�j kaland, �j er�, nagyobb szerelem V.

V. fejezet

A visszat�r�s

Mindj�rt a k�tn�l egy csata l�tv�nya ter�lt el�j�k, �s az �jultan fekv� Miroku �s Sango.
–Itt meg mi t�rt�nt!?-k�rdezte Kagome, aki m�r azonnal futott a sebes�ltekhez.
–Nem tudom, de ha megtal�lom azt, aki ezt tette, meg�l�m! Esk�sz�m!-sz�lt a hanyou.
–Van egy olyan �rz�sem, hogy nem kell majd keresn�nk…
-Sango!
-J�l vagyok Kagome. Menj, n�zd meg Mirokut!
Ezzel a l�ny odafutott a m�sik fi� mell�, �s lassan elkezdte �bresztgetni, amikor egy k�z a h�ts� fert�ly�hoz �rt, �s megsimogatta. Ezut�n hallatszott egy j�l ismert CSATT!, azt�n a l�ny d�h�sen a t�bbiekhez sz�lt:
-Miroku is j�l van!!!
–�rtj�k.-s�hajtotta egyszerre a szellemirt� �s a hanyou.
–De h�t, mi t�rt�nt itt?-tette fel a k�rd�st �jra a miko.
–V�rj, elmes�lem…-sz�lt a szerzetes, �s m�r kezdte is a t�rt�netet.
–Miut�n felkelt�nk, ut�na kb. egy �r�val felt�nt egy �reg h�lgy, mikor mi �ppen pakol�sztunk.
–J� reggelt, any�!
–Nektek is gyermekeim!
–Mi j�ratban erre egyed�l, any�! M�g megt�madhatnak a szellemek!
–Engem nem… m�g a k�zelembe se mernek j�nni.
Erre mindannyian gyanakodni kezdt�nk, hogy ezzel az any�val valami nagyon nincs rendj�n. Ut�na ezt k�rdezte:
-Hol van az a miko, aki a N�gy L�lek Szent �gk�v�t hordozza?
–Ki az? Mi nem ismerj�k. M�g csak nem is l�ttuk.
–Hazudsz, szerzetes l�tedre…
-Nem hazudok…
-De igen…
Ezzel egy nagy erej� sz�ll�k�st k�ld�tt fel�m �gy, hogy csak meglengette a kez�t, �n meg erre nekirep�ltem egy f�nak. �gy tal�ltatok r�m. Sango, ut�na mi t�rt�nt? M�g �n sem tudom.
-Megk�rdeztem t�le, hogy ki is � val�j�ban:
-Ki vagy te val�j�ban any�?
–A Term�szet Istenn�je.
–Ki?
–J�l hallottad… de, nekem m�r nincs sok id�m h�tra… �t kell adnom az er�met a kiv�lasztottnak k�l�nben… k�l�nben az ismert vil�gnak V�GE! Keress�tek meg a Term�szet J�slat�t…
Elkezdett k�h�gni, �s �sszeesett. �n kaptam az alkalmon, mivel ha t�nyleg igazat mond, akkor, nagyon-nagy ereje van. Megt�madtam, �m �n is ugyan�gy v�geztem, mint Miroku. �gy tal�ltatok r�nk.
Ekkor meglep� dolog t�rt�nt…
-� nem gonosz… szeg�ny Zakuro… �t nem b�nthatjuk… � nem gonosz… m�r nincs sok ideje h�tra…-Kagome sz�j�t e rejt�lyes szavak hagyt�k el.
–Kagome, j�l vagy?-k�rdezte a f�lszellem.
–Igen, k�sz�n�m Inuyasha! Menj�nk Kaed�hez, � majd odaadja a j�slatot!-ezzel m�r indult is, de Inuyasha a kez�n�l fogva visszar�ntotta.
–Honnan tudod te ezeket?
–J� k�rd�s. Egyszer�en egy meg�rz�s volt.
–De tudtad a nev�t!
–Nagyon er�s meg�rz�s lehetett.-jegyezte meg Sango.
–Inuyasha k�rlek, b�zz bennem. Tudom. Nem tudom honnan, de tudom. �gy �rzem, mintha �t ismern�m. Induljunk Kaed�hez! Ha nincs igazam, � majd megmondja! K�rlek!-ezzel megcs�kolta a hanyout, mire Miroku �s Sango majdnem hanyattdobt�k magukat.
–Mi�rt van az, hogy ezzel mindig meg tudsz gy�zni?
–Mert szeretsz.
–Rendben, akkor menj�nk.
Elindultak Kaede kunyh�ja fel�. Az asszony a kertben �nt�zte a rizst, amikor megl�tta a fiatalokat, amint integettek neki, hogy menjen oda. Fel�llt, �s a h�za fel� vette az ir�nyt. Ott Kagome kezdte a besz�lget�st:
-Kaede any�! Mit tudsz a Term�szet Istenn�j�r�l �s a Term�szet J�slat�r�l?
–Ti honnan tudtok err�l?
-Volt egy kisebb n�zetelt�r�s�nk, amikor megk�rdezte valami Zakuro, hogy hol van az �gk� hordoz�ja.
–�rtem. Nos, akkor gyertek velem! Mutatnom kell nektek valamit…