�j kaland, �j er�, nagyobb szerelem
1. fejezet

A kis csapat

K�s� d�lut�n volt. Egy 4 f�b�l �ll� csapat �ppen let�borozni k�sz�lt. K�t n� a Csontok K�tj�n�l lepihent, am�g a k�t f�rfi elment f�t gy�jteni. Az egyik f�rfi, aki s�t�tlila kimon�ban volt, �gy sz�lt, miut�n az erd�ben megl�tott egy n�t elmenni:
-����…megn�zem ki volt az!
Az egyik n�, aki sz�nes kimon�ban volt �s egy hatalmas fegyvert hordott a h�t�n, a v�ll�n pedig egy Kirara nev� kis szellem �lt, ezt mondta:
-Meg ne pr�b�ld, Miroku!
–Mi�rt ne, Sango?
–Az�rt mert mindenki tudja, hogy mi�rt akarsz odamenni!-mondta m�rgesen Sango.(Mivel �gy h�vt�k a l�nyt.)
–No, de h�t Sango, miket gondolsz te r�lam? Csak a biztons�gunk�rt teszem!-sz�lt.
Ekkor a m�sik f�rfi, Inuyasha, akinek ez�st�s haja volt, �s furcsa kutyaf�lei, megsz�lalt.
–Ugyan m�r Sango, ne l�gy ilyen f�lt�keny!
Amint ezt a mondatot meghallotta a l�ny, olyan sz�r�s pillant�st vetett Inuyash�ra, hogy az m�r tudta, jobb lenne neki ink�bb csendbe maradnia.
A m�sik h�lgy, akit Kagom�nak h�vtak, megsz�lalt, miut�n lerendez�d�tt ez a “kis” vita Sango �s Miroku k�zt.
–Inuyasha, gyere velem, k�rlek!
Odal�pett a f�lszellemhez.
–Szeretn�k neked mutatni valamit!-ezzel k�zenfogta a fi�t �s mag�val vitte egy kis t�hoz, ahol le�ltek egy nagy szikl�ra.
A fi� szavak n�lk�l is �szrevette, hogy a l�ny mire gondol. A naplement�re.
–Ez csod�latos!
–Ugye! A term�szet gy�ny�r�, de olykor kisz�m�thatatlan. M�g a meteorol�gusok sem tudj�k megmondani n�ha, mire k�sz�l.
Mindek�zben egym�s karjai k�zt n�zt�k az esem�nyt.
–Kik azok a meteorol�gusok?
–Akik tudom�nyos m�don meg tudj�k mondani, hogy milyen id� lesz m�snap.
–�rtem, de n�lad senki sem lehet se szebb, se okosabb.-sz�lt a fi�.
Erre a l�ny elpirult, de a fi� ezt �szrevette, �s lassan, �vatosan kicsit felemelte a l�ny �ll�t. Ekkor megt�rt�nt az, amit szavakkal nem is lehet le�rni, mert annyira sz�p �s gy�ny�r�, f�leg ha az ember szerelemb�l teszi. A cs�k. Egy v�gtelen pillanatra �ssze�rt a k�t fiatal ajka, �gy�rezt�k, ez a pillanat �r�kk� fog tartani. De egyszer mindennek v�ge szakad, mint a cs�knak is.
–Nagyon szeretlek.-sz�lt a fi�.
–�n is t�ged.-mondta a l�ny.
�s cs�kokkal bor�tott�k el egym�st. Csak akkor eszm�ltek fel a le�rhatatlan gy�ny�rb�l, mikor hangokat hallottak. A hang Miroku� �s Sango� volt.
–Hol vagytok?-hangzottak a k�rd�sek.
–Inuyasha, Kagome! Merre vagytok?
Ekkor megsz�lalt Kagome, abbahagyva a gy�ny�r� cs�kot.
–Gyere, menj�nk.
Inuyasha akaratlanul is de elhagyta p�rj�val k�z a k�zben a helyet.
–Itt vagyunk! Az embernek m�r egy perc nyugta se lehet an�lk�l hogy egym�s ut�n rik�csoln�nak ut�nnuk?!
-Inuyasha, n�zd el nekik, csak agg�dtak �rt�nk!
–Miattam azt�n senki se agg�djon!
–Ugyan m�r Inuyasha, k�rlek! K�t �s f�l �r�n kereszt�l nem vett�k �szre semmilyen jeleteket! �s m�g te vagy felh�borodva!-sz�lt Sango.
–Na j�, z�rjuk le a t�m�t �s tegy�k el magunkat holnapra. M�g hossz� �t �ll el�tt�nk!-mondta Miroku.
Ezzel a v�gsz�val a csapat lefek�dt. Kagome �s Inuyasha szok�suk szerint egym�st �tkarolva aludtak, m�g Sango a k�zel�be se engedte Mirokut.