3.      Fejezet: Sasuke

            A doboz. Minden napra egy k�p. Genkai gondolataiba mer�lve �l… ne. Ha hagyn�k. �m a tan�tv�nyok �pp l�rm�znak valamin, ami most nekik nagy dolognak t�nik, pedig val�j�ban jelent�ktelen apr�s�g:

-         Ez f�j... – n�zett Kurama Hieire. A sz�ja v�gig fel volt repedve. – Mi�rt kaptam ekkor�t?

-         A h�lye vicceid�rt. – felelte morogva a „s�rtett”.

-         Akkor se kellett volna ekkor�t adnod neki – A fekete haj� l�ny megrov�lag felemelte az ujj�t.

-         Neked csend legyen. Miattad van minden – v�laszolja a f�rfi.  Miel�tt b�rki b�rmit            mondhatott volna �t�s csattant. Dermedten n�zett mindenki. A pofon gazd�ja Hiei volt. �s akit�l kapta…Chie, a f�le m�g� t�rte hossz� gesztenyebarna tincseit:

-         Tah�…- l�tszik rajta, hogy komolyan d�h�s. Nem is csoda. B�r nem vallan� be: Gyeng�d �rzelmeket t�pl�l Kurama ir�nt. Im�data t�rgya �gy t�nt ezt nem veszi �szre vagy nem akarja �szrevenni. Mindenesetre a l�ny semmilyen visszajelz�st nem kapott. Sem pozit�vat, sem negat�vat. Rem�lte nem fog r� ez�rt megharagudni. A fi� arc�ra tekintett, aki n�m�n �llt. D�bbenten n�zte a bar�tj�t:

-         Az�rt ekkor�t nem adott. - felelte sz�ntelen hangon. - Hiei �lsz m�g?

-         �n igen, - felelte - de valaki m�r nem sok�ig fog. - Itt jelent�s�gteljesen Chi�re n�zett. A l�ny pimaszul �llta a tekintet�t a b�nb�n�s legkisebb jel�t sem mutatta. A fekete szemek hidegen m�regett�k a szellemet.

            Genkai halv�nyan elmosolyodott a gyerekek kakaskod�s�n. Rem�lte, hogy majd valamikor be fog n�ni a fej�k l�gya, b�r m�g van idej�k. Fiatalok m�g. Visszaford�totta a tekintet�t �s kivett egy �jabb sz�pia sz�n� eml�ket.

            Id�sebb f�rfi �lt a terem sark�ba a tatamin (l�sz�rrel, vagy/�s bambusszal kit�m�tt sz�nyeg, a harcm�v�szetekben sokat haszn�j�k). H�trasim�totta az arc�b�l sz�k�s-�sz tincseit. J�gk�k szemei fels�bbrend�en m�regett�k a teremben tart�zkod�kat. Nem sz�lt egy sz�t sem. Nem volt semmi amit k�z�lni sz�nd�kozott valakivel.

            Valamikor vonz� f�rfi lehetett, de az id� nyomot hagyott rajta. B�r �letm�dj�nak h�la nem "robbant le". Nem eresztett s�rhasat, egy picik�t se �s tok�ja se volt. Alakja a keleti harcm�v�szetek ir�nti szenved�lyr�l �rulkodott. Izmos volt, de nem hivalkod�an. Hasa m�g mindig finoman kock�s volt, karja �pp annyira domborodott amennyire kellett.

            A szeme sark�ban szarkal�bak voltak, a sz�j�t�l grimaszr�ncok futottak. Von�sai kem�nyek voltak, homloka bar�zd�lt, szinte m�r  kock�s. K�tked� ember volt.

            Egyszer megk�rdezt�k t�le, hogy mit gondol mag�r�l �gy felelt: magamn�l ki�llhatatlanabb embert nem is ismerek. Ami nem volt igaz, �gy nem. Val�ban kicsit hideg volt �s kem�ny, de soha nem rosszindulat�, �nz� is csak annyira amennyire b�rmelyik "j�" ember az.

            V�g�lis szerette a f�rfit. J� ember volt, ha m�g oly smigli modor� is. Genkai le�lt mell� a tatami sz�l�re.

-         Mi a baj?-k�rdezte k�z�mb�s hangon.

-         Mi lenne? Semmi.

            H�t igen... Soha nem hitte volna, hogy valaha tan�tv�nyai lesznek. �s m�gis... Most neki kell a tud�s�t �tadnia ennek a nagy rak�s civakod� nagykamasznak...