugyan már Sango, ne légy ilyen féltékeny!
Amint ezt a mondatot meghallotta a lány, olyan szúrós pillantást vetett Inuyashára, hogy az már tudta, jobb lenne neki inkább csendbe maradnia.
A másik hölgy, akit Kagoménak hívtak, megszólalt, miután lerendeződött ez a “kis” vita Sango és Miroku közt.
–Inuyasha, gyere velem, kérlek!
Odalépett a félszellemhez.
–Szeretnék neked mutatni valamit!-ezzel kézenfogta a fiút és magával vitte egy kis tóhoz, ahol leültek egy nagy sziklára.
A fiú szavak nélkül is észrevette, hogy a lány mire gondol. A naplementére.
–Ez csodálatos!
–Ugye! A természet gyönyörű, de olykor kiszámíthatatlan. Még a meteorológusok sem tudják megmondani néha, mire készül.
Mindeközben egymás karjai közt nézték az eseményt.
–Kik azok a meteorológusok?
–Akik tudományos módon meg tudják mondani, hogy milyen idő lesz másnap.
–Értem, de nálad senki sem lehet se szebb, se okosabb.-szólt a fiú.
Erre a lány elpirult, de a fiú ezt észrevette, és lassan, óvatosan kicsit felemelte a lány állát. Ekkor megtörtént az, amit szavakkal nem is lehet leírni, mert annyira szép és gyönyörű, főleg ha az ember szerelemből teszi. A csók. Egy végtelen pillanatra összeért a két fiatal ajka, úgyérezték, ez a pillanat örökké fog tartani. De egyszer mindennek vége szakad, mint a csóknak is.
–Nagyon szeretlek.-szólt a fiú.
–Én is téged.-mondta a lány.
És csókokkal borították el egymást. Csak akkor eszméltek fel a leírhatatlan gyönyörből, mikor hangokat hallottak. A hang Mirokué és Sangoé volt.
–Hol vagytok?-hangzottak a kérdések.
–Inuyasha, Kagome! Merre vagytok?
Ekkor megszólalt Kagome, abbahagyva a gyönyörű csókot.
–Gyere, menjünk.
Inuyasha akaratlanul is de elhagyta párjával kéz a kézben a helyet.
–Itt vagyunk! Az embernek már egy perc nyugta se lehet anélkül hogy egymás után rikácsolnának utánnuk?!
-Inuyasha, nézd el nekik, csak aggódtak értünk!
–Miattam aztán senki se aggódjon!
–Ugyan már Inuyasha, kérlek! Két és fél órán keresztül nem vettük észre semmilyen jeleteket! És még te vagy felháborodva!-szólt Sango.
–Na jó, zárjuk le a témát és tegyük el magunkat holnapra. Még hosszú út áll előttünk!-mondta Miroku.
Ezzel a végszóval a csapat lefeküdt. Kagome és Inuyasha szokásuk szerint egymást átkarolva aludtak, míg Sango a közelébe se engedte Mirokut.