A v�gs� harc �s a folytat�s

By: Sasuke

Chapter8:

Az alvil�g

Az alvil�gnak h�rom r�sze volt: A v�r�s, a fekete �s az ez�st erd�. A v�r�s erd�ben azok a lelkek voltak, akik er�szakos hal�lt haltak, vagy �k maguk gyilkoltak. A fekete erd�ben a nyugodni nem tud�, szomor� lelkek bolyongtak. Az ez�st erd�ben azok, akiknek nem volt �let�kben semmi gondjuk, vagy a hal�luk pillanat�ban nyugodtak meg. Inuyash��k el�sz�r a v�r�s erd�n mentek kereszt�l. Rettenetes volt hallgatni az �rv�k sikoltoz�s�t, a hidegv�r� gyilkosok �v�lt�seit, �s a hal�lh�rg�st… Ezek a szellemek �jra �s �jra �t�lt�k �let�k legsz�rny�bb t�rt�n�seit. Kagome �szrevett p�r szellemet. Gonosz pillant�sokkal m�regett�k �ket, de nem t�madhattak, hiszen ott volt vel�k Midoriko �s az �kk�… Kagome az erd� sz�l�n kisz�rta Hitent �s Mantent. �ppen Shippou apj�t k�nozt�k, �gy, ahogyan m�g �let�kben. Az egyik „vill�m” m�g ek�zben is a l�nyokat k�nozta. Most is f�zetet k�sz�tett bel�l�k, hogy �jra legyen haja… Kagome gyorsan elterelte a t�rsas�g figyelm�t err�l a jelenetr�l… Nem akarta, hogy Shippou �jra l�ssa az apja hal�l�t.

-         Meddig megy�nk m�g Midoriko?

-         M�r nem sok van h�tra. Siess�nk, mert nem sok�ig tudom megnyugtatni a lelkeket…

-         Rendben.

�t�rtek a fekete erd�be. A t� partj�n egyb�l �szrevett�k Narakut, Kikiyout, �s Kannat. Nem mentek oda hozz�juk. Inuyasha m�g egyszer h�trapillantott… Kikiyou �s Naraku �ppen �t�lelt�k egym�st. A hanyou nem mutatta, hogy nagyon felkavarta volna a jelenet…

-         Meddig megy�nk m�g?!?? – csattant fel Inuyasha.

-         Az ez�st erd�h�z tartunk �cs�m! Gondoltam el k�ne b�cs�zni a sz�leinkt�l…

-         Ez a Sesshoumaru olyan, mintha kicser�lt�k volna… - gondolta Kagome. De legal�bb l�thatom a sz�leiket…

V�gre el�rt�k a tavat. �s ott volt… M�g mindig gy�ny�r� �s fens�ges… Odal�pett hozz�juk Inuyasha anyja. A hanyou k�nnyekben t�rt ki �s �t�lelte.

-         Anya! Annyira hi�nyozt�l!

-         Ne s�rj kisfiam! Most m�r jobbra fordul minden. �gy kell lennie, ahogyan azt m�r r�ges-r�gen eld�nt�tted.

-         H-hogyan?

-         El kell hagynod ezt a vil�got, �s Kagom�val tartani.

-         I-igen. De te ezt h-honnan t-tudod?

-         Mindig figyeltelek t�ged te kis butus. Ezzel a l�nnyal boldog lehetsz. Csak siessetek, �s nehogy meggondolj�tok magatokat…

-         �gy van fiam! – Inuyasha apja is megjelent. – J� lenne, ha oda�t m�r nem veszekedn�tek folyton… El�g bosszant�ak tudtok lenni… A kardokat pedig pontosan ez�rt kapt�tok meg �gy. Inuyasha j�lelk�, �s neki kellett a nagyobb er�, hogy megv�dhesse mag�t. �s persze a bar�tait. Mondjuk amilyen mogorva n�ha, nem is hittem volna, hogy valaha is lesznek bar�tai… Sesshoumaru, te az�rt kaptad a Tensauig�t, mert �desany�d bel�d sulykolta az emberek ut�lat�t. L�tom a leck�t te is megtanultad…

K�zben meg�rkezett Sango �s Miroku csal�dja is. Amikor m�r mindenki rendesen elb�cs�zott, Midoriko megsz�lalt:

-         Ideje indulnunk. A m�sik k�t erd� lak�it m�r nem b�rom tartani… Felem�szt teljesen a gy�l�let�k.

-         Akkor menj�nk innen gyorsan!

Pillanatok alatt visszat�rtek a barlangba.

-         Midoriko! Most jut eszembe: M�r teljes az �kk�. R�gebben p�r szil�nkt�l is �letre keltek itt a szellemek. Most hogyhogy nem? – k�rdezte Kagome.

-         Megtiszt�tottad teljesen a Shikon no Tamat. A lelkek megnyugodtak. M�r nem harcolnak. Senkinek sem kell t�bb� tartania a gonoszt�l.

-         Sango? Hogy lehet, hogy a csal�dod az ez�st erd�ben volt? Hiszen…

-         A hal�luk pillanat�ban megl�tt�k az igazi ellens�get, �s r�j�ttek, hogy Kohaku nem �nsz�nt�b�l cselekszik.

-         Ti mir�l csevegtek ott elb�jva? – k�rdezte Kohaku.

-         Semmir�l, csak egy kis meglepet�s…

-         Mi az?

-         Vel�nk akarsz j�nni te is?

-         Hov�?

-         Kagome vil�g�ba.

-         Persze, hogy megyek! M�g egyszer nem akarom elvesz�teni a n�v�remet! Meg az �j bar�taimat sem…

Kohakunak azt mondt�k ut�lag, hogy Naraku v�gzett a szellemirt�kkal. V�g�l is nem hazudtak neki…

-         K�szen �lltok? – szegezte nekik a k�rd�st Midoriko.

-         Igen! – felelt�k szinte egyszerre.

A pillanat m�ve volt az eg�sz. Inuyash�n furcsa, bizserg� �rz�s lett �rr�. Len�zett a kezeire, �s l�tta amint a karmok kezdenek elt�nni. �gy gondolta, a t�bbiek is hasonl�an �rezhetik magukat. F�k�nt azok, akik szint�n �t akartak v�ltozni… T�bb ideje nem is volt ilyen dolgokr�l elm�lkedni. Hirtelen a Szent Fa mellett tal�lt�k magukat. Csak 400 �vvel k�s�bb…

Folytat�sa k�vetkezik!